Tiszatájonline | 2021. szeptember 8.

Türkizbe és azúrba mártózunk Szegeden

SZINKÓPÉ FESZTIVÁL
Augusztus végén már némileg gyengít a csáberőn, ha egy kétnapos, szabadtérre tervezett színházi rendezvénysorozat épületbe szorul, szombat délután mégis a szegedi Kövér Béla Bábszínház falai közt találjuk magunkat. És e falak között nem megyünk el szó nélkül – és nem csak azért, mert már az előtérben kedvenc színeink közé csobbanunk: türkizzel és azúrral bélelték ki a teret. A hajózós, mentőöves, szakállas tengeri medvés és más vidám vízmenti motívumok közt úgy érzi az ember, mintha egy mesebeli mediterrán kisváros kikötőnegyedének kedves sikátoraiban lófrálna… – KÉMERI ATTILA BESZÁMOLÓJA

SZINKÓPÉ FESZTIVÁL

Augusztus végén már némileg gyengít a csáberőn, ha egy kétnapos, szabadtérre tervezett színházi rendezvénysorozat épületbe szorul, szombat délután mégis a szegedi Kövér Béla Bábszínház falai közt találjuk magunkat. És e falak között nem megyünk el szó nélkül – és nem csak azért, mert már az előtérben kedvenc színeink közé csobbanunk: türkizzel és azúrral bélelték ki a teret. A hajózós, mentőöves, szakállas tengeri medvés és más vidám vízmenti motívumok közt úgy érzi az ember, mintha egy mesebeli mediterrán kisváros kikötőnegyedének kedves sikátoraiban lófrálna.

– A beltér kialakításakor egy nyüzsgő kikötőt álmodtunk meg, ami az útra kelés és megérkezés ígéretét hordozza, de ha megismered, akkor a nyugalom szigete is lehet. Közben a város Tiszához való viszonyát is illusztrálni akartuk, megmutatni, hogy mi tulajdonképen vízi emberek vagyunk. Ezt a koncepciót kellett úgy játékos formába önteni, hogy a felnőttek is jól érezzék magukat benne – avatott be Kiss Ágnes intézményvezető. – A bugyuta édi-bédiség helyett a vagány kedvességet céloztuk meg. Schneider Jankóval, a bábszínház művészeti vezetőjével gereblyéztük össze a megjelenítendő motívumokat, aztán megkerestük Vinkó Leót és Marton Ákost, akiket a tűzfalfestéseikről, a lakótelepi trafóházak színes jószágairól ismerhetnek a szegediek. Ők festették ki a közösségi tereket, a folyosót meg az irodát. Az előtér falába épített interaktív „játszóteret” munkatársaink, Jernei János, Kiss Attila és Tóth Andrea álmodták és építették meg.

A bábszínházi falak közé szorult kisfesztiválra kora délután már nem kaptunk jegyet, de a pénztárnál kedvesen arra biztattak, várjunk türelemmel, hátha mégis akad majd hely. Pályi János Vitéz László előadására várva van időnk tekeregni. A kövérbélások erre a hétvégére kitolták határaikat, a Feketesas utca és a Tisza Lajos körút közötti impozáns épület tágas kapubejáróját is belakták: gyerekfoglalkoztató kézműves ügyeskedéssel tölthettük ki a két előadás közti időt. Majdnem űrt írtunk itt, de szó sincs üresjáratról és unalomról: a fesztivál két napja alatt a máskor a közönségnek be nem járható terek is megnyíltak: a bábszínház társalgója „nappalivá” alakult, benne babaszekció várta a legkisebbeket, a Feketesas utcai kamarateremben pedig a Tekergőtér rendkívül ötletes, jórészt a felnőttek számára is élvezhető mechanikus játékaival szórakoztunk. A színház előterében állították fel Kádár Ferkó szabadtéri fesztiválokról ismerős fotószínházát.

– A kényszerű tető alá költözés hasznukra vált abból a szempontból, hogy meg tudtuk mutatni a megújult belteret a nézőknek, akik eddig még nem igazán láthatták, hiszen akkor jött a második hullám, amikor indulni készültünk. Nyilván a szabad tér grandiózus terveit be kellett szorítani a falak közé, de az időjárással nem lehet dacolni – mondta Kiss Ágnes. – A boszorkányvérem jelezte, hogy nem lesz ítéletidő, de kisgyerekes családokat is vártunk. Mégsem Londonban vagyunk, mi otthon maradunk, ha lóg az eső lába.

A mediterrán kikötői hangulatot idézik a színház állandó és alkalmi munkatársainak outfitjei, „egyenruhái” is, az emblematikussá válás útjára lépett kék-fehér csíkos mutatványos pólók. Ez arról árulkodik, hogy az intézmény- és művészeti vezető a vásári bábjátékok terepén edződött, innen származik a mutatványos matrózfölső. A csapatépítés kedvelőinek pedig azt üzenik, a szegedi bábszínház matrózai és matrózlányai egy hajóban eveznek.

Kiss Ági vásáros formációját, a Barboncás repertoárját is erős lokálpatrióta vonulat jellemzi, ahogy a megújult bábszínház első időszakát is.

