Tiszatájonline | 2013. május 19.

A XIX. lengyel filmtavasz

A budapesti Lengyel Intézet filmhetéről egyrészt az összehasonlítás szándékával érdemes beszélni: egy minden szempontból sikeres nemzeti filmgyártás újabb teljesítményei talán élesebb fényben mutatják meg a magyar film rokon törekvéseit […]

A budapesti Lengyel Intézet filmhetéről egyrészt az összehasonlítás szándékával érdemes beszélni: egy minden szempontból sikeres nemzeti filmgyártás újabb teljesítményei talán élesebb fényben mutatják meg a magyar film rokon törekvéseit. A másik indíték a figyelemfelkeltés lehet, hiszen noha a filmeket valószínűleg nem vetítik majd a nyilvános és hagyományosnak mondható terjesztői hálózatban, azért valamilyen módon hozzáférhetők lesznek Magyarországról is.

A filmek ismertetése ugyanakkor nem rekedhet meg az egyszerű névsorolvasásánál – beszéljünk inkább folyamatokról, jelenségekről, alkotói törekvésekről. A filmtavasz persze csupán válogatás a lengyel film 2012-es és idei kínálatából: a nyolc nagyjátékfilm mennyiségét tekintve egy közepes évi termés negyede, a négy rövidfilm pedig a töredéke. Fontos viszont megemlíteni, hogy a rendezvény több alkotót is vendégül látott, ami igazán különleges élmény. A válogatás ugyanakkor kiegyensúlyozottnak nevezhető, hiszen elsőfilmeseket éppúgy láthattunk, mint a középnemzedék képviselőit, de izgalmas látni befutottnak mondható rendezők olyan filmjét is, amely újdonságnak tűnik a rendező korábbi munkáinak ismerete alapján.

Marcin Krzyształowicz Hajtóvadászat című filmje azok számára lehet érdekes, akiket foglalkoztat a történelem és a történelem folyamatos újraértékelése. A Hajtóvadászat azt bizonyítja, hogy a film nem veszítette el érdeklődését azok iránt a mítoszok iránt, amelyeket például Andrzej Wajda Hamu és gyémántja is felelevenít. A Honi Hadsereg (Armia Krajowa) témája Wajda több filmjében is visszatér. A Hajtóvadászat abból a szempontból különleges, hogy a Honi Hadsereg és a második világháborús lengyel szerepvállalás ironikus fényben eddig kizárólag komédiákban jelent meg (gondoljunk például a Kancsal szerencse című filmre), drámai szerkezetben nem. Krzyształowicz filmje az ellenállás szervezetét ezúttal nem pátosszal ábrázolja, hanem az igazságok másik oldaláról: egyéni gyűlöletektől vezérelt esendő, de meggyőződéses emberek gyűjtőhelyeként.

Andrzej Jakimowski Cselek című filmjét láthatta a közönség, tehát a filmtavaszon bemutatott Imagine rendezője nem ismeretlen nálunk. Az Imagine sok szempontból lényegesen különbözik az előző filmtől, úgyhogy a rendezőt talán új oldaláról ismerhettük meg. Nemzetközi projektről van szó, hiszen a történet egy portugál magánkórházban játszódik, a szereplők pedig angolul és portugálul beszélnek. Ahogy a szlovák Vak szerelmek esetében, a szereplők itt is vakok, akikhez egy új, egyébként nemzetiségére nézve angol tanár érkezik. A kórház lakóihoz hasonlóan ő is vak, módszerei pedig felforgatják az intézet életét: nem használ fehér botot; tanítványait arra ösztönzi, hogy a világban való tájékozódásban használják a képzeletüket. Talán nem lépünk ki a filmtavasz válogatásának kereteiből, ha azt mondjuk, hogy a Hajtóvadászat és az Imagine a kortárs lengyel film két különlegesen erős vonulatát erősíti: a hagyományos értelemben vett múltvizsgáló irányzatról és a kisrealizmusból kiinduló vonulatról van szó.

Az egyetemes film egyre hangsúlyosabb témáját érinti Az ötödik évszak. A film a road movie vígjátékkal ötvözött változatát valósítja meg. Az európai országok egyik legérzékenyebb problémájáról van szó, ez pedig az öregség – elég csak Haneke vagy Seidl nevét említeni, ha az elmúlt évek hasonló alkotásait fel akarjuk idézni. Az Az ötödik évszak ugyan szintén társadalmi jelenségként kezeli az öregkori magányt, de a hangvétel inkább vígjátéki: egy özvegyasszony és egy ugyancsak egyedülálló férfi furcsa párt alkotva utazik végig Lengyelországon Sziléziától a tengerpartig. A komédia műfajába természetesen beleférnek az elrajzolt helyzetek és a karikatúraszerű szereplők, de itt minden mintha egyensúlyvesztéssel fenyegetne – a film arányainak megbomlásával. Érdemes megjegyezni, hogy Jerzy Domaradzki az idősebb nemzedék képviselője, ez a filmje mindenképpen új hangot képvisel a pályáján (talán 1977-es Próbafelvétel című munkáját érdemes kiemelni a régebbiek közül).

Ugyancsak vígjátéki hangvételű az elsőfilmes Anna Wieczur-Błuszcz filmje, a Légy focista mindhalálig. A 70-es évek vége nem ismeretlen a lengyel film számára, ugyancsak visszatérő tájékozódási pont a foci, ami bizonyos pillanatokban természetesen Lengyelországban is nemzeti ügy. A filmben Lewandowski korai elődje, Kazimierz Deyna az ország bálványa – a portugál válogatott ellen szerzett gólja és a főszereplő születése örökre egybefonódik. A filmet átlengi valami olyasmi hangulat, amit Kusturicától ismerhettünk meg, ez pedig megítélésem szerint teljesen idegen a lengyel kultúrától.

A rendezvényen az elsőfilmeseket egy másik rendezőnő is képviselte Nőnap című filmjével. A magyar nézőknek nem ismeretlen Piotr Trzaskalski neve, hiszen Edi című filmjét a magyar televízió is játszotta; a filmtavaszon az Apám biciklije című művét láthattuk. Az idősebb nemzedékhez tartozik Jan Jakub Kolski. Az Öld meg a hódot ugyancsak a politikai ihletésű mozi képviselője.

Szíjártó Imre