Taroltak a heroinák

ÁRAMSZÜNETTEL ZÁRULT A MARATONI SIMÁNDY-VERSENY

Négy kategóriából négyben déli szomszédaink énekesei győztek a szegedi Simándy-versenyen, pontosabban a II. korcsoportban Temesi Mária növendéke, a szerbiai Padéról indult Csuzdi Eszter, a szegedi művészeti kar hallgatója szerezte meg az első díjat. A győzteseket a vasárnapi díjátadó gálakoncerten hallhatja a közönség a Szegedi Nemzeti Színházban. 

Az összképet próbálják nézni, nem a szakmai részletekre figyelnek, és csak az aktuális produkció számít – mondta pénteken délelőtt biztatásképpen a zsűri elnöke, Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház főigazgatója a XI. Nemzetközi Simándy József Énekverseny döntőibe jutott énekeseknek. Nagy volt a várakozás, péntekre kiegészült a zsűri Kossuth-díjas szopránunkkal, Rost Andreával. Végighallgatta az utolsó versenynapra maradt három korcsoport fináléját a neves bécsi operakritikus, Klaus Billand, aki több osztrák, német és angol szaklapban publikál, a berlini impresszárió, Beate Mennicken és Szép Gyula, a Kolozsvári Magyar Opera igazgatója is.

A verseny névadójának özvegye, Simándyné Jutka asszony több mint két évtizeden át gondosan figyelemmel kísérte a viadalt, halála után most a legendás tenorista egyik leánya, Simándi Katalin képviselte a családot. Ő készítette az édesapjáról azt a látványos fotókiállítást is, amit a verseny idejére az Agóra nagyterme melletti előtérben állítottak fel, a díjátadó gála közönsége pedig vasárnap a nagyszínházban nézheti meg.

Az idei versenyen is szórakoztató volt megfigyelni, milyen gyakran hasonlítanak a fiatal énekesek neves mestereikre. Olykor nemcsak a jellegzetes énektechnikai, frazírozási megoldásokban, hanem még gesztusokban, mozdulatokban, netán megjelenésben is. Például a román Alexandra Anusca még a frizuráját is olyanra lőtte be, amilyennek zeneakadémiai tanárát, Marton Évát fiatalkori fotóin láthatjuk. Ráadásul ugyanolyan kék a szeme, hasonló a tekintete is, így néhány pillanatra olyan érzésem támadt, mintha az ifjú Marton Évát látnám a pódiumon. Szépen énekelt, de hangjához Luciánál és Júliánál talán jobban illettek volna a fajsúlyosabb drámai szoprán szerepek.

A bársonyos hangú, remek technikájú ugyancsak zeneakadémista Szenthelyi Krisztián éneklésén is könnyen fel lehetett fedezni tanára, Bretz Gábor hatását. Temesi Mária szegedi növendékein is rögtön látszik, ugyanabból az énekiskolából kerültek ki. Csuzdi Eszter a döntőben Rusalka népszerű áriájával és egy ritkábban hallható Haydn-darabbal győzte meg a zsűrit. A másik Temesi-tanítvány, Kiss Attila Andor az egyik legismertebb Kodály-dal, az A csitári hegyek alatt után egy tuti sikerszámmal, a Nessun dormával zárta a versenyzést.

Örömmel hallgattam Papp Balázstól – természetesen a versenykiírásnak megfelelve orosz eredetiben – A hindu vendég dalát Rimszkij-Korszakov Sadko című operájából. Kicsit más lett ebben az előadásban a ritkán hallható ária karaktere, mint ahogyan Réti József csodálatos magyar nyelvű felvételének köszönhetően sokan ismerhetjük.

– Nagy harc volt a színpadon: a teljesítmény és a minőség harcolt egymással – fogalmazott Ókovács Szilveszter, amikor a zsűri döntését ismertette a III. kategória versenyzőivel. A két felső korosztállyal tényleg nem volt könnyű dolga a neves hazai, szerb és horvát szakemberekből álló népes nemzetközi grémiumnak.

A három évvel korábbi győzelme helyszínére visszatérő zágrábi Josipa Bilic tetőtől talpig aranyban egy barokk és egy bel canto darabbal, Kleopátra és Júlia áriájával is bizonyította, hogy fejlődni mindig lehet. Hatalmas ovációt aratva idén is megőrizte elsőségét. Ki tudja, lehet, hogy két év múlva a negyedik kategóriában újra visszatér az újabb aranyéremért?

A kolozsvári Gebe-Fügi Renáta engem fokozatosan győzött meg, a középdöntőben Berenice áriájának virtuóz előadása volt a fordulópont. Miután meghallgattam a döntőben Ilia áriáját az Idomeneoból és Elvira bravúráriáját A puritánokból, gyorsan átírtam a műsorfüzetemben az elődöntő után bejegyzett kilenc pontot tízre.

Néhány versenyzőnél sajnos épp fordított volt az irány: a döntőre választott nehezebb darabok több hibát, énektechnikai hiányosságot is felnagyítottak, vagy többen is nem igazán a hangjukhoz passzoló darabot választottak.

Kiss-B. Atilla végzős zeneakadémiai növendéke, Süle Dalma két tuti operaslágerrel ment biztosra: Az Éj királynője és Olympia áriájával nemcsak stabil koloratúr hangjait, hanem remek színészi képességét is megmutatta a publikumnak.

A IV. kategóriában még nagyobb volt a küzdelem, több tehetséget hallhattunk, mint ahányan díjat kaphattak. Több intézmény, szervezet értékes különdíjakat is felajánlott, azok nyerteseit majd a vasárnapi díjátadó gálán jelentik be.

Idén nem hallottam olyan fantasztikus, dús, őserejű mezzo hangot, mint három éve, amikor Kissjudit Anna mindenkit elkápráztatott. Bár én a Péterváradról érkezett Svjetlana Dokic és a budapesti Ruszó Alexandra produkcióját is élveztem.

Van úgy, hogy valakibe első látásra beleszeret a közönség. A Bécsben tanuló román szoprán, Diana Alexe először egy bel canto Bellini-slágert, Júlia áriáját énekelte, majd olyan rámenősen kokettált a nézőkkel Manon áriájának előadása közben, mint Marilyn Monroe Kennedy elnök emlékezetes születésnapi gáláján. Ez persze nem a Puccini-opera részlete volt, hanem Massenet darabjáé, ami Anna Netrebko szenzációs Metbeli alakítása óta az utóbbi években a gálakoncertek különösen népszerű műsorszámává vált. Diana Alexe egyébként elárulta, hogy a fiatal Netrebko felvételeit is szereti, de Anna Moffo az igazi nagy példaképe.

A pancsovai Vesna Durkovic akár menyasszonynak is elment volna abban a földig érő, gyönyörű, hófehér ruhában, amiben olyan meggyőzően énekelte Violetta nagyáriáját, hogy mindenki rögtön biztos lehetett benne, ez a produkció díjat érdemel.

A zombori Sonja Saric minősítése sem lehetett kérdéses, Aida második áriája után  Leonora Tacea la notte placida… kezdetű áriáját énekelte A trubadúrból, mire kitört a tapsvihar, és röpködtek a Brava! Brava! kiáltások. Az ő műsorszámain kívül az egész versenyen alig lehetett igazán szép pianissimókat hallani, mintha a zeneszerzők nem is komponáltak volna semmit ezzel a jelzéssel.

A férfiak becsületét az erős, mégis bársonyos hangú kínai bariton, Hongyu Chen védte meg René áriájával Az álarcosbálból és Gérard monológjával az Andrea Chenierből. A Hazám, hazám különdíjat minden kategóriában a magyar darabot legszebben megszólaltató énekesnek ítélte a zsűri: A legidősebbeknél a gyulai Kristóf István épp a névadó számot, Bánk áriájának bariton verzióját adta elő roppant hatásosan.

Meg kell említeni, hogy a maratoni viadalon több mint kétszáz áriát végighallgató zsűri mellett a zongorakísérők is heroikus, odaadó munkát végeztek, tehetségüknek, muzikalitásuknak nagy szerepe volt abban, hogy igazi, élő, friss zenei élményt jelentettek az énekes produkciók. A díjkiosztó gálakoncerten vasárnap 18 órától már a zsűri egyik tagja, Gyüdi Sándor igazgató-karnagy dirigálásával a szegedi szimfonikusok kísérik az énekeseket a Szegedi Nemzeti Színház színpadán.

A döntő utolsó eredményhirdetése péntek késő este abszurd módon zajlott: miközben Ókovács Szilveszter gratulált a díjazottaknak, váratlanul kialudt a villany, megszólalt a riasztóberendezés és kigyulladt a vészvilágítás. Később kiderült, hogy nemcsak az Agórában volt áramszünet, hanem majd egy órára az egész városrész sötétbe borult. Közvilágítás nélkül sétálhattunk haza a Kálvária sugárúton.

Hollósi Zsolt

A szerző fotói