10.11.
| Pinceszínház – Ágens Társulat – Tragédia: Az ember >>>
09.27.
| Pinceszínház – Maggi és Lillemor >>>
09.26.
| PesText – Vigyázat, ez Bob Dylan! >>>
09.26.
| Pinceszínház – Ágens Társulat: Kurtizánképző >>>
09.22.
| Egy ragyogó tehetség a tűzhányók és gleccserek országából – Víkingur Ólafsson végre ismét a Müpában >>>
09.20.
| Roma Hősök – Európai drámák kötetbemutató >>>
09.19.
| A Pinceszínházban tartja Ady-estje ősbemutatóját Jordán Tamás >>>
09.18.
| A Szentendrei Teátrum produkcióival folytatódik a MASZK őszi kollekciója >>>
09.17.
| Nemzetközi sztárírók és a hazai kulturális élet legjava a 2021-es PesText fesztiválon >>>

09.16.
| Kardos Sándor kapja a ZSIFF idei életműdíját >>>
05.17.
| Középiskolások irodalomról – szóval, képpel >>>
06.03.
| Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!) >>>
06.03.
| Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei) >>>
06.02.
| Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája) >>>
06.04.
| Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017) >>>
04.28.
| Előkerültek Pilinszky álmai >>>
04.27.
| PesText 2021 – Négyszázezer forint összdíjazású irodalmi pályázat >>>
04.26.
| A nomádok földje kapta a legjobb film Oscarját >>>

DANTE KÖREI
700 éve halt meg a költő

Tandori Dezső verse, Petrarca, Pier Paolo Pasolini művei

Kerber Balázs válogatása,a kortárs olasz költészetből

Vígh Éva, Máté Ágnes, Szörényi László, Kabdebó Lóránt, Nádasdy Ádám, Kocziszky Éva, Yilmaz-Mészáros Enikő, Pál József írása Dante művészetéről

>>>

VERSENY A SZEGEDI EGYETEM FENNÁLLÁSÁNAK
100. ÉVFORDULÓJÁRA
Az SZTE Gyakorló Gimnázium és Általános Iskola magyar nyelv és irodalom munkaközössége áprilisban irodalmi vetélkedővel ünnepelte a Szegedi Tudományegyetem kettős – a szegedi egyetem létrejöttének 100 éves, illetve a szegedi „összegyetem” megalakulásának 20 éves – évfordulóját. Az eseményhez kapcsolódóan a gimnázium az elmúlt év őszén 3 fordulós irodalmi pályázatot hirdetett középiskolás diákok számára […]

>>>

A párbeszéd ereje
2021.09.04 - tiszatáj

FÜZI LÁSZLÓ ÚJ KÖNYVÉNEK BEMUTATÓJA KECSKEMÉTEN

A 92. Ünnepi Könyvhét kecskeméti programjai 2021. szeptember 2-án a Katona József Könyvtárban kezdődtek. A város könyvünnepe Szeberényi Gyula Tamás alpolgármester megnyitóbeszédével és Füzi László irodalomtörténész, szerkesztő új kötete, A világ változása bemutatójával nyílt meg. Szeberényi az olvasás fontosságáról és ökonómikus hasznáról szóló expozéja után a Forrás folyóirat főszerkesztőjének friss könyvét a szerző mellett Bombitz Attila és Virág Zoltán szegedi irodalomtörténészek, valamint Kriskó János kecskeméti újságíró, tanár mutatták be

az érdeklődőknek. A több mint ezer oldalas, a Noran Libro Kiadó gondozásában most megjelent munka műfaja nehezen meghatározható, a Füzi prózáját kitartóan követőknek azonban sem szerkezetével sem vállalásaival nem okoz majd nagy meglepetést.

