04.06.
| Bálint Ádám: Fóliók >>>
03.19.
| Civilként az állam működési hézagaiban – L. Ritók Nóra előadása >>>
03.17.
| Tudományos zsebsorozattal szórakoztatja közönségét a Grand Café >>>
03.16.
| Homo Ludens Project feat. Góbi Rita Társulat: Az érintés dicsérete >>>
03.13.
| Új koncertfelvételekkel nyitja meg médiatárát a hosszú hétvégére a 16 éves Müpa >>>
02.20.
| Kurtág 95: élőben közvetíti a zeneszerző születésnapi koncertjét a Müpa >>>
02.25.
| Duda Éva Társulat: Prizma >>>
02.18.
| Az Erdélyi Magyar Írók Ligája rendezvényei a Magyar Széppróza Napja alkalmából >>>
02.16.
| Homo Ludens Project – Beszélgetés Dr. Beck Zoltánnal, Dr. Kelemen Zoltánnal, Orsós Jánossal >>>
 TiszaLINE Szalon

04.28.
| Előkerültek Pilinszky álmai >>>
04.27.
| PesText 2021 – Négyszázezer forint összdíjazású irodalmi pályázat >>>
04.26.
| A nomádok földje kapta a legjobb film Oscarját >>>
04.03.
| Milan Dunđerski ifjúsági költészeti díj >>>
03.19.
| Sziveri-díj, 2021 >>>
02.04.
| A Szépírók Társaságának felhívása >>>
12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>

Borsi Bálint, Fekete Vince, Fellinger Károly, Gerevich András, Jász Attila, Kiss Anna, Markó Béla, Siska Péter, Szálinger Balázs, Veszelka Attila versei
Grecsó Krisztián, Petrik Iván prózája
„Hogy, ha a csend…” (Szabó Csaba Hölderlin-nyersműfordításai és kommentárjai)
Tanáralakok Németh László, Márai Sándor műveiben (Ifj. Sipka Sándor, Szilágyi Zsófia tanulmányai)
Tiszatáj Diákmelléklet, újra: Hansági Ágnes: Mit jelent ma Jókait olvasni?

>>>

MEGJELENT AZ ISKOLAKULTÚRA 2021/2. SZÁMA
A koronavírus-járvány következtében Magyarországon – ahogyan a világ jelentős részén – számos tanulónak kellett és kell otthonról tanulnia IKT-eszközök és az internet segítségével 2020 tavaszától hosszabb-rövidebb megszakításokkal. Az ezzel kapcsolatos kihívások és lehetőségek áttekintése – akár még a hátralévő tanév szempontjából is –  hasznos lehet […]

>>>

Kényszerű válasz – a Tiszatájtól
2012.09.29 - tiszatáj

Egyszer megkérdezték Arany Jánost, mit tesz, mikor haragszik. Hallgatok – felelte. És ha nagyon haragszik? – Nagyon hallgatok.

Hát mi nem vagyunk Arany Jánosok, az egyszer biztos. Péter László levelének megjelenése után két hétig hallgattam, pedig nem is haragudtam. Csupán nem volt kedvem származástani vitába bocsátkozni. Egyébként is, hogyan lehet adekvátan reagálni az olyan vádakra, hogy valaki vajdasági származású, és tájidegen Szegeden? Ennyit tenne az a 20 kilométernyi út a határig?

Tulajdonképpen miről is szól Péter László levele? 1. A Tiszatájat vajdaságiak szállták meg, akik nem értik Szeged szellemiségét, ergo 2. nem is válhatnak igazi szegedivé, ebből kifolyólag 3. nem is szerkeszthetnek Szegeden lapot. 4. Alig vannak szegedi szerzők a Tiszatájban, és azok sem arról írnak, amiről ő szeretné. Az egész levélnek ez a veleje. (Előre is elnézést kérek, ha olykor keverem az egyes számot a többes számmal, de magánemberként és főszerkesztőként, a szerkesztőség szegedi és nem szegedi tagjainak nevében is írom, amit írok.)

