Tiszatájonline | 2021. augusztus 29.

Angyalfosszíliáktól a kozmikus távlatokig

SINKÓ JÁNOS FESTŐMŰVÉSZ KIÁLLÍTÁSA A FEKETE HÁZBAN
Eredetileg a 70. születésnapjára tervezték, de a pandémia miatt halasztódott Sinkó János festőművész szegedi kiállítása, amit Nátyi Róbert művészettörténész, az SZTE Bartók Béla Művészeti Karának dékánja nyitott meg pénteken a Fekete házban. A Fragmentumok LXXII című tárlat október 17-ig naponta 10 és 18 óra között látható […]

SINKÓ JÁNOS FESTŐMŰVÉSZ KIÁLLÍTÁSA A FEKETE HÁZBAN

Eredetileg a 70. születésnapjára tervezték, de a pandémia miatt halasztódott Sinkó János festőművész szegedi kiállítása, amit Nátyi Róbert művészettörténész, az SZTE Bartók Béla Művészeti Karának dékánja nyitott meg pénteken a Fekete házban. A Fragmentumok LXXII című tárlat október 17-ig naponta 10 és 18 óra között látható.

Kőrös Tamás gitárművész játéka adta meg az alaphangot a Fekete ház földszinti kiállítótermében Sinkó János festőművész Fragmentumok LXXII című tárlatához, amit – mint a verniszázs közönsége Szatmári Csillától, a Móra Ferenc Múzeum munkatársától megtudhatta – eredetileg az alkotó 70. születésnapjára terveztek, de többek között a Covid-járvány miatt halasztani kellett.

– Sinkó Jánossal vagy tizenöt évig nemcsak egy irodában dolgoztunk a tanárképző rajztanszékén, hanem az íróasztalunk is egymással szembe volt fordítva, így a kiwitermesztéstől a képzőművészetig sok mindenről beszélgettünk. Tizenkét évvel ezelőtt a Reök-palotában nyitottam meg a 60. születésnapi kiállítását, ami egy összegző tárlat volt, más képekkel, mint ez a mostani – indította személyes hangú köszöntőjét Nátyi Róbert művészettörténész, az SZTE Bartók Béla Művészeti Karának dékánja.

– A 2009-es kiállításon úgy fogalmaztam, hogy Sinkó János egyszerre vizsgálja a tárgyát csillagászati távcsövön és a mikrobiológus mikroszkópján keresztül. Azaz egyszerre vizsgálja a makro- és a mikrokozmoszt. Ez bizonyos értelemben mostanra megváltozott, az elmúlt néhány évben – talán ez a nyugdíjhoz is köthető – kiszínesedtek, játékosabbakká, vidámabbakká váltak a képei. Egészen másfajta megközelítésmódot alkalmazott, legalábbis látszólag. Ugyanis a kozmikus távlatok megmaradtak. Távolról dekoratív, színes, játékos képeket látunk, melyek emlékeztetnek a Rorschach-tesztekre – azokról sem tudjuk, hogy mit jelentenek, mindenkinek mást. Ha közel megyünk a képekhez, megdöbbenve láthatjuk, hogy a felületek, felszínek aprólékos módon vannak kidolgozva, sőt kialakulnak valamivé. Felismerhetünk rajtuk hétköznapi használati tárgyakat, akár tapétamintát, kártyalapokat, ételmaradékokat, szalámi szeletet és még sok minden mást. Mindez valami furcsa virtuális térben játszódik, amely éteri, nincs perspektívája. Legalábbis nem abban értelemben, ahogyan azt a reneszánsz óta az európai táblaképfestészettől megszokhattuk. Nem tudjuk, hol van a messze, hol a közel, hol van a képen a lent és a fent, azt sem tudjuk, a művész hol vette fel a nézőpontot. Egyszerre látom a kozmikus távlatokat és a mikrokozmoszt is a makrokozmosz mellett. Filozófiai értelemben ez a festészet mégsem változott olyan sokat, csak stilárisan. Mi történhetett? Lehetséges, hogy egyik legmeghatározóbb mesterének, Fischer Ernőnek a tanítása fogalmazódott meg, aki annak idején azt mondta: bizonyos aspektusból egy jó kép egyszerre absztrakció és egyszerre realitás? Ha az absztrakciót és a realitást meg lehet fogalmazni egy képen, akkor az biztos, hogy egy jól értelmezhető kép. Ebben az értelemben Sinkó János megvalósította ezt: a kép absztrakció, de ha közel megyünk hozzá, felismerhető realitás. Annak idején sokat beszélgettünk a temesvári egyetemre beadott doktori disszertációjáról, amelynek központi kérdése volt a felület a festészetben és a képzőművészetben. A festészetben a felület kérdése sokszor kardinálissá vált, gondoljunk csak Picasso és Georges Braque első kubista kísérleteire. 1910 körül olyan csendéleteket készítettek, ahol a fa és a márvány erezetét is megfestették, majd rájöttek, minek megfesteni, egyszerűen a képre kell ragasztani a fadarabot vagy a márvány felületét. Sinkó János más utat választott, elkezdte finoman festeni, a képein mindegyik négyzetcentiméter ki van dolgozva. Hatással van rá a jazz és az örömzenélés, azt gondolom, a festészete is örömfestészet. A szegedi festőművészek közül a generációjából csak ő volt arra képes, hogy radikálisan, markánsan megváltoztassa a stílusát. Ebben is Fischer Ernő hatása érződik, akinek a festészete folyamatosan fejlődött egészen a haláláig – hangsúlyozta Nátyi Róbert. A művészettörténész úgy fogalmazott: a közönségnek kell megtalálnia a kulcsot Sinkó János festészetéhez.

– Tulajdonképpen mesterem, Fischer Ernő javaslatát követtem, ő ugyanis még főiskolás koromban azt mondta arra, amit akkor kollázsként csináltam, akkor lehet abból valami, ha egyszer majd megfestem. Ez ugrott be valamikor, ezért álltam neki a dolgokat kollázsszerűen, manuálisan létrehozni – árulta el Sinkó János a megnyitó után. Azt is elmondta, festett is egy képet Hommage à Fischer Ernő címmel, ami a mostani tárlatán nem szerepel.

– A nyugdíjba vonulása után is többször közösen állítottunk ki, mert Fischer Ernő is tagja volt a szegedi képzőművészeket tömörítő SZÖG-Art Egyesületnek. Meglepő dolog történt: amikor Szentendrén, a régi művésztelep területén szervezték meg a SZÖG-Art kiállítását, a rendezők, akik a mester-tanítvány kapcsolatunkról nem is tudtak, egymás mellé rakták a képeinket. Úgy gondolhatták, dialógus van közöttük. Érdekes, hogy már a 2016-ban született képeimen felbukkantak mutáns formák, és nem figyelve a keletkezés idejére, többen is azt hitték, ezek a képek a Coviddal vannak összefüggésben. Egy másik korábbi képem pedig a Mars-felszínére emlékeztethet, amit ugyancsak aktuálisnak gondoltak a Mars-járó friss képeit látva. Nyugtalanított a Covid-járvány engem is, de miután a festés különben is magányos alkotó tevékenység, zavaró körülmények nélkül, befelé fordulva tudtam dolgozni. A mostani tárlaton is látható Angyalfosszíliák című képem például a tavaly elhalasztott eucharisztikus kongresszusra készült, amihez kapcsolódva a Vajdahunyad-várba terveztek kiállítást, de a pandémia miatt az is elmaradt.

H. Zs.

   
A szerző fotói