10.11.
| Pinceszínház – Ágens Társulat – Tragédia: Az ember >>>
09.27.
| Pinceszínház – Maggi és Lillemor >>>
09.26.
| PesText – Vigyázat, ez Bob Dylan! >>>
09.26.
| Pinceszínház – Ágens Társulat: Kurtizánképző >>>
09.22.
| Egy ragyogó tehetség a tűzhányók és gleccserek országából – Víkingur Ólafsson végre ismét a Müpában >>>
09.20.
| Roma Hősök – Európai drámák kötetbemutató >>>
09.19.
| A Pinceszínházban tartja Ady-estje ősbemutatóját Jordán Tamás >>>
09.18.
| A Szentendrei Teátrum produkcióival folytatódik a MASZK őszi kollekciója >>>
09.17.
| Nemzetközi sztárírók és a hazai kulturális élet legjava a 2021-es PesText fesztiválon >>>

09.16.
| Kardos Sándor kapja a ZSIFF idei életműdíját >>>
05.17.
| Középiskolások irodalomról – szóval, képpel >>>
06.03.
| Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!) >>>
06.03.
| Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei) >>>
06.02.
| Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája) >>>
06.04.
| Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017) >>>
04.28.
| Előkerültek Pilinszky álmai >>>
04.27.
| PesText 2021 – Négyszázezer forint összdíjazású irodalmi pályázat >>>
04.26.
| A nomádok földje kapta a legjobb film Oscarját >>>

DANTE KÖREI
700 éve halt meg a költő

Tandori Dezső verse, Petrarca, Pier Paolo Pasolini művei

Kerber Balázs válogatása,a kortárs olasz költészetből

Vígh Éva, Máté Ágnes, Szörényi László, Kabdebó Lóránt, Nádasdy Ádám, Kocziszky Éva, Yilmaz-Mészáros Enikő, Pál József írása Dante művészetéről

>>>

VERSENY A SZEGEDI EGYETEM FENNÁLLÁSÁNAK
100. ÉVFORDULÓJÁRA
Az SZTE Gyakorló Gimnázium és Általános Iskola magyar nyelv és irodalom munkaközössége áprilisban irodalmi vetélkedővel ünnepelte a Szegedi Tudományegyetem kettős – a szegedi egyetem létrejöttének 100 éves, illetve a szegedi „összegyetem” megalakulásának 20 éves – évfordulóját. Az eseményhez kapcsolódóan a gimnázium az elmúlt év őszén 3 fordulós irodalmi pályázatot hirdetett középiskolás diákok számára […]

>>>

Jenei Gyula: Meghalt egy vidéki író
2021.07.24 - tiszatáj

Meghalt Rentz Matyi. Pontosabban: Mátyás. Utálta, ha matyizzák, mégis így emlegettük: Rentzmatyi, a Rentz. Vagy Mátyás. A Rentz Mátyás a könyvei címlapjára való volt, meg novellái fölé a folyóiratokban. Valamikor, régen. Amikor még gyakran jeletek meg írásai. De tizenéve alig publikált. Ha beszélgettünk, telefonoztunk vagy leveleztünk, Mátyásnak szólítottam. Most meg már sehogyan se tudom.

Egy évvel volt fiatalabb nálam. Ma délelőtt osztottam meg a hírt a közösségi oldalon, hogy meghalt, pedig már egy hete tudatta velem fegyverneki ismerősöm, csak nem akartam elhinni. Elhinni persze bármilyen halált könnyű, hiszen az ember, amilyen szívós tud lenni, olyan törékeny is – meg aztán az ilyesmivel nem szoktunk tréfálni.

Na de Mátyásnál sosem lehet tudni! Talán megkérte régi barátját, munkatársát, hogy híresztelje el: meghalt. Ő meg várja a hatást, s nagyot nevet a nekrológokon. Hátha még a saját temetésére, búcsúztatására is elmegy, mint Tom Sawyer, elvégre az általa agyonolvasott nyugatosok, Kosztolányiék is mennyit vicceltek a halállal.

De hát ki írna nekrológot Rentzről? Kardos G. György „felfedezettjéről”, az erős tehetségű vidéki fiúról, aki előtt egykor nyitva álltak a jó lapok az Éstől a Holmiig. Mesélte, hogy mikor még kevésbé volt hozzáférhető a telefon, Kardos G. táviratozott neki, hogy hívja fel sürgősen. Tárcsázta is egy faluszéli pénzbedobós fülkéből, Kardos G. meg könyörgött neki: „Matyi, te Matyikám, így elveszel! Költözz fel Pestre, beajánllak valamelyik laphoz, újságírót csinálok belőled.” Nem költözött fel, de azért valamelyest megmártózott a pesti irodalmi életben, legalább annyira, hogy ismerje a működését. Kitűnő példázatai voltak a kicsinységekről, árulásokról, amelyekhez ugyan nem kell írónak lenni, elég esendő embernek. Márpedig mind esendőek vagyunk. De ezeket a sztorikat sosem haraggal, inkább leíró jelleggel beszélte el, jókat mosolyogva rajtuk. Persze, ha történeteiről lefejtjük a mesélés derűjét, ki sejtheti, mennyi megkeseredettség húzódott alatta.

Rentz pontosan tudta, hogy Kardos G. mitől féltette. Mégis Fegyverneken maradt, Fegyvernek viszont vidéken van, így vidéki író lett. Olyan vidéki író, aki tudatában van az ő vidékiségének. Igaz, azt, hogy mi a vidékiség vagy vidéki íróság, pontosan nem tudhatjuk, mert sokféle író és sokféle vidék létezik, s nyilván másként vidéki az is, aki a fővárosban szocializálódik, és élete delén (a jó levegő, a madárfütty, az ideális alkotói környezet miatt) költözik vidékre. Sőt az is kérdés, létezik-e egyáltalán vidéki író? Vagy az csak egy lelkiállapot, a tehetségtelenségből eredő sértettség, a kisebbségrendűségi érzés jelölésére szolgáló öndefiníció? Ha viszont nem magára vonatkoztatja valaki a vidéki íróság fogalmát, akkor az micsoda? Mit jelent? Egyébként meg vannak vidéki írók, akikről nem jut eszünkbe, hogy vidékiek, másrészt meg a székesfőprovincia is vidék más vidékekhez képest. És Kosztolányi vajon vidéki volt?

Mindegy, Rentz vidéki volt, legalábbis magát így határozta meg. S lehet-e joga bárkinek elvitatni, nem tiszteletben tartani az ő identitását? Rentz egyszemélyes szabadcsapat volt. Ha romantikus szófordulatokat is megengednék magamnak, azt mondanám, egy szent őrült (de ezt inkább visszavonom), aki mindig maga alatt vágta a fát (ezt is visszavonom), és ezt nagyon ügyesen cselekedte (ez a tagmondat meg a visszavonások miatt elvesztette a jelentését). Szóval Rentz nagyon tehetséges író volt. Hogy mennyit valósított meg a lehetőségeiből, hogyan sáfárkodott a talentumával? Egyszer a lakásán beszélgettünk. Rámutatott egy szekrényre, s azt mondta, az teli van kézirattal. De ez már régen volt, azóta másik szekrény is megtelhetett. S hogy végül mekkora író volt, úgy derülne ki, ha lenne bátorságunk kinyitni azt a szekrényt. Vagy szekrényeket.

De miért beszélek Rentzről múlt időben? Lehet, hogy meg sem halt. Hogy ez az egész csak játék, tréfa. Hogy álhírt osztottam meg a világhálón. Úgyis annyi ott a fake news! Lehet, megdumáltuk Mátyással, hogy egy fiatalkori fényképével, és egy hosszabb interjúval, amit tizenvalahány éve csináltunk, világgá kiabálom a halálhírét, aztán jókat szórakozunk a reakciókon. Megnézzük, kik lájkolják, osztják meg a bejegyzést, kik jajdulnak fel, kérdezik meg, hogy hogyan és miben. És hogy mely hírpoltálok adják tovább az álinformációt. Megfigyeljük, kik lelkesednek Mátyás történeteiért, okos, kesernyés gondolataiért, helyzetelemzéseiért, jellemrajzaiért abban a tudatban, hogy ő már nincs (nümél), mert mint tudjuk, a halott író a jó író. Nem szól vissza, nem okoskodik, nem tud tiltakozni semmilyen rávonatkozó állítás ellen.

Ne zárjuk ki a lehetőségét, hogy összebeszéltünk Mátyással, s még azt is végiggondoltuk, hogy kiktől kérek emlékező szöveget az Eső (irodalmi lap) Rentz-búcsúblokkjába, s majd közösen röhögünk ezen az egészen! Föltéve, ha megérjük. Mert amilyen szívós tud lenni az ember, annyira törékeny is.


Címke: , , ,
2021.09.21 - tiszatáj

RED ROCKET
Jó ideje nyilvánvaló: Sean Baker a kortárs amerikai független szcéna koronázatlan királya. Cannes-ban debütált tragikomédiája privát és nemzeti szinten boncolgatja az Egyesült Államok hátsóudvarában döglődők sehová nem tartó hétköznapjait… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.21 - tiszatáj

Nagy úr a véletlen, talán Isten akarata a sajátunkkal szemben. (Hogy létezik-e Isten vagy saját akarat, azt hagyjuk, egyelőre.) Nem terveztem, hogy három hét alatt háromszor is színházba menjek, ráadásul minden alkalommal magyar színdarabot nézzek, mégis így alakult… – HORVÁTH PÉTER KRITIKÁI

Tovább olvasom >>>
2021.09.21 - tiszatáj

BAKONYI ISTVÁN: PETŐCZ ANDRÁS ÚJABB KORSZAKA
„Petőcz András ugyanis olyan költő, aki egyszerre hisz a nemzeti és az európai értékekben. […] Költőnk nagyon is magyar és nagyon is európai gondolkodó” – olvashatjuk Bakonyi István Petőcz András újabb korszaka című kismonográfiájában. Egyetérthetünk a szerző megállapításával, mert Petőcz András életműve nem csupán a magyar költői-prózai hagyományt, hanem az európai, sőt világirodalmi (elsősorban amerikai) szerzők újításait egyaránt kamatoztatja művészetében… – SEBŐK MELINDA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.21 - tiszatáj

CSEHOV SIRÁLYA BARNÁK LÁSZLÓ RENDEZÉSÉBEN A SZEGEDI KISSZÍNHÁZBAN
Barnák László szegedi Sirály-rendezése sokszínű tragikomédiaként tálalja a Csehov-darabot. A kisszínház színpadán szinte naturalista módon jelenik meg a 19. század végi orosz világ, ahol a vágyak beteljesületlenek maradnak és mindenki mást szeret… – HOLLÓSI ZSOLT KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.19 - tiszatáj

ZŰRÖS KETTYINTÉS, AVAGY PORNÓ A DILIHÁZBAN
Provokatív, egyúttal rendkívül intelligens, önmagunk és társadalmunk elé görbe tükröt illesztő remekművet alkotott a román újhullám egyik leginkább jegyzett direktora: Radu Jude előző munkája nyomvonalán haladva vágta zsebre az Arany Medvét és alkotta meg pályája eddigi talán legjobbját… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.16 - tiszatáj

ARANYI SÁNDOR ÉS TANÍTVÁNYAI
Ezek a melók itt most azért érdekesek, mert nem egy téma vagy szemléletmód, hanem Aranyi mentén kerültek a falra. Az ő egykori, mára szakmailag elismert tanítványai állítanak itt ki, és ezt leszámítva semmi közös, vagy semmiféle kapcsolódási pont nincs a falra kerülő munkákban… – VÁRALJAI ANNA MEGNYITÓJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.16 - tiszatáj

SZABÓ IMOLA JULIANNA: LAKÁSA VAN BENNEM
Szabó Imola Julianna kötete olyan, mint egy tüdő. Páros, lebernyeges szerv, szükséges a légzéshez, egyszerre gyakorolja a megtartást és az elengedést. Nem szól olyanról, amiről az élet ne szólna: kórházi látogatások, nagyszülők halála, terhesség, bántalmazás, válás, költözés, szülés, gyermeknevelés, betegségek, elöregedés. Mindezek egy képileg is burjánzó nyelven, a megértés vágyának orgánumán… – SZUTORISZ SZABOLCS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.16 - tiszatáj

SZALAI ALEXA RITA TÁNCMŰVÉSZ, AZ 1984 KOREOGRÁFUS-ASSZISZTENSE
Táncol, tanít, az 1984 című sikerprodukció koreográfus-asszisztenseként is dolgozik Szalai Alexa Rita táncművész, a Szegedi Nemzeti Színház tánckarának tagja, aki Győrből került a Tisza partjára… – HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Tandori Dezső: Felplusztulás, leplusztulás (Előzetességek és utólagosságok [2018–2019])Demény Péter: Az élet gesztenyéi (Slágerek, sanzonok, slamasztikák)H. Balogh Gyula: Alsóvárosi hitregékBakos András: Isteni testekSzathmári István: Spanyol reggeliSántha József: BörtönkarnagyNormal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattTandori Dezső: Nincs beszédülésPetőcz András: A visszaforgatott időLengyel András: Tömörkény-tanulmányokKálnay Adél: Szivárványország (Utazz velem!)Virág Zoltán (szerk.): Színkép, hangkép, összkép (Írások elméletről és gyakorlatról)Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Fried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházTandori Dezső: A szomszéd banánhalSeregi Tamás: Művészet és esztétikaÉszlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Zalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)„Ragyogó pusztulás” – kortárs osztrák irodalmi antológia (szerk.: Bombitz Attila)Lengyel András: Ellenkultúra, peremhelyzetben (Marginalitástörténeti vázlatok)Bíró-Balogh Tamás: Az irodalom személyességekabai lóránt: semmi színSzlováknak lenni csodás…Petőcz András: A megvénhedt IstenDemény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólTandori Dezső: Szellem és félálomKálnay Adél: Hamvadó időSzepesi Attila: IstenporPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Sághy Miklós: A fény retorikájaTandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézCsiki László: A kaptárBaka István: Műfordítások III.Jász Attila: Fürdőkádból a tengerTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaBíró-Balogh Tamás: TollvonásokFried István: Magyar irodalom(történet)