10.11.
| Pinceszínház – Ágens Társulat – Tragédia: Az ember >>>
09.27.
| Pinceszínház – Maggi és Lillemor >>>
09.26.
| PesText – Vigyázat, ez Bob Dylan! >>>
09.26.
| Pinceszínház – Ágens Társulat: Kurtizánképző >>>
09.22.
| Egy ragyogó tehetség a tűzhányók és gleccserek országából – Víkingur Ólafsson végre ismét a Müpában >>>
09.20.
| Roma Hősök – Európai drámák kötetbemutató >>>
09.19.
| A Pinceszínházban tartja Ady-estje ősbemutatóját Jordán Tamás >>>
09.18.
| A Szentendrei Teátrum produkcióival folytatódik a MASZK őszi kollekciója >>>
09.17.
| Nemzetközi sztárírók és a hazai kulturális élet legjava a 2021-es PesText fesztiválon >>>

09.16.
| Kardos Sándor kapja a ZSIFF idei életműdíját >>>
05.17.
| Középiskolások irodalomról – szóval, képpel >>>
06.03.
| Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!) >>>
06.03.
| Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei) >>>
06.02.
| Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája) >>>
06.04.
| Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017) >>>
04.28.
| Előkerültek Pilinszky álmai >>>
04.27.
| PesText 2021 – Négyszázezer forint összdíjazású irodalmi pályázat >>>
04.26.
| A nomádok földje kapta a legjobb film Oscarját >>>

DANTE KÖREI
700 éve halt meg a költő

Tandori Dezső verse, Petrarca, Pier Paolo Pasolini művei

Kerber Balázs válogatása,a kortárs olasz költészetből

Vígh Éva, Máté Ágnes, Szörényi László, Kabdebó Lóránt, Nádasdy Ádám, Kocziszky Éva, Yilmaz-Mészáros Enikő, Pál József írása Dante művészetéről

>>>

VERSENY A SZEGEDI EGYETEM FENNÁLLÁSÁNAK
100. ÉVFORDULÓJÁRA
Az SZTE Gyakorló Gimnázium és Általános Iskola magyar nyelv és irodalom munkaközössége áprilisban irodalmi vetélkedővel ünnepelte a Szegedi Tudományegyetem kettős – a szegedi egyetem létrejöttének 100 éves, illetve a szegedi „összegyetem” megalakulásának 20 éves – évfordulóját. Az eseményhez kapcsolódóan a gimnázium az elmúlt év őszén 3 fordulós irodalmi pályázatot hirdetett középiskolás diákok számára […]

>>>

„Végre ki tudok bontakozni”
2021.07.22 - tiszatáj

AZ ÉV ZENÉSZE, SOMOGYI JÚLIA FUVOLAMŰVÉSZ IS FELLÉP A MUZSIKÁLÓ UDVARBAN

Az Év zenészévé választott Somogyi Júlia fuvolaművész is fellép július 27-én Szegeden, a városháza Muzsikáló Udvar programsorozatának Nyáresti kamaramuzsika című hangversenyén, ahol a szimfonikus zenekar kamaraegyüttesei mutatkoznak be. A Zeneakadémián 2009-ben diplomázott fuvolista évtizedes kitérő után talált vissza a koncertéletbe, és sorra nyeri a nemzetközi online versenyeket.

– Két évad után ritkán ítélik oda egy új zenekari tagnak az Év zenésze kitüntető címet a szegedi szimfonikusoknál. Meglepődött?

– Igen. Annyira, hogy napokig nem is tudtam felmérni, hogy mit kaptam. Hatalmas dolog, hogy abban a közegben, ahol nap mint nap dolgozom, a kollégáim elismerik a munkám. Ettől fontosabb dolog most nincs is számomra, mert megtapasztaltam korábban azt is, hogy milyen az, amikor zenetanárként rengeteget dolgozom, mégsem kapok megbecsülést. Ez a díj plusz töltetet adott az életemnek, úgy érzem, van miért lelkiismeretesen dolgozni. Szinte szárnyakat adott az elismerés. Úgy érzem, végre itt ki tudok bontakozni.

– A Zeneakadémia után miért egy zeneiskolában, és nem egy zenekarban kezdte a pályáját?

