10.11.
| Pinceszínház – Ágens Társulat – Tragédia: Az ember >>>
09.27.
| Pinceszínház – Maggi és Lillemor >>>
09.26.
| PesText – Vigyázat, ez Bob Dylan! >>>
09.26.
| Pinceszínház – Ágens Társulat: Kurtizánképző >>>
09.22.
| Egy ragyogó tehetség a tűzhányók és gleccserek országából – Víkingur Ólafsson végre ismét a Müpában >>>
09.20.
| Roma Hősök – Európai drámák kötetbemutató >>>
09.19.
| A Pinceszínházban tartja Ady-estje ősbemutatóját Jordán Tamás >>>
09.18.
| A Szentendrei Teátrum produkcióival folytatódik a MASZK őszi kollekciója >>>
09.17.
| Nemzetközi sztárírók és a hazai kulturális élet legjava a 2021-es PesText fesztiválon >>>

09.16.
| Kardos Sándor kapja a ZSIFF idei életműdíját >>>
05.17.
| Középiskolások irodalomról – szóval, képpel >>>
06.03.
| Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!) >>>
06.03.
| Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei) >>>
06.02.
| Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája) >>>
06.04.
| Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017) >>>
04.28.
| Előkerültek Pilinszky álmai >>>
04.27.
| PesText 2021 – Négyszázezer forint összdíjazású irodalmi pályázat >>>
04.26.
| A nomádok földje kapta a legjobb film Oscarját >>>

DANTE KÖREI
700 éve halt meg a költő

Tandori Dezső verse, Petrarca, Pier Paolo Pasolini művei

Kerber Balázs válogatása,a kortárs olasz költészetből

Vígh Éva, Máté Ágnes, Szörényi László, Kabdebó Lóránt, Nádasdy Ádám, Kocziszky Éva, Yilmaz-Mészáros Enikő, Pál József írása Dante művészetéről

>>>

VERSENY A SZEGEDI EGYETEM FENNÁLLÁSÁNAK
100. ÉVFORDULÓJÁRA
Az SZTE Gyakorló Gimnázium és Általános Iskola magyar nyelv és irodalom munkaközössége áprilisban irodalmi vetélkedővel ünnepelte a Szegedi Tudományegyetem kettős – a szegedi egyetem létrejöttének 100 éves, illetve a szegedi „összegyetem” megalakulásának 20 éves – évfordulóját. Az eseményhez kapcsolódóan a gimnázium az elmúlt év őszén 3 fordulós irodalmi pályázatot hirdetett középiskolás diákok számára […]

>>>

A hibridizáció vágya
2021.07.27 - tiszatáj

SIROKAI MÁTYÁS: LOMBOLDAL

Sirokai Mátyás negyedik, Lomboldal (Jelenkor, 2020) című kötete abból a manapság divatos ökológiai szemléletből táplálkozik, amely szerinti az emberi és növényi létezés kapcsolódási pontjainak felkutatásával egy új, a civilizáció és természet hierarchiáját felszámoló, hibrid kultúra vizionálható. Versei a „növénylés” gyakorlatait végzik el, és a biológiai hálózatok dinamikáját jelenítik meg.

Bizonyos szempontból mégis nehéz a Lomboldalhoz közelíteni – és itt élek a közhellyé vált igazsággal, miszerint egy könyv megítélését erősen befolyásolja, mihez képest olvassuk –, hiszen egy trilógia záródarabjáról van szó: a korábbi kötetek által kialakított mitikus szövegvilág könnyedén kijelölheti az olvasók számára a harmadik könyv értelmezési útvonalait. A beat tanúinak könyvével elindult az antropocentrikus világot hátrahagyó utazás, amely A káprázatbeliekhez című második kötetben folytatódott a zöld álmokkal és az űr kozmikusságával. A Lomboldal visszatérés a földre, maga a zöld álmok megvalósulása, ahol beteljesedik a „növénylés”, és ahol a szilárd, ontológiai határok ugyanúgy elmosódnak, ahogy a korábbi könyvekben. Tematikusan tehát összekapcsolható a három kötet, mindben ott húzódik a növények megértésének vágya és azok szeretete, a mozgás, egy dehumanizált világ.

A trilógia azonban mégsem egy koherens egész. Ez elsősorban a versnyelv és szövegvilág eltérő felépítéséből, strukturálásából fakad. A beat tanúinak könyve erős, komplex versnyelvet hozott létre, sajátos magánmitológiát rajzolt ki, összetett motívumhálót teremtett. A motívumok egy része tovább vándorolt A káprázatbeliekhez kötetbe, ott is egy különös, összefüggő világot alkotva. A Lomboldal megtöri ezt a nyelvet és koncepciót, többnyire leveti azt a szakrális és prédikáló tónust, ami meghatározta a korábbi két kötetet. A versek könnyebben hozzáférhetők, elemibb tapasztalatokat írnak le, megbomlik az előző könyvek mitizáló és világépítő struktúrája. A „szakrális science fiction”, ami az első két részt jellemezte, már csak részlegesen érvényesül a Lomboldalban – annak ellenére, hogy a fülszövege zen sci-fiként hivatkozik rá –, a sci-fi elveszik, és marad a szakralitás a zen tanok bevonása révén. Az eltérő versnyelv, a számozott egységek elhagyása fellazítja a trilógia előző darabjaival való kapcsolatot, így a Lomboldal csak egy részlegesen kapcsolódó, sőt, inkább különálló kötetnek tűnik, és a trilógia zárlataként kevésbé állja meg a helyét.

