Wisława Szymborska: Sírfelirat

A közelmúltban elhunyt Nobel-díjas lengyel költőnőre, Wisława Szymborskára emlékezünk ezzel a verssel, amely a Tiszatáj folyóirat áprilisi – lengyel tematikájú – számában olvasható.

Nagrobek

Tu leży staroświecka jak przecinek

autorka paru wierszy. Wieczny odpoczynek

raczyła dać jej ziemia, pomimo że trup

nie należał do żadnej z literackich grup.

Ale też nic lepszego nie ma na mogile

oprócz tej rymowanki, łopianu i sowy,

Przechodniu, wyjmij z teczki mózg elektronowy

i nad losem Szymborskiej podumaj przez chwilę.

Sírfelirat

Ódivatúan, mint egy vessző, itt fekszik és hallgat

e pár sor szerzője. Örök nyugodalmat

adott neki a jó föld, bár ez a tetem

nem tartozott az irodalmi klikkek egyikéhez sem.

De hát puszta sírhantján nincs is semmi persze

e versikén kívül, csak kuvik szól ott, meg lapu nő.

Utas, táskádból komputer-agyad vedd elő,

és Szymborska sorsán merengjél el egy percre.

 Gömöri György fordítása