02.20.
| Kurtág 95: élőben közvetíti a zeneszerző születésnapi koncertjét a Müpa >>>
02.25.
| Duda Éva Társulat: Prizma >>>
02.18.
| Az Erdélyi Magyar Írók Ligája rendezvényei a Magyar Széppróza Napja alkalmából >>>
02.16.
| Homo Ludens Project – Beszélgetés Dr. Beck Zoltánnal, Dr. Kelemen Zoltánnal, Orsós Jánossal >>>
02.15.
| Plakátkiállítás a Visegrádi csoport 30. évfordulója alkalmából >>>
02.15.
| A Magyar Művészeti Akadémia Elfolyó idő c. tárlata a Pesti Vigadóban >>>
02.13.
| Csáth és démonai bemutató a Vígstreamházban >>>
02.11.
| Egy nő filmvetítés ingyenes · Online esemény >>>
02.06.
| Februári új kiállítások, programok, események a Deák17 Galériában >>>
02.06.
| Otthonába költözik a színház! – indulnak a Miskolci Nemzeti Színház online közvetítései >>>
 TiszaLINE Szalon

02.04.
| A Szépírók Társaságának felhívása >>>
12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>
11.18.
| Ezer újkori metszetet tesz digitális közkinccsé az Országos Széchényi Könyvtár >>>
11.13.
| Kürti László és Ross Gillett kapja a Balassi Bálint-emlékkardot >>>
10.30.
| Lemezen adták ki Keith Jarrett legendás müpabeli koncertjét >>>
10.30.
| Hogyan mutatja be egy bevásárlóközpont értékvilágát egy logó? >>>
10.30.
| A művészet, az együttműködés és a kihívásokon felülkerekedő kreativitás ünnepe volt a 29. CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál >>>
10.29.
| Asztali beszélgetések… – Sztehlo Gábor, az embermentő >>>

Quan Barry, Báthori Csaba, Becsy András, Csehy Zoltán, Alan Dugan, G. István László, Németh András, Radnai István, Vas Máté versei

Mátyás Győző, Petőcz András prózája

Mítoszok, mesék, testamentumok – Margaret Atwood szövegvilágairól (Benczik Vera, Kérchy Anna, Kovács Fruzsina, Kürtösi Katalin, Martonyi Éva, Sághy Miklós tanulmányai)

>>>

Mindenkit nagy szeretettel várunk a SZTE JGYPK Rajz-Művészettörténet Tanszék hallgatóinak közös ólomüveg-kiállítására
2020. november 4. 17 óra 
Tiszatáj Szalon (Szeged, Roosevelt tér 10-11.)

>>>

A nyelv mint tűzhely
2013.04.23 - tiszatáj

BALLA ZSÓFIA ÉS BÁTHORI CSABA KÖLTÉSZETI DÉLUTÁNJÁRÓL

A XI. Debreceni Költészeti Fesztivál és a Fiatal Írók Szövetsége közös szervezésében 2013. április 11-én 18 órától, a Kölcsey Központ Art Kávézójában Kalkulációk címmel  megrendezett kerekasztal-beszélgetésén vehetett részt a magyar líra mai irányvonalai iránt érdeklődő közönség. Korpa Tamás beszélgetett Balla Zsófia Babérkoszorú-díjas és Báthori Csaba József Attila-díjas költő, műfordítókkal.

A poétikus felvezetőből kiderült, hogy a moderátor 2012. decemberében látta először Balla Zsófiát és Báthori Csabát „testi valójukban, mint egy albumban”, ahogyan sétáltak Marosvásárhely városában, a Rózsák-terén. Rösernél, az antikváriusnál két éve szerezte meg Balla Zsófia első kötetét, mely a Forrás sorozatban jelent meg, A dolgok emlékezete címmel.

Korpa Tamás első diszkrét kérdése, mely inkább kéréssé módosult az volt, hogy meséljenek kölcsönösen egymásról. Balla Zsófia egy személyes életképpel mesélte el, hogy számára úgy jelenik meg Báthori Csaba, amint bemegy a szobájába és leül az íróasztalhoz, jegyzetel órákon át, a szobában mindenütt könyvek tornyosulnak. Báthori Csaba beszámolójából kiderült, hogy a pályája szempontjából jelentős József Attila kiadást 6 év alatt készítette el, és 2005 februárjában jelent meg József Attila születésének 100. évfordulója előtt. Számos felfedezés a magyar nyelv és a német nyelv furcsa különbözőségeiből és megfeleltethetőségeiből kettejük közös munkájának, kreatív együttgondolkodásának eredménye. Egy példa, ami emlékezetes maradt számára, az Eszmélet című József Attila vers ismert sorához kötődik: „Egy szálló porszem el nem hibbant”. A német nyelv elvont filozófiai szókincse József Attila fordíthatósága szempontjából előnyt jelent, a hibbant igében jelen lévő vonása, jelentésárnyéka a szónak, hogy elmozdul valami. Ebben a hibbantban, a lökött, az elmozdulás, a helyéről való elmozdultság van – Goethe szavaival élve – „beletitkolva”. Közös gondolkodás eredményeként jöttek rá, hogy a németben pontosan ugyanaz a szó fejezi ki a bolondot és az elmozdítást. Beavatást kaptunk a fordításról, arról, hogy a felelősség műfaja ugyan, de sosem a befejezettségé. Báthorinak 200 olyan nyers verset tartalmazó kötete is van, amit különböző nyelvekből fordított, a szavak szótári értelméhez közel maradva.

