10.11.
| Pinceszínház – Ágens Társulat – Tragédia: Az ember >>>
09.27.
| Pinceszínház – Maggi és Lillemor >>>
09.26.
| PesText – Vigyázat, ez Bob Dylan! >>>
09.26.
| Pinceszínház – Ágens Társulat: Kurtizánképző >>>
09.22.
| Egy ragyogó tehetség a tűzhányók és gleccserek országából – Víkingur Ólafsson végre ismét a Müpában >>>
09.20.
| Roma Hősök – Európai drámák kötetbemutató >>>
09.19.
| A Pinceszínházban tartja Ady-estje ősbemutatóját Jordán Tamás >>>
09.18.
| A Szentendrei Teátrum produkcióival folytatódik a MASZK őszi kollekciója >>>
09.17.
| Nemzetközi sztárírók és a hazai kulturális élet legjava a 2021-es PesText fesztiválon >>>

09.16.
| Kardos Sándor kapja a ZSIFF idei életműdíját >>>
05.17.
| Középiskolások irodalomról – szóval, képpel >>>
06.03.
| Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!) >>>
06.03.
| Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei) >>>
06.02.
| Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája) >>>
06.04.
| Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017) >>>
04.28.
| Előkerültek Pilinszky álmai >>>
04.27.
| PesText 2021 – Négyszázezer forint összdíjazású irodalmi pályázat >>>
04.26.
| A nomádok földje kapta a legjobb film Oscarját >>>

DANTE KÖREI
700 éve halt meg a költő

Tandori Dezső verse, Petrarca, Pier Paolo Pasolini művei

Kerber Balázs válogatása,a kortárs olasz költészetből

Vígh Éva, Máté Ágnes, Szörényi László, Kabdebó Lóránt, Nádasdy Ádám, Kocziszky Éva, Yilmaz-Mészáros Enikő, Pál József írása Dante művészetéről

>>>

VERSENY A SZEGEDI EGYETEM FENNÁLLÁSÁNAK
100. ÉVFORDULÓJÁRA
Az SZTE Gyakorló Gimnázium és Általános Iskola magyar nyelv és irodalom munkaközössége áprilisban irodalmi vetélkedővel ünnepelte a Szegedi Tudományegyetem kettős – a szegedi egyetem létrejöttének 100 éves, illetve a szegedi „összegyetem” megalakulásának 20 éves – évfordulóját. Az eseményhez kapcsolódóan a gimnázium az elmúlt év őszén 3 fordulós irodalmi pályázatot hirdetett középiskolás diákok számára […]

>>>

Ötvenes ifjú szerelmesek
2021.07.26 - tiszatáj

JURONICS TAMÁS SZÖKTETÉS A SZERÁJBÓL-RENDEZÉSE ÚJSZEGEDEN

Amióta száműzték az operát a Dóm térről, lassan már annak is örülni kell, hogy egyáltalán játszanak egy máshol bemutatott, újrahasznosított produkciót az Újszegedi Szabadtéri Színpadon. Juronics Tamás kortárs Mozart-rendezése, a Szöktetés a szerájból háromnegyed ház előtt tisztes sikert aratott.

Méltatlanul ritkán játsszák Mozart egyik legkönnyedebb, legbájosabb vígoperáját, bár  a Szöktetés a szerájból pontosabban nem is opera, hanem Komisches Singspiel (vidám daljáték), és Juronics Tamás kortárs rendezését bemutatták már Debrecenben, Győrben is, most pedig a Cooperával kooperálva Újszegedre is elhozta a szabadtéri. Pandémiás időkben észszerűnek, takarékosnak tűnik ez a megoldás, bár az is biztos, az eredetileg meghirdetett Traviatára megtelt volna nézőtér, így viszont bőven maradtak félig üres padsorok. Remélhetőleg, ebből nem azt a téves következtetést vonják majd le, hogy nyaranta egyáltalán nem kellene Szegeden operát játszani.

Juronics a mai Törökországba álmodta a 17. század közepén játszódó történetet. Cziegler Balázs forgószínpadra épített, keleti motívumokat is bőven felvillantó praktikus díszlete először Szelim pasa tengerparti nyaralójának szürke hátsó traktusát mutatja légkondicionálók ventilátoraival, csövekkel, hatalmas, fém, kerekes hulladékgyűjtő konténerrel. A fekete öltönyös Ozmin övén fityegő gumibottal maga hozza be a vörös szőnyeget és a biztonsági beléptető kaput. A modernizálással persze elveszítette a produkció a harsány színekben pompázó sokat emlegetett couleur locale, a helyi egzotikum megteremtésének lehetőségét, és valljuk be, bármennyire macsó és illiberális is napjaink iszlamizálódó Törökországának erdogani valósága, az eredeti történetet azért elég körülményes a mai összefüggésrendszerben újraértelmezni. Bár Romhányi Ágnes Hevesi Sándor szállóigévé lett mondait megtartva, friss szóvicceket is bevetve újrafordította a darabot, és különös aktuálpolitikai hangsúlyt adott az európai jelzőnek.

