A jövő operacsillagai a Simándy-énekversenyen

Hihetetlenül nagy a különbség a versenyzők felkészültségében, pályaalkalmasságában a szegedi Simándy-versenyen. Olyan énekeseket is hallottam, akiknek hiábavaló erőlködniük, de több tehetséges fiatal művész is akad, akit érdemes felfedezni, akire jelentős nemzetközi karrier várhat. 

Meglepően és üdítően sokszínű a XI. Nemzetközi Simándy József Énekverseny mezőnye. A hazai fiatal énekespalánták mellett sok a határon túli magyar versenyző, valamint szép számmal hallottam szerb, román, szlovák, kínai, dél-koreai aspiránsokat is, ami azt mutatja, 1998 óta hírnevet szerzett és tényleg nemzetközivé vált a viadal. Egészen más léptékben persze, mint a százmilliókból a Zeneakadémián megszervezett, Marton Éva nevét viselő elitebb, csillogóbb seregszemle, de sokan épp a családias hangulat miatt szeretnek Szegedre jönni.

A sokszínűség váratlan dolgokban is tetten érhető. Már a mostani elődjének tekinthető 1992-es versenyről is tudósítottam, és azóta is mind a tízről, de most először találkoztam olyan férfi fellépővel, aki legalábbis jelzésszerűen, magas sarkú cipőben, festett műkörmökkel, színes virágos csillogó szmoking felsőben, zsabós fehér ingben a mostanában Amerikában roppant divatos Drag Queen stílusra vette a figurát. Az afroamerikai Ivory Ligons különben bariton, Temesi Mária növendéke a szegedi művészeti karon, és Korngold nálunk ritkán hallható operájából, A halott városból egészen jól énekelte Pierrot áriáját. Az jutott eszembe, és ezen rögtön mosolyognom is kellett magamban, vajon ha élne, Simándy József, hogyan fogadná ezt a produkciót. Harminc éve, amikor kezdő újságíróként gyanútlanul interjút kértem tőle farmerben és pulóverben, megsemmisítő pillantással végignézett rajtam, és azzal küldött el mennydörögve: „Legközelebb legalább kössön egy nyakkendőt!” Hiába, ez a mai már egy másik világ!

Míg a legfiatalabbaknál több volt a tehetséges fiú, a másik három kategóriában mindenhol egyértelműen a hölgyek domináltak. A csütörtöki középdöntőkre már több külföldi szakember is kíváncsi volt, így nemcsak a zsűriben ültek olyan igazgatók, karmesterek, akik előtt énekelni felérhet egy operaházi meghallgatással. Berlini, temesvári, osztrák színigazgatók, kritikusok mellett átugrott közeli szülővárosából, Temesvárról a baritonistából lett legendás impresszárió, a Bécsi Staatsoper történetében a leghosszabb ideig hivatalban lévő főigazgató, Ioan Holender is. A 86 éves világhírű operaguru, aki zsűritagként gyakori vendége a legrangosabb énekversenyeknek, kevesellte a mezőnyben a férfi énekeseket. Arra is figyelmeztetett: az operaénekesi egy hihetetlenül kegyetlen és könyörtelen pálya, a nők esetében a 30. életév szinte már későnek számít egy igazi nemzetközi karrier elindításához és szisztematikus felépítéséhez. Ő csak tudja, évtizedeken át világsztárok kilincseltek nála, tanácsait pedig a New York-i Metropolitan Opera és a Tokiói Tavaszi Fesztivál is kikérte.

Nem irigyeltem a zsűri munkáját, igazából én már harminc-negyven versenyző meghallgatása után elvesztettem a fonalat, pedig száznál is többen indultak. Eredetileg még többen jelentkeztek, de a koronavírus-járvány miatti szigorú intézkedések, előírások miatt sokan az utolsó pillanatban gondolták meg magukat.

Meglepő volt, hogy mennyien választottak nehéznek tűnő kortárs műveket. Például Iván Ildikó debreceni növendéke, Losonczki Andrea egy majdnem tíz perces balladát hozott Eötvös Pétertől, mellé egy szintén kevéssé ismert Poulenc-áriát választott. Becsületesen felkészült, szépen énekelt, mégis eléggé elfáradt produkciójától a közönség. Ugyancsak Iván Ildikó tanítványa Debrecenben a gyönyörű hangú és dekoratív színpadi jelenség, Kapi Zsuzsanna is, aki Madarász Iván Utolsó keringőjéből énekelt egy áriát és Charpentier Louise című operájából a főszereplő népszerű slágerével főzte meg a publikumot.

Kiss-B. Atilla növendéke, Süle Dalma biztos koloratúrkészségével győzte meg a hallgatóságát, jó érzékkel olyan operaslágereket választva, mint Gara Mária, Lakmé és Cunegunde áriája.

A Bécsben Korondi Annánál tanuló dél-koreai Hanbyul Jeung Pamina áriájával és az ugyancsak az osztrák fővárosban élő kínai bariton, Janxin Chen Renato áriájával bizonyította: egyre képzettebbek, állják a versenyt az ázsiai énekesek is.

A Kolozsvárról érkezett Gebe-Fügi Renáta Kodály dalához, az Árva vagyok-hoz öltözött: elegáns hófehér ruháján egy gyönyörű, hímzett kék népművészeti motívum volt a dísz. Jól passzolt öltözéke a tökéletesen stílusosan, virtuóz technikával előadott Rossini-darabhoz, Berenice áriájához is.

Beszélgettem egy kicsit a Kréta szigetéről, Heraklionból érkezett Emmanouil Christofakakisszal, aki Don Basilio és Fiesco áriáját ismerős megoldásokkal, roppant hatásosan énekelte. Hamar kiderült, hogy a görög basszus sokszor megnézte, meghallgatta a mi Gregor Józsefünk utolérhetetlen, világklasszis Rossini-felvételét a YouTube-on.

Mintha csak Kacsóh rá írta volna Kukoricza Jancsi szerepét, Temesi Mária növendéke, Kiss Attila Andor úgy énekelte: „Én a pásztorok királya”. Bánk Hazám, hazám… áriájával is nagy sikert aratott.

Nekem három versenyző produkciói tetszettek a legjobban. A zágrábi Josipa Bilic három évvel ezelőtt egyszer már diadalt aratott Szegeden, most eggyel magasabb korcsoportban indult, és A puritánokból Elvira áriájával bizonyította, nem lazsált az elmúlt években sem, tökéletesítette bel canto tudását.

A Zomborból érkezett Sonja Saric Verdi-specialistának tűnik, legalábbis mindegyik darabját a nagy olasz komponistától választotta. Leonora Pace-áriáját, Aida nagyáriáját és A szicíliai vecsernyéből Elena áriáját is hatalmas tapssal honorálta a publikum.

El tudják képzelni, hogy Maria Callas muzikalitása és Marilyn Monroe szépsége egyetlen emberben születik újjá? Amíg nem láttam és hallottam a jelenleg Bécsben tanuló, Romániából indult 26 éves Diana Alexét, én nemigen tudtam. A hihetetlenül vonzó Diana már Az alvajáró legnagyobb slágerével, Amina áriájával lázba hozta a hallgatóságot. A középdöntőben emelte a tétet: kifinomult érzékenységgel, könnybe lábadó szemmel énekelte Bach Máté passiójának szoprán áriáját (Aus Liebe will mein Heiland sterben), majd a címszereplő első felvonásbeli népszerű áriáját is a Lammermoori Luciából.

A II., a III. és a IV. korcsoport döntőjét pénteken délelőtt 10 órától rendezik meg Szegeden, az Agórában, és élőben közvetítik a Simándy-énekverseny Facebook-oldalán. Aki csak a győzteseket szeretné hallani, annak a Szegedi Nemzeti Színházban vasárnap 18 órakor kezdődő díjátadó gálakoncertet ajánlom a Szegedi Szimfonikus Zenekar közreműködésével.

Hollósi Zsolt

A szerző fotói