10.11.
| Pinceszínház – Ágens Társulat – Tragédia: Az ember >>>
09.27.
| Pinceszínház – Maggi és Lillemor >>>
09.26.
| PesText – Vigyázat, ez Bob Dylan! >>>
09.26.
| Pinceszínház – Ágens Társulat: Kurtizánképző >>>
09.22.
| Egy ragyogó tehetség a tűzhányók és gleccserek országából – Víkingur Ólafsson végre ismét a Müpában >>>
09.20.
| Roma Hősök – Európai drámák kötetbemutató >>>
09.19.
| A Pinceszínházban tartja Ady-estje ősbemutatóját Jordán Tamás >>>
09.18.
| A Szentendrei Teátrum produkcióival folytatódik a MASZK őszi kollekciója >>>
09.17.
| Nemzetközi sztárírók és a hazai kulturális élet legjava a 2021-es PesText fesztiválon >>>

09.16.
| Kardos Sándor kapja a ZSIFF idei életműdíját >>>
05.17.
| Középiskolások irodalomról – szóval, képpel >>>
06.03.
| Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!) >>>
06.03.
| Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei) >>>
06.02.
| Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája) >>>
06.04.
| Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017) >>>
04.28.
| Előkerültek Pilinszky álmai >>>
04.27.
| PesText 2021 – Négyszázezer forint összdíjazású irodalmi pályázat >>>
04.26.
| A nomádok földje kapta a legjobb film Oscarját >>>

DANTE KÖREI
700 éve halt meg a költő

Tandori Dezső verse, Petrarca, Pier Paolo Pasolini művei

Kerber Balázs válogatása,a kortárs olasz költészetből

Vígh Éva, Máté Ágnes, Szörényi László, Kabdebó Lóránt, Nádasdy Ádám, Kocziszky Éva, Yilmaz-Mészáros Enikő, Pál József írása Dante művészetéről

>>>

VERSENY A SZEGEDI EGYETEM FENNÁLLÁSÁNAK
100. ÉVFORDULÓJÁRA
Az SZTE Gyakorló Gimnázium és Általános Iskola magyar nyelv és irodalom munkaközössége áprilisban irodalmi vetélkedővel ünnepelte a Szegedi Tudományegyetem kettős – a szegedi egyetem létrejöttének 100 éves, illetve a szegedi „összegyetem” megalakulásának 20 éves – évfordulóját. Az eseményhez kapcsolódóan a gimnázium az elmúlt év őszén 3 fordulós irodalmi pályázatot hirdetett középiskolás diákok számára […]

>>>

Az olvasás erősebb a COVID-nál?
2021.09.07 - tiszatáj

SZUBJEKTÍV A BUDAPESTI KÖNYVHÉTRŐL

Meglepő, rég nem tapasztalt tömeg volt szeptember 4-én, a Vörösmarty téren, a 92. Ünnepi Könyvhét harmadik napján. Meglepő, bár a kultúrafinanszírozás és a könyvkiadás nehéz helyzetében a könyvhetek akkor is sok érdeklődőt vonzó események voltak, amikor a vásárlásra, akciók ide vagy oda, kisebb keret jut(ott). Mégsem váratlan, ha onnan nézzük, hogy az elmúlt másfél év radikális életvezetési stratégiákat követelt meg mindenkitől. A kígyózó sorokat figyelve természetesnek tűnhet, hogy a találkozás minden lehetősége felértékelődött, más hangsúlyokat kapott.

A sztárszerzők asztalai előtt hömpölygő tömeg, a színpadi beszélgetéseket hallgató közönség, az elszánt dedikáló persze jó hír a könyvforgalmazóknak, és fontos látlelet a többszörös kihívások elé állított, átalakulása késztetett iparág állapotáról. A téren jelen lévő kiadói standok száma a százhoz közelített, a dedikálásoké pedig az ezret is meghaladta. Arról nem is beszélve, hogy a tapasztalt könyvfesztivál-látogatók is több új cég nevével ismerkedhettek meg. A piac kétségtelenül átalakult és egyre gyorsabb válaszokat kell hogy adjon évek óta jelen lévő kérdésekre. Ha már eddig ilyen szépen kitartott, megmarad-e végül a papíralapú kultúra? A digitális olvasáshoz szükséges platformokhoz, mint az újfajta olvasás kényelmes és nélkülözhetetlen eszközeihez való tömeges hozzáférés hogyan tud egyáltalán megvalósulni a félperifériás magyar társadalom lehetőségei között? Hogyan tud az eltérő idegrendszeri válaszokat kiváltó hagyományos és digitális olvasás az egyes fogyasztók számára ideális egyensúlyban maradni? Sokszor körüljárt kérdések, amelyekre egy világjárvány által kikényszerített létmódok talán az eddiginél gyorsabb válaszokat adnak majd.

