08.04.
| Törzsasztal Műhely – Irodalmi minisorozat a Grand Caféban – Negyedik epizód >>>
07.29.
| THEALTER 2021: fókuszban a színházi sokszínűség és a fiatal alkotók >>>
07.29.
| THEALTER 30(+1) színháztudományi konferencia >>>
07.28.
| Törzsasztal Műhely – Irodalmi minisorozat a Grand Caféban – Harmadik epizód >>>
07.23.
| Legéndy Jácint performanszai a 101 Klubban DJ Cuvious partisorozatán belül – Nightclub in the Sky >>>
07.22.
| Grand Café – Ráolvasás 07. – Halász Rita: Mély levegő >>>
07.10
| Héthatár: itt a környezettudatos művészeti fesztivál >>>
06.30.
| Grand Café – Gurubi Ágnes Szív utca című regényének bemutatója >>>
06.19.
| A Tricikli Fesztivál részletes programja >>>
06.09
| Grand Café – Ráolvasás 06. – Krusovszky Dénes: Áttetsző viszonyok >>>
 TiszaLINE Szalon

07.22.
| Szeged középkori városmagját találták meg a Móra-múzeum régészei >>>
05.17.
| Középiskolások irodalomról – szóval, képpel >>>
06.03.
| Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!) >>>
06.03.
| Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei) >>>
06.02.
| Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája) >>>
06.04.
| Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017) >>>
04.28.
| Előkerültek Pilinszky álmai >>>
04.27.
| PesText 2021 – Négyszázezer forint összdíjazású irodalmi pályázat >>>
04.26.
| A nomádok földje kapta a legjobb film Oscarját >>>
| Tandori Dezső: Szellem és félálom >>>

Bék Timur, Horváth Eve, Juhász Róbert, Marczinka Csaba, Nagy Zalán, Tóth Réka Ágnes, Vasas Tamás versei
Abafáy-Deák Csillag, Szilágyi Zsófia Emma, Szilágyi-Nagy Ildikó, Totth Benedek prózája
Zalán Tibor drámája
Végel László naplórészletei
Fried István, Kovács Krisztina tanulmányai
Bazsányi Sándor, Urbanik Tímea Mészöly Miklósról

>>>

VERSENY A SZEGEDI EGYETEM FENNÁLLÁSÁNAK
100. ÉVFORDULÓJÁRA
Az SZTE Gyakorló Gimnázium és Általános Iskola magyar nyelv és irodalom munkaközössége áprilisban irodalmi vetélkedővel ünnepelte a Szegedi Tudományegyetem kettős – a szegedi egyetem létrejöttének 100 éves, illetve a szegedi „összegyetem” megalakulásának 20 éves – évfordulóját. Az eseményhez kapcsolódóan a gimnázium az elmúlt év őszén 3 fordulós irodalmi pályázatot hirdetett középiskolás diákok számára […]

>>>

„Rendkívüli teljesítményeket láttam”
2021.06.20 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS SIMÁNDI KATALINNAL, A LEGENDÁS TENORISTA LEÁNYÁVAL

Több mint két évtizeden át Simándy József özvegye képviselte a családot a legendás tenorról elnevezett szegedi énekversenyen. Jutka asszony köszöntőt mondott, díjat, ajándékot adott át, igyekezett segíteni a fiatal operaénekesek pályakezdését is. Halála után részben egyik leányuk, Simándi Katalin vette át ezt a feladatot, akivel a pénteki döntők szünetében beszélgettünk.

– Milyen érzésekkel hallgatta a döntőket?

– Megtisztelő és felemelő, hogy Szegeden az énekversennyel is emlékeznek édesapámra. Múzeumban dolgozom, régi anyagokkal foglalkozom, amikor a születésének 100. évfordulójára készült kiállítást csináltuk, áttekintettem édesapám 1946-ban, Szegeden induló karrierjét. Számomra mindig nagy élmény, amikor nemcsak a múltról, hanem a jövőről is szó esik. Márpedig Szegeden most a jövő tehetségei mutatkoztak be. Nagyon szép produkciókat hallottam, csodálatos énekeseket láttam. Édesapám számára mindig az volt a fontos, hogy a fiatalok is ugyanazzal az alázattal, szorgalommal, hihetetlen befektetett energiával szolgálják az operairodalmat, ahogyan ő is tette. Azt hiszem, az a legjobb, ha azt látja az ember, hogy az énekes igyekszik kihozni önmagából a maximumot a színpadon.

– Milyen volt gyereknek lenni egy szinte nemzeti intézménynek számító tenorista családjában?

