Tiszatájonline | 2021. június 15.

Hajnal Géza: Döntetlen

– Kicsoda?
– Én vagyok!
– Ja, bocs.
– Mi van? Nem ismered meg a hangomat?
– De, de… Dehogynem… Csak megy a meccs, és pillanatonként történik valami.
– Jó, most figyelj egy kicsit. Meg kéne nézned a szakács…
– Most? Most nem tudok megmozdulni se…
– Ne hülyéskedj! Felmész az emeletre, ott a szakácskönyvek…
– Ne viccelj, én most nem tudok felmenni az emeletre, 2:1, mi vezetünk… áááá, a rohadt életbe! 2:2.
[…]

– Kicsoda?

– Én vagyok!

– Ja, bocs.

– Mi van? Nem ismered meg a hangomat?

– De, de… Dehogynem… Csak megy a meccs, és pillanatonként történik valami.

– Jó, most figyelj egy kicsit. Meg kéne nézned a szakács…

– Most? Most nem tudok megmozdulni se…

– Ne hülyéskedj! Felmész az emeletre, ott a szakácskönyvek…

– Ne viccelj, én most nem tudok felmenni az emeletre, 2:1, mi vezetünk… áááá, a rohadt életbe! 2:2.

– Na ugye, ezalatt nyugodtan felmehettél volna.

– Éva, te teljesen el vagy tévedve. Hol vagy egyáltalán?

– A CBA-ban.

– Közértben? Most? És van ott rajtad kívül valaki?

– Hm. Nem sokan, de mondjuk már elég késő van.

– Éva, az egész ország a meccset nézi! EB van, a magyar csapat játszik, a portugálok ellen, és kétszer vezettünk, amíg nem telefonáltál.

– Ja, persze, miattam van minden.

– Ne mártírkodj már! Harminc éve erre vár ez a szegény ország, egy kis sikerre a fociban…

– Na, jó, elég a rizsából! Nekem még egy kukoricalepényt kell…

– Góóóóóóól! Dzsudzsák! Megint bevágta!

– Na, látod! Mindegy, hogy nézed, vagy nem nézed, egy perc alatt lehozod a szakácskönyvet, és megnézed, hogy a kukorica…

– Jajj!

– Mi van?

– Majdnem gólt kaptunk!

– Figyelj már ide! Hozd le a szakácskönyvet, és akkor majd diktálom, mit kell megnézned.

– Könyörgök, ne most! Vagy csinálj valamit, amit kívülről tudsz.

– Ezt is tudom!

– Ááááá!

– Ne ordíts már a fülembe! Csak azt nem tudom, hány tojás kell, és hány deka…

– Nem mindegy? Vegyél mindenből többet egy kicsit!

– Ádám, nem lehetsz ennyire hülye! Itt állok hulla fáradtan a pultnál, és ennyit nem tudsz segíteni?

–  Ne csináld már! Lehet, hogy soha többet nem látok ilyet, ne kelljen már szakácskönyvet nézegetnem! Húúúúú!

– Ezt nem hiszem el!

– Én sem! A francba már! A rohadt életbe! Bekaptunk megint egyet… Mindjárt elbőgöm magam…

– Nem vagy normális. Tényleg!

– Ráadásul ez a bájgúnár fejelte!

– Melyik nem bájgúnár? Ugyan már!

– Na, jó, tegyük le, a döntetlen is jó.

– Jegyezd meg, hogy az életben nincsenek döntetlenek!

Éva hazaérvén szó nélkül megterített, keveset evett és megsütötte a kukoricalepényt. Ádám elaludt a késő esti meccs közepén. Győzelemről álmodott.