Az mindenesetre a szombati tömeg mozgását elnézve látszott, néhány dolog maradt a régi. Persze, továbbra is a popularitás és a magas irodalom közötti regiszterek képviselőinek asztala előtt állnak a leghosszabb sorok. És ez jól is van így, pláne ha megfontoljuk, a mostaninál nagyobb keletje rég nem volt a „hogyan kell élni” típusú szövegeknek. És nem is teszi rosszul a könyvipar, ha kihasználja ezeket a lehetőségeket. A járványra, a mindenkori ragályokra reflektáló antológiáknak, korábbi pandémiák „felmelegített” „kultszövegeinek” jusson csak újra figyelem. Ahogy a koronavírustól függetlenül is régóta egyértelmű volt, az ökotudatosság, a poszthumán, az antropocén vagy a fenntarthatóság fogalmaival lesz dolgunk, ha egyáltalán szeretnénk még néhány év múlva is rendületlenül állni Vámos Miklós dedikálóinak sorában. Afelől nincs kétségem, hogy Vámos Miklós munkakedve és dedikáló energiája kitart majd addig, a többiben nem vagyok biztos.

 

 

Szóval természetes, hogy a szakmunkák, egyes szubkulturális rétegeknek szóló kiadványok bódéi előtt kevesebben nyüzsögnek, de mindenesetre beszédes, hogy a fent idézett témákkal (L. Élhetetlenné tesszük-e néhány éven belül a Földet, ha már ennyire kitartóan próbálkozunk vele?) foglalkozó kötetek és a probléma feldolgozásának esszéisztikus verziója lesz az új populáris. Mindezt az MKKE által közreadott, a téren és a könyvesboltokban is hozzáférhető 79 oldalas könyvheti katalógus átlapozása is bizonyítja. A brossúrát tanulmányozva ugyanis egyre több, komoly szakirodalmi apparátussal dolgozó, az akadémiai tudományosság kereteinek és beszédmódjának is megfelelő vagy éppen könnyebben fogyasztható, ám problémaérzékelésében ugyanolyan fontosságú, tudományos ismeretterjesztő hangon megszólaló kötetet találunk a fent vázolt témakörökben. Önkényesen, e sorok írójának egyéni ízlése szerint kiragadva közülük néhányat:

  • a Kronosz Kiadó által ajánlott, Czeferner Dóra és Fedeles Tamás szerkesztésében olvasható Dögvészkalauz: Járványok és gyógyításuk története az ókortól napjainkig;
  • Almási Miklós filozófus új kötete, a Joshua Könyvek gondozásában napvilágot látott Közeli jövőnk és a távoli jelen: A digitális társadalom kritikája;
  • a Prae kínálatában szereplő Horváth Márk-könyv, Az antropocén: Az ökológiai válság és a posztantropocentirkus természetkulturális viszonyok

címeikben és témafelvetéseikben is e tendenciákat jelzik.

Mint a századfordulós sajtó és a társadalmi nyilvánosság terei, vagy akár a testek teresülése iránt fokozottabban érdeklődő olvasó, nagy örömmel ajánlom Gerő Ödön Viharos álnéven publikált századfordulós tárcáit, a Kortárs Kiadó újdonságai között szereplő Az én fővárosom: Budapest-tárcák, 1891 című könyvecskét.

A szerző életművét nagy kitartással, rendíthetetlenül közrebocsátó Kőbányai János kiadója, a Múlt és Jövő egy újabb Szomory-kötettel jelentkezett: A Balaton partján: Újságpróza III.

A Prae gondozta a kiváló társadalomtörténész, K. Horváth Zsolt A bundátlan Vénusz: A női testszőrzet biopolitikája és az eszményi test politikai antropológiája című kötetét. Érdemes lesz forgatni őket!

