Tiszatájonline | 2021. június 4.

Levegőt! Inhale!

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
Az OFF Biennálé kiállítás-sorozata professzionálisan tálalja, taglalja a szabadság kérdésköreit, a levegőhiányt. Valami van a levegőben! (Valami van a levegőben, valami, ami éjjel összerak/ Van valami a levegőben, valami, ami reggel szétszed – Halott Pénz együttes dala 2015-ből). Nehéz volt választani a programok között […]

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS

OFF-Biennale 2021

  1. 04. 23 – 2021. 05. 30.

Tucatnyi kiállítás, online, beszélgetés, workshop és más esemény

Abafáy-Deák Csillag: Légszomj

Öt héten át több mint 30 kiállítás és program valósult meg a térség legnagyobb, független kortárs művészeti eseménysorozatán, az immár harmadik OFF-Biennálé21 keretében.

Levegőt, tematizálták a múltat a jelennel összekötve, tudatosan, érthetően, szarkasztikusan, meghökkentően a projektek. A művészet (a művészeti esemény) mint közéleti politikai-morális tett, követeléseket támasztó párbeszéd és a fennálló rend alternatív kritikája különböző véleményekben és nézőpontokban artikulálódott az OFF Biennálé 21 eseményein.

Tagadhatatlan a művészeti kánonnal való kapcsolat. Nemes Csaba, Szűcs Attila, Erhardt Miklós, Lakner Antal, Gerhes Gábor, Kis Varsó, Kaszás Tamás, Birkás Ákos, El-Hassan Róza, Sugár János, drMáriás beszédaktusaival, üzeneteivel, amelyeket a közelmúlt politikai döntései és társadalmi következményei inspiráltak. Miként lehetséges vagy nem lehetséges a művész politikai függetlensége, ill. szükséges-e a művész (kurátor) konkrét politikai állásfoglalása? A pandémia miatti felhőlét másfajta kommunikációt igényelt, az eseményen való fizikai részvétel élménye maradt el. A privát tér a felhőbe (mennybe) ment, bár ott van, elérhető, de személyes varázsa, a nyilvánosság ereje (valahol egymással találkozunk, és erről mi nézők döntünk) csökkent.

A Kis Olvasztótégelyben (online) (The_Little_Melting_Pot_) az egyéni szabadságjogokat elismerő és befogadó nacionalizmusok kérdései kerültek terítékre, mivel a kelet-közép-európai régióban máig a nemzeti identitások elsődleges hivatkozási alapként szolgálnak politikai-kulturális elgondolások megvalósítására. Az xtro realm az ACLIM! Klímaképzeleti Ügynökség kutatás-sorozatát és tárgygyűjteményét mutatja be (online), a legaktuálisabb ökológiai kérdésekre irányítja a néző figyelmét, felvetve, hogy az alternatív jövőképek keresése egyre sürgetőbb (2021_xtro realm_ACLIM!_A.P.A. Gallery_Orbital Strangers Project_3, Untitled, 2020, xtro realm). Szarva közt keressük a tőgyit? A szénkupac mint alágyújtós?

Rokon téma, csak kicsit kevésbé punkos a Klímaképzeleti Ügynökség ökológiai válság projektje az A.P.A. Galériában (1085 Budapest, Horánszky u. 5.). Ebben a klímaképzelet felszabadítását hirdetik, amit részben ökológusok, környezetpszichológusok videói segítenének előmozdítani a látogatóban, részben meg samanisztikus formák és művészeti intuíciók egyvelegeként kapjuk ízelítőként. Miközben a szalamandrák kihalásával fenyegető, globálisan terjedő gombás betegség a téma, a terem hátsó részében egy kórusmű szól, amit a tihanyi beépítések és a visszhang elhalkulása ihletett. (ACLIM_OFF_bemutatkozoposzt)

A kiállításon szereplő interdiszciplináris, kutatás-alapú művek történeti esettanulmányokat és lehetséges jövőképeket vázolnak fel (2021_xtro realm_ACLIM!_A.P.A. Gallery_Orbital Strangers Project_8). Krokodil álkapocs, nyelvet ölt. Finom irónia, mi vár ránk, ha nem cselekszünk időben. A tét otthonunk fennmaradása. 2021_xtro realm_ACLIM!_A.P.A. Gallery_Orbital Strangers Project_10 – a szivárvány zászló földre omlik, ködössé válik, mintha az űrből néznénk a földre. Homályosan látunk.

