10.11.
| Pinceszínház – Ágens Társulat – Tragédia: Az ember >>>
09.27.
| Pinceszínház – Maggi és Lillemor >>>
09.26.
| PesText – Vigyázat, ez Bob Dylan! >>>
09.26.
| Pinceszínház – Ágens Társulat: Kurtizánképző >>>
09.22.
| Egy ragyogó tehetség a tűzhányók és gleccserek országából – Víkingur Ólafsson végre ismét a Müpában >>>
09.20.
| Roma Hősök – Európai drámák kötetbemutató >>>
09.19.
| A Pinceszínházban tartja Ady-estje ősbemutatóját Jordán Tamás >>>
09.18.
| A Szentendrei Teátrum produkcióival folytatódik a MASZK őszi kollekciója >>>
09.17.
| Nemzetközi sztárírók és a hazai kulturális élet legjava a 2021-es PesText fesztiválon >>>

09.16.
| Kardos Sándor kapja a ZSIFF idei életműdíját >>>
05.17.
| Középiskolások irodalomról – szóval, képpel >>>
06.03.
| Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!) >>>
06.03.
| Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei) >>>
06.02.
| Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája) >>>
06.04.
| Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017) >>>
04.28.
| Előkerültek Pilinszky álmai >>>
04.27.
| PesText 2021 – Négyszázezer forint összdíjazású irodalmi pályázat >>>
04.26.
| A nomádok földje kapta a legjobb film Oscarját >>>

DANTE KÖREI
700 éve halt meg a költő

Tandori Dezső verse, Petrarca, Pier Paolo Pasolini művei

Kerber Balázs válogatása,a kortárs olasz költészetből

Vígh Éva, Máté Ágnes, Szörényi László, Kabdebó Lóránt, Nádasdy Ádám, Kocziszky Éva, Yilmaz-Mészáros Enikő, Pál József írása Dante művészetéről

>>>

VERSENY A SZEGEDI EGYETEM FENNÁLLÁSÁNAK
100. ÉVFORDULÓJÁRA
Az SZTE Gyakorló Gimnázium és Általános Iskola magyar nyelv és irodalom munkaközössége áprilisban irodalmi vetélkedővel ünnepelte a Szegedi Tudományegyetem kettős – a szegedi egyetem létrejöttének 100 éves, illetve a szegedi „összegyetem” megalakulásának 20 éves – évfordulóját. Az eseményhez kapcsolódóan a gimnázium az elmúlt év őszén 3 fordulós irodalmi pályázatot hirdetett középiskolás diákok számára […]

>>>

Angyalfosszíliáktól a kozmikus távlatokig
2021.08.29 - tiszatáj

SINKÓ JÁNOS FESTŐMŰVÉSZ KIÁLLÍTÁSA A FEKETE HÁZBAN

Eredetileg a 70. születésnapjára tervezték, de a pandémia miatt halasztódott Sinkó János festőművész szegedi kiállítása, amit Nátyi Róbert művészettörténész, az SZTE Bartók Béla Művészeti Karának dékánja nyitott meg pénteken a Fekete házban. A Fragmentumok LXXII című tárlat október 17-ig naponta 10 és 18 óra között látható.

Kőrös Tamás gitárművész játéka adta meg az alaphangot a Fekete ház földszinti kiállítótermében Sinkó János festőművész Fragmentumok LXXII című tárlatához, amit – mint a verniszázs közönsége Szatmári Csillától, a Móra Ferenc Múzeum munkatársától megtudhatta – eredetileg az alkotó 70. születésnapjára terveztek, de többek között a Covid-járvány miatt halasztani kellett.

– Sinkó Jánossal vagy tizenöt évig nemcsak egy irodában dolgoztunk a tanárképző rajztanszékén, hanem az íróasztalunk is egymással szembe volt fordítva, így a kiwitermesztéstől a képzőművészetig sok mindenről beszélgettünk. Tizenkét évvel ezelőtt a Reök-palotában nyitottam meg a 60. születésnapi kiállítását, ami egy összegző tárlat volt, más képekkel, mint ez a mostani – indította személyes hangú köszöntőjét Nátyi Róbert művészettörténész, az SZTE Bartók Béla Művészeti Karának dékánja.

 

 