– Amikor kisgyerek voltam, nyaranta sok időt töltöttünk Szegeden. Az egyik emeletes házban laktunk a Dóm tér mögött. Itt tanultam meg úszni is. Édesapa legtöbbször Hunyadi László szerepét énekelte a szabadtérin. Köteteket lehetne írni arról, milyen egy ilyen híres ember gyerekeként felnőni. Egyrészt jó volt, mert folyamatosan része volt az életemnek a zene, az opera, a színház, az énekes társadalom. Felnőtt fejjel visszagondolva egy gyereknek megterhelő azt látni, hogy az édesapja szinte minden előadásban meghal a színpadon. Tenorként a szerepei megkövetelték tőle, hogy szenvedélyes, tüzes és temperamentumos legyen. Iszonyatosan nagy energiát igényelt tőle, hogy mindig ugyanolyan magas hőfokon izzva álljon ki a színpadra. Mélyen érintett nemcsak engem, hanem mindhármunkat, a nővéremet és a bátyámat is, hogy már korán borzasztóan erős zenei hatást kaptunk édesapánk révén. A bátyám énekkari művész volt, a nővérem hobbi szinten játszott egy félprofi zenekarban, én pedig muzeológus lettem.

– Melyik volt a kedvence édesapja nagy szerepei közül?

– Sorolhatnám a Bánk bánt, a Carment, A trubadúrt, de ami legtöbbször eszembe jut, az nem egy színpadi szerep, hanem a Psalmus Hungaricus, amit sokszor énekelt. Félelmetes volt, ahogyan azt énekelte. Azt hiszem, sok mindent belerakott abba az életéből, és mindabból, ami őt azzá tette, ami volt. Talán ezért is ez mostanában számomra a legkedvesebb tőle.

 

 

– Lassan eltelik negyedszázad Simándy József halála óta, hogy érzi, mennyire maradt meg az alakja, a művészete szélesebb körben is az emberek emlékezetében?

– Nem tudom, talán nem annyira. Már 24 éve elhunyt, és annyi minden történt azóta a kulturális életben. Nem tudom, hogy azzal a fajta szereppel, amit ő betöltött, a Bánk bán-jelenséggel, ma mit tudnak kezdeni az emberek. Ahogyan ő élte ezt a szerepet, azt ma talán sokan már nem is értik. Nagyon más világ a mostani, mint amikor Simándy József és a többiek a művészetüket odatették a színpadra, és mindenki őket figyelte. Nem volt internet és annyi más információforrás, ráadásul a politikai rendszer is teljesen más volt, így a művészek szerepe is egészen más lehetett. Napjainkban művésznek lenni szerintem nagyon nehéz.

– Melyik énekes tetszett önnek a legjobban a döntőn hallott versenyzők közül?

– Nem tudok, de nem is szeretnék egyetlen versenyzőt kiemelni. Fantasztikus élmény volt hallani ezeket a szép hangokat. Teljesen elbűvölt, elvarázsolt, hogy milyen mély, átélt előadásban szólaltak meg a darabok. A versenyzők percek alatt tökéletesen belehelyezkedtek az adott figurába. Édesapa művészetét is az jellemezte, hogy a gyönyörű hangja mellett olyan erős színészi játéka volt, hogy izzott körülötte a levegő. Hangi és színészi szempontból is egyszerre tökéleteset nyújtani, különösen mondjuk három órát átívelően egy teljes előadáson, embert próbáló feladat. Nehéz műfaj az opera, de versenyzőktől az 5-8 perces áriákban is rendkívüli teljesítményeket láttam, aminek nagyon örülök.

– Sokan megnézték a Simándy Józsefre emlékező kiállítást az Agórában.

– 2016-ban, édesapa születésének 100. évfordulójára két kiállítást csináltunk a kollégámmal, Sipőcz Mariann-nal az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet munkatársaiként. A fotókra épülő vándorkiállítást – amely gyerekkorától indulva az egész pályafutását egyszerre informatívan és nagyon személyes formában mutatja be – hoztuk el most Szegedre. Ezt láthatták a versenyzők és az érdeklődők az Agórában, illetve a vasárnapi díjátadó gálakoncert idejére a nagyszínházba kerül. Úgy tudom, a következő hetekben a Reök-palotában tekinthető majd meg. A másik, időszaki kiállításnak a Bajor Gizi Színészmúzeumban akkora közönségsikere volt, és olyan nagyra értékelte a szakma is, hogy az év kiállítása kitüntető címet is elnyerte.

Hollósi Zsolt

 

A szerző fotói

 


Címke: , , , ,
2021.07.28 - tiszatáj

– MONDJA A SZÍNHÁZCSINÁLÓ
BALOG JÓZSEF
Annak ellenére meglepően sokszínű és gazdag az idei Thealter Fesztivál programja, hogy a szervezők harminc év óta először egyetlen fillér működési támogatást sem kaptak pályázatukra. A MASZK Egyesület nemrég Hevesi Sándor-díjjal elismert elnöke, a színészként az Újszegedi Szabadtéri Színpadon Molière-bemutatóra készülő Balog József szerint a szakmai szolidaritásnak és a pandémia okozta lefojtottságnak is köszönhető, hogy minden meghívott társulat vállalta a fellépést Szegeden… – HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.07.28 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS SZKÁROSI ENDRÉVEL AZ IRODALMI TEHETSÉGGONDOZÁSRÓL
Szkárosi Endre József Attila- és Mészöly Miklós-díjas írót Pánczél András kérdezte a Szekszárdi Magasiskola Mészöly Miklós Íróakadémián zajló irodalmi tehetséggondozásról […]

Tovább olvasom >>>
2021.07.28 - tiszatáj

BETTER DAYS
Húsbavágóan aktuális, sőt, régóta jelen lévő probléma az iskolai bántalmazás, mégis viszonylag kevés film (például a belga, mentális betegségekre szintén fókuszáló Ben X) helyezi érdeklődése homlokterébe. Noha a hongkongi születésű, de a szárazföldi Kína bizonyos relációit vizsgáló Derek Tsang végül nem alkot remekművet, drámája igen figyelemreméltó mű a témában… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.07.27 - tiszatáj

Bék Timur, Horváth Eve, Juhász Róbert, Marczinka Csaba, Nagy Zalán, Tóth Réka Ágnes, Vasas Tamás versei
Abafáy-Deák Csillag, Szilágyi Zsófia Emma, Szilágyi-Nagy Ildikó, Totth Benedek prózája
Zalán Tibor drámája
Végel László naplórészletei
Fried István, Kovács Krisztina tanulmányai
Bazsányi Sándor, Urbanik Tímea Mészöly Miklósról

Tovább olvasom >>>
2021.07.27 - tiszatáj

SIROKAI MÁTYÁS: LOMBOLDAL
A beat tanúinak könyvével elindult az antropocentrikus világot hátrahagyó utazás, amely A káprázatbeliekhez című második kötetben folytatódott a zöld álmokkal és az űr kozmikusságával. A Lomboldal visszatérés a földre, maga a zöld álmok megvalósulása, ahol beteljesedik a „növénylés”, és ahol a szilárd, ontológiai határok ugyanúgy elmosódnak, ahogy a korábbi könyvekben. Tematikusan tehát összekapcsolható a három kötet, mindben ott húzódik a növények megértésének vágya és azok szeretete, a mozgás, egy dehumanizált világ… – BORBÍRÓ ALETTA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.07.26 - tiszatáj

JURONICS TAMÁS SZÖKTETÉS A SZERÁJBÓL-RENDEZÉSE ÚJSZEGEDEN
Amióta száműzték az operát a Dóm térről, lassan már annak is örülni kell, hogy egyáltalán játszanak egy máshol bemutatott, újrahasznosított produkciót az Újszegedi Szabadtéri Színpadon. Juronics Tamás kortárs Mozart-rendezése, a Szöktetés a szerájból háromnegyed ház előtt tisztes sikert aratott… – HOLLÓSI ZSOLT KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.07.24 - tiszatáj

BRONKA NOWICKA:
MEGETETNI EGY KÖVET
Bronka Nowicka rendező, író, debütáló prózakötete 2016-ban elnyerte a lengyel Nike irodalmi díjat. Magyarul 2021-ben Sipos Tamás fordításában jelent meg Megetetni egy követ címmel. Ez a vékony kis könyv a tárgyak által előhívott emlékezet 44 rövid története. Ahogy a fülszöveg is ígéri, a kötet rálátást ad a lengyel falu, család, történelem egy-egy részletére is. Emellett létfilozófiai kérdéseket, és azok nyelvi leképezésének lehetőségeit is fejtegeti… – OLÁHNÉ KISPÁL ANITA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.07.23 - tiszatáj

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
Jó és örömteli érzés ismételten jelen lenni a Vásárhelyi Őszi Tárlaton (VOT67). Tombol a nyár, idővel belefutunk az őszbe. Időzavar, a pandémia miatt. Jövőre tolódik a VOT68. Egyidőben vagyunk, vagy inkább párhuzamos időkben élünk?

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
H. Balogh Gyula: Alsóvárosi hitregékBakos András: Isteni testekSzathmári István: Spanyol reggeliSántha József: BörtönkarnagyNormal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattTandori Dezső: Nincs beszédülésPetőcz András: A visszaforgatott időLengyel András: Tömörkény-tanulmányokKálnay Adél: Szivárványország (Utazz velem!)Virág Zoltán (szerk.): Színkép, hangkép, összkép (Írások elméletről és gyakorlatról)Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Fried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházTandori Dezső: A szomszéd banánhalSeregi Tamás: Művészet és esztétikaÉszlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Zalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)„Ragyogó pusztulás” – kortárs osztrák irodalmi antológia (szerk.: Bombitz Attila)Lengyel András: Ellenkultúra, peremhelyzetben (Marginalitástörténeti vázlatok)Bíró-Balogh Tamás: Az irodalom személyességekabai lóránt: semmi színSzlováknak lenni csodás…Petőcz András: A megvénhedt IstenDemény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólTandori Dezső: Szellem és félálomKálnay Adél: Hamvadó időSzepesi Attila: IstenporPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Sághy Miklós: A fény retorikájaTandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézCsiki László: A kaptárBaka István: Műfordítások III.Jász Attila: Fürdőkádból a tengerTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaBíró-Balogh Tamás: TollvonásokFried István: Magyar irodalom(történet)