Vladan Joler egyéni kiállítása (Egy automatizált jelen allegóriái), infografikái, a kutatásra és metafora-képzésre épülő munkái a digitális infrastruktúrát és annak láthatatlan összefüggéseit könnyen áttekinthető vizuális nyelv segítségével térképezte fel (11_AI Atlas detail1, Óbudai Gázgyár – Elektromos Központ / Graphisoft Park,1031 Budapest, Gázgyár u.). Interdiszciplináris módszertanában többek között az adatbányászat, a térképészet, az oknyomozó újságírás, az adatvizualizáció és a kritikai design eszközei keverednek. A volt Óbudai Gázgyár elektromos központja nem csak a kiállítás helyszínéül szolgál, hanem az automatizáció gyökereinek mementója is egyben.

A Hétköznapi Hiánycikkek projekt (2B Galéria, 1092 Budapest, Ráday u. 47.) egy konkrét szegregátumra koncentrálva, az ott élők aktív bevonásával vizsgálja a közművesítés hiányából és a káros környezeti tényezőkből adódó életkörülményeket, és az azokra adott válaszokat (2021_PAD_Hétköznapi hiánycikkek_2B Galéria_Orbital Strangers Project_1, (2PAD_HH_kutmelegites_video_sh)

A Magyarországon élő szegényeket a mainstream média legtöbbször inaktív, beletörődő, apatikus emberekként ábrázolja. A szükség azonban tevékennyé és kreatívvá teszi az embert (Lásd Szalai András Snassz és neociki könyvét). A szegregátumokban átalakul a magán- és közterek fogalma. A belső privát tér szűk, a konyha sokszor egyben fürdőszoba is, az udvar már közösségi tér. Közművek hiányában a tüzelő beszerzése vagy a víz hordásával és felhasználásával kapcsolatos tevékenységek naponta több órát is elvehetnek az ember életéből. Az OFF látogatói egy művészeti projekt keretében, interaktív kiállítás és workshopok révén találkozhattak a helyzet kihívásaival, és ismerhették meg a szegregátumokban élők találékonyságát.

A MENÜ imaginaire c. kiállítás (Culinary Institute of Europe,1085 Budapest, Kőfaragó u. 13.) fókuszában az étkezés jövője állt: képzőművészek, designerek és filozófusok kérdésfelvetéseit ismerhettük meg az élelmiszer-rendszerek legégetőbb kérdéseivel kapcsolatban (2021_MENÜ_Culinary Institute of Europe_Orbital Strangers Project_1). Minden csak tálalás kérdése lenne? Hidegséget, sterilitást, kórházi tereket idéz a kiállítótér. Az egyik sarkában, félig takarva látjuk az élelmiszer romlást, pusztulást, vastraverz között. Építkezünk? A vérátömlesztést valami másnak mutatkozik, mintha teát, bort csepegtetnének belénk, a gyűjtőedénybe. Feltűnik Lehel kürtje is, parafrázisként, inkább hallókürtnek gondolom, mint a jeladónak. Süket fülekhez való? Az étkezés jövőjét látjuk, halljuk? Etet minket a mesterséges intelligencia, vagy mi etetjük őt? Kádár János paprikás krumplija helyett paprikás maniókával szembesít a kiállítás.