Szegedi, nem szegedi szerzőkről. A Tiszatáj folyóirat szerkesztői nem tartják nyilván szerzőik pedigréjét, hogy ki hol született, hol él, vagy éppen honnan jött. Mert ezek a dolgok esetlegesek. Változékonyak. Néha önként, néha az erőnek engedve el szoktunk menni otthonról. Ami viszont egyetemes, az a gondolat és az irodalom. A gondolat és az irodalom pedig sehol nem lehet tájidegen, bármilyen nyelven is írják. Legföljebb ott, ahol nem tud gyökeret ereszteni. Ahol a szűklátókörűség, a szellemi csőlátás nem jut messzebb a kertek aljánál. Péter László a szerkesztőség egyes tagjainak a szemére veti, hogy vajdasági származása okán más „irodalmi élet gyakorlatán „szocializálódott«”(ilyen setétben settenkedő vajdaságiból kettő van itt, egyik jómagam). Nehezen értelmezhető ez a mondat a 21. században, de ha ez alatt azt érti, hogy (korábbi) kisebbségi létükből kifolyólag nyitottabbak, befogadóbbak más kultúrák iránt, ezt akár bóknak is vehetik ideát és odaát egyaránt. Kár, hogy ezek nem veleszületett tulajdonságai az embernek. Sokkal boldogabb világban élnénk mi is, és Péter László is. Hogy a szeptemberi számunkban több a vajdasági vonatkozású írás, mint egyébként, annak az az egyszerű oka, hogy a tanulmányok, kritikák egy része Tolnai Ottó költészetével foglalkozik. Tolnai Ottó művei pedig – amellett, hogy a szerző történetesen Palicson éli halandó életét – az egyetemes magyar irodalom részét képezik.

A másik ok, amiért nem reagáltunk, az az volt, hogy igyekeztünk bölcsek maradni mások helyett is.  Csörögtek a telefonok, érkeztek az emailek szerzőktől, szerkesztőtársaktól, hogy válaszolni szeretnének Péter László levelére. Akit tudtunk, lebeszéltük. (Szuromi Pál azután hívott föl, hogy levelét már elküldte a Délmagyarországnak. Támogatását, akárcsak másokét, akik ez ügyben nyilatkoztak, ezúton is köszönjük.) Tisztában vagyunk vele ugyanis, hogy könnyebb a tüzet szítani, mint oltani. Odaát, a Vajdaságban amúgy is sokaknak rosszul esett a „vajdaságizás” (tudtommal a Magyar Szó cikket készül írni ez ügyben. Pedig mindezt elkerülhettük volna egy baráti beszélgetéssel a szerkesztőségben). Holott Szeged nyitott város, befogadó. Személy szerint tizenhét éve vagyok a lapnál, életem egy nagyobb darabját beledolgoztam a Tiszatájba. Ez persze nem mentség semmire, pusztán tény.

A Tiszatáj országos folyóirat – nem mi tettük azzá, ez a folyamat Ilia Mihállyal kezdődött, és tart a mai napig. Viszont vállaljuk ezt az örökséget, és nem kívánunk róla lemondani a bezárkózás, a provincializmus érdekében. Sőt, éppenséggel tágítottuk – erőnkhöz mérten – az irodalmi közvetítés határait azzal, hogy a folyóirat lapjain teret adtunk a világirodalomnak. Meggyőződésünk, hogy ettől Szeged szellemisége szemernyit sem veszít sajátosságából, sőt. Wisława Szymborska vagy Naguib Mahfuoz – hogy csak a Tiszatájban megjelent két Nobel-díjast említsem – még senki kultúráját nem tette tönkre. Hadd hangsúlyozzam: ez koncepció. A jelenleg működő szerkesztőség tudatosan vállalt koncepciója. A nyitottság, a kultúrák megismerése, más népek irodalmának (arányos mértékű) közvetítése része a szerkesztőség (és személy szerint a főszerkesztő) vállalásának. Ezt lehet nem szeretni, elutasítani, saját véleményéhez mindenkinek joga van, és mi minden véleményt örömmel meghallgatunk. Az októberi számunkban történetesen egy román szerző nagyobb lélegzetű írását közöljük – de nem azért, mert szerzője román, vagy mert nem helybéli, hanem mert a novella: szép. És igaz. Akinek sikerül a műben elvonatkoztatnia a személy- és helynevektől, annak számára kiderül, a történet ugyanúgy játszódhatna az ötvenes évek Magyarországán, Bulgáriában vagy a Száz év magány hazájában. Mert a butaság, a szerelem, a fájdalom és a szenvedés vagy a boldogság minden népnél ugyanazt a nyelvet beszéli. Csak a nyelvet kell dekódolni. Szomorú dolog, hogy vannak határok, de ha már vannak, a Tiszatáj folyóirat azon fog dolgozni, hogy ezeket a határokat a szellem részére átjárhatóvá tegye, nem pedig azon, hogy még jobban bebetonozza (az internet korában?).