– Jankó ötlete volt, hogy az első évadot teljes egészében ajánljuk a városnak. Ehhez tartjuk magunkat, az idén minden előadás Szegedhez kötődik. Szeptember 12-én mutatjuk be a Száz éves kislány című előadást, aminek a szerzője szegedi. Gimesi Dóra Budapesten él, a Budapest Bábszínház dramaturgja, irodalmi vezetője, legismertebb munkája talán az Időfutár című ifjúsági sorozat. Az ő nagymamája épp százéves volt, amikor felkértük egy előadás megírására. A nagyi története akkor kezdődik, amikor a Délvidéket, Vajdaságot elcsatolták Magyarországtól, és ő csecsemőként kosárban érkezett Szegedre, majd hónapokig egy vagonban élt családjával. Az előadás az élete száz éve alatti várostörténeti pillanatokat vonultatja fel. Izgalmas és látványos lesz bábszínházi formában végignézni, hogyan született meg ez a város, az a Szeged, amit ma ismerünk. A darab különlegessége, hogy a címszerepet a Szegedi Nemzeti Színház egyik legismertebb művésze, Fekete Gizi játssza.

De térjünk vissza gyorsan a SZINKópéra, hiszen a színházteremben máris kezdődik a délutáni előadás: Pályi János Vitéz Lászlója. A magyar bábjáték ikonikus figuráját, a 200 éves Vitéz Lászlót és az ő palacsintasütőjét Kemény Henrik és felmenői ismertették meg generációk sorával. Azt hihetnénk, hogy a vaskos sztendápokon és realityken edződött rekeszizmaikat meg sem rezgeti egy ilyen „avítt” hősre épített előadás, pedig de! Pályi az első pillanattól kezdve kvaterkázik közönségével, az ismerkedős intro után pedig 50 perces folyamatos vigyort rajzol arcunkra. Ismertük, előre tudtuk az összes poént, talán csak a tényleg ma születettek számára nem volt világos a következő fordulat, mégis végigmulattuk az előadást. Bár a fejünk még kissé zsongott a palacsintasütő csattogásától, a nézőtérről kifelé szédelegve megsejtettünk valamit abból, mit jelent a mesterségbeli tudás: hogy ez az, amitől Pályi a mai magyar vásári bábjáték egyik legerősebb képviselője, és az egekig érő bátorság bokrai a pokolból kivezető utat szegélyezik. A szombati fesztiválnapot a Szélkiáltó zenekar nagyon kedves, korrekt gyerekkoncertje zárta.

A másnap műsorváltozással kezdődött, a Tintaló társulat szintén vízparti témájú, horgászos bábjátéka helyett a házigazdák Betyárvilág című produkcióját láthattuk. Nem tévedünk, amikor itt is a szegedi tematikát gyanítjuk: a darab Rózsa Sándor gyermekkorának megidézésével indul. Rózsa Teodóra, Rácz Mihály és Mészáros Ágoston kesztyűs játékát a másik nagy vásári bábjátékos-fenomén, Kovács Géza rendezte. Örökre retinánkba égett a kék ló baktatása és a piros malac tánca.

Az eredetileg bankszékháznak épült ház földszinti lépcsőházát is belakta a fesztivál. S a mit sem sejtő földszintre liftezők például Ágoston Béla ez alkalomra összeboronált zenekarának rögtönzött koncertjébe, mi több, annak színpadára lépnek, hogy aztán a zenélő fűrészes srác és lelkes rajongóik között tágra nyílt szemekkel, de mosolyogva osonjanak ki a szárazkapun.

– Ezúton is megnyugtatjuk a ház lakóit, hogy nem tervezzük a jövőben a lépcsőház rendszeres elfoglalását, most pedig nagyon köszönjük a türelmüket! – tette hozzá háziasszonyunk.

Egy többnapos rendezvény, és különösen az ilyen vásári hagyományokkal operáló bábfesztivál hab nélküli desszert maradna utcai felvonulás nélkül. Egy darabon elkísértük az óriás sétáló halat a belvárosban, jól mulattunk a maskarás Skála-kópé zenekar húzásain és a kikiáltók vásári óbégatásán, nézőcsalogatónak szánt decens polgárpukkasztásán.

Az önök tudósítója vasárnap délben helyspecifikus vízparti kitérőt tett: Szeged hangulatos, sőt a hangulatromboló korszerűsítéstől eddig megmenekült szabadstrandján, a Maros-torokkal szemben hűsölt és lábáztatott, és valódi halakkal is találkozott. Igaz a halak erről már nem tudnak beszámolni, hiszen paprikás lisztbe fordulva és szeletek formájában jöttek el a találkára.

A fesztivál zárókoncertjét a csodálatos Rutkai Bori Banda hozta el.

– Azt láttuk, hogy ezen a két napon a közönség jó része olyanokból állt, akik korábban nem jártak bábszínházba Szegeden. Merjük remélni, hogy ez miattunk is van, pontosabban a befektetett munkának szól. Ez a fesztivál azt mutatja, sikerül egy olyan közöségi teret, kikötőt építeni, ahol nemcsak bábelőadásokat látnak, hanem koncerteken és más közöségi élményekben is megmerítkezhetnek a legifjabb szegediek és az örökifjú városlakók.

Kémeri Attila

Szinkópé Fesztivál
2021. augusztus 28–29.
Szeged, Kövér Béla Bábszínház

Fotók: Szabó Luca