Globális Kelet-Európa és Globális Dél online kiállítás a gyarmatiság, a periférikus pozíció és a migráció fogalmain keresztül ragadja meg a globális periféria (Globális Dél) és félperiféria (Kelet-Európa) történeti kapcsolatait és párhuzamait a 20. században. Azt kutatja, hogy a centrumországokból írt történelem hogyan kérdőjelezhető meg vagy fordítható ki a perifériák nézőpontjából, a periferizált helyzetek középpontba állításával. A Transzperiféria Mozgalom célja, hogy a centrummal szembeni ellenállás stratégiáit és a perifériák közti kapcsolatok történelmét szembeállítsa a globális centrum által uralt, hierarchikus történelemképpel. (1.Monica de Miranda_Red Horizon, 4.Judit Flora Schuller_Memory Theatre)

Omara hang-tér-foglalása című kiállítás a Kesztyűgyár Közösségi Házban (1084 Budapest, Mátyás tér 15.) volt látható. Oláh Mara (művésznevén Omara, 1945–2020) művészetében a saját életét meghatározó sorseseményekkel foglalkozott: festményein, képein életének egy-egy jelenetét festette meg, és a képfelületein gondolatait, érzéseit írott üzenetekben foglalta össze. A figuratív és narratív összekapcsolása, a művek nyers, plakátszerű őszintesége sajátos kortárs nyelvet eredményezett, amellyel Omara saját sorsán túl származásának és női mivoltának társadalmi valóságát tárta fel.

Örömteli hír, hogy az OFF-Biennále Budapest csapata részt vesz a nemzetközi kortárs képzőművészet talán legfontosabb eseményén, az ötévente megrendezésre kerülő documentán, a németországi Kasselben. Bár a harmadik biennálé hivatalosan véget ért, számos esemény még az OFF zárása után is elérhető online, ill. offline térben. Több program júniusra tolódott át. Fellélegezhetünk?

Kölüs Lajos: Valami van a levegőben!

Az OFF Biennálé kiállítás-sorozata professzionálisan tálalja, taglalja a szabadság kérdésköreit, a levegőhiányt. Valami van a levegőben! (Valami van a levegőben, valami, ami éjjel összerak/ Van valami a levegőben, valami, ami reggel szétszed – Halott Pénz együttes dala 2015-ből). Nehéz volt választani a programok között.

Ha levegőbe emelkedünk, tovább növeljük a légszomjunkat, kihagyhat szívverésünk. A szabadság vágya mindent felűrír. Az Aerocene Explorer felfújható, lebegő szobra (kinézete rongyszőnyeg mintázatára hajaz, sőt rongylabdára), amely fosszilis energiák nélkül, pusztán a Nap és a szél energiáját használva emelkedik a magasba (Copy of TS_09MAS_museo prato_00121.JPG). Utazunk a természet erejét kihasználva. A művet a Massachusetts Institute of Technology (MIT) meteorológus kutatóival fejlesztette ki Tomas Saraceno. A közösségi események vagy épp klímatüntetések keretében felengedett szobor a környezet légköri paramétereit használja és azok mérésére is alkalmazható. A fosszilis források kimerülése utáni állapotot vizionálja a mű, és elgondolkodtat, hogy miként hat a mobilitás az életmódunkra. A Museo Aero Solar – reptetési kísérlet az ELTE Lágymányosi Campus, Fehér Marcell Emlékparkjában (1117 Budapest, Irinyi József u. 23.) volt látható, napfelkeltétől 16 óráig.

Aki nincs velünk, az is velünk van áll az egyik projekt (online esemény) címében, híres szlogeneket parafrazál (Rákosi Mátyás: Aki nincs velünk, az ellenünk van, Kádár János: Aki nincs ellenünk, az velünk van.). A Hungarofuturista (HUF) projekt keretében a XENOTOPIA kiadvány és a hozzá kapcsolódó nemzetközi konferencia keretében megkísérelték a haladó szellemiségű gondolkodás számára visszafoglalni a múlt kollektív emlékeinek és a jövő lehetséges vízióinak alakítására irányuló esztétikai és politikai monopóliumot (huf_imageNEW). A XENOTOPIA magazin a Berlin-Budapest székhelyű Technologie und das Unheimliche (T+U) alkotói kollektíva és független kiadó gondozásában jelent meg az OFF-Biennále felkérésére. A futurizmus él, virágzik. Kísérlet arra, hogy fiktív jövőképpel szembesítse a nézőt, ironikusan, látványosan, a nemzeti motívumok monopolisztikus kisajátítása ellen harcolva. (SF_LostCloudWar_PRINT)