 

 

Úgy látszik, László Boldizsár belejött a gatyaletolásba, korábban a Dóm téren is sikerrel alkalmazta ezt az erős és hatásos színpadi gesztust, most az ifjú spanyol nemes, Belmonte szerepében Ozmin utasítására tipegett át bokáig eresztett nadrágban a beléptető kapun. Bár korban és alkatban közelebb állna a pasa szerepéhez, tenornak legalább igazi tenor – ha nem is ideális, éterien finom Mozart-hang, a kényes magasságokat is többnyire könnyedén, szépen, poétikusan énekelte.

A Kossuth-díjas Kolonits Klára muzikalitása, csengő-bongó hangja eszményi Konstanze sóhajos szerepéhez, megkapóan közvetítette a mély fájdalmat, ami átszövi Mozart melódiáit. A koloratúrszoprán bravúrszámot, a nevezetes „Martern aller Altern” áriát is parádésan, stílusosan énekelte, csak a magyar szöveg érthetőségére kellett volna jobban figyelnie. (A másik szereposztásban szombat este bemutatkozó Ferenczy Orsolyát a főpróbán hallottam, ő is meggyőzően, magabiztosan szólaltatta meg akkor a bravúráriát.)

A pasa háremőréből mai biztonsági főnökké változtatott Ozmin szerepét Cseh Antal sok humorral, láthatóan nagy komédiázó kedvvel alakította, noha a nehéz szólam énekesként komoly próbatétel elé állította. Az első felvonásbeli dalocska és az ária sikerült a legjobban, a darab végi várva várt bravúrszámban („Ó, az lesz a kéjes óra, majd, ha áll az akasztófa…”) akadt ugyan egy-két elcsúszott hang, összességében mégis megérdemelten ezért kapta a legnagyobb tapsot és ovációt.

„A nevem Blond” – mondta a kezével pisztolyt formálva Blonde. A filmes szóvicc ugyan nem mindenkinek esett le azonnal, de Nánási Helga piros tűsarkúban és látványos piros rózsa tetkóval a dekoltázsában vicces, szexi és tűzrőlpattant angol komorna, aki bevállalós szemérmetlenséggel lovagolja meg a kedvesét. Civakodása Ozminnal az előadás egyik legélvezetesebb része, ráadásul a szegedi szoprán könnyed, üde éneklését is jó hallani.

A Pedrillo szerepét éneklő Szerekován János igazi buffo tenor, hangban és játékban is  tökéletesen hozta az elrabolt, majd megvásárolt szolga figuráját. (Váltótársa, Tötös Roland is meggyőzőnek tűnt a létrával bohóckodva a főpróbán.)

 

 

Szelim pasa prózai szerepében a népszerű színészt, Szabó Győzőt láthatta a közönség, aki lovagias, majdhogynem rokonszenvesen groteszk figurának mutatta az elrabolt fiatalok macsó gazdáját. Nem fakadt ugyan dalra, de rövid, velős megszólalásaival másokat késztetett éneklésre.

A színház új zenei vezetője, Dinyés Dániel vezényletével ihletetten, stílusosan muzsikált a Szegedi Szimfonikus Zenekar, a mozarti zenei szövet karakteres törökös színeit is sikerült jól kikeverni, talán csak a tempót nem éreztem mindig eléggé feszesnek. Flórián Gergely karigazgató felkészítő munkája eredményeképpen különösen a finálé janicsár kórusával a Szegedi Nemzeti Színház énekkara is hozzájárult a sikerhez. A hangzást az Újszegedi Szabadtéri Színpad sajátos „fekvése” tovább színezte: változó intenzitással az Erzsébet Liget tücsökzenekara is csatlakozott a szimfonikusokhoz. Időnként egy-egy túráztatott motor hangja is behallatszott, a végén pedig egy szirénázó mentőautó bővítette a főszereplők kvartettjét kvintetté.

Annak, aki esetleg hozzám hasonlóan Szinetár Miklós 1980-as tévéfilmjéből szerette meg ezt a darabot, az akkori lenyűgözően hamvas szerelmesekre, a Konstanzét alakító Pászthy Júliára és a Belmontét éneklő Gulyás Dénesre emlékezve biztosan nem tűnik most a korszerű operajátszás irányába mutató gesztusnak az ifjú szerelmesek szerepét másodvirágzásukat élő, nagypapa, nagymama korú ötvenesekre bízni – akik igazából a Szelim pasát játszó színésznél is idősebbek.