Az „önéletrajzi regény”, az „Én-regény”, a vallomás címkéivel ez az életmű úgy tűnik ugyanúgy könnyen leírható, mint ahogy meghatározható a személyes konfessziókból, fragmentumokból és tényszerűen argumentálható társadalomtörténeti, szociografikus adatokból változatos módon alakuló, tényszerű, ám posztmodern esztétikai intenciókat is idéző rizomatikus forma felemlegetésével is. A beszélő hang, amely Füzi „vallomásos” prózáit az elmúlt másfél évtizedben narrálta, elsősorban elbeszélői pozícióit (E/1. és E/3. személyű elbeszélésmód) váltogatta kötelességszerűen. Másrészt, egy Füzi-kötet, és ez is karakteres olvasói tapasztalata sokunknak, elszántan következetes mesterjegyként tipográfiai variabilitásával is mindig figyelemre készteti az olvasót. A problémafelvetések rendre ugyanazok: egyetlen élet, egyetlen szociokulturálisan meghatározott személyes sors történéseiből kiolvasható-e az őt meghatározó, a rá ható közösségi identitás. Hogyan, milyen módszerekkel írható le, mérhető meg, megmérhető-e egyáltalán az egyesből az általános. És főként, kínálja-e egy térség, egy korszak, egy nemzedék krónikáját, körberajzolja-e közérzetét mindaz, ami az egyénnel történik.

Füzi László olyan konok elszántsággal mondja el újra és újra ezt a történetet, a saját történetét, miközben az újraformált, újraszerkesztett, újrarendezett korpusz ugyanazokban a fabulákban is rendre újat kíván megtalálni, hogy olvasás közben nem marad kétség, a válasz igen. A most kiadott könyv három kötet, a Világok határán – Ikerkönyv(Kalligram, 2010), Az idő keresése (Kalligram, 2017) és egy nagyjából háromszáz oldalnyi új anyag, A világ változásaegybefűzése. Ha mindehhez hozzátesszük, hogy a Világok határán annak idején már a Kötések, szakadások – Hármasköny (Kalligram, 2012) című, szintén három egységből álló gyűjteménybe is bekerült, láthatjuk, milyen nagy szorgalom, koncentrált figyelem húzódik meg emögött a vállalás mögött. Persze tudunk példát már akár a szecesszió vagy klasszikus modernség magyar irodalmából is nagy újramondókra (Krúdy, Kosztolányi, Hunyady). De nem tévedünk nagyot, ha a Füzi által nemcsak esszéisztikus metodológiával körüljárt, hanem professzionális irodalomtörténeti módszerekkel is kutatott szerzők közül a legkedvesebb, Németh László munkamódszerét hozzuk szóba. A nyelv keresése, a leírásra tökéletesen alkalmas szókészlet és a forma harmóniájának, egyben szubverziójának megteremtése okán Esterházy Péter neve is felmerülhet. Helye is van nemcsak modellként, retorika és figura ihletőjeként, hanem a fabulát benépesítő alakok között mindkettőjüknek.

Ezt a módszert, és persze a most tárgyalt új munka műtárgy jellegét, a koncepció összművészeti (elsősorban erősen képzőművészeti ihletettségének) jegyeit emelte ki a könyvről szólva reflexiójában Virág Zoltán. A bámulatosan kitartó, az én-elbeszélés közvetlenségének minden veszélyét vállaló, mégsem „nárcisztikusan mindentudó”, nem megfellebbezhetetlen igazságokat mondó narrátor sorseseményeire, az ebben a sorsban rejlő izgalmas válaszutak kínálta szépirodalmi lehetőségek kiaknázására Bombitz Attila hívta fel a figyelmet. A dunántúli faluból, a Vasfüggöny melletti zónából induló, a bezártság fizikai és mentális tereiben egyaránt mozgó karakter helyváltoztatásai, szegedi, egri, kecskeméti otthonra találásai, ahogy e tapasztalások között is elsősorban az irodalmi és nemcsak irodalmi olvasmányok kitartó jegyzeteléséből, a jegyzetek szövegbe kerüléséből formálódó világnézeti modell hogyan határozzák meg végül egy „alkat”, egy karakter épülését, ezek Bombitz Füzi-olvasásának legfontosabb következtései.

Az hogy egy tíz évig tartó, most lezáruló munkafolyamat, mondták el ezen az estén a résztvevők, az adatok folyamatos újrarendezése éppen egy fizikai és mentális átmenetiség-szimbólumból, a vonatból (jelesül a Műhely folyóirat 2010-es Vonat című tematikus számához készült Füzi-esszéből) bontakozott ki, sorsszerűnek is mondható. A határsávban egzisztáló, szabad mozgásában nemcsak technikai avultságai miatt korlátozott közlekedési eszköz lassú cammogása az én-elbeszélő kamasz hétköznapjai mellett egy korszak közérzetének is esszenciája. Érdekes lehet itt kitérni a beszélgetést vezető Kriskó első generációs értelmiségi származást firtató kérdéseire, különösen ha meggondoljuk, milyen sokat szerepel ez a „meghatározottság” mint az állandóan kérdező jelölője, mint a markánsan rendszeralkotó attitűd forrása a Füzi-könyvek állításai között. És persze fontos volt ezen az délutánon beszélni arról is, hogy az életünket, az egykori közép-európai rurális világokat az elmúlt évtizedekben a felbomlás, a kilépés, az új világ belakásának dinamikája uralta. Ez az a probléma, a zártság és a nyitottság szubjektumot formáló ereje, ami Füzi Lászlót talán a legjobban izgatja: ezeket a kérdéseket járták körbe a beszélgetés résztvevői.

A végképp globális életvezetésbe torkolló modernizáció, állítja A világ változása, elzárta, majd eltörölte az egykor otthonos és áttekinthető lokális és közösségi identitásokat az egyének, köztük elsősorban e vaskos munka önéletíró narrátora elől. A könyv fejezeteit olvasva, a beszélgetést hallgatva folyton az eltűnő életforma fájdalmas nosztalgiájának élményével szembesülhetettünk. Ezekhez a veszteségekhez, a „beosztással”, szűk egzisztenciális lehetőségekkel, nagy küzdelmekkel és elvesztett illúziókkal teli létezéshez tér vissza előszövegeihez hasonlóan A világ változása. Ám azt is sugallja, és ez volt a bemutató egyik legfontosabb állítása, hogy a szabadság megteremtése megúszhatatlan létprogram. Ehhez, a kötetben legalábbis cseppet sem idilli, és sohasem eufórikus szabadsághoz a szellemi integritás, az olvasmányokban megtestesülő, önelemző és sokszor öngyötrő, mégis nélkülözhetetlen kérdésfelvetések vezetnek. Az ezen az alkalmon ténylegesen vagy csak szellemükben jelen lévő protagonisták között ott vannak a mesterek (az életben és a Füzi-oeuvre-ben sem előtérbe tolakodó, ám háttérbe húzódása ellenére is súlyos jelenléttel bíró szellemi apa, Ilia Mihály), a barátok, alkotótársak (Buda Ferenc, Hatvani Dániel, Dobozi Eszter, Pintér Lajos), és a család körei. Füzi László régi-új kötetében több mint kétszázszor olvasható a „beszélgetés” szó. A beszélgetés, mint a másik felé fordulás legfontosabb gesztusa, a figyelem és a szabadság megteremtésének nem könnyű, de e történet szereplői számára legalábbis leginkább követhető útja.

Kovács Krisztina

 

A szerző fotói

 


Címke: , , , , ,
2021.09.21 - tiszatáj

RED ROCKET
Jó ideje nyilvánvaló: Sean Baker a kortárs amerikai független szcéna koronázatlan királya. Cannes-ban debütált tragikomédiája privát és nemzeti szinten boncolgatja az Egyesült Államok hátsóudvarában döglődők sehová nem tartó hétköznapjait… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.21 - tiszatáj

Nagy úr a véletlen, talán Isten akarata a sajátunkkal szemben. (Hogy létezik-e Isten vagy saját akarat, azt hagyjuk, egyelőre.) Nem terveztem, hogy három hét alatt háromszor is színházba menjek, ráadásul minden alkalommal magyar színdarabot nézzek, mégis így alakult… – HORVÁTH PÉTER KRITIKÁI

Tovább olvasom >>>
2021.09.21 - tiszatáj

BAKONYI ISTVÁN: PETŐCZ ANDRÁS ÚJABB KORSZAKA
„Petőcz András ugyanis olyan költő, aki egyszerre hisz a nemzeti és az európai értékekben. […] Költőnk nagyon is magyar és nagyon is európai gondolkodó” – olvashatjuk Bakonyi István Petőcz András újabb korszaka című kismonográfiájában. Egyetérthetünk a szerző megállapításával, mert Petőcz András életműve nem csupán a magyar költői-prózai hagyományt, hanem az európai, sőt világirodalmi (elsősorban amerikai) szerzők újításait egyaránt kamatoztatja művészetében… – SEBŐK MELINDA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.21 - tiszatáj

CSEHOV SIRÁLYA BARNÁK LÁSZLÓ RENDEZÉSÉBEN A SZEGEDI KISSZÍNHÁZBAN
Barnák László szegedi Sirály-rendezése sokszínű tragikomédiaként tálalja a Csehov-darabot. A kisszínház színpadán szinte naturalista módon jelenik meg a 19. század végi orosz világ, ahol a vágyak beteljesületlenek maradnak és mindenki mást szeret… – HOLLÓSI ZSOLT KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.19 - tiszatáj

ZŰRÖS KETTYINTÉS, AVAGY PORNÓ A DILIHÁZBAN
Provokatív, egyúttal rendkívül intelligens, önmagunk és társadalmunk elé görbe tükröt illesztő remekművet alkotott a román újhullám egyik leginkább jegyzett direktora: Radu Jude előző munkája nyomvonalán haladva vágta zsebre az Arany Medvét és alkotta meg pályája eddigi talán legjobbját… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.16 - tiszatáj

ARANYI SÁNDOR ÉS TANÍTVÁNYAI
Ezek a melók itt most azért érdekesek, mert nem egy téma vagy szemléletmód, hanem Aranyi mentén kerültek a falra. Az ő egykori, mára szakmailag elismert tanítványai állítanak itt ki, és ezt leszámítva semmi közös, vagy semmiféle kapcsolódási pont nincs a falra kerülő munkákban… – VÁRALJAI ANNA MEGNYITÓJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.16 - tiszatáj

SZABÓ IMOLA JULIANNA: LAKÁSA VAN BENNEM
Szabó Imola Julianna kötete olyan, mint egy tüdő. Páros, lebernyeges szerv, szükséges a légzéshez, egyszerre gyakorolja a megtartást és az elengedést. Nem szól olyanról, amiről az élet ne szólna: kórházi látogatások, nagyszülők halála, terhesség, bántalmazás, válás, költözés, szülés, gyermeknevelés, betegségek, elöregedés. Mindezek egy képileg is burjánzó nyelven, a megértés vágyának orgánumán… – SZUTORISZ SZABOLCS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.16 - tiszatáj

SZALAI ALEXA RITA TÁNCMŰVÉSZ, AZ 1984 KOREOGRÁFUS-ASSZISZTENSE
Táncol, tanít, az 1984 című sikerprodukció koreográfus-asszisztenseként is dolgozik Szalai Alexa Rita táncművész, a Szegedi Nemzeti Színház tánckarának tagja, aki Győrből került a Tisza partjára… – HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Tandori Dezső: Felplusztulás, leplusztulás (Előzetességek és utólagosságok [2018–2019])Demény Péter: Az élet gesztenyéi (Slágerek, sanzonok, slamasztikák)H. Balogh Gyula: Alsóvárosi hitregékBakos András: Isteni testekSzathmári István: Spanyol reggeliSántha József: BörtönkarnagyNormal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattTandori Dezső: Nincs beszédülésPetőcz András: A visszaforgatott időLengyel András: Tömörkény-tanulmányokKálnay Adél: Szivárványország (Utazz velem!)Virág Zoltán (szerk.): Színkép, hangkép, összkép (Írások elméletről és gyakorlatról)Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Fried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházTandori Dezső: A szomszéd banánhalSeregi Tamás: Művészet és esztétikaÉszlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Zalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)„Ragyogó pusztulás” – kortárs osztrák irodalmi antológia (szerk.: Bombitz Attila)Lengyel András: Ellenkultúra, peremhelyzetben (Marginalitástörténeti vázlatok)Bíró-Balogh Tamás: Az irodalom személyességekabai lóránt: semmi színSzlováknak lenni csodás…Petőcz András: A megvénhedt IstenDemény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólTandori Dezső: Szellem és félálomKálnay Adél: Hamvadó időSzepesi Attila: IstenporPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Sághy Miklós: A fény retorikájaTandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézCsiki László: A kaptárBaka István: Műfordítások III.Jász Attila: Fürdőkádból a tengerTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaBíró-Balogh Tamás: TollvonásokFried István: Magyar irodalom(történet)