06.30.
| Grand Café – Gurubi Ágnes Szív utca című regényének bemutatója >>>
06.19.
| A Tricikli Fesztivál részletes programja >>>
06.09
| Grand Café – Ráolvasás 06. – Krusovszky Dénes: Áttetsző viszonyok >>>
06.08.
| A Szőke Óceán – Szépírók a Vígmatrózban >>>
05.27.
| Isteni testek – kötetbemutató >>>
05.17.
| Munkácsy-díjas festőművész kiállításával nyit újra a REÖK >>>
05.14.
| Online Túlélősóval jelentkezik Szegedről a MASZK Egyesület >>>
04.06.
| Bálint Ádám: Fóliók >>>
03.19.
| Civilként az állam működési hézagaiban – L. Ritók Nóra előadása >>>
 TiszaLINE Szalon

05.17.
| Középiskolások irodalomról – szóval, képpel >>>
06.03.
| Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!) >>>
06.03.
| Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei) >>>
06.02.
| Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája) >>>
06.04.
| Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017) >>>
04.28.
| Előkerültek Pilinszky álmai >>>
04.27.
| PesText 2021 – Négyszázezer forint összdíjazású irodalmi pályázat >>>
04.26.
| A nomádok földje kapta a legjobb film Oscarját >>>
| Tandori Dezső: Szellem és félálom >>>

Acsai Roland, Fenyvesi Orsolya, Lanczkor Gábor, László Liza, Maurits Ferenc, Németh Zoltán, Mary Oliver, Veszprémi Szilveszter versei
Molnár Lajos, Tarcsay Zoltán prózája
Tőzsér Árpád naplójegyzetei
Balázs Katalin, Balogh Gyula, Kelemen Zoltán, Milián Orsolya tanulmánya
Diákmelléklet: Gerencsér Péter a Jókai-regények filmes adap­tációiról

>>>

VERSENY A SZEGEDI EGYETEM FENNÁLLÁSÁNAK
100. ÉVFORDULÓJÁRA
Az SZTE Gyakorló Gimnázium és Általános Iskola magyar nyelv és irodalom munkaközössége áprilisban irodalmi vetélkedővel ünnepelte a Szegedi Tudományegyetem kettős – a szegedi egyetem létrejöttének 100 éves, illetve a szegedi „összegyetem” megalakulásának 20 éves – évfordulóját. Az eseményhez kapcsolódóan a gimnázium az elmúlt év őszén 3 fordulós irodalmi pályázatot hirdetett középiskolás diákok számára […]

>>>

Friederike Mayröcker versei
2021.06.04 - tiszatáj

 

 

 

 

 

 

 

[olykor megdöbbent…]*

 

olykor megdöbbent, hogy akihez

szólok, nincs itt, az akác sárga és piros

hosszúkás levélkéi a földre lengedeznek, azután a

keresztutcán át a BÜRGER CAFÉ-hez, virágokkal

és felhőkkel olvasok, Jézusom, a Te véred, ki

ment meg engem, tölgyek fedik és ritka fenyők,

ez a hirtelen búcsú, a kocsihoz sietsz, Syphnos

barnáskék szemöldökü kövein, míg a mezőn pengeélességűek

a virágok, durran a mnemotechnika, az emlékezettechnika,

a gépies ledarálás; öltözés, vetkőzés, olvasás, cseppeket

hullatok az aszfaltra vagy csikorgó

lépéseimet. A konyhaablak nyitva, eszem

a térdhajlatomban, nehezen lélegzem

 

2004. 10. 15/16.

 

 

eksztatikus reggel, Linde Wabernek

 

felfelé a tükröző erdei úton, ugyanis jobbfelől a vakító

tó tükröződött benne amikor 1 szép vándor jött szembe velünk

és én megbotlottam a hatalmas fák gyökereiben

miközben a csikorgó nap éspedig a delelő nap fénye

beszóródott a facsúcsok lombján keresztül, akkor, az Altauss-tónál

és balfelől (szélporlasztotta) erdeifenyők, leheletvékony

nap. Mint anyám egykor, ha távoztam, 3 keresztecskét: bimbónyi

keresztecskéket rajzolt homlokomra, ajkaimra, mellemre,

úgy te is mielőtt búcsút vettünk, ennek a csokornyi csalán-

erdőnek az illata az ágyfülkében stb.

ahol a rejtett ibolyák sarjadtak

 

2008. 1. 24

 

 

EJ-nak

 

meghív ebédre, már kitavaszodott, meg-

egyeztünk, éreztem szelleme gazdagságát,

pohár vörösbort ivott ráadással, sokáig elnéztem,

megfogtam kezét, az idő oly gyorsan múlt mint

ma, ő határozottan tudta, biztonságban éreztem magam,

pórázon, ahogy gyerekeket vezetnek és Hölderlin lelke ravaszkodott,

mivel a citromot a KONZUM szétesett ládájában szentté avatta,

a citrom ugyanis déli égtájon terem. Vidámak voltunk,

csendesen vidámak, ah, mit sem sejtő voltam és

dél volt, koratavasz, (kockás) zsebkendője, a vendéglő

asztalán Ponge GNOSKE-je (nem, nem KNOSKE) –

az idegesítés és a tánc és a lugasban, ahol ültünk

az értem dobogó szíve (árnya), a föld minden kis sarka,

a költő minden cserjéje, halma és virága: meleg hamu

1 teazacskó INRI 1 kis madárkoponya ágyunkon

 

24. 2. 08

 

 

[Velazquez ezek a biirkák …]

 

Velazquez ezek a biirkák, a hivatalos óceán „a stoplámpák rubinja

amikor az autók fékeznek” (John Updike), beburkolódzott levegő

minden ember iránti (hirtelen) „pattogó szeretet”, a galagonyaágakkal,

képzelt ágacskákkal és nárciszokkal díszített ablakhoz

fordítom fejemet, januárt írunk, könnyes

és az ablaküvegre festett rózsás reggelit, sokat

sírok, a kis szent asszony jön elém, megölelném,

maradni szeretnék a nagyítóval kezemben, kézenfogva

szeretnék élni Scardanellivel, a báránnyal ágyamban,

a közbeeső időm kopott, eksztatikusan mit sem sejtő (fellobbanó)

mint amikor Apa lefényképezett fehér ruhámban és

1 hajtincs (elfordítottam fejemet) a szemembe

hullt –

tüzes csókja a búcsúnál 3× csókolt arcon

(svájci módra), galagonya, mondja, és az

ablakra néz, ahol levélkék, ahol rejtett ibolyák hemzsegtek

SZÁRAZKÁK, mondja, sapkába gyűjtve őket (idős anyját,

akkor, háti kosarában vitte fel a hegyre). A vázában

lekonyultak a téli csokor levélkéi, talán elhomályosul a

csokor aggodalom, elfújja a szél, mihelyt a rejtett

ibolyák sarjadnak, utánam jött a konyhába, amikor

feltettem a teavizet, merő udvariasság volt, ó elpárolog az

eszem (versem), borbolyáról, granadai cserjékről álmodtam,

a Csendes Óceánról, a Márvány-tengerről, a tegnap odafirkált

jegyzeteimen nedves görbe lóhere, szemem sarkában

honvágy-ordítás stb.

 

2008. 1. 28

 

 

Az élet huulláma. Höld., valójában a kis halál

 

Tübingen, a keskeny mezei úton, ösvényen poroszkáltunk, a mezei

úton, balról a Neckar, úgy, ahogy folyt és áramlott századokon át,

hullámai kíséretében poroszkáltunk

1 zöldségeskertecskén túl virágpompás partok mentén,

fejemben a Harz-al jegyeztem fel akkor „Egy kutya árnyéka

a folyóban”, pedig saját árnyékom volt, és az ösvényen

maradtak a virágok, míg a félénk fülemüle hangja

Hölderlin – a féktelenség eleven repkénye zöldült, akkor,

R.-ben reggel a féktelenségtől lelkesen, mintegy megszállottan,

félig meztelenül a harmatos mezőkön át és megmondhattam neki azt,

amit különben senkinek se mondhattam volna, de őt sose

találtam többé (az elmosódott fénykép, amin keze nyitott könyvet tart, csupán keze, arca nélkül) –

szagos müge illat a kis halál erdeiben, szemem sarkában a

piszkos felázott és vihardúlt stb. ég

és mintha hangja más erdőből jönne, de Ő az és szemeit

sarkallja

míg életképtelen nem lett. De az első fehér ibolyák

ajkain / fenyők, teljesen megszenesedett kis kezek szobácskám

padlóján / eközben szívem és lábam mindegyre

remeg

 

2008. 3. 16

 

 

Fontolgatások a szeretetről

 

az orgonát feltételezi az iskolaudvaron, nem igen jól lát, de

úgy véli, hogy egy csík orgonaszín felismerhetővé vált, nem,

nem fürtök, nem orgonaszínű fürtök, úgy tételezi fel, hogy csak sejtelem, suttogás, orgonaszínü suttogás volt az, amit észlelt,

amikor kinyitotta az ablakot és kitekintett (kökényre, loncra és clíviára)

Scardanelli igen sokat jelent nekem, a jámbor kertek, a mezők

bogyóikkal, váratlan ágyásokkal, cserjékkel, ezekben a sárga

nárcisz foltjaival és tulipánokkal, tehát lelket öltött és megfestett stb.

szélfújta városokban, míg D.** előkertjeiben számtalan a törékeny

rózsaszín mályva, virágzásban a rózsák és pagonyok mint az örök

(elvirágzott) ifjúság és végtelen az öregség, ez a kihülő éter. Mint

kádba fogjuk fel az esővizet, vízfátylat és lidércet, odakint 1 kecskenyáj – de te mosolyogsz, rejtélyes, bölcs, kedves mosollyal, soha azelőtt nem fedeztem fel rajtad ezt a mosolyt, ami zavarba hozott, AMIKOR

MONDTAM NEKED, MILY KÖZEL HOZZÁM A HALÁL és hogy

évről évre haladékért könyörgök és te átkaroltál erre fel. Akkor,

Bad Ischlben, cikóriával és erdei bokrokkal, mint kapaszkodtak

a VEREBEK, cinkék, tengelicék zsenge lábaikkal, hogy csimpaszkodtak az ingó repkénybe a fogadó ablaka alatt a vakító reggeli fényben, akkor, és én sírva fakadtam, hogy remegtek a szélmozgatta levelek között, ringatóztak és hintáztak, csókolóztak, csipogtak, úgy, hogy én nem tudtam betelni azzal, hogy az ablakból szívemre (öleljem) őket, beszéltem velük hangtalanul, ahogy Valérie B. az örvös galambokhoz a rügyező gesztenyefákon szólt,

amikor ágaik majdnem az ablakon,

míg a koratavasz bíborvirága                                            (oh sweet április…)

Bodo Hell, Valérie Baumann,                                             2008. IV. 1/2

Elfiede Heider barátaimnak

                                               Fordította: Schiff Júlia

 

Megjelent a Tiszatáj 2013/3. számában

 


*   A dőlt betűs írás a Friederike Mayröcker által Hölderlin verseiben feltételezett vagy onnan idézett párhuzamokat jelöli meg. (A fordítások a következő kiadásból készültek: F. Mayröcker: Scardanelli. Gedichte, Suhrkamp Verlag © Frankfurt a. M., 2009.)

**   D. Deinzendorf rövidítése, ahol F. Mayröcker 11 éves koráig a nyarakat töltötte.


Címke: , , ,
2021.06.15 - tiszatáj

CIROK SZABÓ ISTVÁN: AGANCSPARK
KORMÁNYOS ÁKOS: PARAVÁN
Írjuk le anyánk kezét, írjuk le partnerünk testét. Cirok Szabó István Agancspark című kötetében párhuzamként kínálkozik az erdő. A Paraván beszélője ezzel szemben próbálja analitikusan, anatómiai pontosságra törekedve leírni partnere testét, mégis csak az agytekervények közé jutva kiált fel: „Megtaláltalak. / Itt eredsz. / Itt vagy.” A szelíd Agancspark és a nyers Paraván eredője, a felismerés mégis ugyanaz: ember és természet csak együtt értelmezhetők […]

Tovább olvasom >>>
2021.06.15 - tiszatáj

DÓMKERTI ZENÉS ESTÉK
A „püspöki fészek” udvarán ezen a nyáron is megrendezik a Dómkerti Zenés Estéket, a következő évadban pedig világsztárok is fellépnek Szegeden a Filharmónia Magyarország koncertsorozatában, a Tisza bérletben […]

Tovább olvasom >>>
2021.06.14 - tiszatáj

CIROK SZABÓ ISTVÁN: AGANCSPARK
Az utóbbi időben számos fiatal költő figyelemre méltó kiadványát vehette kézbe az érdeklődő olvasó. Ezek egyike az Agancspark című verskötet volt, Cirok Szabó István tollából. A karcsú, mintegy hatvan oldalt kóstáló könyvecske három ciklusába – Lékhorgászat, Nem tapsol senki, A madarak már elmentek, most a halak vándorolnak – mindössze harminchárom verset gyűjtött össze a szerző… – BERETI GÁBOR KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.06.12 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS SZABÓ IMOLA JULIANNÁVAL
Június 19-én Szabó Imola Julianna is vendége lesz a Tricikli Fesztiválnak. A Megálló Közösségi Házban a gyerekirodalom és illusztrációk viszonyáról beszélget majd Kollár Árpáddal, segít bemutatni Darvasi László Pálcika, a detektív című könyvét, és részt vesz a Grand Café Ráolvasás Extra elnevezésű zenés felolvasásán. A szegedi meghívás apropóján gyermekirodalmi-szépirodalmi-illusztrátori pozíciójáról, a 2020 decemberében megjelent Holtak aranya, holdak ezüstje című könyvéről, és a fesztivállal kapcsolatos várakozásairól, terveiről kérdeztük… – VESZPRÉMI SZILVESZTER INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.06.12 - tiszatáj

Acsai Roland, Fenyvesi Orsolya, Lanczkor Gábor, László Liza, Maurits Ferenc, Németh Zoltán, Mary Oliver, Veszprémi Szilveszter versei
Molnár Lajos, Tarcsay Zoltán prózája
Tőzsér Árpád naplójegyzetei
Balázs Katalin, Balogh Gyula, Kelemen Zoltán, Milián Orsolya tanulmánya
Diákmelléklet: Gerencsér Péter a Jókai-regények filmes adap­tációiról

Tovább olvasom >>>
2021.06.11 - tiszatáj

GUNDA
Növényi táplálkozást szorgalmaz, leölt állatok milliárdjai ellen szólal fel. Szerencsére azonban Viktor Kosszakovszkij nem nyílt propagandában érdekelt: a Gunda intim közelségből szemléli egy mikroközeg állatvilágát… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.06.09 - tiszatáj

OPERA ÚJRA ÉLŐBEN – ANDREA CHÉNIER
Az opera azért nagyszerű dolog! Különösen élőben, színpadon. Vagy 8 hónap után ismét élőben hallgatni operát – leírhatatlan mámor! Különösen, hogy az ember egyik kedvencét, a francia forradalom balladáját zúdítja rá a Magyar Állami Operaház amúgy nem létező társulata. Május 29-én Giordano szeszélyes remekének sodró dallamai csendültek föl az Erkel Színházban. Nehezen indul a történet […]

Tovább olvasom >>>
2021.06.08 - tiszatáj

GRÁF DÓRA: KÖRNYEZETISMERET
Az érzékiség halmozása érzéketlenséghez vezet – rendszerint ez a premisszája azoknak a történeteknek, amelyekben a főszereplő az egymást tételesen követő randevúiról, viszonyairól számol be. Monoton sorban felbukkanó és eltűnő (fél)idegenek, utánuk egyre nagyobb űr, elszakadás a valóságtól, stb. – gyakran találkozunk ennek a lélektani folyamatnak az ábrázolásával. Gráf Dóra Környezetismeret című, debütáló lírakötete először is azzal lep meg, hogy habár jelentős részben ilyen versszituációkból építkezik – a női beszélő férfiakkal találkozik, akik valamilyen benyomást tesznek rá, függetlenül attól, (kiderül-e,) mi történik köztük –, merőben szokatlan irányba futtatja ki a szövegeket. Ugyanis derű sugárzik belőlük… – PUROSZ LEONIDASZ KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.06.06 - tiszatáj

EGY LÉTKÖTÉLEN EGYENSÚLYOZÓ GONDOLATAI A TÚLSÓ PART FELÉ.
Nem kellett ehhez a rövid esszéhez címet keresnem. Maga a kötet fedőlapja annyira találó. Nem tudok jobbat. Emlékidő. Őszintén megvallva, nem az esztéta igényességével, hanem a személyes érintettség miatt olvastam el, szinte egy szuszra, a kötetet. Javíthatatlan individualistaként, mindig magamat, a saját életemet kerestem – és találtam meg – a versekben… – BOTOS KATALIN ÍRÁSA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
H. Balogh Gyula: Alsóvárosi hitregékBakos András: Isteni testekSzathmári István: Spanyol reggeliSántha József: BörtönkarnagyNormal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattTandori Dezső: Nincs beszédülésPetőcz András: A visszaforgatott időLengyel András: Tömörkény-tanulmányokKálnay Adél: Szivárványország (Utazz velem!)Virág Zoltán (szerk.): Színkép, hangkép, összkép (Írások elméletről és gyakorlatról)Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Fried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházTandori Dezső: A szomszéd banánhalSeregi Tamás: Művészet és esztétikaÉszlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Zalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)„Ragyogó pusztulás” – kortárs osztrák irodalmi antológia (szerk.: Bombitz Attila)Lengyel András: Ellenkultúra, peremhelyzetben (Marginalitástörténeti vázlatok)Bíró-Balogh Tamás: Az irodalom személyességekabai lóránt: semmi színSzlováknak lenni csodás…Petőcz András: A megvénhedt IstenDemény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólTandori Dezső: Szellem és félálomKálnay Adél: Hamvadó időSzepesi Attila: IstenporPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Sághy Miklós: A fény retorikájaTandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézCsiki László: A kaptárBaka István: Műfordítások III.Jász Attila: Fürdőkádból a tengerTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaBíró-Balogh Tamás: TollvonásokFried István: Magyar irodalom(történet)