Mint már mondtam: nem vezetünk nyilvántartást szerzőink lakcímkártyájáról. Ennek ellenére bátran állítom, a Tiszatáj arányaiban legalább annyi helyi szerzőt jelentet meg a hasábjain, mint bármelyik más vidéki folyóirat. Talán még többet is. Akit szórakoztat az írók származásának boncolgatása, vegye magának a fáradságot, és nézzen utána. A jó irodalomnak mindig helye volt a Tiszatájban, a szegedinek is. Hogy a szegedi szerzők nem mindig arról írnak, amiről Péter László szívesen olvasna, az meglehet. Péter Lászlónak ugyanakkor van olyan észrevétele, mellyel messzemenően egyet tudunk érteni. Tömörkény és Móra irodalmi munkássága valóban többet érdemelne, mint amennyi figyelem mostanság műveikre irányul. Nagyon szívesen együttműködünk Péter Lászlóval, hogy ezen változtassunk, és ahogyan tavaly ősszel – a tematikában jártas irodalomtörténészek közreműködésével – Mikszáth Kálmánról készítettünk egy blokkot, ugyanúgy örömmel néznénk elébe egy csokornyi Tömörkény- vagy Móra-tanulmánynak. Péter László írásait mindig örömmel fogadtuk. Azt ellenben továbbra sem ígérhetjük, hogy napilapokban megjelent cikkekre reagálásokat közlünk – ugyanis ez nem egyeztethető össze egy havilap profiljával (3-4 hónapos átfutási idő). De biztos vagyok benne, hogy Péter László haragjának nem ez az utóbbi az oka.

Mondják, nincsenek véletlenek, holott minden bizonnyal csupán a véletlen műve, hogy Péter László olvasói levelét hamarosan egy másik levél is követte. Kovács Miklósé, aki az általa említett szerzőket hiányolta a folyóiratban. Erről csak röviden: hogy a megnevezett szegedi poéták miért hiányoztak az elmúlt harminc-negyven évben a Tiszatáj hasábjairól, nem mi vagyunk hivatottak megfejteni. Nota bene: ha egy évtizedek óta elismert költő (történetesen fővárosi) azzal a megjegyzéssel küldi el hat versét, hogy fiúk, válogassatok, akkor ez csak azt bizonyítja, hogy 1. a szerkesztőségek mindenhol válogatnak, és 2. a tehetség többnyire szerénységgel és megértéssel párosul.

Hász Róbert, a Tiszatáj folyóirat főszerkesztője

 

Korábbi írásunk a témában: Röghözkötött irodalom? (A Tiszatáj-„vita” margójára)

Címke: , ,
2021.05.07 - tiszatáj

LÁNG ZSOLT:
BOLYAI – REGÉNY CSILLAGPORBÓL, FORRADALOMNYOMOKBÓL
Láng Zsolt új regénye a világhírű erdélyi matematikust, a nemeuklideszi geometria feltalálóját megidéző Esterházy Péter-idézettel nyit. A Bevezetés a szépirodalomba mottóként citált szöveghelye azért is fontos a 2019-es mű értelmezésében, mert több szempontból kijelöli azt a kontextust, azt a szöveghagyományt és prózapoétikát, azt az eredetet, amiből a Láng Zsolt-i textus megszülethetett, és azt a szerkezetet, amelyben az ő nemeuklideszi (?) tere működik… – BENCSIK ORSOLYA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.05.04 - tiszatáj