– A 2009-es kiállításon úgy fogalmaztam, hogy Sinkó János egyszerre vizsgálja a tárgyát csillagászati távcsövön és a mikrobiológus mikroszkópján keresztül. Azaz egyszerre vizsgálja a makro- és a mikrokozmoszt. Ez bizonyos értelemben mostanra megváltozott, az elmúlt néhány évben – talán ez a nyugdíjhoz is köthető – kiszínesedtek, játékosabbakká, vidámabbakká váltak a képei. Egészen másfajta megközelítésmódot alkalmazott, legalábbis látszólag. Ugyanis a kozmikus távlatok megmaradtak. Távolról dekoratív, színes, játékos képeket látunk, melyek emlékeztetnek a Rorschach-tesztekre – azokról sem tudjuk, hogy mit jelentenek, mindenkinek mást. Ha közel megyünk a képekhez, megdöbbenve láthatjuk, hogy a felületek, felszínek aprólékos módon vannak kidolgozva, sőt kialakulnak valamivé. Felismerhetünk rajtuk hétköznapi használati tárgyakat, akár tapétamintát, kártyalapokat, ételmaradékokat, szalámi szeletet és még sok minden mást. Mindez valami furcsa virtuális térben játszódik, amely éteri, nincs perspektívája. Legalábbis nem abban értelemben, ahogyan azt a reneszánsz óta az európai táblaképfestészettől megszokhattuk. Nem tudjuk, hol van a messze, hol a közel, hol van a képen a lent és a fent, azt sem tudjuk, a művész hol vette fel a nézőpontot. Egyszerre látom a kozmikus távlatokat és a mikrokozmoszt is a makrokozmosz mellett. Filozófiai értelemben ez a festészet mégsem változott olyan sokat, csak stilárisan. Mi történhetett? Lehetséges, hogy egyik legmeghatározóbb mesterének, Fischer Ernőnek a tanítása fogalmazódott meg, aki annak idején azt mondta: bizonyos aspektusból egy jó kép egyszerre absztrakció és egyszerre realitás? Ha az absztrakciót és a realitást meg lehet fogalmazni egy képen, akkor az biztos, hogy egy jól értelmezhető kép. Ebben az értelemben Sinkó János megvalósította ezt: a kép absztrakció, de ha közel megyünk hozzá, felismerhető realitás. Annak idején sokat beszélgettünk a temesvári egyetemre beadott doktori disszertációjáról, amelynek központi kérdése volt a felület a festészetben és a képzőművészetben. A festészetben a felület kérdése sokszor kardinálissá vált, gondoljunk csak Picasso és Georges Braque első kubista kísérleteire. 1910 körül olyan csendéleteket készítettek, ahol a fa és a márvány erezetét is megfestették, majd rájöttek, minek megfesteni, egyszerűen a képre kell ragasztani a fadarabot vagy a márvány felületét. Sinkó János más utat választott, elkezdte finoman festeni, a képein mindegyik négyzetcentiméter ki van dolgozva. Hatással van rá a jazz és az örömzenélés, azt gondolom, a festészete is örömfestészet. A szegedi festőművészek közül a generációjából csak ő volt arra képes, hogy radikálisan, markánsan megváltoztassa a stílusát. Ebben is Fischer Ernő hatása érződik, akinek a festészete folyamatosan fejlődött egészen a haláláig – hangsúlyozta Nátyi Róbert. A művészettörténész úgy fogalmazott: a közönségnek kell megtalálnia a kulcsot Sinkó János festészetéhez.

 

 

– Tulajdonképpen mesterem, Fischer Ernő javaslatát követtem, ő ugyanis még főiskolás koromban azt mondta arra, amit akkor kollázsként csináltam, akkor lehet abból valami, ha egyszer majd megfestem. Ez ugrott be valamikor, ezért álltam neki a dolgokat kollázsszerűen, manuálisan létrehozni – árulta el Sinkó János a megnyitó után. Azt is elmondta, festett is egy képet Hommage à Fischer Ernő címmel, ami a mostani tárlatán nem szerepel.

– A nyugdíjba vonulása után is többször közösen állítottunk ki, mert Fischer Ernő is tagja volt a szegedi képzőművészeket tömörítő SZÖG-Art Egyesületnek. Meglepő dolog történt: amikor Szentendrén, a régi művésztelep területén szervezték meg a SZÖG-Art kiállítását, a rendezők, akik a mester-tanítvány kapcsolatunkról nem is tudtak, egymás mellé rakták a képeinket. Úgy gondolhatták, dialógus van közöttük. Érdekes, hogy már a 2016-ban született képeimen felbukkantak mutáns formák, és nem figyelve a keletkezés idejére, többen is azt hitték, ezek a képek a Coviddal vannak összefüggésben. Egy másik korábbi képem pedig a Mars-felszínére emlékeztethet, amit ugyancsak aktuálisnak gondoltak a Mars-járó friss képeit látva. Nyugtalanított a Covid-járvány engem is, de miután a festés különben is magányos alkotó tevékenység, zavaró körülmények nélkül, befelé fordulva tudtam dolgozni. A mostani tárlaton is látható Angyalfosszíliák című képem például a tavaly elhalasztott eucharisztikus kongresszusra készült, amihez kapcsolódva a Vajdahunyad-várba terveztek kiállítást, de a pandémia miatt az is elmaradt.

