Kristiina Ehin versei
azon a tiszta éjen
az első mindenkié volt
a második
az én holdam – szép óriásgyík szeme
a te eltűnt arcod
amelyen keresztül magamba láttam
[…]
Légy itt
amikor épp
a legkevésbé várlak
világszép virágokkal gyere
ezen az órán
amikor mindketten
annyit veszítettünk
hogy egymásra igazán
rátalálhatnánk
*
a fiatalság lassan elfolyik szemem tavából
odaérsz-e még, hogy igyál belőle
már az idei nyár fáiról hullanak a levelek
és az idei nyár fáiról
peregnek
szerelmes szavaim is
a szandál a táskámban a völgybe tartok
éjjeli levegő a ruhám alatt
én álmatlan
szakadatlan szárnyahagyott, perzselt tollú
*
már jönnek a ködök az ajtómra búgni
zúgni csendesedni
és újjá teremteni minket
mélyen a föld alá nyúlik a tölgy talpa
álmomban két holdat láttam
egy nagy és egy még nagyobb kört
azon a tiszta éjen
az első mindenkié volt
a második
az én holdam – szép óriásgyík szeme
a te eltűnt arcod
amelyen keresztül magamba láttam
Balázs Anna és Márkus Virág fordításai