Debreczeny György: megálmodtad-e már?
ÉRTELMÜKET VESZTIK A VERSEK
titkolja történetét a romlás
mely átvonult országomon
mindenütt éj lapul körülöttem
a kakas háromszor kiált
tengerek jachtok hullaházak
sugárzó csontvázak muzsikája
apám cipője elkopott
mezítláb ment szomorú földre
értelmüket vesztik a versek
a népek szájukat befogják
egy nagy zsákot hordoz a holnap
rohadt krumplival van tele
mérgező és nagyon büdös
Thomas Bernhard nyomán
SZERENÉM KIRAKNI CIPŐMET
szeretném az álomnak kirakni cipőmet
csizmámat pedig a télapónak
akinek alsó tagozatos koromban
ajándékot adtam
de most erdőkbe hajszol tavaszom
hogy ismét felépítsem Istent
és a télapót
aki minden fölött rendelkezhet
apám cipője elkopott
ezt álmodtam egyik éjszaka
az én cipőn talpa kilukadt
de ha elaludnék ki mondja majd meg
nevemet a suszternek és a télapónak?
AZ Ő HANGJÁT AKAROM HALLANI
amit fecsegtél nem kell észbe vésnem
rózsafüzért penget a nagy citromszín miniszter
a vadászat során lócitromba lépett
vagy a tavasz volt az mely messze jár?
a zöld képen fehér az árvalányhaj
és fehér az újszülött haja
a rénszarvas elromlik vagyis eliramlik
elhullajtja agancsát
lassan elfeledem az embereket
és a tóparti beton disznóólakat
hogy ismét felépítsem Istent
az ő hangját az ő haragját akarom hallani
ÉRTELMÜKET VESZTIK A VERSEK
titkolja történetét a romlás
mely átvonult országomon
mindenütt éj lapul körülöttem
a kakas háromszor kiált
tengerek jachtok hullaházak
sugárzó csontvázak muzsikája
apám cipője elkopott
mezítláb ment szomorú földre
értelmüket vesztik a versek
a népek szájukat befogják
egy nagy zsákot hordoz a holnap
rohadt krumplival van tele
mérgező és nagyon büdös
MEGÁLMODTAD-E?
mit néked világ filozófia?
rikoltoznod kell mindig
ha megérkezik a parancs
pedig nem vagy vénasszony
se kócsag se holló
még nem vájod ki a szememet
mit néked világ filozófia?
egykor téged is megszült az anyád
fekete és kék öltönyökben mászkálsz
a kincsesládába belemarkolsz
de a koldusokat elkerülöd
megálmodtad-e már kárhozatodat?
MILYEN SZOMORÚ
milyen szomorú lesz ez az ország
de senki nem szól nem mer szólni
hagyd magad mögött a sírok vidékét
és ne sírj
milyen szomorú ez az ország
visszhang lett csupán
hol a hazával kötött szerződésed
a kertvégi budiban tanultál mennyet
és földet
mennyi tanultál szomorú ország?
talán sokat ütlegelt a sors?
keze áldott vagy ütésre emeli?
temetőben köpköd szotyolát?
nem jönnek el újra a lelkek
kiket a szél űzött el nyugatra
fűzfapoéták ünneplik önmagukat
lemerülnek az éjbe a holtak
éneklik az elmúlás himnuszait
HOL MARAD A HAJNAL?
csúszkál a klumpám malter hull szemembe
rabruhámban megdöglik a lélek
fekete tócsában gunnyad a nappal
nem rám vár a konyhában levesesfazék
csak ütlegek közt jártam védtelen
jöttem őszies hegyoldalakon
halott disznók hevertek
halott patakok partján
elhagyott piros pettyes labdák
megrugdostak engem
kicsi lányok magas sarkú cipőkben
eveztek hazafelé
katonák harcolnak fekete tócsában
a piros pettyes labdák rabruhában
klumpám megrugdos engem
hol marad a hajnal furcsa varázsa?
