06.30.
| Grand Café – Gurubi Ágnes Szív utca című regényének bemutatója >>>
06.19.
| A Tricikli Fesztivál részletes programja >>>
06.09
| Grand Café – Ráolvasás 06. – Krusovszky Dénes: Áttetsző viszonyok >>>
06.08.
| A Szőke Óceán – Szépírók a Vígmatrózban >>>
05.27.
| Isteni testek – kötetbemutató >>>
05.17.
| Munkácsy-díjas festőművész kiállításával nyit újra a REÖK >>>
05.14.
| Online Túlélősóval jelentkezik Szegedről a MASZK Egyesület >>>
04.06.
| Bálint Ádám: Fóliók >>>
03.19.
| Civilként az állam működési hézagaiban – L. Ritók Nóra előadása >>>
 TiszaLINE Szalon

05.17.
| Középiskolások irodalomról – szóval, képpel >>>
06.03.
| Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!) >>>
06.03.
| Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei) >>>
06.02.
| Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája) >>>
06.04.
| Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017) >>>
04.28.
| Előkerültek Pilinszky álmai >>>
04.27.
| PesText 2021 – Négyszázezer forint összdíjazású irodalmi pályázat >>>
04.26.
| A nomádok földje kapta a legjobb film Oscarját >>>
| Tandori Dezső: Szellem és félálom >>>

Acsai Roland, Fenyvesi Orsolya, Lanczkor Gábor, László Liza, Maurits Ferenc, Németh Zoltán, Mary Oliver, Veszprémi Szilveszter versei
Molnár Lajos, Tarcsay Zoltán prózája
Tőzsér Árpád naplójegyzetei
Balázs Katalin, Balogh Gyula, Kelemen Zoltán, Milián Orsolya tanulmánya
Diákmelléklet: Gerencsér Péter a Jókai-regények filmes adap­tációiról

>>>

VERSENY A SZEGEDI EGYETEM FENNÁLLÁSÁNAK
100. ÉVFORDULÓJÁRA
Az SZTE Gyakorló Gimnázium és Általános Iskola magyar nyelv és irodalom munkaközössége áprilisban irodalmi vetélkedővel ünnepelte a Szegedi Tudományegyetem kettős – a szegedi egyetem létrejöttének 100 éves, illetve a szegedi „összegyetem” megalakulásának 20 éves – évfordulóját. Az eseményhez kapcsolódóan a gimnázium az elmúlt év őszén 3 fordulós irodalmi pályázatot hirdetett középiskolás diákok számára […]

>>>

MENÜ imaginaire – Mit (t)eszel, ha az erőforrások végesek?
2021.05.28 - tiszatáj

A BÜRO imaginaire által szervezett MENÜ imaginaire – Mit (t)eszel, ha az erőforrások végesek? című kiállítás az OFF-Biennále 2021-es Levegőt! kiadása keretében valósult meg. A kiállítás a címében megjelölt témát – az ételeket, az evést és az emberi testet – dolgozza fel, mégpedig első pillantásra úgy tűnhet, hogy teszi ezt a kortárs művészeti kiállítások megszokott eszközeivel: a fehér falú teremben egy térkép segítségével installációkat, videoműveket, műtárgyakat, audioszobát járhatunk végig, miközben gazdag műleírásokban is elmélyedhetünk. Összességében a MENÜ mégis rendkívül távol áll a képzőművészeti kiállítások szokásos koncepciójától, amennyiben a körbejárt kérdés és az arra adott tematikus válaszok korántsem fantazmagórikusak, nem igazán vagy nem messzire lépnek ki a feltételes mód szférájába, hanem közvetlen gyakorlati válaszokat igyekeznek adni arra, hogy mivel próbálkozhatunk, ha elértük az erőforrásaink határait, és ilyen körülmények között kell fenntartanunk magunkat ebben a világban.

A művek egy része beillene akár egy kissé rendhagyó szakmai kiállítás felhozatalába is. Az egyik videó (Gerard Ortín Castellví: Future Foods, 2020) hanganyaga például a finn Solar Foods vállalattal készült riport, amely vízből és levegőből a napenergia segítségével valódi, emberi fogyasztásra alkalmas fehérjéket állít elő. Egy másik projekt (Thomas P. GROGAN [Tuda Syuda Collective]: Huzavona, 2018) célja a Moszkva körüli elhagyatott termőföldek optimalizális kihasználása két mesterséges intelligencia, a Farmer és a Séf tárgyalásai révén, amelyektől humán felhasználók ételeket rendelhetnek meg. És van egy olyan kiállítási tárgy is (Marie CAYE & Arvid JENSE: S.A.M. The Symbiotic Autonomous Machine, 2017), amely pedig már-már személy, aki még saját bankszámlával is rendelkezik – a robot kommunikál, és áttetsző edényekből álló belsejében önnön „bélflórájával” fermentálja ízletes üdítőit. A művek mögött tehát komoly innováció és több éves vagy akár évtizedes kutatás és fejlesztés áll.

