08.04.
| Törzsasztal Műhely – Irodalmi minisorozat a Grand Caféban – Negyedik epizód >>>
07.29.
| THEALTER 2021: fókuszban a színházi sokszínűség és a fiatal alkotók >>>
07.29.
| THEALTER 30(+1) színháztudományi konferencia >>>
07.28.
| Törzsasztal Műhely – Irodalmi minisorozat a Grand Caféban – Harmadik epizód >>>
07.23.
| Legéndy Jácint performanszai a 101 Klubban DJ Cuvious partisorozatán belül – Nightclub in the Sky >>>
07.22.
| Grand Café – Ráolvasás 07. – Halász Rita: Mély levegő >>>
07.10
| Héthatár: itt a környezettudatos művészeti fesztivál >>>
06.30.
| Grand Café – Gurubi Ágnes Szív utca című regényének bemutatója >>>
06.19.
| A Tricikli Fesztivál részletes programja >>>
06.09
| Grand Café – Ráolvasás 06. – Krusovszky Dénes: Áttetsző viszonyok >>>
 TiszaLINE Szalon

07.22.
| Szeged középkori városmagját találták meg a Móra-múzeum régészei >>>
05.17.
| Középiskolások irodalomról – szóval, képpel >>>
06.03.
| Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!) >>>
06.03.
| Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei) >>>
06.02.
| Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája) >>>
06.04.
| Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017) >>>
04.28.
| Előkerültek Pilinszky álmai >>>
04.27.
| PesText 2021 – Négyszázezer forint összdíjazású irodalmi pályázat >>>
04.26.
| A nomádok földje kapta a legjobb film Oscarját >>>
| Tandori Dezső: Szellem és félálom >>>

Bék Timur, Horváth Eve, Juhász Róbert, Marczinka Csaba, Nagy Zalán, Tóth Réka Ágnes, Vasas Tamás versei
Abafáy-Deák Csillag, Szilágyi Zsófia Emma, Szilágyi-Nagy Ildikó, Totth Benedek prózája
Zalán Tibor drámája
Végel László naplórészletei
Fried István, Kovács Krisztina tanulmányai
Bazsányi Sándor, Urbanik Tímea Mészöly Miklósról

>>>

VERSENY A SZEGEDI EGYETEM FENNÁLLÁSÁNAK
100. ÉVFORDULÓJÁRA
Az SZTE Gyakorló Gimnázium és Általános Iskola magyar nyelv és irodalom munkaközössége áprilisban irodalmi vetélkedővel ünnepelte a Szegedi Tudományegyetem kettős – a szegedi egyetem létrejöttének 100 éves, illetve a szegedi „összegyetem” megalakulásának 20 éves – évfordulóját. Az eseményhez kapcsolódóan a gimnázium az elmúlt év őszén 3 fordulós irodalmi pályázatot hirdetett középiskolás diákok számára […]

>>>

Hiányzó harmadikok
2021.07.12 - tiszatáj

RENGETEG: MINDENHOL LÁTLAK

Visszatérés a gyökerekhez: Fliegauf nemcsak debütremekének tökéletes folytatását, szellemi leágazását készítette el, de 18 év várakozás után korábbi, eltérő stílusú műveit is szintetizálta csaknem 2 órás kaleidoszkópjában.

Hat epizód, temérdek összetett, filozófiai eszmefuttatásokat generáló problémafelvetés – a Rengeteg: Mindenhol látlak ízig-vérig szerzői folytatásként egyrészt maximálisan hű elődje tematikai és stiláris védjegyeihez, ugyanakkor roppant elegánsan göngyölíti tovább a csaknem 2 évtizede indított szálakat és helyezi napjaink Budapestjére a cselekményt negligáló sztorit. Igaz, e második rész legalább olyan univerzális felvetésekkel él, mint a nyitány, de önmarcangolásba, vitába, közönybe fajuló léttöredékei, szófordulatai, mi több, a teljes hangulat itthoni perspektívából értelmezhetők a legjobban.

Lokális kérdésfelvetéseken időző, valamint a kortárs globális filmkultúra trendjeibe is kapaszkodó folytatása pontosan így nyithat szélesebb közönség felé és talán ugyanezzel magyarázható Kizlinger Lilla mellékszereplői díja Berlinben: a Rengeteg második része ugyanis nemcsak a periférián rekedtek lakonikus, pesszimista freskója, olyanokhoz is szól, akik bátran fejest mernek ugrani tabukba, nehéz ontológiai kérdésekbe. És itt mindkettőből nagyon sok akad – Fliegauf Bence, csakúgy, mint 2003-ban, de akár a Dealerben vagy a Csak a szélben ugyanis valójában egymás meg nem értésének deficitjéről értekezik, radikálisan különböző nézőpontok szövevényén rángatja keresztül fiktív szereplőit és velük együtt tűnődő publikumát. Teljes hasonulás jön létre, a direktor figurái és közönsége jószerivel ugyanazokon a belső viharokon esnek át, hasonló kérdéseket tesznek fel, plusz a Rengeteg: Mindenhol látlak hibátlan stilisztikai húzásokkal reflektál író-rendezőjének szándékaira. Hirtelen, legfeljebb 1 percre ugyanis cezúraként villan fel egy-egy korábbi jelenetet félbeszakító újabb szcéna, vagyis indul egy következő történetszál, ekképpen morfondírozhatunk, vajon mi történhet legközelebb, milyen erkölcsi konklúzióval zárulhat az aktuális passzus, igazi drámai feszültséggel telítődnek a képsorok: non-lineáris struktúrájú, kísérleti filmes hagyományokat imitáló csúcsproduktumában Fliegauf karakterei nyűglődésének szimbólumaként veti be a darabokra hullott narratívát.

 

 

Visszatér ugyan az első rész közelképekre húzott, a Budapesti Iskolára hajazó vizualitása, de a Mindenhol látlak talán még radikálisabb, végképp eliminálva a hagyományos történetvezetés összes fogását. Kezeken, intim közelségbe hozott arcokon, pórusokon, derékon, ruharedőkön, virágcserépen állapodik meg a felvevőgép, Nyoszoli Ákos és Gyuricza Mátyás operatőrök zaklatottan vonszolt, így elmosódott beállításokat létrehozó kamerája ugyancsak a dezorientált, céljaikat nemcsak társaik, de önmaguk számára is realizálni képtelen szereplők jelölője. Sorspuzzle-ként üzemel a Rengeteg: Mindenhol látlak, ám az első részhez hasonlóan az ún. hyperlink cinema bonyolult felépítése, „láthatatlan pókfonalai” rendszerint nem a történetvezetés bűvésztrükkjei miatt érdekesek – Fliegauf szemlélődésekor a karakterek által el nem mondott, tagadott, sőt, nem verbalizálható problémák kerülnek gyújtópontba. Anti-alakjai ugyanis passzívan, lesújtottan, szinte életből kiragadott zombiként, fásult hangon dünnyögik a bajukat, megoldást viszont nem kaphatnak a többiektől, így végképp elidegenednek önmaguktól (az egyik jedermann például kb. 5 percig ugyan mások társaságában, de valójában egyedül dühöng, egy másik hétköznapi figura pedig rémisztően holt ábrázatú babát szorongatva képtelen különbséget tenni élet és halál, saját mentális kizökkenése és a keserű valóság között). Fliegauf gyakran egykedvűen beszélő figurái saját mentális világukban kóborolnak segítség nélkül, egyre rezignáltabban – ilyenkor válik nyilvánvalóvá, a Mindenhol látlak depresszív, feketés, barnás sorsjátéka igazából az emberek közötti bizalomigény vagy az önismeret tovaszállását húzza alá. Csupán nézőpontok léteznek, melyek nem lépnek szintézisbe egymással, vagyis a karakterek dialógusai pusztán levegőben lógó, egymáshoz intézett, de harmóniát, megértést, igazi eszmecserét sosem eredményező felvetések.

 

 

Kamaszlány (az Ezüst Medvével jutalmazott Kizlinger Lilla) próbál dűlőre jutni nemtörődöm apjával, baráti viszonyok erodálódnak drogmámorban, férj és jóval fiatalabb neje igyekeznek feldolgozni nyomorító veszteségüket, beteggondozás és titkolt románc lépnek nászra, anya és kisfia között támad betapaszthatatlan szóbeli distancia, valamint utoljára a bosszú tematikája is sorra kerül – a Mindenhol látlak cselekménytörmelékei ugyan nem közvetlenül hatnak egymásra, a különböző történetfoszlányok alakjainak fájdalmas elveszettsége azonban tökéletes párhuzamot teremt köztük. Fliegauf nemcsak a Rövidre vágva, illetve a Kieslowski-pályakép krónikása, ideje zömében arra világít rá, karakterei mennyire ragaszkodnak saját narratíváikhoz és rekesztik ki párjukat. Helyesebben a Rengeteg második része arról is szól, gyakran mennyire ingatag lábakon állnak saját feltételezéseink, kialakított történeteink, és ha képtelenek vagyunk tőlük szabadulni („Nem látod, hogy én egy nap kép része vagyok?!” – fakad ki az egyik szereplő), durva hangszínnel, önzőn, a másik fél empátiakészségének kizárásával a velünk egyet nem értőre kívánjuk erőltetni szemszögünket, a kommunikációs zavar elkerülhetetlen. Pro és kontra vétkesek Fliegauf szereplői, de ezt magukban sem tudatosítják, így a Rengeteg 2. nem fekete-fehéren áll a problémákhoz, hanem erkölcsi szürkezónákba merülve bizonyítja, azért suttognak, válnak indulatossá, egymást félreértővé a szereplők, mert önmagukkal is képtelenek békélni. Jobb nekik a problémáikba vackolódni, azt terelni, olykor vádaskodni – a Mindenhol látlak pedig a slow cinema nyelvén fogalmazza újra a viszonyrendszerek drasztikus felbomlását, egy aluljárói jobbra fordulás vagy egy zuhanyzófülkében csaknem vérfagyasztóan lassan gyűlő víz eszméletlenül sokat hozzáadnak a karakterek lelkiállapotához. Minimalista, pőrére redukált, illetve spirituális felhangokkal kacérkodó, leginkább a Feldmár András-tanítások pszichoterapeutikus atmoszférájával (vö: a Van élet a halál előtt? című interjú-dokumentumgyűjtemény) rokonítható stílusalakzataival Fliegauf egy reáliában és mentális szférában egyszerre gyökerező senkiföldjére űzi tehetetlen karaktereit: a Tejút tableau vivantokból összetevődő installációja, a Méh tudományos ridegséggel parolázó Oidipusz-melodrámája, a Csak a szél lírai realizmust dokumentarizmussal kölcsönhatásba hozó esztétikája, valamint a Virágvölgy csaknem tündérmesei-mitologikus hangvétele is jelen vannak. Közösen népesítik be a direktor burokba záródott, rögvalóságot és transzcendenciát összehorgoló Christian Petzold (Yella, Barbara) vagy a fekete szériás Fehér György (Szürkület, Szenvedély), Janisch Attila (Árnyék a havon, Hosszú alkony, Másnap), esetleg Horvát Lili (Felkészülés…) fogásait beengedő, metafizikai síkra rendelt kisvilágát.

 

 

Míg az első rész kivétel nélkül amatőröket sorakoztatott fel, a Mindenhol látlak non-professionalöket és hivatásosokat terel össze, jelezve Fliegauf lokálisból-magyarból nemzetközivé (koprodukció Eva Greennel és Matt Smith-szel) avanzsáló karrierútját: a forgatókönyvíróként és színészként is dolgozó Jakab Juli remek diszfunkcionális kettőst alkot a Dealer címszereplőjeként ismert Keresztes Felíciánnal, az underground zenész Víg Mihály méltó partnere Fancsikai Péternek és Gubík Áginak. Balla Eszter félelmetes a fia érését, szándékát, önállóságát félreértő, mélyen vallásos anya bőrében – a Rengeteg-folytatás azonban tisztázza, a karakter nem megátalkodott gonosztevő, hanem fiát nem ismerő, szándékait artikulálni képtelen átlagember, ezen kívül a folytatás a család vagy a párkapcsolatok dinamikájában is érdekelt. Fliegaufnál hozzátartozók, barátok mikroközössége hullik szét, jobb esetben mérhetetlen szomorúságban reked, ráadásul a ki nem mondott, öntudatlanságba veszett szavak mögött rendre ott lappang egy harmadik, általában halott személy. A Mindenhol látlak e sajátos Macguffinjai/ Rózsabimbói (halott anya, manipulatív-drogfüggő barátnő, rákbetegség-súlyosbodásba és öncsalásba manipulált szerető, gyerekbarátok, elpusztult csecsemő) újfent tovább árnyalják a bizalomvesztés gyötrő, egész játékidőn végighúzódó problémáját. Ha már a mindennapi emberek beszélgetései is a holtak körül forognak, a karakterek életében aligha várható megértésen nyugvó párbeszéd (miközben Fliegauf később is résen marad, bátran kritizálva a miszticizmus, pszichológia tévútra vivő, más hiszékenységén élősködő természetét).

Szkeccseit leszámítva pusztán két mellékvágány villan fel: Fliegauf Bence ezekben is mások sorsának összefonódását vizsgálja hol visszafordíthatatlan tragédiába merülve (fémvégtaggal élő, balesetben nyomorított sportolólány) és csak egyszer nyugalmat árasztva. A Mindenhol látlak fehér fénybe terelő, a 100. születésnapja előtt röviddel elhunyt Lénárt Istvánt nagypapaszerepben alkalmazó, tökéletes és nyugtalanító eltávozás-metaforájú epilógusa viszont lehet, csupán látszatharmóniát sugall és minden marad a régiben – az apját haszontalanul értelmező, de mások felé őszintén forduló Kizlinger-kamaszlány újabb pontnak tűnik a fővárosi rengetegben.

Szabó G. Ádám

 

 

 

Rendező: Fliegauf Bence

Szereplők: Balla Eszter, Fancsikai Péter, Jakab Juli, Kizlinger Lilla, Sodró Eliza

 

 

 

 

 

 

 

 

 


Címke: , , , ,
2021.07.28 - tiszatáj

– MONDJA A SZÍNHÁZCSINÁLÓ
BALOG JÓZSEF
Annak ellenére meglepően sokszínű és gazdag az idei Thealter Fesztivál programja, hogy a szervezők harminc év óta először egyetlen fillér működési támogatást sem kaptak pályázatukra. A MASZK Egyesület nemrég Hevesi Sándor-díjjal elismert elnöke, a színészként az Újszegedi Szabadtéri Színpadon Molière-bemutatóra készülő Balog József szerint a szakmai szolidaritásnak és a pandémia okozta lefojtottságnak is köszönhető, hogy minden meghívott társulat vállalta a fellépést Szegeden… – HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.07.28 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS SZKÁROSI ENDRÉVEL AZ IRODALMI TEHETSÉGGONDOZÁSRÓL
Szkárosi Endre József Attila- és Mészöly Miklós-díjas írót Pánczél András kérdezte a Szekszárdi Magasiskola Mészöly Miklós Íróakadémián zajló irodalmi tehetséggondozásról […]

Tovább olvasom >>>
2021.07.28 - tiszatáj

BETTER DAYS
Húsbavágóan aktuális, sőt, régóta jelen lévő probléma az iskolai bántalmazás, mégis viszonylag kevés film (például a belga, mentális betegségekre szintén fókuszáló Ben X) helyezi érdeklődése homlokterébe. Noha a hongkongi születésű, de a szárazföldi Kína bizonyos relációit vizsgáló Derek Tsang végül nem alkot remekművet, drámája igen figyelemreméltó mű a témában… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.07.27 - tiszatáj

Bék Timur, Horváth Eve, Juhász Róbert, Marczinka Csaba, Nagy Zalán, Tóth Réka Ágnes, Vasas Tamás versei
Abafáy-Deák Csillag, Szilágyi Zsófia Emma, Szilágyi-Nagy Ildikó, Totth Benedek prózája
Zalán Tibor drámája
Végel László naplórészletei
Fried István, Kovács Krisztina tanulmányai
Bazsányi Sándor, Urbanik Tímea Mészöly Miklósról

Tovább olvasom >>>
2021.07.27 - tiszatáj

SIROKAI MÁTYÁS: LOMBOLDAL
A beat tanúinak könyvével elindult az antropocentrikus világot hátrahagyó utazás, amely A káprázatbeliekhez című második kötetben folytatódott a zöld álmokkal és az űr kozmikusságával. A Lomboldal visszatérés a földre, maga a zöld álmok megvalósulása, ahol beteljesedik a „növénylés”, és ahol a szilárd, ontológiai határok ugyanúgy elmosódnak, ahogy a korábbi könyvekben. Tematikusan tehát összekapcsolható a három kötet, mindben ott húzódik a növények megértésének vágya és azok szeretete, a mozgás, egy dehumanizált világ… – BORBÍRÓ ALETTA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.07.26 - tiszatáj

JURONICS TAMÁS SZÖKTETÉS A SZERÁJBÓL-RENDEZÉSE ÚJSZEGEDEN
Amióta száműzték az operát a Dóm térről, lassan már annak is örülni kell, hogy egyáltalán játszanak egy máshol bemutatott, újrahasznosított produkciót az Újszegedi Szabadtéri Színpadon. Juronics Tamás kortárs Mozart-rendezése, a Szöktetés a szerájból háromnegyed ház előtt tisztes sikert aratott… – HOLLÓSI ZSOLT KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.07.24 - tiszatáj

BRONKA NOWICKA:
MEGETETNI EGY KÖVET
Bronka Nowicka rendező, író, debütáló prózakötete 2016-ban elnyerte a lengyel Nike irodalmi díjat. Magyarul 2021-ben Sipos Tamás fordításában jelent meg Megetetni egy követ címmel. Ez a vékony kis könyv a tárgyak által előhívott emlékezet 44 rövid története. Ahogy a fülszöveg is ígéri, a kötet rálátást ad a lengyel falu, család, történelem egy-egy részletére is. Emellett létfilozófiai kérdéseket, és azok nyelvi leképezésének lehetőségeit is fejtegeti… – OLÁHNÉ KISPÁL ANITA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.07.23 - tiszatáj

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
Jó és örömteli érzés ismételten jelen lenni a Vásárhelyi Őszi Tárlaton (VOT67). Tombol a nyár, idővel belefutunk az őszbe. Időzavar, a pandémia miatt. Jövőre tolódik a VOT68. Egyidőben vagyunk, vagy inkább párhuzamos időkben élünk?

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
H. Balogh Gyula: Alsóvárosi hitregékBakos András: Isteni testekSzathmári István: Spanyol reggeliSántha József: BörtönkarnagyNormal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattTandori Dezső: Nincs beszédülésPetőcz András: A visszaforgatott időLengyel András: Tömörkény-tanulmányokKálnay Adél: Szivárványország (Utazz velem!)Virág Zoltán (szerk.): Színkép, hangkép, összkép (Írások elméletről és gyakorlatról)Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Fried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházTandori Dezső: A szomszéd banánhalSeregi Tamás: Művészet és esztétikaÉszlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Zalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)„Ragyogó pusztulás” – kortárs osztrák irodalmi antológia (szerk.: Bombitz Attila)Lengyel András: Ellenkultúra, peremhelyzetben (Marginalitástörténeti vázlatok)Bíró-Balogh Tamás: Az irodalom személyességekabai lóránt: semmi színSzlováknak lenni csodás…Petőcz András: A megvénhedt IstenDemény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólTandori Dezső: Szellem és félálomKálnay Adél: Hamvadó időSzepesi Attila: IstenporPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Sághy Miklós: A fény retorikájaTandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézCsiki László: A kaptárBaka István: Műfordítások III.Jász Attila: Fürdőkádból a tengerTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaBíró-Balogh Tamás: TollvonásokFried István: Magyar irodalom(történet)