Ökolíraként olvasva azonban egészen más értelmezést kínál a kötet. A versek közötti kohézió – amely az ember-növény hibridizációnak, valamint az ökológiai hálózatosság gondolatának tematizálásából fakad – erős alapokat képez ahhoz, hogy ebbe a növényi szövedékekből fonott térbe egy humán entitás is beléphessen: „Ahogy talpam gyökerei behatolnak a langyos, fekete földbe, a kíváncsi talaj is tapogatózni kezd felfelé. […] Utak nyílnak előttem az erdei fűbe, látom az állatok törte ösvényeket.” (8.) A határok elmosódnak, így az emberi testet növényivé transzformálja a nyelv, a fát pedig emberszerűvé: „A platánóriás vállgödrébe tócsa gyűlt.” (24.) A nyelv teremtő ereje a kötet nonszensz, fiktív nyelvre épülő darabjaiban is megjelenik. Az értelem hozzáférhetetlensége a lírai én átszellemülését jelzi, a nyelv kiterjesztését, ahol a jelentésképzés helyett az érzet, a sugalmazás a szerepe: „Ető futtam sutári, mitysí fúa, lolc fúaé, jup aé. Szisztri fojda, szit halanda, bolongi boló.” (34.)

A kategóriák átlépése abban is megjelenik, hogy a fa a vágy tárgya: „Egy bükkfa felmeredő törzse felé ügetek. Moha borította gyökerei szabadon állnak egy vízmosás szélén. Hajlatai itt lágyak, nőiesek.” (8.) Ez egyrészt valamiféle szexualizáltságból, erotikus ábrázolásból fakad, másrészt a növénylét utáni sóvárgásból. A fa egyszerre reprezentálódik fenségesként és szakrálisként, változóként és állandóként: a fatest történetet hordoz, ami tapintható, megismerhető, és közben „[e]gy lombszerkezet annyira összetett, hogy a szem sosem találkozik kétszer ugyanazzal a látvánnyal.” (14.)

Ez az idézet nemcsak a fa változékonyságára mutat rá, hanem egy metaolvasatot is sugall: a lombszerkezet a könyv metaforájaként minden újraolvasással más értelmezést kínál fel. Ahogyan a lírai én a mászás során érinti és megismeri a fát, úgy az olvasó a fából készült lapok nyomtatott sorait tapogatja a tekintetével. Ez a címet is új megvilágításba helyezi, elvégre a Lomboldal nemcsak a fa koronájára utalhat, hanem az egyes oldalakra is, ahol a versekben a növényzet tematizálódik.

A Lomboldal összességében egy összetett, összefüggő kötet, ahol az ember és növény hibrid kozmosza egy poszthumán víziót tár az olvasó elé. A horizontváltás, az emberiből a növényibe való átlépés a határok fellazítását segíti, amit a cím nélküli versek is jeleznek. A humánum dominálta világ és környezet közti hierarchia felborul, és a természet vagy egyszintre kerül az emberrel, vagy a vágy tárgyaként uralkodik a lírai én felett. A Lomboldal bár remekül illeszkedik az ökoszövegek, poszthumán hibriditás trendjébe, és ebből a szempontból fontos kötet, a nyelvi és motivikus komplexitásában mégis alulmarad A beat tanúinak könyvéhez vagy A káprázatbeliekhez képest.

Borbíró Aletta

(A cikk szerzője a szegedi Törzsasztal Műhely tagja)

 

Jelenkor Kiadó

Budapest, 2020

68 oldal, 1699 Ft

 

 

 

 

 

 

 

 


Címke: , , , , ,
2021.09.21 - tiszatáj

RED ROCKET
Jó ideje nyilvánvaló: Sean Baker a kortárs amerikai független szcéna koronázatlan királya. Cannes-ban debütált tragikomédiája privát és nemzeti szinten boncolgatja az Egyesült Államok hátsóudvarában döglődők sehová nem tartó hétköznapjait… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.21 - tiszatáj

Nagy úr a véletlen, talán Isten akarata a sajátunkkal szemben. (Hogy létezik-e Isten vagy saját akarat, azt hagyjuk, egyelőre.) Nem terveztem, hogy három hét alatt háromszor is színházba menjek, ráadásul minden alkalommal magyar színdarabot nézzek, mégis így alakult… – HORVÁTH PÉTER KRITIKÁI

Tovább olvasom >>>
2021.09.21 - tiszatáj

BAKONYI ISTVÁN: PETŐCZ ANDRÁS ÚJABB KORSZAKA
„Petőcz András ugyanis olyan költő, aki egyszerre hisz a nemzeti és az európai értékekben. […] Költőnk nagyon is magyar és nagyon is európai gondolkodó” – olvashatjuk Bakonyi István Petőcz András újabb korszaka című kismonográfiájában. Egyetérthetünk a szerző megállapításával, mert Petőcz András életműve nem csupán a magyar költői-prózai hagyományt, hanem az európai, sőt világirodalmi (elsősorban amerikai) szerzők újításait egyaránt kamatoztatja művészetében… – SEBŐK MELINDA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.21 - tiszatáj

CSEHOV SIRÁLYA BARNÁK LÁSZLÓ RENDEZÉSÉBEN A SZEGEDI KISSZÍNHÁZBAN
Barnák László szegedi Sirály-rendezése sokszínű tragikomédiaként tálalja a Csehov-darabot. A kisszínház színpadán szinte naturalista módon jelenik meg a 19. század végi orosz világ, ahol a vágyak beteljesületlenek maradnak és mindenki mást szeret… – HOLLÓSI ZSOLT KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.19 - tiszatáj

ZŰRÖS KETTYINTÉS, AVAGY PORNÓ A DILIHÁZBAN
Provokatív, egyúttal rendkívül intelligens, önmagunk és társadalmunk elé görbe tükröt illesztő remekművet alkotott a román újhullám egyik leginkább jegyzett direktora: Radu Jude előző munkája nyomvonalán haladva vágta zsebre az Arany Medvét és alkotta meg pályája eddigi talán legjobbját… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.16 - tiszatáj

ARANYI SÁNDOR ÉS TANÍTVÁNYAI
Ezek a melók itt most azért érdekesek, mert nem egy téma vagy szemléletmód, hanem Aranyi mentén kerültek a falra. Az ő egykori, mára szakmailag elismert tanítványai állítanak itt ki, és ezt leszámítva semmi közös, vagy semmiféle kapcsolódási pont nincs a falra kerülő munkákban… – VÁRALJAI ANNA MEGNYITÓJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.16 - tiszatáj

SZABÓ IMOLA JULIANNA: LAKÁSA VAN BENNEM
Szabó Imola Julianna kötete olyan, mint egy tüdő. Páros, lebernyeges szerv, szükséges a légzéshez, egyszerre gyakorolja a megtartást és az elengedést. Nem szól olyanról, amiről az élet ne szólna: kórházi látogatások, nagyszülők halála, terhesség, bántalmazás, válás, költözés, szülés, gyermeknevelés, betegségek, elöregedés. Mindezek egy képileg is burjánzó nyelven, a megértés vágyának orgánumán… – SZUTORISZ SZABOLCS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.16 - tiszatáj

SZALAI ALEXA RITA TÁNCMŰVÉSZ, AZ 1984 KOREOGRÁFUS-ASSZISZTENSE
Táncol, tanít, az 1984 című sikerprodukció koreográfus-asszisztenseként is dolgozik Szalai Alexa Rita táncművész, a Szegedi Nemzeti Színház tánckarának tagja, aki Győrből került a Tisza partjára… – HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Tandori Dezső: Felplusztulás, leplusztulás (Előzetességek és utólagosságok [2018–2019])Demény Péter: Az élet gesztenyéi (Slágerek, sanzonok, slamasztikák)H. Balogh Gyula: Alsóvárosi hitregékBakos András: Isteni testekSzathmári István: Spanyol reggeliSántha József: BörtönkarnagyNormal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattTandori Dezső: Nincs beszédülésPetőcz András: A visszaforgatott időLengyel András: Tömörkény-tanulmányokKálnay Adél: Szivárványország (Utazz velem!)Virág Zoltán (szerk.): Színkép, hangkép, összkép (Írások elméletről és gyakorlatról)Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Fried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházTandori Dezső: A szomszéd banánhalSeregi Tamás: Művészet és esztétikaÉszlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Zalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)„Ragyogó pusztulás” – kortárs osztrák irodalmi antológia (szerk.: Bombitz Attila)Lengyel András: Ellenkultúra, peremhelyzetben (Marginalitástörténeti vázlatok)Bíró-Balogh Tamás: Az irodalom személyességekabai lóránt: semmi színSzlováknak lenni csodás…Petőcz András: A megvénhedt IstenDemény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólTandori Dezső: Szellem és félálomKálnay Adél: Hamvadó időSzepesi Attila: IstenporPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Sághy Miklós: A fény retorikájaTandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézCsiki László: A kaptárBaka István: Műfordítások III.Jász Attila: Fürdőkádból a tengerTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaBíró-Balogh Tamás: TollvonásokFried István: Magyar irodalom(történet)