Cerberus és a kétfejű fenevad

A 3B (BARLOG KÁROLY, BICSKEI GABRIELLA ÉS AARON BLUMM) ESTJE A GRAND CAFÉBAN

Bauhaus-klippel berobbanó, próza-pórázzal féken tartott háromfejű vajdasági Cerberus és az őt terelgető kétfejű fenevad – így támadt az olvasókra a 3B (Barlog Károly, Bicskei Gabriella és Aaron Blumm) a József Attila Kör és a Forum Könyvkiadó szegedi estjén csütörtökön a Grand Caféban. A „pontban” hét órakor kezdődő szeánsz asztaltáncoltatói, a JAK Füzetek sorozatszerkesztői, Orcsik Roland és Sopotnik Zoltán rendhagyó módon egyik írót sem ríkatták meg vagy háborították fel, de kényes kérdésekből persze így sem volt hiány. Az éppen Aaron Blumm álruháját viselő Virág Gábor nem kerülhette meg az arra való válaszadást, hogy az újvidéki kiadóház nemrégiben kinevezett igazgatójaként hogyan birkózik meg a Forum szerteágazó hagyományrendszerével, amelyre jó példa, hogy a nyolcvanas években egyszerre jelentek meg Titót dicsőítő kiadványok és Orwell 1984-e.

– Az én feladatom a határok feszegetése – mondta az újdonsült direktor, majd kifejtette, hogy ez nemcsak a külföldi kiadókkal való közös munkára vonatkozik, hanem az eddig uralkodó komolyságra is, a tisztség elvállalásakor ugyanis légüres térben találta magát a régi és az új beszédmód között. Ráadásul ehhez hozzáadódik az állandó hintajáték a politikummal, bár kiemelte, elegendő teret kapott ahhoz, hogy igazán jó könyveket adhasson ki. Orcsik Roland szerint a vajdasági magyar irodalomban a délszláv háborúk után keletkezett űrt mintha a zEtna Kiadó próbálta volna meg betölteni azzal, hogy kiadta számos Magyarországra távozott szerző kötetét, ezért arról érdeklődött, újra akarja-e építeni a Forum ezt a megszakadt folytonosságot, fel akarja-e eleveníteni valamikori kapcsolatait. Aaron Blumm erre azt válaszolta, hogy ugyan reméli, egyszer nem lesz kérdés, ki hol él, a pályázatok azonban egyelőre a helyi erőknek kedveznek. Ennek ellenére nem szeretné, ha a kiadót az elhatárolódás jellemezné, és egyfajta totális gettót alakítana ki a vajdasági magyar irodalomból.

S ha már a hely szelleménél tartottunk, természetesen a couleur locale, a provincia szimbolikus megközelítése sem maradt ki a beszélgetésből: megidéződött Dombos és – a városokhoz kötött narratívák kapcsán, Barlog Károly Maximjából szemezgetve – Újvidék és Budapest is. A 3B közül csupán Bicskei Gabriellánál nem hangsúlyos a vajdaságiság-élmény, nincsenek erős toponímiák, őt inkább az idővel kapcsolatba hozható problémák izgatják, a helyi színek egyáltalán nem érdeklik. Úgy, ahogy egyébként az irodalmi élet sem: noha gyerekkora óta író szeretett volna lenni, taszítja a közeg, ezért nem törekedett arra eddig, hogy publikációi jelenjenek meg. Csodálkoztak is íróismerősei, amikor kétéves előkészület után beadta a tervét a JAK kéziratpályázatára. Heteken belül kikerül a nyomdából Puha kert című prózakötete, amit a szerkesztők szürreális víziókkal és könyörtelen átváltozásokkal teli, pszichoanalitikus olvasási metódust előhívő szövegegyüttesnek neveztek, „mintha Csáth varázslója elveszett volna az aranylövést jelző hallucinációkban.” A könyv a magyar irodalomba is üde színfoltot hozhat azáltal, hogy néhány darabja a külföldi tartózkodást tematizálja, és betekintést enged nemcsak a vendégmunkás-létbe, hanem a londoni underground világba is.

Barlog Károly közkívánatra a Maxim Kártyanovellák ciklusából olvasott fel, majd bevallotta, hogy decemberben megjelent első kötetének nincs különösebb koncepciója, inkább csak annak felvillantására törekedett, hogy mit várhatnak tőle az olvasói a következő években. Fájlalta, hogy egyik kritikusa sem vette észre, hogy ars poeticákat tartalmazó, címadó novellasorozatában a posztmodern irodalom közhelyeiből akart negatív leltárt készíteni, antiszöveget létrehozni. Aaron Blumm – miután felolvasta Brünhilde Plohl nevű társszerzője, címszereplője, szeretője repülős kalandjairól szóló friss írását, mely kísértetiesen hasonlított a Biciklizéseink Török Zolival című kötete egyes passzusaira – elmondta: szerinte a saját X-generációja után kezd kibontakozni egy posztháborús nemzedék, amelybe Bicskein és Barlogon kívül Bencsik Orsolya és T. Kiss Tamás is beletartozik, s amely képes lehet új irányt adni ennek a regionális irodalomnak. Noha ennek részletezése már a kávézóbeli magánbeszélgetésekre maradt, mert a teremben filmvetítés kezdődött, így is érdemes volt kicsit megsimogatni Cerberust.

Berényi Emőke