Tiszatájonline | 2013. április 28.

Sok író közt nem vész el a kosaras

LUCA COGNOLATO A BUDAPESTI KÖNYVFESZTIVÁLRA LÁTOGATOTT
Április 19-én pénteken délelőtt a Millenáris egyik előadótermét szokatlan zsivaj tölti be: négy iskola kis kosarasai jöttek el, hogy találkozzanak A bajnokság című olasz ifjúsági regény szerzőjével – és egyúttal játsszanak is egy jót […]

LUCA COGNOLATO A BUDAPESTI KÖNYVFESZTIVÁLRA LÁTOGATOTT 

Április 19-én pénteken délelőtt a Millenáris egyik előadótermét szokatlan zsivaj tölti be: négy iskola kis kosarasai jöttek el, hogy találkozzanak A bajnokság című olasz ifjúsági regény szerzőjével – és egyúttal játsszanak is egy jót.

Nem könnyű az embernek saccra száz zsibongó kisgyerek figyelmét magára vonni, de ezen a reggelen Csapody Kingának, a Manó Könyvek főszerkesztőjének – lévén maga is gyakorló kisgyerekes anyuka – mégis sikerül. Néhány szó, és az apróságok (az Áldás Utcai Általános Iskola, a Szent László Általános Iskola, a Gárdonyi Géza Általános Iskola és a Gazdagrét-Törökugrató Általános Iskola tanulói) ha nem is néma csendben, de nagy figyelemmel hallgatják a szavait. Megtudják, hogy itt ma beszélgetés lesz egy olasz íróbácsival, válogatott kosárlabda-játékosok érkeznek, lesznek játékok és nyeremények, tehát egy remek órának nézünk elébe. Az ajtón pedig már be is lép a könyvsorozat szerzője, a göndör fürtös, mosolygós Luca Cognolato, a 110-szeres válogatott játékos Zsolnay Gyöngyi és a civil szemmel elképesztően magas Kangyal Gergő kosárlabdázó, a MAFC Kosársuli igazgatója.

A beszélgetés kezdetén Kinga a gyerekkori vágyaikról faggatja a vendégeket: vajon mindig szerepet játszott-e az életükben a kosárlabda, és álmodtak-e arról, hogy egy menő csapatban játszanak majd. Gyöngyi saját bevallása szerint elsősorban bohóc szeretett volna lenni, Kangyal Gergő pedig máig nem mondott le arról, hogy pilótává váljon. Mindketten egybehangzóan állítják, nem készültek kosárlabdázónak, de „első dobásra” beleszerettek ebbe a sportba, és attól kezdve nyilvánvaló volt a számukra, hogy ezzel szeretnének foglalkozni. Luca nem kosarazott versenyszerűen soha, a gyerekei, Davide és Emma ellenben mindketten aktív játékosok. Kinga felteszi a kérdést a gyerekeknek, írtak-e már könyvet valaha, amire meglepően sok „igen” válasz érkezik, talán mégis fényesebb jövő vár a magyar könyvszakmára, mint hinnénk. Luca boldog, hogy ennyi író között lehet, és elmondja: azért választotta a kosárjátékot alapnak a regényéhez, mert szereti, hogy itt egy csapatban mindenki ugyanolyan fontos, és mindenki folyamatosan dolgozik. A beszélgetés közben Kinga felhívja a gyerekek figyelmét, hogy fontosak lesznek a kérdésekre adott válaszok, mert ezekre épül majd később a kvízjáték, így sok apró kéz jegyzeteli most szorgalmasan éppen azt az információt, hogy ki Luca kedvenc szereplője a regényből. Közben Kangyal Gergőtől elhangzik a nap egyik legkedvesebb mondata arra a kérdésre, miért fontos kosarazni és miért olvasni: „Olvasni a fejecskétek miatt érdemes, kosarazni a testetek miatt, és tudjátok, mind a kettőt folyamatosan művelni kell.”

A beszélgetés után kezdetét veszi a játék: a gyerekek csapatokat alkotnak, amik rögtön szét is szakadnak, mert mindenhonnan négy-négy ember kimegy a kosárjátékosokkal ügyességi versenyre az udvarra, ennek a pontjai szintén sokat számítanak majd a végső eredmény tekintetében. Az itt maradóknak a kiadó munkatársai kvízlapokat osztanak szét, és jöhetnek a kérdések: hogy hívják a fiúk csapatát a regényben, mi a főszereplő neve, sorolj fel 5 szereplőt, mi lehet Luca kedvenc fagyija (ez a kérdés nagy sikert arat, mögöttem a csupa fiúkból álló „Spanyolok” csapata izgatottan morajlik: „Citrom, tuti, hogy citrom, azt írd már!”). A kosárlabdázók szavaira sem ártott odafigyelni, ugyanis felmerül, hány centi lehet pontosan Kangyal Gergő milyen magas Zsolnay Gyöngyi, és vajon hányas cipőt hordhatnak. A szakmai jellegű kérdések után – hány perc egy hosszabbítás, ki is a csapatban a rookie, milyen magasan lehet egy kosárpalánk, mi a rövidítése az amerikai kosárligának – a kicsik Luca-t bombázzák a saját kérdéseikkel, aki a háttérből szabálytalanul, de sportszerűen eddig is mindenkinek súgni próbált. Elmondja, hogy azért is jó könyvet írni, mert ha mérges a szomszédra, szereplőként leguríthatja a lépcsőn, hogy egyszerre több regényen is dolgozik éppen, hogy a Boston Celtics a kedvenc kosárcsapata, Bargnani pedig a legkedvesebb NBA-játékosa. Az ügyességisek visszaszállingóznak a terembe, Gyöngyi és Gergő mindenkit dicsér, sőt az is elhangzik, hogy a kicsik között van néhány igazán reményteli tehetség. Már csak az eredményhirdetés és ajándékosztás van hátra, az összesítésben több holtverseny is kialakul, de a hangsúly úgysem a konkrét győzelmen, hanem a sok szuper kosárlabdán és egyéb kosaras ajándékon van, amit a sportolók és a kiadó munkatársai kiosztanak a gyerekeknek. Minden csapat megkapja a legendás magyar kosáredző, Gyimesi János könyvét, a Ti, 55-ösök című alkotást is, ami az 1955-ös budapesti Európa-bajnokság aranyérmeseinek állít emléket. Végül megtudjuk, hogy Luca kedvenc fagyija a „choccolato” (a fiúk a hátam mögött csalódottan felsóhajtanak), Kinga és a gyerekek pedig megtanítják neki a véleményük szerint legnehezebb magyar szavak közül a „víziló”-t, amit dicséretre méltó könnyedséggel ismétel utánuk.

A rend felbomlik, a kicsik az asztalnál tülekednek Luca aláírásáért, és hogy pár szót válthassanak a játékosokkal, én pedig arra gondolok: még mondja valaki, hogy nem lehet száz gyereket sporttal és kultúrával lefoglalni. Nem volt itt ma délelőtt se tévé, se számítógép, se fantasztikus effektek, csak néhány felnőtt, akik számára fontos volt, hogy szórakoztassák az egybegyűlt iskolásokat. És biztosra veszem, hogy akik eddig a résztvevők közül nem olvastak, csak kosaraztak, azok innentől leveszik majd a könyveket a polcról, A bajnokság soron következő köteteit legalábbis mindenképpen. Ahogy Kangyal Gergő mondta, fejlődjön a test és a szellem – a Manó Könyvek Olvass és kosarazz! – kezdeményezése nyomán ez remélhetőleg minél több apróságot közvetlenül érint majd.

Kalapos Éva Veronika