Hollósi Zsolt

 

A szerző fotói


Címke: , , , , ,
2021.09.21 - tiszatáj

RED ROCKET
Jó ideje nyilvánvaló: Sean Baker a kortárs amerikai független szcéna koronázatlan királya. Cannes-ban debütált tragikomédiája privát és nemzeti szinten boncolgatja az Egyesült Államok hátsóudvarában döglődők sehová nem tartó hétköznapjait… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.21 - tiszatáj

Nagy úr a véletlen, talán Isten akarata a sajátunkkal szemben. (Hogy létezik-e Isten vagy saját akarat, azt hagyjuk, egyelőre.) Nem terveztem, hogy három hét alatt háromszor is színházba menjek, ráadásul minden alkalommal magyar színdarabot nézzek, mégis így alakult… – HORVÁTH PÉTER KRITIKÁI

Tovább olvasom >>>
2021.09.21 - tiszatáj

BAKONYI ISTVÁN: PETŐCZ ANDRÁS ÚJABB KORSZAKA
„Petőcz András ugyanis olyan költő, aki egyszerre hisz a nemzeti és az európai értékekben. […] Költőnk nagyon is magyar és nagyon is európai gondolkodó” – olvashatjuk Bakonyi István Petőcz András újabb korszaka című kismonográfiájában. Egyetérthetünk a szerző megállapításával, mert Petőcz András életműve nem csupán a magyar költői-prózai hagyományt, hanem az európai, sőt világirodalmi (elsősorban amerikai) szerzők újításait egyaránt kamatoztatja művészetében… – SEBŐK MELINDA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.21 - tiszatáj

CSEHOV SIRÁLYA BARNÁK LÁSZLÓ RENDEZÉSÉBEN A SZEGEDI KISSZÍNHÁZBAN
Barnák László szegedi Sirály-rendezése sokszínű tragikomédiaként tálalja a Csehov-darabot. A kisszínház színpadán szinte naturalista módon jelenik meg a 19. század végi orosz világ, ahol a vágyak beteljesületlenek maradnak és mindenki mást szeret… – HOLLÓSI ZSOLT KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.19 - tiszatáj

ZŰRÖS KETTYINTÉS, AVAGY PORNÓ A DILIHÁZBAN
Provokatív, egyúttal rendkívül intelligens, önmagunk és társadalmunk elé görbe tükröt illesztő remekművet alkotott a román újhullám egyik leginkább jegyzett direktora: Radu Jude előző munkája nyomvonalán haladva vágta zsebre az Arany Medvét és alkotta meg pályája eddigi talán legjobbját… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.16 - tiszatáj

ARANYI SÁNDOR ÉS TANÍTVÁNYAI
Ezek a melók itt most azért érdekesek, mert nem egy téma vagy szemléletmód, hanem Aranyi mentén kerültek a falra. Az ő egykori, mára szakmailag elismert tanítványai állítanak itt ki, és ezt leszámítva semmi közös, vagy semmiféle kapcsolódási pont nincs a falra kerülő munkákban… – VÁRALJAI ANNA MEGNYITÓJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.16 - tiszatáj

SZABÓ IMOLA JULIANNA: LAKÁSA VAN BENNEM
Szabó Imola Julianna kötete olyan, mint egy tüdő. Páros, lebernyeges szerv, szükséges a légzéshez, egyszerre gyakorolja a megtartást és az elengedést. Nem szól olyanról, amiről az élet ne szólna: kórházi látogatások, nagyszülők halála, terhesség, bántalmazás, válás, költözés, szülés, gyermeknevelés, betegségek, elöregedés. Mindezek egy képileg is burjánzó nyelven, a megértés vágyának orgánumán… – SZUTORISZ SZABOLCS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.16 - tiszatáj

SZALAI ALEXA RITA TÁNCMŰVÉSZ, AZ 1984 KOREOGRÁFUS-ASSZISZTENSE
Táncol, tanít, az 1984 című sikerprodukció koreográfus-asszisztenseként is dolgozik Szalai Alexa Rita táncművész, a Szegedi Nemzeti Színház tánckarának tagja, aki Győrből került a Tisza partjára… – HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Tandori Dezső: Felplusztulás, leplusztulás (Előzetességek és utólagosságok [2018–2019])Demény Péter: Az élet gesztenyéi (Slágerek, sanzonok, slamasztikák)H. Balogh Gyula: Alsóvárosi hitregékBakos András: Isteni testekSzathmári István: Spanyol reggeliSántha József: BörtönkarnagyNormal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattTandori Dezső: Nincs beszédülésPetőcz András: A visszaforgatott időLengyel András: Tömörkény-tanulmányokKálnay Adél: Szivárványország (Utazz velem!)Virág Zoltán (szerk.): Színkép, hangkép, összkép (Írások elméletről és gyakorlatról)Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Fried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházTandori Dezső: A szomszéd banánhalSeregi Tamás: Művészet és esztétikaÉszlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Zalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)„Ragyogó pusztulás” – kortárs osztrák irodalmi antológia (szerk.: Bombitz Attila)Lengyel András: Ellenkultúra, peremhelyzetben (Marginalitástörténeti vázlatok)Bíró-Balogh Tamás: Az irodalom személyességekabai lóránt: semmi színSzlováknak lenni csodás…Petőcz András: A megvénhedt IstenDemény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólTandori Dezső: Szellem és félálomKálnay Adél: Hamvadó időSzepesi Attila: IstenporPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Sághy Miklós: A fény retorikájaTandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézCsiki László: A kaptárBaka István: Műfordítások III.Jász Attila: Fürdőkádból a tengerTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaBíró-Balogh Tamás: TollvonásokFried István: Magyar irodalom(történet)