A Hungarofuturista (HUF) projekthez kapcsolódott Igor és Ivan Buharov (Szilágyi Kornél és Hevesi Nándor) Revolúcióparabotanika önálló kiállítása (ISBN könyv + galéria,1084 Budapest, Víg utca 2.) azt a kérdés vetette fel, hogy képesek lehetnek-e a növények társadalmi változást előidézni vagy különös, ismeretlen erők mozgatásával spirituális polgári engedetlenséget szítani? Igor és Ivan Buharov kísérlete nem más, mint a „forradalom” fogalmának újraértelmezése és a hagyományospolitikai koncepciók újragondolása.

Videoinstallációk, falon futó borostyán levelek, nem kint, hanem a szobában él a természet, beszorult (2021_Igor_es_Ivan_Buharov_revolucioparabotanika_Orbital Strangers Project _2). Az abszurd világszemlélet a képek, jelentések és textúrák művészeti médiumokat keresztező találkozásából adódik. A főfalon imitált lépcső, vezet valahová, a mennybe, a pokolba, nem tudni. A fotósarokban női portrék, különböző rasszhoz tartozók. A sarokban két korabeli telefon, vezetékes, talán felhívhatjuk a fotókon látható embereket, és diskurálhatunk velük? Van Gogh lábbelije elenyészett, moszatos, a tenger mélyéről került elő?

A budapesti építészcsoport, az Architecture Uncomfortable Workshop (AU műhely) az Egyedüllét méhekkel című projektjében azt vizsgálta, hogy a kaptár építészeti rendszere hogyan alakult az idők során, és az mennyiben hasonlít az ember számára létrehozott építészetre (latvany2). A kaptár ember által épített, de méhek lakta tér, amely egyszerre van nagyon intenzív kapcsolatban a természettel, azaz a méhekkel és az emberrel, azaz a méhésszel is, akik egymással is kapcsolatban vannak. Ahogyan az ablakon beáramló fény kapcsolatot teremt az ember és a külvilág között, ebben a térben a méhek hangján és illatán keresztül léphettünk kapcsolatba a körülöttünk lévő világgal. Formája, és az áttört burkolat egy felnagyított méhészmaszkra – kalapra utalt, mint amit id. Pieter Bruegel Méhészek című rajzán (1568 k.) láthatunk. Csípnek a méhek! Fullánkjuk van. Méz és vér. A projekt érdekessége, játéka, hogy az installáció GPS-koordinátáit és lakat kódját csak az előre időpontot foglaló jelentkezők kaphatták meg, akik – ha sikerrel jártak a zarándokúton – így beavatottá válhattak. A megadott hely felkeresése már önmagában titkos rítus érzetét adta, a helyszínen ugyanis semmi nem jelezte a biennálés projekt mibenlétét.

Ha a média nem számol be a vidék, a falvak valóságáról, másnak kell átvennie ezt a szerepet, állította a következő kiállítás, a Hírdalcsokor (1052 Budapest, Vitkovics Mihály utca 2.) Halljuk és látjuk a kartali asszonykórust, saját életükről énekelnek (Nem cukorból vagyunk, hanem betonból). A hagyományos Galga-menti dalokat átköltve, mai szövegekkel párosítják, a személyes élettörténeteket a közösségibb, például a falu jövőjét érintő kérdésekkel fűzve össze. (Hírdalcsokor – News Medley, 2021_HÍRDALCSOKOR_Nem cukorból vagyunk, hanem betonból_Dragon_Zoltan_3.,1_HIRDALCSOKOR_video stil l_(c) Horváth Árpád)