 

 

A hi-tech projektek mellett jelentős teret kapnak azok a törekvések, amelyek a túlfogyasztás jelenlegi tarthatatlanságára és céltalanságára ébresztenek rá olyan új módokon, amelyeknek sikerül kilépniük a szokványos társadalomkritika megunt sémáiból. A NEOZOON videomunkájában például a Youtube bugyraiból szüretelt ASMR, unboxing, mukbang és egyéb tartalmak egyszerű montázstechnikán keresztül állnak össze mélyen felkavaró egésszé. Az Absentology név alatt futó magyar szerzőpáros hangprojektje az ember végső elemésztődését, önelfogyasztását vagy legjobb esetben kannibalizmusát vizionálja gyomorforgató részletességgel arra az esetre, ha a jelenlegi tendenciákból vonunk le következtetéseket. Arne Hendriks több mint tíz éve vitt zsugorodás-projektje pedig észérvekkel és tudományos bizonyítékokkal igyekszik alátámasztani azt az elgondolást, hogy „ha a hegy nem megy Mohamedhez, Mohamed megy a hegyhez” alapon az erőforrásaink feszegetése helyett a fogyasztást az emberi testnek táplálkozással, szelekcióval és egyéb technikákkal végbevitt kicsinyítésével tudnánk radikálisan csökkenteni. Egyszersmind e mű leszámol az öncélú megalománia által motivált mítoszokkal, miszerint a magas emberek egészségesebbek, erősebbek és boldogabbak lennének.

Másrészről a kiállítás legjelentősebb vonulatát olyan munkák teszik ki, amelyek az idegenszerűvel, a fertelmessel, a megszokottól homlokegyenest eltérővel mint szükségszerű alternatívákkal ismertetik meg a közönséget. Lakner Antal spekulatív (pszeudo-)archeológiával legitimált, de abszolút fogyasztható ősmagyar vegán hínárgulyás evésére buzdít, Hódi Csilla Matango bárja az oly sokak által gyűlölt gombák elévülhetetlen előnyeit és egy esetleges apokalipszis bekövetkeztekor a megkerülhetetlenségüket sugallja interjúrészletekkel kísért, élő és folyamatosan fejlődő gombainstallációjával, amelynek legújabb terméséből a rendezők elmondásuk szerint már ettek is. De található a menün ehető agyag (Masha RU: Ehető Földek Múzeuma, 2017–), testi váladékokon termelt növények (Thieu CUSTERS: Bodyponics, 2018) és paprikás manióka is (SZABÓ Eszter Ágnes: Manióka Show).

 

 

A MENÜ számos viszonylag hosszú videót, több hanganyagot és szöveges művet vonultat fel, emellett minden műhöz bőséges művészi, illetve kurátori leírás tartozik, amelyet minden vendég egy étlap formájában vehet kézhez. A konceptuális művészetnek időnként felróják, hogy a művek kimerülnek a címben és a műleírásban. Jelen esetben még ha ez lenne a helyzet, akkor is kivételesen dús gondolatiságot, túláradó információmennyiséget és sok-sok töprengenivalót szerezne a látogató. Ám a kiállítás az általa felvetett akut kérdésekre erőteljes érzéki és érzelmi hatásokra törő válaszokat is nyújt – és ez még inkább így lenne, ha a pandémia miatt nem vált volna lehetetlenné az ételkóstolás a helyszínen –, amelyek a probléma valódi megoldásának talán egyedüli hatékony eszközei. Elvégre pusztán észérvekkel gyötrelmesen nehéz lehet beláttatni bárkivel, hogy szeretett és megszokott dolgaitól, különösen, ha azok a testi szükségleteit érintik, meg kell válnia, és ellenségesen újakkal kell megbarátkoznia.

A helyzet némileg hasonlít arra, amikor az ökológia atyjának, Alexander von Humboldtnak kellett megértetnie az olvasóival a természet sebezhető működését. Információktól hemzsegő könyveiben érzékletes leírások, magas hőfokú, ódába illő megfogalmazások, regényes elbeszélések és elképesztő ábrák hozták közelebb az emberekhez a hegyről kivágott fák okozta elsivatagosodás vagy a rabszolgákkal fenntartott ültetvényes művelés miatti természetrombolás jelenségeit. És Humboldtnak hála az utókor belátta, részben fejben, de jelentős részben a szívével is, hogy a természet védelemre szorul, és ennek nyomán megalakultak a nemzeti parkok, a természetvédelmi területek és a környezetvédelmi szabályozások szerte a világban.