 

 

A könyvheti brossúra üdítő utópisztikussága, hogy minden geo- és belpolitikai oldal kiadványainak demokratikus teret ad. Így a „könyves” bedekker lapjain megvalósul, ami a hétköznapokban nem. Egymással szöges ellentétben álló ideológiai állásfoglalások adnak itt találkozót és olykor csak oldalhatárok állnak közéjük. Ezzel nincs is baj, azzal viszont már annál inkább, hogy bár a vaskos és egyébként informatív füzet nyilvánvalóan a kiadók rövid ajánló szövegeit szerkesztette egymás után, ezek úgy tűnik, gyors és némiképp felületes korrektúrát láttak. Bántóan szembe tűnő magyartalanságok, olykor hibás, elgépelt évszámok olvashatók a kalauz lapjain.

A szombaton, a Vörösmarty téren mozgó könyvrajongók részben láthatóan a színpadon fellépő vagy dedikáló szerzők ismertsége alapján választották éppen ezt a napot a nézelődésre. Sokan az akciókat, a kedvelt kiadókat keresték. Közhelynek hat, az is, de sokat számított egy-egy igényes, informatív borító. Kiss A. Kriszta és Konkoly Dániel irodalmárok, kritikusok szombaton a FISZ, az Erdélyi Híradó Kiadó és a Tempevölgy közös standjában kitartóan várták az érdeklődőket. Kiss a nap összegzéseként elmondta, hogy a régebbi kiadványok ugyanolyan népszerűek voltak, mint a friss megjelenések. Tapasztalata szerint a figyelemfelhívó borító, amely például egy kötet gyűjteményes jellegét, körkép szerűségét jelzi, kapósabbnak mutatkozott, mint a kevésbé egyértelmű üzeneteket közvetítő fedőlapú válogatások. Szeptember 4-én a FISZ bódéjában e tekintetben az Erdélyi Híradó Kiadó új jelentkezése, a Mozdonytűz. Fiatal írók antológiája volt az egyik legkeresettebb. Az egyik vásárlótól fizetés után némiképp váratlanul érkező kérdés a beszámoló végszava is lehet: „Tényleg! Túléli-e a könyv a digitális forradalmakat?” Kiss A. Kriszta meggyőző érvekkel nyugtatott meg mindannyiunkat a papíralapú kultúra minden más hordozónál kevésbé avuló formátumának túlélő technikáit illetően.

Kovács Krisztina

 

Péterfy Gergely és Gurubi Ágnes dedikálnak Saly Noémi új könyvének bemutató beszélgetésén Könyvheti életkép FISZ Tempevölgy stand Kiss A Kriszta a FISZ Tempevölgy standjában

 


Címke: , , ,
2021.09.21 - tiszatáj

RED ROCKET
Jó ideje nyilvánvaló: Sean Baker a kortárs amerikai független szcéna koronázatlan királya. Cannes-ban debütált tragikomédiája privát és nemzeti szinten boncolgatja az Egyesült Államok hátsóudvarában döglődők sehová nem tartó hétköznapjait… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.21 - tiszatáj

Nagy úr a véletlen, talán Isten akarata a sajátunkkal szemben. (Hogy létezik-e Isten vagy saját akarat, azt hagyjuk, egyelőre.) Nem terveztem, hogy három hét alatt háromszor is színházba menjek, ráadásul minden alkalommal magyar színdarabot nézzek, mégis így alakult… – HORVÁTH PÉTER KRITIKÁI

Tovább olvasom >>>
2021.09.21 - tiszatáj

BAKONYI ISTVÁN: PETŐCZ ANDRÁS ÚJABB KORSZAKA
„Petőcz András ugyanis olyan költő, aki egyszerre hisz a nemzeti és az európai értékekben. […] Költőnk nagyon is magyar és nagyon is európai gondolkodó” – olvashatjuk Bakonyi István Petőcz András újabb korszaka című kismonográfiájában. Egyetérthetünk a szerző megállapításával, mert Petőcz András életműve nem csupán a magyar költői-prózai hagyományt, hanem az európai, sőt világirodalmi (elsősorban amerikai) szerzők újításait egyaránt kamatoztatja művészetében… – SEBŐK MELINDA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.21 - tiszatáj

