Tiszatájonline | 2013. május 13.

„Az irodalom nem igazságokat, hanem lehetőségeket ír”

TOMPA ANDREA REGÉNYÉNEK BEMUTATÓJA
Tompa Andrea nemrég megjelent, Fejtől s lábtól című kötetéről beszélgetett az írónővel Kovács Flóra május 9-én a szegedi Várkertben […]

TOMPA ANDREA FEJTŐL S LÁBTÓL CÍMŰ REGÉNYÉNEK SZEGEDI BEMUTATÓJÁRÓL

Tompa Andrea nemrég megjelent kötetéről beszélgetett az írónővel Kovács Flóra, az SZTE Összehasonlító Irodalomtudományi Tanszék oktatója május 9-én a szegedi Várkertben. A Fejtől s lábtól című kötet a kiadó humoros megjegyzése ellenére ugyancsak kötődik Kolozsvárhoz, mint a 2010-ben napvilágot látott A hóhér háza című regény, amely bővelkedik kolozsvári történetekkel, emlékekkel. Ám ez úgy tűnik határozottan a könyv előnyére válik, hiszen ahhoz, hogy valamiről hitelesen szóljunk, ismerni kell. Tompa Andrea pedig elválaszthatatlan a várostól, hiába töltött jóval több időt Budapesten, mégis, az ő szavaival élve: Kolozsvár a testében van – persze csak szimbolikusan. A regény írása közben erre a közeli, ismerős élményre nagy hangsúlyt fektetett, nemcsak a várossal kapcsolatban, hanem a kor, a fürdőkultúra vagy éppen a főhőse hivatásának (sebészet) a tanulmányozásában is. A mű a századforduló és a világháború évtizedeiben játszódik, középpontban egy tanulni vágyó fiatal lánnyal és egy ’véletlen’ folytán sebésszé lett fiúval. Rengeteg korabeli dokumentum, mint például ünnepi beszédek szövege, újság, napló, levél, orvosi kézikönyv fordult meg Tompa Andrea kezében, ám szépirodalom nem – ez alól csak Csáth Géza naplója kivétel. Ennek az az oka, hogy nem akarta, hogy ezek a szépírói szövegek hatással legyenek rá: hogy úgy, olyan stílusban, nézőpontból akarjon írni, mint e szövegek szerzői. A célja mindenképpen egy másik perspektívából létrehozott mai regény volt, amelynek kérdései fontosak a kortárs olvasó számára.

Az olvasónak meg kell dolgoznia a kötet olvasása közben, és nem csak a nyelvezete, hanem a szerkesztési módja, és a mondanivalója miatt is. Az olvasók nem kapnak kész igazságokat, hiszen „az irodalom nem igazságokat, hanem lehetőségeket ír” Tompa Andrea szerint, amiről az olvasónak saját magában kell gondolkodni. Ez a szerkesztési elv az orosz elméleti iskola ’megnehezített formájához’ köthető, miszerint az olvasónak nem kell mindent egészben odaadni, mert csak ’bekapja’, hanem dolgozzon meg érte. Ez a kötődés nem véletlen, hiszen Tompa Andrea többek között orosz szakon is tanult, ami meghatározó a számára. A sok orosz mesélő között a legnagyobb írónak Gogolt tartja, a részletessége, kidolgozottsága miatt. A regény kezdőfejezetét pedig egy Tolsztoj életéről szóló monográfia inspirálta.

A regény évtizedei és a ma napjai között hasonlóság fedezhető fel, éppen ezért alkalmas a kortárs befogadók megszólítására: tucatnyi inger, eszme éri ezekben a korokban élőket, ahol választani kell, meg kell ítélni ezeket, a felmerülő problémákra választ kell adniuk. Olyan problémák, eszmék kerülnek elő, mint a szegénység, az alkoholizmus, a szexualitás, a feminizmus, a szocializmus vagy éppen a turizmus felértékelődött szerepének a kérdése. A könyv tehát az életről szól, arról, hogyan kéne élni. „Az olvasó fáradt lesz, ha ezt szem előtt tartja” – jegyezte meg Tompa Andrea.

Az irodalomban az emberek sorsa, pályája érdekli leginkább az írónőt, ami ebben a regényében is megmutatkozik. A két főhős hasonló, ám mégis különböző problémákkal kerül szembe. A lány szereplőnek sokkal élesebb váltásra van szüksége, sokkal kevesebb mindent vihet magával múltjából, az idősebb generációk értékeiből, mint a fiú. Ez azért is van, mert a nők tanulása akkor még nem számított általánosnak, így nem volt követendő minta, új nemzedék, gondolkodás és nőfogalom volt születőben. A lánynak ki kell találnia önmagát, éppen ezért jóval intenzívebb a fejében a káosz, mint a fiúnak, aki ugyan ellentétbe kerül az apjával, mikor nem engedi Budapestre tanulni, de nem kell szembeszállnia több évszázados hagyománnyal.

A két város – Budapest és Kolozsvár –  rivalizálása is megjelenik a Fejtől s lábtólban, hiszen a Monarchia idejében Kolozsvárott volt az ország második egyeteme, így egyértelmű a Pesttel való szembenállás. Ráadásul a kolozsvári volt az első tanintézmény, ahol az orvosi pályák nők számára is megnyíltak, méghozzá felekezettől függetlenül.

Az eredeti terv szerint a szereplők az egész XX. századot végigélték volna, korukra való tekintet nélkül. Végig szerette volna velük csináltatni az egész századot, ám amikor az első világháború lezárult a könyvben, átértékelte elképzelését. Egy könyv nem bír el két világháborút. Felrobban tőle, nem képes az egyik a másikat tetézni, hiszen az első akkora sokk, hogy nem lehet még egyszer belelépni. Így csak vágy maradt az idő még szélesebbre tágítása, az 1950-es évekhez közelítés.

Arra a kérdésre, hogy tervezi-e a két könyv közötti időbeli űr kitöltését (A hóhér háza 1970-es évektől indul, míg a Fejtől s lábtól az első világháború után zárul) az írónő nem tudott biztos választ adni, hiszen bevallása szerint az 50-60-as évekről keveset tud, ám annál inkább érdekli. A magyar irodalomban véleménye szerint nagyon sok fehér folt van, amit érdemes megírni. A közeljövőben azonban inkább a színháztörténet írásával kapcsolatos teendőkkel foglalkozik, amit szeretne befejezni. Jelenleg nincs tervben még egy regény, és Kovács Flóra azon érdeklősére, miszerint drámaírásra adja-e a fejét majd valamikor egyértelmű nemmel válaszolt. Egy író a regényén jól uralkodik, ám a dráma a színházban kikerül a szerző keze közül, megváltozik. Valamint számára a regény magasabb szinten foglal helyet, mint a dráma.

Tompa Andrea Fejtől s lábtól című művénél növeli a tétet az is, hogy ez már az írónő második könyve, a második könyv pedig mindig nehezebb, mint az első. A szerző hasonlatával élve-olyan, akár egy maraton- hiszen az elsőnél még ott a cél, amelyet még sosem ért el, másodszor azonban ez már nincs ott, ráadásul a kezdőkkel megbocsátóbbak is. „A második könyvnél derül ki jó író vagy-e” – fűzte hozzá kiadója egyik ’jó mondatát’ az esthez és a kötethez Tompa Andrea.

 Vagdalt Krisztina

[nggallery id=145]