Fellinger Károly gyermekversei

CSEREBOGÁR

Mennyivel életrevalóbb,

mennyivel okosabb

a kisgida, vagy a boci

a kisbabánál!

A gida meg a boci,

alighogy világra jönnek,

szaladnak, ugrándoznak,

játszadoznak.

Vegyük csak a nemrég született

kistesómat.

Anyu és apu  nélkül élni sem tudna,

aprócska, gyámoltalan szegényke.

Pár év múlva aztán

majdcsak megokosodik.

Legalábbis remélem.

Mert nagyapa, mikor a kistesómat becézgeti,

azt mondogatja:

miből lesz a cserebogár!

Szerintem ez még viccnek is rossz.

GÓLYAMESE

Nagyapa mesélte,

hogy amikor engem hozott a gólya,

a nagyi bőségesen megjutalmazta érte,

az udvaron tartotta vagy két hétig,

még halakkal

és békákkal is etette,

úgyhogy a gólya az anyja

hasában sem élt jobban,

mint akkor,

pedig a tojásból kelt ki.

Legalábbis nagyapa szerint.

Elég zagyva mese, nem mondom.

DÉDIMAMA

Anya leszidja dédimamát,

mert cukor helyett sót tesz a kávéba,

a lisztért nem az éléskamrába,

hanem a fürdőszobába megy,

azt vágja a fejéhez,

hogy semmit se lehet rábízni,

aztán mégis ott hagy nála,

csak annyit mond, vasárnap este

érted jövök,

s én majd kiugrok a bőrömből,

mert a dédimama olyan történeteket tud,

amilyenek sem a televízióban,

sem a könyvekben nincsenek.

Mindegyik történetnek én

vagyok a főszereplője.

EUROVÍRUS

Mindig figyelek,

ha nagypapa mond valamit.

Nemrég a szomszéd bácsival

arról beszélgettek,

hogy nálunk már a korona helyett

az euró a hivatalos pénznem,

de a világ ezt

nem akarja tudomásul venni.

Meg hogy hallották

a magyar és a cseh hírekben,

hogy Szlovákiában  sok

a koronavírusos beteg.

Ebből az egészből

csak a koronát meg az eurót értettem,

de azt gondolom,

hogy itt valami nagyon nem stimmel.

Hogy lehetnek Szlovákiában

koronavírusosak a betegek?

Szerintem inkább eurovírusosak.

GÓLYALÁB

Amióta már az ovisok

sem hiszik el,

hogy a gyereket a gólya hozza,

egyre kevesebb csecsemő születik,

mondja a nagyi.

Ma már szinte mindenki egyke,

teszi hozzá.

Én meg erre azt mondom,

hogy csupán egy gólyát láttam

életemben.

Nem csodálom, feleli a nagyi,

mert mióta az emberek

beveszik a mesét,

hogy nem a gólya hozza a gyereket,

a gólyák is eltűntek a környékünkről.

Én meg csak ámulok azon, amit mond,

és úgy szeretnék hinni neki,

meg abban is,

hogy majd az a fiú,

aki a párom lesz valamikor,

visszaédesgeti a gólyákat

a mi falunkba.