– Kicsi gyerekkoromtól jártam versenyezni, szólistaként zenekarral vagy zongorakísérettel kellett fellépnem. Úgy is mondhatnám, ez volt az erősségem. Egészen a diplomáig nem is gondoltam arra, hogy beüljek egy zenekarba, miközben a Zeneakadémián az évfolyamtársaim közül szinte mindenki arra vágyott. Amikor 2009-ben végeztem, már kétéves volt a kisfiam, tudtam, hogy pénzt kell keresnem, ezért tanítani kezdtem szülővárosomban, Salgótarjánban. A tanítás mellett is folyamatosan gyakoroltam, közben született még egy kisfiam és két kislányom, egy ikerpár. Amikor Kecskemétre kerültem tanítani, egy év múltán kezdtem úgy érezni, nem azon az úton járok, amin kellene, és szakmailag nem tudok kibontakozni. Szeretem a gyerekeket, imádtam tanítani is, de rá kellett jönnöm, hogy nekem a fuvolajáték a mindenem. Egyik kedves kolléganőm küldte át a Szegedi Szimfonikus Zenekar felhívását a próbajátékra, és rögtön tudtam, hogy nem szabad kihagynom ezt a lehetőséget. Egy hetem maradt, hogy felkészüljek. Az önéletrajzomban azt is leírtam, hogy négy gyermeket nevelek egyedül, ami egy olyan munkahelyen esetleg gondot jelenthet, ahol esténként is fellépések, előadások lehetnek. A próbajáték után Gyüdi Sándor igazgató-karnagy azzal biztatott, hogy magasan teljesítettem a követelményeket, ezért szeretnék, ha a zenekarukban játszanék. Azonnal igent mondtam, gondolkodás nélkül a mély vízbe ugrottam. Játszottam ugyan kisegítőként zenekarokban, de ez teljesen más munka, mint szólistaként megmutatni a tehetségem. Fiatalabb éveimben lázadó típus voltam, nem jött be az a kontroll, amit egy dirigáló karmester és a zenekari összjáték jelent. Talán a sok versenyzéstől kicsit ki is égtem. Amikor fiatalon elmentem próbajátékra a Dohnányi Zenekarhoz, Kesselyák Gergely azt mondta, túl szólisztikus vagyok nekik. Talán ez is eltérített egy időre a zenekari játéktól.

 

 

– Most hogy érzi magát zenekari művészként?

– Rengeteget kell tanulnom, ez egy soha véget nem érő folyamat. Nagyon sok darabot nem is ismertem. Korábban például nem játszottam operát, Szegeden pedig ez is fontos feladata a szimfonikusoknak. Rögtön Puccini Gianni Schicchijével kezdtem, ami elsőre nem volt egyszerű feladat. Fel kellett zárkóznom a zenekari kollégáimhoz. Konzis és zeneakadémista éveim alatt hallgatói kártyával be tudtunk járni az Operaház előadásaira, akkor nagyon megszerettem a műfajt. Két kedvencem a Bohémélet és a Don Giovanni. Annyira örülök, hogy a következő évadban mindkettő műsora kerül! Valószínűleg korábban teljesen félreértelmeztem a zenekari munkát, mert Szegeden azt tapasztalom, sok lehetőség adódik a megmutatkozásra akár szólistaként is.

– A pandémia alatt sikert sikerre halmozott nemzetközi online zenei versenyeken

– Megtanultam az életem során, hogy a legnegatívabb helyzetekből is ki lehet hozni valami pozitívumot. Fiatalabb koromban rengeteg nemzetközi versenyen vettem részt, ezért amikor megláttam a pandémia alatt, hogy szabadon választható művekből online versenyeket hirdettek, újra kedvet kaptam. Bejártam gyakorolni a Korzó Zeneházba, utána felvettem videóra néhány szóló darabot, amit tavaly elküldtem Moszkvába, majd Bécsbe. A moszkvai versenyen, ahol 25-től 35 éves korig az összes fúvóst egy kategóriába sorolták, első díjat nyertem, Bécsben pedig különdíjjal ismertek el. Utána jött a tallini Odin-verseny, ahol második díjat kaptam. Szerbiában egy kétfordulós versenyen is sikerült győznöm, majd Charlestonban is elnyertem az első díjat. Anyukám biztatására idén is elindultam a moszkvai viadalon, amit a fúvósok kategóriájában újra megnyertem.

– Édesanyja zenetanár?

– Évtizedeken át zongoratanárként dolgozott Salgótarjánban, ma már nyugdíjas. Gyerekkoromban sokat gyakoroltunk otthon együtt, az első versenyeimre is az ő kíséretével készültem fel. Zenében nem ismert tréfát, nagyon szigorú volt, egyetlen hamis hangot sem engedett, így korán kialakult bennem a tökéletességre törekvés. Egykori növendékei között zeneakadémiai tanár is akad. A bátyám is muzsikus lett, fagottművész, jelenleg Kecskeméten tanít és zenekarokban is játszik.

 

 

– Láttam, hogy YouTube-csatornáján sok felvételt megosztott.

– Régebben nem tartottam ezt fontosnak, de hét évvel ezelőtt anyukám elkezdte felrakni a régi koncertfelvételeimet, amelyek nagy részét még apukám vette videóra. Anyukám bölcsen úgy gondolta, ne a polcon porosodjanak, hanem érdemes őket közkinccsé tenni. Még akkor is, ha esetleg akad bennük egy-két hanghiba. Például a Siciliano című népszerű Pergolesi-darab 2007-es felvételét már több mint tízezren nézték meg, sokan lájkolták, kommentekben többen gratuláltak.

– Mit játszik a Muzsikáló Udvar koncertjén?

– A szimfonikus zenekar fúvósötösével játszom majd beugróként. Örülök a felkérésnek, szeretek fúvósötösözni. Szólóban is játszom Gluck Melódiáját a Giovani Artisti Vonósnégyes kíséretével.

– Melyik volt a legemlékezetesebb koncertje a szegedi zenekarral?

– Első fellépésem a zenekarral Pécsett volt, ahol Kodály Zoltán Páva variációk című darabját is játszottuk, ami a fuvolások számára egy nagyon szép feladat. A lezárásokat követő első szimfonikus zenekari hangversenyünket is izgalommal vártuk, szerettünk volna már a közönséggel találkozni. Volt olyan koncertünk is a pandémia időszaka után, amikor mindegyik próbát és az előadást is másik karmester dirigálta. Igazából mindegyik fellépésünket nagy élményként élem meg.

– Ki volt a példaképe a világklasszis nagy fuvolisták közül?

– Fiatalon természetesen én is felnéztem a nagyokra, rongyosra hallgattam a kazettáikat. Az is gyakran előfordult, különösen versenyek előtt, hogy együtt gyakoroltam a hangfelvételekkel, mert nem tudtam magamnak leakasztani egy zenekart a felkészüléshez. A legkedvesebb fuvolistám Emmanuel Pahud és James Galway. Igaz, hogy teljesen más karakterek, máshogyan játszanak, de szeretem hallgatni a hangjukat, megfigyelni az elképzelésüket egy-egy darabról. A növendékeimnek is mindig tanácsoltam, hogy érdemes kihasználni a YouTube-ot akár gyakorlásra is, mert hihetetlenül sok jó felvételt találhat ott egy fuvolista.

– Mire készül a következő szezonban?

– Rengeteg feladatunk lesz a zenekarral, sok elmaradt koncertet is be kell majd pótolnunk. Varga Laura felkérésére nagy örömömre néhány órában tanítok majd az egyetem művészeti karán. Egyre több a felkérésem szólistaként is. Augusztusban például Madarász Iván hívására zongorista partneremmel, Fejes Krisztinával kortárs és klasszikus darabokat is játszunk a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban.

Hollósi Zsolt

 

A szerző fotói

 


Címke: , , , ,
2021.09.21 - tiszatáj

RED ROCKET
Jó ideje nyilvánvaló: Sean Baker a kortárs amerikai független szcéna koronázatlan királya. Cannes-ban debütált tragikomédiája privát és nemzeti szinten boncolgatja az Egyesült Államok hátsóudvarában döglődők sehová nem tartó hétköznapjait… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.21 - tiszatáj

Nagy úr a véletlen, talán Isten akarata a sajátunkkal szemben. (Hogy létezik-e Isten vagy saját akarat, azt hagyjuk, egyelőre.) Nem terveztem, hogy három hét alatt háromszor is színházba menjek, ráadásul minden alkalommal magyar színdarabot nézzek, mégis így alakult… – HORVÁTH PÉTER KRITIKÁI

Tovább olvasom >>>
2021.09.21 - tiszatáj

BAKONYI ISTVÁN: PETŐCZ ANDRÁS ÚJABB KORSZAKA
„Petőcz András ugyanis olyan költő, aki egyszerre hisz a nemzeti és az európai értékekben. […] Költőnk nagyon is magyar és nagyon is európai gondolkodó” – olvashatjuk Bakonyi István Petőcz András újabb korszaka című kismonográfiájában. Egyetérthetünk a szerző megállapításával, mert Petőcz András életműve nem csupán a magyar költői-prózai hagyományt, hanem az európai, sőt világirodalmi (elsősorban amerikai) szerzők újításait egyaránt kamatoztatja művészetében… – SEBŐK MELINDA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.21 - tiszatáj

CSEHOV SIRÁLYA BARNÁK LÁSZLÓ RENDEZÉSÉBEN A SZEGEDI KISSZÍNHÁZBAN
Barnák László szegedi Sirály-rendezése sokszínű tragikomédiaként tálalja a Csehov-darabot. A kisszínház színpadán szinte naturalista módon jelenik meg a 19. század végi orosz világ, ahol a vágyak beteljesületlenek maradnak és mindenki mást szeret… – HOLLÓSI ZSOLT KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.19 - tiszatáj

ZŰRÖS KETTYINTÉS, AVAGY PORNÓ A DILIHÁZBAN
Provokatív, egyúttal rendkívül intelligens, önmagunk és társadalmunk elé görbe tükröt illesztő remekművet alkotott a román újhullám egyik leginkább jegyzett direktora: Radu Jude előző munkája nyomvonalán haladva vágta zsebre az Arany Medvét és alkotta meg pályája eddigi talán legjobbját… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.16 - tiszatáj

ARANYI SÁNDOR ÉS TANÍTVÁNYAI
Ezek a melók itt most azért érdekesek, mert nem egy téma vagy szemléletmód, hanem Aranyi mentén kerültek a falra. Az ő egykori, mára szakmailag elismert tanítványai állítanak itt ki, és ezt leszámítva semmi közös, vagy semmiféle kapcsolódási pont nincs a falra kerülő munkákban… – VÁRALJAI ANNA MEGNYITÓJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.16 - tiszatáj

SZABÓ IMOLA JULIANNA: LAKÁSA VAN BENNEM
Szabó Imola Julianna kötete olyan, mint egy tüdő. Páros, lebernyeges szerv, szükséges a légzéshez, egyszerre gyakorolja a megtartást és az elengedést. Nem szól olyanról, amiről az élet ne szólna: kórházi látogatások, nagyszülők halála, terhesség, bántalmazás, válás, költözés, szülés, gyermeknevelés, betegségek, elöregedés. Mindezek egy képileg is burjánzó nyelven, a megértés vágyának orgánumán… – SZUTORISZ SZABOLCS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.16 - tiszatáj

SZALAI ALEXA RITA TÁNCMŰVÉSZ, AZ 1984 KOREOGRÁFUS-ASSZISZTENSE
Táncol, tanít, az 1984 című sikerprodukció koreográfus-asszisztenseként is dolgozik Szalai Alexa Rita táncművész, a Szegedi Nemzeti Színház tánckarának tagja, aki Győrből került a Tisza partjára… – HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Tandori Dezső: Felplusztulás, leplusztulás (Előzetességek és utólagosságok [2018–2019])Demény Péter: Az élet gesztenyéi (Slágerek, sanzonok, slamasztikák)H. Balogh Gyula: Alsóvárosi hitregékBakos András: Isteni testekSzathmári István: Spanyol reggeliSántha József: BörtönkarnagyNormal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattTandori Dezső: Nincs beszédülésPetőcz András: A visszaforgatott időLengyel András: Tömörkény-tanulmányokKálnay Adél: Szivárványország (Utazz velem!)Virág Zoltán (szerk.): Színkép, hangkép, összkép (Írások elméletről és gyakorlatról)Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Fried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházTandori Dezső: A szomszéd banánhalSeregi Tamás: Művészet és esztétikaÉszlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Zalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)„Ragyogó pusztulás” – kortárs osztrák irodalmi antológia (szerk.: Bombitz Attila)Lengyel András: Ellenkultúra, peremhelyzetben (Marginalitástörténeti vázlatok)Bíró-Balogh Tamás: Az irodalom személyességekabai lóránt: semmi színSzlováknak lenni csodás…Petőcz András: A megvénhedt IstenDemény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólTandori Dezső: Szellem és félálomKálnay Adél: Hamvadó időSzepesi Attila: IstenporPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Sághy Miklós: A fény retorikájaTandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézCsiki László: A kaptárBaka István: Műfordítások III.Jász Attila: Fürdőkádból a tengerTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaBíró-Balogh Tamás: TollvonásokFried István: Magyar irodalom(történet)