H. Zs.

 

   
A szerző fotói

 


Címke: , , , , ,
2021.09.21 - tiszatáj

RED ROCKET
Jó ideje nyilvánvaló: Sean Baker a kortárs amerikai független szcéna koronázatlan királya. Cannes-ban debütált tragikomédiája privát és nemzeti szinten boncolgatja az Egyesült Államok hátsóudvarában döglődők sehová nem tartó hétköznapjait… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.21 - tiszatáj

Nagy úr a véletlen, talán Isten akarata a sajátunkkal szemben. (Hogy létezik-e Isten vagy saját akarat, azt hagyjuk, egyelőre.) Nem terveztem, hogy három hét alatt háromszor is színházba menjek, ráadásul minden alkalommal magyar színdarabot nézzek, mégis így alakult… – HORVÁTH PÉTER KRITIKÁI

Tovább olvasom >>>
2021.09.21 - tiszatáj

BAKONYI ISTVÁN: PETŐCZ ANDRÁS ÚJABB KORSZAKA
„Petőcz András ugyanis olyan költő, aki egyszerre hisz a nemzeti és az európai értékekben. […] Költőnk nagyon is magyar és nagyon is európai gondolkodó” – olvashatjuk Bakonyi István Petőcz András újabb korszaka című kismonográfiájában. Egyetérthetünk a szerző megállapításával, mert Petőcz András életműve nem csupán a magyar költői-prózai hagyományt, hanem az európai, sőt világirodalmi (elsősorban amerikai) szerzők újításait egyaránt kamatoztatja művészetében… – SEBŐK MELINDA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.21 - tiszatáj

CSEHOV SIRÁLYA BARNÁK LÁSZLÓ RENDEZÉSÉBEN A SZEGEDI KISSZÍNHÁZBAN
Barnák László szegedi Sirály-rendezése sokszínű tragikomédiaként tálalja a Csehov-darabot. A kisszínház színpadán szinte naturalista módon jelenik meg a 19. század végi orosz világ, ahol a vágyak beteljesületlenek maradnak és mindenki mást szeret… – HOLLÓSI ZSOLT KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.19 - tiszatáj

ZŰRÖS KETTYINTÉS, AVAGY PORNÓ A DILIHÁZBAN
Provokatív, egyúttal rendkívül intelligens, önmagunk és társadalmunk elé görbe tükröt illesztő remekművet alkotott a román újhullám egyik leginkább jegyzett direktora: Radu Jude előző munkája nyomvonalán haladva vágta zsebre az Arany Medvét és alkotta meg pályája eddigi talán legjobbját… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.16 - tiszatáj

ARANYI SÁNDOR ÉS TANÍTVÁNYAI
Ezek a melók itt most azért érdekesek, mert nem egy téma vagy szemléletmód, hanem Aranyi mentén kerültek a falra. Az ő egykori, mára szakmailag elismert tanítványai állítanak itt ki, és ezt leszámítva semmi közös, vagy semmiféle kapcsolódási pont nincs a falra kerülő munkákban… – VÁRALJAI ANNA MEGNYITÓJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.16 - tiszatáj

SZABÓ IMOLA JULIANNA: LAKÁSA VAN BENNEM
Szabó Imola Julianna kötete olyan, mint egy tüdő. Páros, lebernyeges szerv, szükséges a légzéshez, egyszerre gyakorolja a megtartást és az elengedést. Nem szól olyanról, amiről az élet ne szólna: kórházi látogatások, nagyszülők halála, terhesség, bántalmazás, válás, költözés, szülés, gyermeknevelés, betegségek, elöregedés. Mindezek egy képileg is burjánzó nyelven, a megértés vágyának orgánumán… – SZUTORISZ SZABOLCS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.16 - tiszatáj

SZALAI ALEXA RITA TÁNCMŰVÉSZ, AZ 1984 KOREOGRÁFUS-ASSZISZTENSE
Táncol, tanít, az 1984 című sikerprodukció koreográfus-asszisztenseként is dolgozik Szalai Alexa Rita táncművész, a Szegedi Nemzeti Színház tánckarának tagja, aki Győrből került a Tisza partjára… – HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Tandori Dezső: Felplusztulás, leplusztulás (Előzetességek és utólagosságok [2018–2019])Demény Péter: Az élet gesztenyéi (Slágerek, sanzonok, slamasztikák)H. Balogh Gyula: Alsóvárosi hitregékBakos András: Isteni testekSzathmári István: Spanyol reggeliSántha József: BörtönkarnagyNormal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattTandori Dezső: Nincs beszédülésPetőcz András: A visszaforgatott időLengyel András: Tömörkény-tanulmányokKálnay Adél: Szivárványország (Utazz velem!)Virág Zoltán (szerk.): Színkép, hangkép, összkép (Írások elméletről és gyakorlatról)Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Fried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházTandori Dezső: A szomszéd banánhalSeregi Tamás: Művészet és esztétikaÉszlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Zalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)„Ragyogó pusztulás” – kortárs osztrák irodalmi antológia (szerk.: Bombitz Attila)Lengyel András: Ellenkultúra, peremhelyzetben (Marginalitástörténeti vázlatok)Bíró-Balogh Tamás: Az irodalom személyességekabai lóránt: semmi színSzlováknak lenni csodás…Petőcz András: A megvénhedt IstenDemény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólTandori Dezső: Szellem és félálomKálnay Adél: Hamvadó időSzepesi Attila: IstenporPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Sághy Miklós: A fény retorikájaTandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézCsiki László: A kaptárBaka István: Műfordítások III.Jász Attila: Fürdőkádból a tengerTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaBíró-Balogh Tamás: TollvonásokFried István: Magyar irodalom(történet)