Silvestar Vrljić: Félelem – ember kutyával
Elkattan a fénykép, itt meghalnak. Itt
élesek és szépek az arcok.
Mikor vesztem el ebben a kattanásban.
A félelmből falat építek, magamnak és a kutyának.
[…]
SZHSZ POETRY rovatunkban fiatal délszláv (szerb, horvát, szlovén) költők verseit közöljük. |
Pavo Urbannak
1.
Megvetés. Itt a lépcsőn. Vajon ez
lenne, ami elfedi a félelmet?
A háború miatt jegyeztem meg a ráncos arcot a fedezékben,
a sapkát, amilyent nagyapám hordott, a lecsüngő karokat.
Meg a kutyát.
Melyiktek félelme volt nagyobb? A tiéd vagy az övé?
A tűz ritmusa mindig sűrűbb a sötétben. Beteg vagyok,
biztosan beteg vagyok. Különben
miért keresném egy égő városban ezt a ritmust,
a táncosnőket a lángnyelvekben.
És mindig itt vannak. A halálban.
Az utcakövek alatt.
2.
Elkattan a fénykép, itt meghalnak. Itt
élesek és szépek az arcok.
Mikor vesztem el ebben a kattanásban.
A félelemből falat építek, magamnak és a kutyának.
Milyen megvetés, itt a lépcsőn. A sötétben.
Csendbe menekült előlem az ember. Nem akarja. Én sem
akarom. A kutya sem. Te sem.
3.
Te sem.
Hol vagy? Beletáncoltál a tűzbe?
Vagy a sötétből, a fedezékből lesed az első alkalmas
pillanatot, hogy elszaladj.
Lágy zene szól itt a lépcsőn,
andalító. Várlak, itt várnak rád az emberek. Itt
vár rád a kutya és az ember, aki összegönyedt.
Az ember, aki összegörnyedt és csendbe burkolózott.
Meg a megvetés.
4.
Meg a megvetés. Itt, a lépcsőn. Vajon ez
lenne, ami elfedi a félelmet?
Kollár Árpád fordítása
Silvestar Vrljić, horvát költő, 1976-ban született Zágrábban. A Quorum és a Vrisak folyóiratok szerkesztője volt. Eddig három kötete jelent meg, verseit számos nyelvre fordították le. A Brutal nemzetközi költészeti fesztivál főszervezője.
Pavo Urban, horvát fényképész, 1968-ban született Dubrovnikban. A zágrábi Film és Színházművészeti Egyetem operatőr szakos hallgatója volt. A délszláv háború kitörése után hazatért Dubronvikba, ahol végigfényképezte a város ostromát. 1991. december 6-án hajnalban, fényképezés közben esett el a legsúlyosabb ostrom alatt. |