 

 

Nem egyedülálló tehát, hogy a művészet eszközei elengedhetetlen támogatást nyújtanak egy új tudományterület és globális válság beköszöntekor az új diskurzus és mentalitás kialakulásához. A MENÜ imaginaire kurátori csapata igen fontos ismeretterjesztő és érzékenyítő munkát végez el, amikor megkísérli felnyitni a szemünket arra, hogy az akár évszázadokon át futurisztikusként érzékelt potenciális fejlemények már itt vannak a spájzban, és minden egyes személy életére gyakorlati kihatással lesznek, illetve kellene, hogy legyenek a lehető leghamarabb. Ezzel a MENÜ-féle kiállítástípus új szintre emeli a képzőművészeti kiállítás fogalmát, amennyiben az felfogható egy sokkal inkább tudományos, objektív faktumokat felsorakoztató, mint akár tisztán művészeti, akár elkötelezett műtárgyakat bemutató rendezvényként.

A kiállítótér bejárásakor nem az elvonatkoztatás okoz fennakadást, hanem épp ellenkezőleg, az attól a kényszertől való megszabadulás nehézsége, hogy mindenáron metaforikusan olvassuk a műveket. Rendkívül nehéz ugyanis egy hagyományos galériatérben szó szerint venni mindazt, amit látunk és tapasztalunk, s így egyre-másra azon kaphatjuk magunkat nézelődés közben, hogy a teremőrt, a tárlatvezetőt vagy az internetet faggatjuk arról, hogy vajon ez tényleg létezik? Ez tényleg ehető? Ez itt nőtt, igazi? Ez lehetséges? Ez a kiállításra készült, vagy volt eleve? Pedig a válasz szinte minden esetben igen, ez létezik, ezzel kísérleteznek, és tudományosan teljes mértékben lehetséges, ami tovább fokozza a megdöbbenésünket az e nélkül is különös, furcsa és meghökkentő tények felett. A kiállítás látogatása többé-kevésbé olyan érzés, mintha a Csodák Palotája egy klímaválságra áttematizált, érzékileg felturbózott verziójába csöppennénk egy olyan helyen, ahol a legkevésbé sem számítunk annak semmilyen verziójára. Kortárs művészeti kiállítás vagy nem, a MENÜ imaginaire a művészetkedvelők és a képzőművészet iránt kevésbé fogékony szélesebb közönség érdeklődésére egyaránt méltán számot tarthat. A kiállítás megtekinthető 2021. május 30-ig.

Bodóné Hofecker Zsuzsanna

 

 

Fotók: Biró Dávid

 


Címke: , , ,
2021.06.15 - tiszatáj

CIROK SZABÓ ISTVÁN: AGANCSPARK
KORMÁNYOS ÁKOS: PARAVÁN
Írjuk le anyánk kezét, írjuk le partnerünk testét. Cirok Szabó István Agancspark című kötetében párhuzamként kínálkozik az erdő. A Paraván beszélője ezzel szemben próbálja analitikusan, anatómiai pontosságra törekedve leírni partnere testét, mégis csak az agytekervények közé jutva kiált fel: „Megtaláltalak. / Itt eredsz. / Itt vagy.” A szelíd Agancspark és a nyers Paraván eredője, a felismerés mégis ugyanaz: ember és természet csak együtt értelmezhetők […]

Tovább olvasom >>>
2021.06.15 - tiszatáj

DÓMKERTI ZENÉS ESTÉK
A „püspöki fészek” udvarán ezen a nyáron is megrendezik a Dómkerti Zenés Estéket, a következő évadban pedig világsztárok is fellépnek Szegeden a Filharmónia Magyarország koncertsorozatában, a Tisza bérletben […]

Tovább olvasom >>>
2021.06.14 - tiszatáj

CIROK SZABÓ ISTVÁN: AGANCSPARK
Az utóbbi időben számos fiatal költő figyelemre méltó kiadványát vehette kézbe az érdeklődő olvasó. Ezek egyike az Agancspark című verskötet volt, Cirok Szabó István tollából. A karcsú, mintegy hatvan oldalt kóstáló könyvecske három ciklusába – Lékhorgászat, Nem tapsol senki, A madarak már elmentek, most a halak vándorolnak – mindössze harminchárom verset gyűjtött össze a szerző… – BERETI GÁBOR KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.06.12 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS SZABÓ IMOLA JULIANNÁVAL
Június 19-én Szabó Imola Julianna is vendége lesz a Tricikli Fesztiválnak. A Megálló Közösségi Házban a gyerekirodalom és illusztrációk viszonyáról beszélget majd Kollár Árpáddal, segít bemutatni Darvasi László Pálcika, a detektív című könyvét, és részt vesz a Grand Café Ráolvasás Extra elnevezésű zenés felolvasásán. A szegedi meghívás apropóján gyermekirodalmi-szépirodalmi-illusztrátori pozíciójáról, a 2020 decemberében megjelent Holtak aranya, holdak ezüstje című könyvéről, és a fesztivállal kapcsolatos várakozásairól, terveiről kérdeztük… – VESZPRÉMI SZILVESZTER INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.06.12 - tiszatáj

Acsai Roland, Fenyvesi Orsolya, Lanczkor Gábor, László Liza, Maurits Ferenc, Németh Zoltán, Mary Oliver, Veszprémi Szilveszter versei
Molnár Lajos, Tarcsay Zoltán prózája
Tőzsér Árpád naplójegyzetei
Balázs Katalin, Balogh Gyula, Kelemen Zoltán, Milián Orsolya tanulmánya
Diákmelléklet: Gerencsér Péter a Jókai-regények filmes adap­tációiról

Tovább olvasom >>>
2021.06.11 - tiszatáj

GUNDA
Növényi táplálkozást szorgalmaz, leölt állatok milliárdjai ellen szólal fel. Szerencsére azonban Viktor Kosszakovszkij nem nyílt propagandában érdekelt: a Gunda intim közelségből szemléli egy mikroközeg állatvilágát… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.06.09 - tiszatáj

OPERA ÚJRA ÉLŐBEN – ANDREA CHÉNIER
Az opera azért nagyszerű dolog! Különösen élőben, színpadon. Vagy 8 hónap után ismét élőben hallgatni operát – leírhatatlan mámor! Különösen, hogy az ember egyik kedvencét, a francia forradalom balladáját zúdítja rá a Magyar Állami Operaház amúgy nem létező társulata. Május 29-én Giordano szeszélyes remekének sodró dallamai csendültek föl az Erkel Színházban. Nehezen indul a történet […]

Tovább olvasom >>>
2021.06.08 - tiszatáj

GRÁF DÓRA: KÖRNYEZETISMERET
Az érzékiség halmozása érzéketlenséghez vezet – rendszerint ez a premisszája azoknak a történeteknek, amelyekben a főszereplő az egymást tételesen követő randevúiról, viszonyairól számol be. Monoton sorban felbukkanó és eltűnő (fél)idegenek, utánuk egyre nagyobb űr, elszakadás a valóságtól, stb. – gyakran találkozunk ennek a lélektani folyamatnak az ábrázolásával. Gráf Dóra Környezetismeret című, debütáló lírakötete először is azzal lep meg, hogy habár jelentős részben ilyen versszituációkból építkezik – a női beszélő férfiakkal találkozik, akik valamilyen benyomást tesznek rá, függetlenül attól, (kiderül-e,) mi történik köztük –, merőben szokatlan irányba futtatja ki a szövegeket. Ugyanis derű sugárzik belőlük… – PUROSZ LEONIDASZ KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.06.06 - tiszatáj

EGY LÉTKÖTÉLEN EGYENSÚLYOZÓ GONDOLATAI A TÚLSÓ PART FELÉ.
Nem kellett ehhez a rövid esszéhez címet keresnem. Maga a kötet fedőlapja annyira találó. Nem tudok jobbat. Emlékidő. Őszintén megvallva, nem az esztéta igényességével, hanem a személyes érintettség miatt olvastam el, szinte egy szuszra, a kötetet. Javíthatatlan individualistaként, mindig magamat, a saját életemet kerestem – és találtam meg – a versekben… – BOTOS KATALIN ÍRÁSA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
H. Balogh Gyula: Alsóvárosi hitregékBakos András: Isteni testekSzathmári István: Spanyol reggeliSántha József: BörtönkarnagyNormal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattTandori Dezső: Nincs beszédülésPetőcz András: A visszaforgatott időLengyel András: Tömörkény-tanulmányokKálnay Adél: Szivárványország (Utazz velem!)Virág Zoltán (szerk.): Színkép, hangkép, összkép (Írások elméletről és gyakorlatról)Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Fried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházTandori Dezső: A szomszéd banánhalSeregi Tamás: Művészet és esztétikaÉszlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Zalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)„Ragyogó pusztulás” – kortárs osztrák irodalmi antológia (szerk.: Bombitz Attila)Lengyel András: Ellenkultúra, peremhelyzetben (Marginalitástörténeti vázlatok)Bíró-Balogh Tamás: Az irodalom személyességekabai lóránt: semmi színSzlováknak lenni csodás…Petőcz András: A megvénhedt IstenDemény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólTandori Dezső: Szellem és félálomKálnay Adél: Hamvadó időSzepesi Attila: IstenporPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Sághy Miklós: A fény retorikájaTandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézCsiki László: A kaptárBaka István: Műfordítások III.Jász Attila: Fürdőkádból a tengerTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaBíró-Balogh Tamás: TollvonásokFried István: Magyar irodalom(történet)