Ezek után Balla Zsófia első kötete került szóba, ami a Forrás sorozatban jelent meg, olyan kötetekkel, melyekben a korábbi nemzedék Bodor Ádám, Szilágyi Domokos, Szilágyi István, Lászlóffy Aladár képviseltette magát. Az említett költők versvilágához képest Balla Zsófia alakuló versvilága elüt, „társtalan” – az objektív tárgyias líra – ahhoz a kontextushoz képest, amiből vétetett, ráadásul a kötet ajánlását a ritka-társtalan Bajor Andor jegyzi és ez sem véletlen. Korpa Tamás Balla Zsófiát költői indulásáról faggatta. Balla Zsófia egyik mesterének Bajor Andort tekintette, akihez elvihette a verseit, ő pedig figyelmeztette a problémás rímekre, a gondolkodás döccenőire, bicegésére. Szóba került a költő-házaspár Újholdhoz való viszonya. Balla Zsófia számára meghatározó volt ez a kapcsolat. A versről való gondolkodást T.S. Eliottól és Nemes Nagy Ágnestől, az ő esszéikből tanulta, illetve a tiszteletreméltó, következetes, szerény tartásukból merített, miközben csodálatos életművet hoztak létre. Korpa Tamás Balla Zsófiától A nyár barlangja című kötetének életművében való elhelyezéséről kérdezte, nem véletlenül, hiszen a kötet a költőnő 60. születésnapján jelent meg a Kalligram kiadónál. Egy költő esetében általában az utolsó kötet a legfontosabb – állapította meg a költőnő – és ő a két legutolsót érzi a legfontosabbnak, A harmadik történet és A nyár barlangja, amivel azonosulni tud. Ha valaki meg akarja tudni mit gondol, akkor ezekben megtalálja a rá jellemző motívumokat. Deák Tamás esszéíró szerint minden költőnek négy nagy motívuma van, amit egész életén át variál.

Báthori Csaba meglepő, izgalmas gimnáziumi éveiről mesélt, arról az időszakról, amikor nagyon lényeges, hogy milyen szellemi műhely „kiszolgáltatottjává” válik egy fiatal. Elhangzott Jelenits István piarista tudós neve, akitől Pilinszkyt és Székely Magdát kapta kézhez. Fontos minta számára Nemes Nagy Ágnes, a költő és nem utolsó sorban az esszéista.

A műfordításhoz kapcsolódva Balla Zsófia vette át a szót, azt a választóvonalat említve, ami a korábbi gyakorlatot, a formahű fordítást és a mai gyakorlatot különíti el egymástól. A legnagyobb költők fordítói gyakorlata ráadásul meghatározta a közönség elvárásait is. Ma nem tudják vagy csak nehezen kezelik a formákat, lényegében már nem tekintik a költészethez tartozó megkerülhetetlen követelménynek. Az olvasói elvárás is készteti a műfordítókat, ami azt eredményezi, hogy nem feltétlenül kell az eredeti forma minden elemét megőrizni, a rímkezelés fellazul, esetleg a ritmust tartják meg. Példaként a mostanában született színdarabok, nagy verses művek fordításai formahiányára hivatkozott. Míg nagy költői műveket a köznapi kívánalomnak megfelelő nyelven fordítanak elveszhet a szöveg feszültsége. Szkhülla és Kharübdisz közötti hajózáshoz hasonlította a problémát, hiszen fontos tudni, hogy mennyit lehet a formán lazítani, elhagyni, melyek a képek, eljárások, mi az, ami megtartja a szöveg feszültségét és mégis közvetíteni tud a hevéből, az erejéből, mi az a vezérlő elv,  ami a verset elejétől a végéig gördíti, katarzist okoz, mi az a hatás, elem, amivel ezt el tudja érni a költő.