Jóllehet 1901-ben Párizsban modern esztétikai kurzusokon vett részt, a festészet és a művészettörténet területén Apollinaire autodidakta volt. Ám kitűnő ízléssel, ösztönösen ráérzett minden újra, azonnal meg tudta ítélni valamiről, hogy az valódi érték vagy sem. Úgy érezte, hogy küldetése van, támogatnia kell azokat a művészeket, akik egyfajta új esztétikát képviselnek a szokványos, idejét múlt festmények alkotóival szemben […]

Tovább olvasom >>>
2021.05.02 - tiszatáj

A címmel kapcsolatban sok mindenre asszociálhat az ember. Többek között Szabó Magda Az ajtó c. regénye, illetve színpadi változata is eszünkbe juthat. A címbe emelt tárgy ráadásul ősi szimbólum is, és a mögötte meghúzódó valóság titkai mindig izgalmasak. Az ajtó mögött ott lehetnek a múlt emlékei, vagy éppen olyan dolgok, amelyek nem tartoznak a külvilágra. Gömöri György kötetcímadó verse is számos értéket rejt… – BAKONYI ISTVÁN KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.05.02 - tiszatáj

GÖMÖRI GYÖRGY: ERDÉLYI ARCOK
Gömöri György hatvan év költői terméséből válogatta össze azt a három tucat verset, amelyek elszakíthatatlanok Erdélytől, pontosabban szólva Erdély atmoszférájától, történelmétől, a magyar szellemi életben betöltött szerepétől, illetve az ott élő magyar kisebbség helyzetétől. A jól átgondolt kötetkompozíció kétséget sem hagy a költő személyes kötődése felől, ám nem csupán Gömöri Erdély-képét ismerhetjük meg a verseken keresztül… – BARÁTH TIBOR KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.29 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS PÉTERFY GERGELLYEL AZ IRODALMI TEHETSÉGGONDOZÁSRÓL
Az Akadémiánk online folyóirata, a Felhő Café biztosít bemutatkozási, publikálási lehetőséget a hallgatóknak és a lap Facebook-oldala élő adásokhoz, beszélgetésekhez, felolvasásokhoz nyújt több tízezer olvasót elérő felületet. Rendszeres kapcsolatban vagyunk kiadókkal, a végzett hallgatóink köteteit kiajánljuk, több végzett hallgatónk kötete jelent már meg a Librinél, az Álomgyárnál és a Kalligramnál… – PÁNCZÉL ANDRÁS INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.27 - tiszatáj

SZANISZLÓ JUDIT: LELI ÉLETE
A regény felütése úgy szól: „Egy fotó leírása következik”. De a fotók sokszor hiányoznak, a hangfelvételeket tartalmazó kazettákra pedig popslágereket vettek rá. Pontosan ez a nemrögzítettség, ez a hiány biztosítja a családregény megírásának lehetőségét: fotók és hangfelvételek véletlenszerű sorrendben, amelyek nem a referencialitásból merítik hitelüket, hanem abból, hogy az elbeszélő számára ugyanabban a „dobozban” foglalnak helyet, vagy foglalnának helyet, ha léteznének… – BOCSIK BALÁZS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.23 - tiszatáj

AZ IFJÚ NYOMOZÓ
Amennyire könnyednek tűnik a plakát, netán a cím alapján, olyan megkapó és rejtett tartalékokkal bír Evan Morgan bűnügyi mozija, 2020 egyik legnagyobb meglepetéssikerét eredményezve… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.23 - tiszatáj

Székely Örs kapta idén a Makói Medáliák irodalmi díjat, amelyet 2005-ben a József Attila-emlékév alkalmából alapított Makó város önkormányzata. A díj célja, hogy Makó városa támogassa az elsőkötetes költőket, ahogyan az egykor József Attilával is történt… – JANÁKY MARIANNA INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő