08.04.
| Törzsasztal Műhely – Irodalmi minisorozat a Grand Caféban – Negyedik epizód >>>
07.29.
| THEALTER 2021: fókuszban a színházi sokszínűség és a fiatal alkotók >>>
07.29.
| THEALTER 30(+1) színháztudományi konferencia >>>
07.28.
| Törzsasztal Műhely – Irodalmi minisorozat a Grand Caféban – Harmadik epizód >>>
07.23.
| Legéndy Jácint performanszai a 101 Klubban DJ Cuvious partisorozatán belül – Nightclub in the Sky >>>
07.22.
| Grand Café – Ráolvasás 07. – Halász Rita: Mély levegő >>>
07.10
| Héthatár: itt a környezettudatos művészeti fesztivál >>>
06.30.
| Grand Café – Gurubi Ágnes Szív utca című regényének bemutatója >>>
06.19.
| A Tricikli Fesztivál részletes programja >>>
06.09
| Grand Café – Ráolvasás 06. – Krusovszky Dénes: Áttetsző viszonyok >>>
 TiszaLINE Szalon

07.22.
| Szeged középkori városmagját találták meg a Móra-múzeum régészei >>>
05.17.
| Középiskolások irodalomról – szóval, képpel >>>
06.03.
| Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!) >>>
06.03.
| Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei) >>>
06.02.
| Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája) >>>
06.04.
| Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017) >>>
04.28.
| Előkerültek Pilinszky álmai >>>
04.27.
| PesText 2021 – Négyszázezer forint összdíjazású irodalmi pályázat >>>
04.26.
| A nomádok földje kapta a legjobb film Oscarját >>>
| Tandori Dezső: Szellem és félálom >>>

Bék Timur, Horváth Eve, Juhász Róbert, Marczinka Csaba, Nagy Zalán, Tóth Réka Ágnes, Vasas Tamás versei
Abafáy-Deák Csillag, Szilágyi Zsófia Emma, Szilágyi-Nagy Ildikó, Totth Benedek prózája
Zalán Tibor drámája
Végel László naplórészletei
Fried István, Kovács Krisztina tanulmányai
Bazsányi Sándor, Urbanik Tímea Mészöly Miklósról

>>>

VERSENY A SZEGEDI EGYETEM FENNÁLLÁSÁNAK
100. ÉVFORDULÓJÁRA
Az SZTE Gyakorló Gimnázium és Általános Iskola magyar nyelv és irodalom munkaközössége áprilisban irodalmi vetélkedővel ünnepelte a Szegedi Tudományegyetem kettős – a szegedi egyetem létrejöttének 100 éves, illetve a szegedi „összegyetem” megalakulásának 20 éves – évfordulóját. Az eseményhez kapcsolódóan a gimnázium az elmúlt év őszén 3 fordulós irodalmi pályázatot hirdetett középiskolás diákok számára […]

>>>

„Egészségtelen, hogy a rendezők fontosabbak, mint az énekesek”
2021.06.29 - tiszatáj

– MONDJA A VILÁGHÍRŰ OPERAGURU, A 86 ÉVES IOAN HOLENDER

A Wiener Staatsoper történetének leghosszabb ideig, tizenkilenc évig regnáló igazgatója volt a világhírű impresszárió, Ioan Holender, aki nemrégiben Szegeden járt, hogy meghallgassa a Simándy-énekverseny középdöntőseit. A Temesvárról baritonistaként indult legendás operaguruval akkor beszélgettünk.

– Hogyan került Szegedre?

– Nem is tudtam, hogy létezik a Simándy József Énekverseny, csak a Der Neue Merker című operamagazin utolsó oldalán véletlenül megláttam a róla szóló információkat. Tekintettel arra, hogy szülővárosom, Temesvár 2023-ban Európa kulturális fővárosa lesz, és meghívtak az előkészítő megbeszélésekre, így épp ott tartózkodtam. Gondoltam, itt a remek lehetőség átmenni Szegedre, ami csak másfél órányi autóút Temesvártól. Ráadásul még sohasem jártam itt, pedig sokat hallottam már a messze földön híres szegedi zsinagógáról. Felvettem a kapcsolatot a verseny igazgatójával, Temesi Mária operaénekessel, professzorral, aki nagyon nyitott volt, örömmel fogadott. Simándy József nevét természetesen én is ismerem, nem kellett bemutatni a pályafutását.

– 1935-ben különleges, multikulturális közegben született Temesváron, tökéletesen megtanult németül, románul és magyarul is. Mit jelentett, miben segített a pályáján a temesvári indulás?

– A Temesvári Operában tanultam meg minden fontosat a szakmáról. Huszonöt éves voltam, amikor elhagytam a családommal együtt Romániát. Az 1950-es években Romániában minden operát románul énekeltek, ugyanúgy, mint azokban az évtizedekben Magyarországon is szinte mindent magyarul játszottak. A kommunista időkben gyakran vendégszerepeltek nálunk budapesti énekesek is. Különösen Gyurkovics Máriára emlékszem, aki többször is fellépett, és nagyon tetszett, amit csinált. Akkoriban még jól értette a közönség az operákat, manapság – hiába a feliratozás – az eredeti, olasz vagy német nyelvű előadásoknak köszönhetően a nézők többsége nem is tudja pontosan, hogy mikor, mit énekelnek. Hiába, nincs mit tenni, ma ez a trend, nemigen lehet már megváltoztatni, hiszen ez az énekesek dolgát megkönnyíti. Az, hogy Temesváron román, magyar és német nyelvű állami fenntartású színház is működik, az hihetetlenül ritka dolognak számít a világban, és roppant fontos értéke a városnak.

 

 

– Hosszú pályafutása során impresszárióként, direktorként hatalmas sikerek fűződnek a nevéhez, mindenhol megemlítik, hogy a bécsi Staatsoper történetének leghosszabb ideig regnáló főigazgatójaként nemcsak az osztrák főváros, hanem egész Európa zenei életére is jelentős hatást gyakorolt. Mire a legbüszkébb ma, ha visszatekint?

– Ha őszinte lehetek, közel a 86. születésnapomhoz az életemben a legnagyobb büszkeség a három nagyszerű gyermekem. Ketten is követtek a zenei pályán, az egyik fiam sikeres énekes lett, a lányom pedig csellista. Mindig nevetve mondják, csoda, hogy tizenkilenc évig kibírtam a bécsieket és a bécsi operát. Erre azt felelem: én kibírtam őket, de ők engem nem. Bevallom, mostanra az egész operavilágból Wagner került hozzám a legközelebb, pedig fiatalon Wagner-operákat Romániában nem is hallottam soha. Mint ahogyan Richard Strauss darabjait sem játszották akkoriban. Talán arra azért egy kicsit büszke voltam, amikor meghívtak Bayreuthba, és az ottani fesztiválon beszélhettem Wagnerről.

– Sokat változott az utóbbi évtizedekben a nemzetközi operaélet. Mit gondol ezekről a folyamatokról?

– A rendezők mára sokkal fontosabbak lettek, mint kellene, hogy legyenek. Fontosabbak, mint az énekesek és a karmesterek. Szerintem ez egészségtelen és káros folyamat. A rendezői színház persze nagyon érdekes, csak gyakran valahogy a zene nem passzol a színpadi elképzelésekhez. Például csinált nemrég egy orosz rendező Bécsben egy Parsifal-produkciót, ami egy börtönben játszódik. Érdekes, de mintha a zene valami másról szólna, más színpadi megjelenítést kívánna. Manapság a televízió, a pénz és a reklám sokkal fontosabb, mint régen volt. Csak néhány énekes akad, akit szélesebb körben is ismernek, például a kitűnő orosz szoprán, Anna Netrebko, aki szerintem igazi, nagy talentum, szinte minden szerepében nagyon meggyőző.

 

 

– Mit tanácsol a pályakezdő, még versenyekre járó operaénekeseknek?

– Azt tapasztalom, az énekversenyeken a nívó sajnos sehol sem túl magas. Komoly problémának látom, hogy mindegyik ilyen viadalon sokkal több a nő, mint a férfi, ami hosszú távon szinte megoldhatatlan gondot jelenthet az operaházak számára. Hiába képzett egy harminc év feletti énekesnő, 34-35 évesen már nem versenyekre kellene járnia, hanem színpadon kellene énekelnie. Az operaénekesi egy roppant kegyetlen és rövid pálya, ezért időben el kell indulni. Ehhez azonban hiányoznak a társulatok, együttesek, igazi operai műhelyek.

– Azt mondják erre: nagyon drága műfaj az opera…

– Nem kell hogy drága legyen, ráadásul többnyire az adófizetők pénzéből finanszírozzák az operaházakat. Nemcsak hatalmas nézőtér előtt lehet operát játszani, hanem kisebb helyen is. Manapság mindenki csak a világsztárokat akarja hallani, pedig igazán nagy sztárból alig van néhány a világban, viszont nagyon sok a jó énekes. Szerintem inkább erre kellene építeni.

Hollósi Zsolt

 

A szerző fotói


Címke: , , , ,
2021.07.28 - tiszatáj

– MONDJA A SZÍNHÁZCSINÁLÓ
BALOG JÓZSEF
Annak ellenére meglepően sokszínű és gazdag az idei Thealter Fesztivál programja, hogy a szervezők harminc év óta először egyetlen fillér működési támogatást sem kaptak pályázatukra. A MASZK Egyesület nemrég Hevesi Sándor-díjjal elismert elnöke, a színészként az Újszegedi Szabadtéri Színpadon Molière-bemutatóra készülő Balog József szerint a szakmai szolidaritásnak és a pandémia okozta lefojtottságnak is köszönhető, hogy minden meghívott társulat vállalta a fellépést Szegeden… – HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.07.28 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS SZKÁROSI ENDRÉVEL AZ IRODALMI TEHETSÉGGONDOZÁSRÓL
Szkárosi Endre József Attila- és Mészöly Miklós-díjas írót Pánczél András kérdezte a Szekszárdi Magasiskola Mészöly Miklós Íróakadémián zajló irodalmi tehetséggondozásról […]

Tovább olvasom >>>
2021.07.28 - tiszatáj

BETTER DAYS
Húsbavágóan aktuális, sőt, régóta jelen lévő probléma az iskolai bántalmazás, mégis viszonylag kevés film (például a belga, mentális betegségekre szintén fókuszáló Ben X) helyezi érdeklődése homlokterébe. Noha a hongkongi születésű, de a szárazföldi Kína bizonyos relációit vizsgáló Derek Tsang végül nem alkot remekművet, drámája igen figyelemreméltó mű a témában… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.07.27 - tiszatáj

Bék Timur, Horváth Eve, Juhász Róbert, Marczinka Csaba, Nagy Zalán, Tóth Réka Ágnes, Vasas Tamás versei
Abafáy-Deák Csillag, Szilágyi Zsófia Emma, Szilágyi-Nagy Ildikó, Totth Benedek prózája
Zalán Tibor drámája
Végel László naplórészletei
Fried István, Kovács Krisztina tanulmányai
Bazsányi Sándor, Urbanik Tímea Mészöly Miklósról

Tovább olvasom >>>
2021.07.27 - tiszatáj

SIROKAI MÁTYÁS: LOMBOLDAL
A beat tanúinak könyvével elindult az antropocentrikus világot hátrahagyó utazás, amely A káprázatbeliekhez című második kötetben folytatódott a zöld álmokkal és az űr kozmikusságával. A Lomboldal visszatérés a földre, maga a zöld álmok megvalósulása, ahol beteljesedik a „növénylés”, és ahol a szilárd, ontológiai határok ugyanúgy elmosódnak, ahogy a korábbi könyvekben. Tematikusan tehát összekapcsolható a három kötet, mindben ott húzódik a növények megértésének vágya és azok szeretete, a mozgás, egy dehumanizált világ… – BORBÍRÓ ALETTA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.07.26 - tiszatáj

JURONICS TAMÁS SZÖKTETÉS A SZERÁJBÓL-RENDEZÉSE ÚJSZEGEDEN
Amióta száműzték az operát a Dóm térről, lassan már annak is örülni kell, hogy egyáltalán játszanak egy máshol bemutatott, újrahasznosított produkciót az Újszegedi Szabadtéri Színpadon. Juronics Tamás kortárs Mozart-rendezése, a Szöktetés a szerájból háromnegyed ház előtt tisztes sikert aratott… – HOLLÓSI ZSOLT KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.07.24 - tiszatáj

BRONKA NOWICKA:
MEGETETNI EGY KÖVET
Bronka Nowicka rendező, író, debütáló prózakötete 2016-ban elnyerte a lengyel Nike irodalmi díjat. Magyarul 2021-ben Sipos Tamás fordításában jelent meg Megetetni egy követ címmel. Ez a vékony kis könyv a tárgyak által előhívott emlékezet 44 rövid története. Ahogy a fülszöveg is ígéri, a kötet rálátást ad a lengyel falu, család, történelem egy-egy részletére is. Emellett létfilozófiai kérdéseket, és azok nyelvi leképezésének lehetőségeit is fejtegeti… – OLÁHNÉ KISPÁL ANITA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.07.23 - tiszatáj

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
Jó és örömteli érzés ismételten jelen lenni a Vásárhelyi Őszi Tárlaton (VOT67). Tombol a nyár, idővel belefutunk az őszbe. Időzavar, a pandémia miatt. Jövőre tolódik a VOT68. Egyidőben vagyunk, vagy inkább párhuzamos időkben élünk?

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
H. Balogh Gyula: Alsóvárosi hitregékBakos András: Isteni testekSzathmári István: Spanyol reggeliSántha József: BörtönkarnagyNormal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattTandori Dezső: Nincs beszédülésPetőcz András: A visszaforgatott időLengyel András: Tömörkény-tanulmányokKálnay Adél: Szivárványország (Utazz velem!)Virág Zoltán (szerk.): Színkép, hangkép, összkép (Írások elméletről és gyakorlatról)Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Fried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházTandori Dezső: A szomszéd banánhalSeregi Tamás: Művészet és esztétikaÉszlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Zalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)„Ragyogó pusztulás” – kortárs osztrák irodalmi antológia (szerk.: Bombitz Attila)Lengyel András: Ellenkultúra, peremhelyzetben (Marginalitástörténeti vázlatok)Bíró-Balogh Tamás: Az irodalom személyességekabai lóránt: semmi színSzlováknak lenni csodás…Petőcz András: A megvénhedt IstenDemény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólTandori Dezső: Szellem és félálomKálnay Adél: Hamvadó időSzepesi Attila: IstenporPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Sághy Miklós: A fény retorikájaTandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézCsiki László: A kaptárBaka István: Műfordítások III.Jász Attila: Fürdőkádból a tengerTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaBíró-Balogh Tamás: TollvonásokFried István: Magyar irodalom(történet)