Egy izgalmas és már előzőekben említett kötet, A lírikus 123 epilógja kapcsán Korpa Tamás arról kérdezte Báthori Csabát, hogy honnan vette az ötletet, hogy ringbe hívja a szenvedélyes babitsi versvilágot? Mint kiderült az ötlet abból indult ki, hogy Báthori Csaba Ausztriába találkozott egy katolikus atyával, aki idézni akarta Babits, Jónás könyve című művéből a híres sort: „Bűnösök közt cinkos, aki néma”, de a kulcsszavak mások voltak: Bűnösök közt hibás, aki hallgat. Báthori ekkor jött rá, hogy a versben odaszögezett szavak nem tudják kifejteni a hatásukat, csak ha pontosan azokat a szavakat idézik, és ugyanez érvényes József Attila sokat idézett versrészletére is: „Dolgozni csak pontosan szépen/ ahogy a csillag megy az égen/ úgy érdemes.” Két célja volt, az egyik hogy rámutasson az eredeti vers tökéletességére és ezzel kifejezze Babits súlyos lebegését, axiomatikus fogalmazásmódját, a másik, amit legpontosabban Weöres Sándor szavaival lehet kimondani, hogy „a szavak elgurulhatnak”, vagyis Babits szavainak elmozdíthatóságát megmutassa, nyelvi tükröket elhelyezve a vers köré, rámutasson hogyan is lehetne még ezt a gondolatot kifejezni. Balla Zsófia egészítette ki, ezt a gondolatmenetet, megvilágítva a Báthori kísérletének lényegét, konklúzióját: a nagy a vers a torzításban is felismerhető.

Korpa Tamás nem tudott ellenállni a kísértésnek, hogy egy őt furdaló kérdést fel ne tegyen, ami előtt fontosnak tartotta elmondani, hogy Balla Zsófia Kolozsvárról származik, és ’93-tól él Magyarországon, Báthori Csaba pedig majd két évtizedet élt nyugati emigrációban, Ausztriában. Izgalmas részleteket tudtunk meg arról, hogy Balla Zsófia egyik kötetének kéziratát Méliusz József csempészte át Magyarországra (Eleven tér), Báthori Csaba jogi diplomát szerzett, és a linzi Johannes Kepler egyetemen is doktorált. Az utolsó kérdés tehát, az volt, hogy mennyire határozta meg őket a kisebbségi lét tapasztalata? A kisebbségi létnek meghatározó szerepét Balla Zsófia úgy írta körül, hogy a kisebbség mindig a többségi ellenében határozza meg magát, ugyanakkor nem lehet mindig szembefeszülni, hiszen így nem a saját törvényeit követve fejlődik az egyén és a közösség. Mindez fontos előnnyel is járt számára, mert többszínű, többnyelvű társadalomban nőhetett fel, többfelől nézhetett rá a saját kultúrájára, könnyebben utat talál a világirodalomhoz, az önkritikus személethez, ami elengedhetetlen. Báthori Csaba szerint a szellemtörténeti felfogás az idegen környezetben való létezést a magyar nyelv fenyegetettségeként éli meg, a nyelv halála felé sodorja az embert, de az idegen nyelv tükrében megmérve a magyar költészetet, az idegen nyelvekkel való barátságos érintkezés másféle lehetőségeket is lehetővé tesz. Rilke és József Attila példájával is alátámasztotta érvelését.

A beszélgetés záróaktusában a közönségnek is lehetősége nyílt kérdéseket feltenni, majd Korpa Tamás megköszönte Balla Zsófia és Báthori Csaba jelenlétét, hogy elfogadták a meghívást, „A vers legyen veletek” parafrázissal  bezárva a beszélgetést.

Frankóné Dézsi Gizella

[nggallery id=141]


Címke: , , , , ,
2021.03.04 - tiszatáj

MARKÓ BÉLA: AMIT AZ ÖRDÖG JÓVÁHAGY. SZONETTEK
A keresés kényszere – talán ezzel írható le az az erő, ami ott munkál a kötet egésze mögött. Mi lakozik a festékrétegek alatt? Mit rejthet egy sötét folt a vásznon, mit lepleznek a ruhák redői, mit vet ki a partra a tenger? Hol vannak, hová vezetnek az alkotáson hagyott nyomok – legyen szó festményről, épületről, versről, a teremtett világról? Ahogy a szonettek beszélője a festmények vonalaiban, foltjaiban próbál „egy-egy üzenetre lelni” (47), úgy keresi a soráthajlásokban, a szabályos és szabálytalan szonettrészletekben az olvasó is az értelmezés kapaszkodóit… – VARGA BETTI KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.03 - tiszatáj

GYÖRGY PÉTER: FAUSTUS AFRIKÁBAN. SZERZŐDÉS A VALÓSÁGGAL
György Péter Faustus Afrikában című könyvének, mely időben és térben széles kulturális horizonton vizsgálja a művészet és a valóság viszonyát, alapvető tézise, hogy a hatalmi, politikai viszonyok döntően befolyásolják, milyen művészi „szerződések” köthetők a valósággal egy adott korban, és ebből következően ezek a paktumok azt is nagymértékben meghatározzák, hogy miképpen közvetíti, vagy talán helyesebben: hozza létre számunkra a művészet a valóságot… – SÁGHY MIKLÓS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.02 - tiszatáj