CSEHOV SIRÁLYA BARNÁK LÁSZLÓ RENDEZÉSÉBEN A SZEGEDI KISSZÍNHÁZBAN
Barnák László szegedi Sirály-rendezése sokszínű tragikomédiaként tálalja a Csehov-darabot. A kisszínház színpadán szinte naturalista módon jelenik meg a 19. század végi orosz világ, ahol a vágyak beteljesületlenek maradnak és mindenki mást szeret… – HOLLÓSI ZSOLT KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.19 - tiszatáj

ZŰRÖS KETTYINTÉS, AVAGY PORNÓ A DILIHÁZBAN
Provokatív, egyúttal rendkívül intelligens, önmagunk és társadalmunk elé görbe tükröt illesztő remekművet alkotott a román újhullám egyik leginkább jegyzett direktora: Radu Jude előző munkája nyomvonalán haladva vágta zsebre az Arany Medvét és alkotta meg pályája eddigi talán legjobbját… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.16 - tiszatáj

ARANYI SÁNDOR ÉS TANÍTVÁNYAI
Ezek a melók itt most azért érdekesek, mert nem egy téma vagy szemléletmód, hanem Aranyi mentén kerültek a falra. Az ő egykori, mára szakmailag elismert tanítványai állítanak itt ki, és ezt leszámítva semmi közös, vagy semmiféle kapcsolódási pont nincs a falra kerülő munkákban… – VÁRALJAI ANNA MEGNYITÓJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.16 - tiszatáj

SZABÓ IMOLA JULIANNA: LAKÁSA VAN BENNEM
Szabó Imola Julianna kötete olyan, mint egy tüdő. Páros, lebernyeges szerv, szükséges a légzéshez, egyszerre gyakorolja a megtartást és az elengedést. Nem szól olyanról, amiről az élet ne szólna: kórházi látogatások, nagyszülők halála, terhesség, bántalmazás, válás, költözés, szülés, gyermeknevelés, betegségek, elöregedés. Mindezek egy képileg is burjánzó nyelven, a megértés vágyának orgánumán… – SZUTORISZ SZABOLCS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.16 - tiszatáj

SZALAI ALEXA RITA TÁNCMŰVÉSZ, AZ 1984 KOREOGRÁFUS-ASSZISZTENSE
Táncol, tanít, az 1984 című sikerprodukció koreográfus-asszisztenseként is dolgozik Szalai Alexa Rita táncművész, a Szegedi Nemzeti Színház tánckarának tagja, aki Győrből került a Tisza partjára… – HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Tandori Dezső: Felplusztulás, leplusztulás (Előzetességek és utólagosságok [2018–2019])Demény Péter: Az élet gesztenyéi (Slágerek, sanzonok, slamasztikák)H. Balogh Gyula: Alsóvárosi hitregékBakos András: Isteni testekSzathmári István: Spanyol reggeliSántha József: BörtönkarnagyNormal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattTandori Dezső: Nincs beszédülésPetőcz András: A visszaforgatott időLengyel András: Tömörkény-tanulmányokKálnay Adél: Szivárványország (Utazz velem!)Virág Zoltán (szerk.): Színkép, hangkép, összkép (Írások elméletről és gyakorlatról)Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Fried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházTandori Dezső: A szomszéd banánhalSeregi Tamás: Művészet és esztétikaÉszlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Zalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)„Ragyogó pusztulás” – kortárs osztrák irodalmi antológia (szerk.: Bombitz Attila)Lengyel András: Ellenkultúra, peremhelyzetben (Marginalitástörténeti vázlatok)Bíró-Balogh Tamás: Az irodalom személyességekabai lóránt: semmi színSzlováknak lenni csodás…Petőcz András: A megvénhedt IstenDemény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólTandori Dezső: Szellem és félálomKálnay Adél: Hamvadó időSzepesi Attila: IstenporPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Sághy Miklós: A fény retorikájaTandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézCsiki László: A kaptárBaka István: Műfordítások III.Jász Attila: Fürdőkádból a tengerTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaBíró-Balogh Tamás: TollvonásokFried István: Magyar irodalom(történet)