Tiszatájonline | 2021. szeptember 21.

Pá, pá, pá

RED ROCKET
Jó ideje nyilvánvaló: Sean Baker a kortárs amerikai független szcéna koronázatlan királya. Cannes-ban debütált tragikomédiája privát és nemzeti szinten boncolgatja az Egyesült Államok hátsóudvarában döglődők sehová nem tartó hétköznapjait… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

RED ROCKET

Jó ideje nyilvánvaló: Sean Baker a kortárs amerikai független szcéna koronázatlan királya. Cannes-ban debütált tragikomédiája privát és nemzeti szinten boncolgatja az Egyesült Államok hátsóudvarában döglődők sehová nem tartó hétköznapjait.

Exploitationök és szerzői filmek tökéletes vegyülékeiként definiálhatók Baker remekművei – a Red Rocketet vágóként is jegyző direktor kurrens munkáját saját bevallása szerint az 1974-ben készült Appassionata olasz erotikus drámája, plusz Fernando Di Leo (Caliber 9) és Sergio Martino (Szerelmi vérszomj) poliziescói, giallói inspirálták. Komolytalan hozzáállásról viszont mégsem beszélhetünk, a rendező határozott jelenléttel, pontos vízióval áldva tartja kézben a szálakat, polgárpukkasztó húzásain túl leginkább a periférián rekedtek próbálkozási nehézségeire vagy posványba süllyedésükre fókuszál.

Összevert arccal szunyókáló, borostás idegen érkezik busszal az Isten háta mögé. Barázdált, rendezetlen vonásai örökre elnyomták valaha ragyogó jóképűségét: a Red Rocket hirtelen nem is tisztázza, hol köt ki a figura, rögtön a főcímben tanácstalanul lézeng, fel-alá sétál az NSYNC dalolta Bye Bye Bye popritmusára. Slágerdallamot használ Baker, de rendkívül ellenpontozóan, távolról a Szelíd motorosok elején csalóka szabadsághimnuszt üvöltő Born to Be Wildmodorában – az energikus fiúbanda-hangok valójában egy kiégett antihím portréját festik alá. Cseppet sem véletlen e hozzáállás: populáris és elit művészetet bátran keverő, John Waters felfogását követő direktorként Baker a csillogónak tűnő felszín mögé hatol, rávilágítva, az Amerikai Álom délibábja régóta odavan és nyűglődő, lepukkant senkik népesítik be a vidéket. Ugyanerről regélt a Hollywood margóján játszódó Tangerine, majd a Floridai álom, tehát Baker államtrilógiájában (Kaliforniában nyitunk, Texasban landolunk) méltóságuktól fosztott vagy illékony, rövid távú boldogságukat erkölcstelenül kergető nímandok adják a kulcsot egymásnak.

Mikey Saber tünetértékűen ilyen karakter: a Red Rocket egykori pornószínész-istene a napfényes Los Angelesből tér haza szülővárosába, de Baker természetesen nem örömelvet ígérő karrier-vagy megváltássztoriban gondolkodik. Centrális tézise szerint a főalak virtigli antihős. Boldogulásához másokat használ ki, normális együttélés helyett ismerőseire telepedve, kellemetlenségeket okozva hajszolja azt, amit kizárólag ő vél üdvösnek, így a Red Rocket(beszédes szlengcím: a kutyák erekciós nemi szervére utal) egy ízig-vérig nárcisztikus, pusztán önmagával törődő, de egyre dezorientáltabbá rongyolódó szerencsétlen gúnyrajza. Ismét tetten érhető Baker nyugtalanító USA-kritikája – a 2016-os Trump-éra küszöbén zajló cselekménymentes, epizódokból összetevődő mozi a jenki sikermitológiát robbantja darabokra, Mikey és a self-made manként definiált, ingatlanosból elnökké avanzsált showman között párhuzam vonható. Mézes-mázos szavaik mögött nagybetűs Hazugságok virítanak, azaz a tőke és a biznisz (Trump könyvének címe: Az üzletkötés művészete) hazája provinciálisan viselkedő, szexista kisemberek melegágya – a kapitalizmus, a nehéz munkával kiérdemelt vagyon cigifüstöt pöfékelő, rothadó fogsorú, mentálisan kibillent páriák gyűrűjében veszítik el jelentőségüket.

Feketében úszó, fehér gőzt árasztó éjszakai kőolajfinomítók rengetegében vadászik Mikey saját, elveszett identitására: utcafilmes stílben bontakozó dramedy-ként a Red Rocket egyszerre lírai realista és zenés klipekből rémlő alakzatokkal reflektál a főhősre és a tudathasadásos országra. Nemcsak a cím, de a főalak vezetékneve is árulkodó – „Saber”-nek, azaz óriási péniszű (jobban mondva, „kardos”) macsónak titulálja önmagát. Jószerivel alig lelni szimpátiára igényt tartó karaktereket, csak egy-két tévében nyilatkozó hírolvasó látszik joviálisnak, de már a képernyő-távolságból is világos, medializált imidzsük leginkább semleges, sőt, egyenesen távoli, elérhetetlen a magukat folyton bajba sodró átlagemberekhez képest. Valódi kapcsolatokról ugyanis képtelenség szólni a Red Rocketben: kezdve a balul elsült, Mikey-t végleg kopasztó szórakoztatóipari üzlettől hősünk csupán szexre kapható, egyébként folyamatosan pörölő nején át a zord tekintetű anyósig mindenben és mindenkiben ott honol a fásultság, a jobb életről való lemondás szomorúsága, csaknem a Larry McMurtry/ Peter Bogdanovich-féle Az utolsó mozielőadás kiábrándultságával. Hovatovább, Baker kisvilágában boldogság pusztán érdekből születhet, a jövő, a karrier és a szerelem pénzért vásárolható attribútumok: Mikey drogkereskedőként jut betevőhöz, csomagjait a Leondria és hű katonanője, June alkotta piti bűnbandától szerzi, vagyis a Red Rocketben egyrészt totálisan kifulladt, másrészt kisszerű árucserévé züllött az Amerikai Álom.

