Molnár Illés versei
Vannak évszakok, amiknek a képét
nem lehet kidobni, de legalábbis
vannak fejek, amikből nem,
és mondatok fejek nélkül,
de ott az évszakok más lapra tartoznak.
[…]
1981-ben született, a Károli Gáspár Református Egyetemen diplomázott magyar és kommunikáció szakon. 2004 óta publikál verseket és kritikát többek között a Tiszatáj, Bárka, Műút, Kalligram, Új Forrás, Szkholion, Prae, Parnasszus lapokban és különböző művészeti portálokon. Első kötete 2013 elején jelent meg Hüllők és izzók címmel a FISZ gondozásában. Mindeközben volt sommelier, könyvtári raktáros, bulvárújságíró. Jelenleg kábeltévék adásmenetét szerkeszti és popzenei újságíróként dolgozik.
|
Lassan
Vannak évszakok, amiknek a képét
nem lehet kidobni, de legalábbis
vannak fejek, amikből nem,
és mondatok fejek nélkül,
de ott az évszakok más lapra tartoznak.
És vannak kidobott, gyűrött lapok,
amiket nem tudsz elhallgattatni,
és az újabb és újabb gyűrődések
számos olvasattal szolgálnak majd,
mégis: akár egy pecsétes inget,
téged megviselnek, ezért is hoztál
magaddal vasalót és kellemetlen
kérdéseket melyek, akár a testszagú
kamionsofőrök, messzire vezetnek.
Így szállt el a hallgatás egykor
méltóságteli súlya hangos,
nagy fogyasztású motorral egy új,
eddig meg nem nevezett évszak felé.
Csendben
Beázik a mennyezet, nyugtázod magadban,
ahogy a kádban ülve épp az arcodra hullik egy
apró adag, minden bizonnyal a fölötted fürdőzők
vizéből, vagy jobb esetben csőtörés és akkor nem
a szennyvízből jött a kövér csepp, ami most az
orrnyergedről az álladig gördül, és míg ezt a rövid
utat bejárja, szinte álomba ringat ez a fentről jött,
fojtott csobogás, ami a csendet hozza eléd,
de nem azt az olcsó, fojtogató, légszomjas fajtát,
hanem amit akkor hallottál meg először, mikor
először próbálgattad, egy régi, akkor nagynak tűnő
fürdőkádban, meddig bírod lélegzetvétel nélkül,
valószínűleg nem sokáig, de elég ideig, hogy rájöjj,
a vízköves morajlás alatt, a lelassult, elmélyült
törmelékzaj alatt a csendet tisztán hallani, mintha
igazgyöngyre leltél volna, vagy inkább feltaláltad
volna a technikát, amivel bárhol, bárkinek a füle
mögül elő tudnál varázsolni egy igazgyöngyöt,
mert azóta víz fölött is hallod, csak fülelni kell,
és az nem jön csak úgy, de a víz segít, visszavisz
a bizonyosság stabil helyére, mindegy, hogy
egy kád vagy egy csepp, és ilyenkor az sem
zavarna, ha az átázástól szétmálló épületelemekkel
együtt a feletted fürdőző kiscsalád is rádszakadna,
ez nem az a fajta csend, amit egy ilyen körülmény
megbolygatna, a víz nem mállik, csak a beton, de ez
csak akkor lesz nyilvánvaló, mikor stabilan megállsz
a tükrén, onnan nézve gyanúsan instabil minden
szilárdnak gondolt struktúra, panel, és részletkérdés,
hogy nincsenek felső szomszédaid, és nem a tető,
csak az arcod ázik be, mert a szárazságban nehéz
meghallani a csöndet, de többé már nem szomjazol.
MÓRICZ 2013 rovatunkban az idei Móricz Zsigmond irodalmi ösztöndíjasokat mutatjuk be.