Az igazságot megpiszkálni

Darvasi László az első Pálcika-könyvében már megteremtette azt a színes, kedves és élettel teli mesevilágot, amely otthont ad a második kötet, A nagy Gerbera-nyomozás cselekményének is. Habár a könyv folytatás, a szerzői előszó összekapcsolja annak előzményével és el is választja tőle: „Ez most egy új mese” – így a szerző. A második kötet önmagában is megállja a helyét, bár ha valaki ezzel a kötettel ismeri meg a Pálcika-világot, annak valószínűleg egy picit fészkelődnie kell, mire a beszélő, izgő-mozgó tárgyak között kényelmesen elhelyezkedik. Mert itt megesik, hogy Pálcikának ceruzákat kell kivallatnia, az ereszt Endrének hívják és szereti heccből az emberek nyakába csorogtatni a vizet, és különös szerelem születhet egy fogpiszkáló és egy kutyatej virágocska között. És

habár ez a világ picit furcsa, picit nyakatekert, picit feje tetejére állított, mégis kellemesen otthonos tud lenni.

A szöveg világát ebből az állapotból egy nem mindennapi bűntény billenti ki: valaki elrabolja Gerbera Erzsébet, a híres cirkuszi sztár szirmait, ráadásul mindenki orra előtt, a porondon, előadás közben. Darvasi tudatosan használja a zsáner, elsősorban a klasszikus detektívregény elemeit, illetve a hard-boiled krimikből ismerős gengsztervilág alakjai (lásd a folyton rivalizáló Makaróni és Spagetti családot) és olykor a rémtörténetek (nyelvi) fordulatai is felsejlenek a szövegben. Ezek olykor kényelmesen belesimulnak a szöveg világába, máskor viszont nem válnak annak szerves részévé, betoldások maradnak. Hasonló érzésem van Koncz Tímea rajzaival kapcsolatban is. Miközben érezhetően a mesevilág konvenciók nélküliségét igyekszik vizualizálni a rajzokban és azok elhelyezésében, és találhatunk a kötetben jól megkomponált, ötletes oldalakat, ez a szándék nem mindig egyértelmű, a rajzok elhelyezése sokszor esetleges, kaotikus. Az interaktivitást szolgáló kis kitöltendő (detektív)jegyzetek, miközben ötletesek, esztétikailag mégis összeszedetlenek, a kipontozott vonalakra a válaszokat csak küszködve lehet beírni.

Pálcika a mesterdetektív, aki Millió Elek, a fogpiszkáló (!) személyében állandó wattsonra, rendíthetetlen segítőtársra lel. A történet a gyerekek világához alkalmazkodva kimozdul a hagyományos, önjáró zsenidetektív-kliséből, így a szerző

a detektívregény hagyományos műfaji kódjainak megbontásával ügyesen alkalmazkodik a gyerekirodalom sajátosságaihoz és emeli a szöveg egyik fő témájává a munkamegosztás és a barátság kérdését.

Ugyanis megesik, hogy Pálcikát barátai, Gyuszi Nyuszi, Zelóta Hápi, Daru Dénes és Süni Vitéz számonkérik, hogy kihagyja őket a nyomozásból, máskor pedig ők futamodnak meg a hírhedt szalonnarablók elől, azonban „[e]gy nyomozás nem magányos műfaj, inkább csapatmunka! Mindegyikük végezze azt, amihez a legjobban ért! Az nem lehet, hogy valaki ne értene valami különlegeshez, hát nem? (46)”.

Miközben általában a gyerekszövegekben a kriminarratíva a szórakoztatás, a fordulatosság eszköze, Darvasi tudatosan aknázza ki a krimi szemiotikai aspektusait is,

a nyomozásra ráolvasódik a tanulás, a világ megismerésének folyamata.

Pálcika detektívvé választása az első lépés a felnövés felé, külső legitimáció a barátaitól ahhoz, hogy elfogadhassa a szerepet, amelyre már – a barátai közül elsőként – megérett, ezzel pedig segítségére legyen a környezetének. Ennek Pálcika pontosan érzi a jelentőségét és az ezzel járó felelősséget is. Amint Pálcika felveszi ezt az identitást, a kakaó detektívkakaóvá, az ágy detektívággyá, a félelem legyőzhetővé válik – Pálcika pedig szépen lassan felnőtté.

Habár a Pálcika, a detektív egy gazdag szöveg, számomra kriminarratívára épülő meseregényként mégsem működött, nem volt elég egyenletes. A rejtély megfejtése olykor háttérbe szorul, a nyomokra Pálcikáék inkább rábukkannak ahelyett, hogy keresnék azokat. Ezek a kitérők, amelyek lassítják a szöveg tempóját, valójában kikacsintások és betekintések, ezek teszik a könyvet meseregénnyé és gazdagítják olyan karakterekkel és történetszálakkal, mint Alig Jenő, a ragasztóbolt-tulajdonos (A csodálkozástól leesett az állad? Visszaragasztja Jenő!) vagy mint a szelíd könyvtárosnő és Pedro Kegyetlen, a szalonnarablók titokban nemeslelkű – számomra Michael Ende Rosszcsont Rodrigóját idéző – vezérének szerelme, azonban szintén ezek teszik a könyvet krimiként kicsit komótossá, a nyomozást kicsit esetlegessé. A kötet elejétől visszatérő, lezáratlan szálak szintén zavaróak, ahogy az is, hogy nem érzem, milyen tudásszinthez van igazítva a szöveg – mert miközben egyes megszólalások szinte gyermetegek, a – zseniálisan megcsinált – cirkuszi leleplező jelenet talán kicsit komplex lehet a gyermekek számára.

Katona Alexandra

A Tricikli Fesztivál • Irodalom három keréken részletes programja >>>

Magvető Kiadó

Budapest, 2020

176 oldal, 3499 Ft

Illusztrálta: Koncz Tímea