A Rend és Képzelet című kutatási online kiállítás korabeli dokumentumokon keresztül mutatta be a Levegőt! c. vers születésének társadalmi-politikai kontextusát, és kortárs művek segítségével annak lehetséges 21. századi olvasatait kínálta. A művészek olyan rendet képzeltek el, amelyben az egyéni szabadság, a társadalmi igazságosság és a kultúra szabadsága felülírja a politika szempontrendszerét, és szabadon áramlik a friss levegő. A kiállítás a Blinken OSA Archívum és az OFF-Biennále Budapest együttműködésében valósult meg (Daniel Baker, Emergency Artefac, 2016, 47 cm diameter, crotcheted from a single metalized polyethylene survival blanket).

A Roma Kortárs Művészeti Múzeum nem létezik. De milyennek kellene lennie, ha mégis volna? Milyen műveket mutasson be és kinek? A RomaMoMA (digitális blog) az European Roma Institute for Arts and Culture (ERIAC) és az OFF-Biennále Budapest kezdeményezése, és kortárs művészeti projektként az érintett közösségek bevonásával, a közös gondolkodás és vita, valamint a kortárs művészet kritikai és diszkurzív lehetőségeit kihasználva hozta létre saját magát: egy elképzelt és mégis valóságos teret, ahol a roma művészetek és művészek is otthonra találnak.

A „MoMA” (Museum of Modern Art) mozaikszó a művészeti múzeumok prototípusára utal, a múzeumok kanonizációs folyamatokban betöltött uralkodó szerepét, és a múzeumi gyűjteményekben a kisebbségi csoportok önreprezentációjának hiányát hangsúlyozza. A RomaMoMA politikai állásfoglalás. A múzeum kérdése nem a roma közösség magánügye, az erőforrások újraelosztásáról, és a társadalmon belüli hatalmi viszonyok átformálásáról szól. Nem az intézmény megvalósulása, hanem az elképzelés „aktusa” kerül fókuszba, és a kirekesztettség, a periférián élők alternatív narratívái és dilemmái. (03_olahnorbi_offbiennale_installacio_terv-01, OMARA-Mara Oláh-Nincs interjú-Everybody Needs Art Collection)

Egy falat látunk, utalás a berlini falra, amely embereket, családokat, testvéreket választott el egymástól. Radikális és alternatív művészeti gesztusokból merítve Oláh Norbert és édesapja húzta fel a falat, önszántukból, és feliratokkal látták el a téglákat (Kisebbség, Rasszizmus, Bőr, Nemzet, Kultusz, Bűnös, stb.). Kőbe vésve (Oláh Norbi, A cigány művész szorongása, 2021). Nem véletlenül, de beugrik Szentjóby Tamás avantgárd téglája is, a Cseh rádió, 1969 c. objektje. Nem siratófalat látunk, nem közhelyszótárat, inkább a fogalmak jelentésének kiüresedett valóságát. A helyszín a Roma Parlament volt épülete a VIII. kerületi Tavaszmező utcában

Mi van ma? Mi van a társadalomban és a művészetben? Mi azok összefüggésével, és annak tagadásával? Mi a Zeitgeist, s mi van, ha nem jelent semmit? – tette fel a kérdéseit György Péter 2015-ben az OFF – Salon des rufusés című írásában (ÉS, 2015. május 8.) Levegőhiány van, mondhatnám közhelyesen. Az élet levegőhiánya, miközben – ahogy Ortega Heidegger Lét és idő könyve kapcsán 1927-ben, lábjegyzetben megjegyezte – Heidegger szerint …az élet nem más mint feladat, probléma, amit szüntelenül, minden pillanatban meg kell oldani. Ahogy a levegőhiányt is. Lélegezni kell, a pandémia, az OFF21 idején, ahogy utána is. György Péter kérdésein és a rájuk adandó válaszokon töprengve. Valami van a levegőben!