Tiszatájonline | 2013. június 7.

Kristiina Ehin versei

azon a tiszta éjen
az első mindenkié volt
a második
az én holdam – szép óriásgyík szeme
a te eltűnt arcod
amelyen keresztül magamba láttam
[…]

Légy itt

amikor épp

a legkevésbé várlak

világszép  virágokkal gyere

ezen az órán

amikor mindketten

annyit veszítettünk

hogy egymásra igazán

rátalálhatnánk

*

a fiatalság lassan elfolyik szemem tavából

odaérsz-e még, hogy igyál belőle

már az idei nyár fáiról hullanak a levelek

és az idei nyár fáiról

peregnek

szerelmes szavaim is

a szandál a táskámban a völgybe tartok

éjjeli levegő a ruhám alatt

én álmatlan

szakadatlan szárnyahagyott, perzselt tollú

*

már jönnek a ködök az ajtómra búgni

zúgni csendesedni

és újjá teremteni minket

mélyen a föld alá nyúlik a tölgy talpa

álmomban két holdat láttam

egy nagy és egy még nagyobb kört

azon a tiszta éjen

az első mindenkié volt

a második

az én holdam – szép óriásgyík szeme

a te eltűnt arcod

amelyen keresztül magamba láttam

 Balázs Anna és Márkus Virág fordításai