POÓS ZOLTÁN: ROCK & ROLL ÁRUHÁZ – EZ A DIVAT, 1957–2000
A divat nemcsak az individualitás kifejezésének ad lehetőséget, hanem a közösségi létezésnek is. Ott képes működni, ahol megvalósul a szabadság társadalmi struktúrája és emberi közösségek jönnek létre. Ehhez pedig rugalmas társadalmi és gazdasági feltételek szükségesek. Az ötvenes és hatvanas évek Magyarországára az előbb felsorolt körülmények kevéssé voltak jellemzők. Ugyanakkor a divat igénye volt az egyik legnagyobb ösztönzője a rendszer demokratizálódásának… – HERCEG LILLA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.01 - tiszatáj

JIM THOMPSON: 1280 FŐ
Unalmasnak, sőt, ostobának látszó, valójában simulékony, jéghidegen könyörtelen, ravasz gonosztevő: ismerős karaktertípus az oklahomai író több, mint 30 évet felölelő ouvre-jában, Daniel Woodrell (Winter’s Bone) cseppet sem véletlenül jegyzi meg a reprint 2011-es előszavában, hogy Thompson legalább kétszer építette fel ugyanazt a figurát. És valóban, az 1280 fő az 1952-es, gyakran csúcsműként aposztrofált A bennem élő gyilkos […] párdarabja, összekötő motívumuk egy seriffuniformisba bújt pszichopata bomló elméjének mélyanalízisével kecsegtet – nem véletlenül hivatkoznak a skizofréniát, halált, átverést dőlt betűkkel hangsúlyozó szerzőre Stephen Kingtől Jo Nesbóig… SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.28 - tiszatáj

BORSIK MIKLÓS: ÁTOKNAPTÁR
Borsik Miklós Átoknaptár című debütáló munkája ennél jobb időzítéssel nehezen tudott volna megjelenni. Lírájának ismerős és közeli tapasztalatainkat kényelmetlen, groteszk fénytörésekbe állító mozzanatai ugyanis most, 2021 elején olvasva akarva-akaratlanul visszatükröznek valamit a minket körülvevő világ aktuális kizökkentségéből, a bizonytalanság és az abból fakadó feszültségek természetéből. Elég csupán egy kicsit figyelmesebben körülnéznem a magam környezetében, hogy hasonlóképp tűnjön fel előttem is minden, mint Borsik vonaton ülő versbeszélője előtt… – TOKAI TAMÁS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.27 - tiszatáj

BENEDEK MIKLÓS: MIKÖZBEN HALKAN
Pontos képet sosem fest, csupán a precíz körvonalakkal érzékeltet. A lírai alanyok egészen aprónak látszanak ebben a kötetben, míg az őket körbevevő környezet, társas kapcsolatok, primitív viszonyulások hangsúlyossá válnak. A mondatvégi írásjelek (kivételt képez a pont és néhol a kérdőjel) teljes elhagyása sűrített formát eredményez, mégis ennek ellenére minden egyes szabadvers kifejtve, hosszabb szövegfolyamként is megállná a helyét… – WERNER NIKOLETT KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.26 - tiszatáj

LEGÉNDY JÁCINT: FÖLDALATTI OLTÁR
Látványos és sokatmondó a kötet borítója, amelyen a szer­ző félmeztelen, alvó portréja látható kékes derengésben, amely nagyon illeszkedik a tematikához. A sejtelmes portré a kitárulkozás és a zártság aktusaként egyszerre jeleníti meg az underground individuum önmagát felvállaló, kifejező testnyelvét, ugyanakkor a modellnek a nézők felé tanúsított közömbös passzivitását, a nyugalom, a békés önmegadás magatartását. Az oldalmargókon végigfuttatott illusztrációk, amelyek a költő saját kollázsaiból készültek, már önmagukért beszélve idézik meg a ’80-as évek újhullámának hangulatát, mintegy annak oltárképeiként… – HORVÁTH ÉVA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.24 - tiszatáj

TÉREY JÁNOS: NAGY TERVEKKEL JÖTTEM ROSMERSHOLMBA
Térey János egész lírai életművét áthatja a nagyság igénye. Már az első kötetekben feltűnő volt a beszélő erőteljes hangja, a megszólalás provokatív élessége, a sokat emlegetett természetes arrogancia. A nagyság itt leginkább a gyengeség (és gyengédség) hiányában, a kíméletlen határozottságban, illetve a nyelvi eredetiségben, elevenségben, pezsgésben érvényesült… – GÖRFÖL BALÁZS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő