Tiszatájonline | 2013. február 27.

Történetben és hangulatban megragadva

JURONICS KÉT STABAT MATERE
Két Szűz Mária történet egy esetére – kissé soknak tűnik a jóból. Juronics Tamás alaposan végiggondolta, mire vállalkozik a Szegedi Kortárs Balett legújabb bemutatóján: többszörös múltidézésre […]

JURONICS KÉT STABAT MATERE

Két Szűz Mária történet egy esetére – kissé soknak tűnik a jóból. Juronics Tamás alaposan végiggondolta, mire vállalkozik a Szegedi Kortárs Balett legújabb bemutatóján: többszörös múltidézésre. Arvo Part muzsikájára ő koreografált már egyszer táncjátékot 20 éve Kroki címmel. Pergolesi Stabat Materére pedig az együttes alapítója, a 70 éve született Imre Zoltán készített balettet 1988-ban, ebben Juronics (lobogó szőke hajjal) Jézus Krisztust táncolta, Pataki András a jelenlegi igazgató is táncolt benne.

Szóval van bőven ok a nosztalgiára.

Csakhogy – megvallom férfiasan – a Krokira nem emlékszem, bár bizonyára láttam. Imre Zoltán alkotására is csak homályosan, leginkább a festményszerű záróképre, meg a mozdulatok jellegére.

Juronics a régi produkciókra, csak igen áttételesen utal. Nem keresett módot, hogy fölléptesse például a régi előadás Máriáját Prepeliczay Annamáriát, ellenállt a kísértésnek, hogy ő maga részt vegyen a játékban. Döntése érthető, bár egyáltalán nem nyilvánvaló. A kortárs tánc az a műfaj, mely adott zenére szabadon fogalmaz történetét és tánclépéseket, s ezért a koreográfusnak nagy szabadságot ad abban a tekintetben, hogy kire mennyit bíz, hogyan formál. Az emlékezés, az egészséges nosztalgia sok mindent megenged, sőt különleges hatást lehetne vele elérni.

A Part-darabban Juronics határozott történetet visz végig. A fiatal Máriát látjuk, majd Gábriel arkangyal jelenik meg, ő hozza az angyali üdvözletet és a hírt. Czár Gergely égszínkék háttérhúrok közül lép színre, halványkék pizsamájában sápadt, életidegen alakot formál. Mindez valószínűleg inkább koreográfusi szándék, mint előadói hiányosság. Csetényi Vendel ágyékkötős Jézusát két másik fiú tépi, cibálja (ez az élet melódiája) ő most inkább csupasz testi valójával, mint mozgásának erejével hat. Az éppen teherbe eső Mária előtt lejátszódik majdani szenvedéstörténete, s a darab végér meggyötörten, minden kismamaboldogság nélkül marad ülve a pódium szélén, s így teszi ismerős mozdulattal a hasára a kezét. Hortobágyi Brigitta királykékben szenvedélyesen, és virtuózan táncolja végig az ifjú anya előregondolt szenvedéstörténetét. A fiúk feketék a lányok fehérek. Nincsenek egyénítve.

Merőben máshogy építkezik Juronics a Pergolesi-zenére. Itt nincs történet, hangulatokat, érzéseket komponál meg. Főalakja a Jézus halála utáni Mária, a Mater dolorosa, aki 33 évvel idősebb, mint az első részben. Zsadon Flóra idősebbnek is tűnik, többek között karakteres arca és hosszú, fekete ruhája miatt. Itt nehezebb azonosítani a többi szereplőt. Néhány további feketeruhás nő a főalak megsokszorozása. Ám néha érthetetlenül piros ruhára váltanak, majd visszaöltöznek feketébe. Náluk nehezebben csak a három piros szoknyás férfit lehet értelmezni – még azzal a konkrétsággal is, amit egy kortáras táncdarab alakjaitól azért elvárunk. (A szerelmet is megjeleníti, nyilatkozta az alkotó.) Közben eljönnek az asztalok, amelyek Imre Zoltán hajdani darabját hivatottak megidézni. A Juronicstól megszokott színpadi könnyedséggel lesz belőlük katakomba, kereszt vagy szirtfok, ahonnan a nőalakok alázuhanhatnak. Különféle híres festményeket is rájuk vetítenek, ilyenkor vászon gyanánt is engedelmesen szolgálnak. Változatosan, lendületesen, szuggesztíven van ábrázolva a választott téma, az anyai fájdalom.

Csak épp e fájdalom emberi oka, az anyai szeretet, anya és gyermeke közötti kapcsolat nincs megjelenítve, s így a szenvedés üres mederbe hull. Inkább hangulatokat ábrázol, mint érzelmeket, s még kevésbé érzelmi kapcsolatokat. Juronics két színvonalas táncművéből hiányzik az igazi mélység, a személyes megszenvedettség hitele, az érintettség megrázó ereje.

Márok Tamás

[nggallery id=124]