Ugyanez hatja át Mikey és újdonsült barátnője, Strawberry talmi románcát: Baker olvasatában e Lolita-reláció is pervertálódott, igazi szeretetnek híján lévő kapcsolat. Hősünk ugyanis csak ugródeszkaként használja a lányt: nőgyűlölőként pucérra vetkőzteti, ágyba csábítja 17 éves választottját – Mikey édesgetése a pornó jegyében szerveződik, pedofil összetartozásuk ismét a bizonytalan amerikai önkép jelölője korrupt üzletpolitika bevetésével és mások sutba vágásával. A Red Rocket főkaraktere ugyanis videóra szeretné venni az újabb nemi aktust, hogy a felvétel ismét Kaliforniába repítse és mesés bevételhez juttassa Mikey-t, ekképpen Baker drámája némileg a YouTube, Instagram, Tinder-digitálkorszakban vegetálók látens áttekintése – cseppet sem meglepő auteur-lépés a Tangerine-t iPhone-nal rögzítő direktortól. Üres a szex, Mikey közben önfeledten majszolja az ingyenfánkot Strawberry munkahelyén (az üzlet tulajdonosát a legalább hat feladatkört végző ázsiai-amerikai producer, Shih-Ching Tsou játssza), ráadásul főalakunk legjobb barátja egy katonai uniformist jogtalanul viselő, apjával éldegélő senki – a Red Rocket gyújtópontjában önmagukat többnek láttatni igyekvő, de ügyeskedésükkel magukat egyre lejjebb küzdők állnak.

Innen nézve Baker a manipuláció természetrajzát vizsgálja és hatalmas pofont oszt ki a másokon élősködő gyökérteleneknek: a Trey Edward Shults filmjeiből (Krisha, It Comes at Night, Waves) frissen érkező operatőr, Drew Daniels pontosan ezért svenkel fegyvermániás, palotában lakó nagyvilágira, izzadt, poros, össze-vissza hadováló lúzerekre és hanyatló iparvárosra. Beállításai lelki tájakként értelmezendők, Mikey is leginkább a jugoszláv fekete széria egyik csúcsfilmje, a Mikor halott és fehér leszek hamisan daloló, munkanélküliként csatangoló, nők ágyába bújó jedermannját, Jimmy Barkát idézi. Csak beszél a nagy lehetőségről, de grandiózusnak vélt szavaival kizárólag társai figyelmét tereli, valamint gyengeségét leplezi, rossz lelkiismeretét csitítja, ön-és közveszélyes hazudozóként partnerei egzisztenciáját is veszélybe sodorja – Mikey egy bűzös, külvárosi ivó nagyzoló, de első blikkre is vesztes, röviditalokat nyakaló törzsvendégével rokonítható. Rajta kívül Strawberry, Lexi, Lil vagy June élete nem azért futott vakvágányra, mert átverésben utaznak: a Red Rocket mellékszereplői beletörődtek a sorsukba, környezetük durvává, majd érzéketlenné csiszolta őket, esetleg hihetetlenül naiv nimfácskák és emiatt képtelenek gátat vetni bánatuknak, ridegségüknek, illúzióik felszívódásának. Szexualitás burjánzik Mikey (az őt életre keltő Simon Rex maszturbációs videóktól jutott el a Music Television újságírópozíciójáig, majd a Horrorra akadva 3. bohócszerepéig, illetve a Dirt Nasty rapper-művésznévig) és a többi nőalak életében, vagyis a pornó korántsem látványelem, hanem kizárólag válogatott „underdog”-ok kilátástalanságának metaforája, ilyen értelemben a tipikusan „underground”, fősodorba be nem tagozódott zsáner saját nyers, taszító kendőzetlenségében villan fel.

Justin Timberlake és bandája háromszor húzza el Mikey nótáját: a felütés után a kisemmizett, a Boogie Nights Dirk Diggleréhez hasonlóan pucérkodó főkaraktert kíséri a refrén, majd a direktor melankolikus, kétértelmű zárlatát erősíti fel. Ironikusan az álomgyári hármas elbeszélőszerkezetéhez rendelődik a Bye Bye Bye (szabad fordításban: Pá, pá, pá), vagyis a Red Rocket példás történet a búcsúról, helyesebben saját gödrüket ásó, így barátaiknak, szeretőiknek, rokonaiknak istenhozzádot mondó proletárokról. Sean Baker az orlandói Disneylandben magasodó Hamupipőke-kastély után a fülledtségtől izzó Texas City színpompájába űzi, majd tátongó országutakon, rumlis lakásbelsőkben, kihalt mezőkön veszejti el az államok csillagos-sávos dohánypapírokból füstölő, azaz saját vágyaikat önkéntelenül destruáló szekértolóit.

Szabó G. Ádám

 

Red Rocket (2021)

Rendező: Sean Baker

Szereplők: Simon Rex, Suzanna Son, Bree Elrod, Brenda Deiss, Ethan Darbone