06.30.
| Grand Café – Gurubi Ágnes Szív utca című regényének bemutatója >>>
06.19.
| A Tricikli Fesztivál részletes programja >>>
06.09
| Grand Café – Ráolvasás 06. – Krusovszky Dénes: Áttetsző viszonyok >>>
06.08.
| A Szőke Óceán – Szépírók a Vígmatrózban >>>
05.27.
| Isteni testek – kötetbemutató >>>
05.17.
| Munkácsy-díjas festőművész kiállításával nyit újra a REÖK >>>
05.14.
| Online Túlélősóval jelentkezik Szegedről a MASZK Egyesület >>>
04.06.
| Bálint Ádám: Fóliók >>>
03.19.
| Civilként az állam működési hézagaiban – L. Ritók Nóra előadása >>>
 TiszaLINE Szalon

05.17.
| Középiskolások irodalomról – szóval, képpel >>>
06.03.
| Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!) >>>
06.03.
| Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei) >>>
06.02.
| Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája) >>>
06.04.
| Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017) >>>
04.28.
| Előkerültek Pilinszky álmai >>>
04.27.
| PesText 2021 – Négyszázezer forint összdíjazású irodalmi pályázat >>>
04.26.
| A nomádok földje kapta a legjobb film Oscarját >>>
| Tandori Dezső: Szellem és félálom >>>

Acsai Roland, Fenyvesi Orsolya, Lanczkor Gábor, László Liza, Maurits Ferenc, Németh Zoltán, Mary Oliver, Veszprémi Szilveszter versei
Molnár Lajos, Tarcsay Zoltán prózája
Tőzsér Árpád naplójegyzetei
Balázs Katalin, Balogh Gyula, Kelemen Zoltán, Milián Orsolya tanulmánya
Diákmelléklet: Gerencsér Péter a Jókai-regények filmes adap­tációiról

>>>

VERSENY A SZEGEDI EGYETEM FENNÁLLÁSÁNAK
100. ÉVFORDULÓJÁRA
Az SZTE Gyakorló Gimnázium és Általános Iskola magyar nyelv és irodalom munkaközössége áprilisban irodalmi vetélkedővel ünnepelte a Szegedi Tudományegyetem kettős – a szegedi egyetem létrejöttének 100 éves, illetve a szegedi „összegyetem” megalakulásának 20 éves – évfordulóját. Az eseményhez kapcsolódóan a gimnázium az elmúlt év őszén 3 fordulós irodalmi pályázatot hirdetett középiskolás diákok számára […]

>>>

Laboratóriumi patkány
2021.06.05 - tiszatáj

Remélhetnénk, hogy a Netflix kreatív szabadsága nagyobb teret biztosít a zömmel vérbő horrorokat jegyző Alexandre Ajának, csakhogy izgalmas cselekmény ide, visszafogottság oda, végleg kiderül, a rendező nem más, mint egy önértékén középszerű iparos.

Nagyot arathatna ugyan az Oxigénnel. Zárt szituációs thrillerként, vagyis elviekben feszültségépítésben dúskáló űrfilmként fogalmazhatná meg dolgozatát, ám szellemi tartalékai csak ideig-óráig tartanak ki, pontosabban totálisan elillannak a játékidő második felére. Megkérdőjelezhető ötleteit igazából már a nyitány is vázolja. Hófehér, gigászira nőtt labirintusban keresi a menekülési útvonalat egy kísérleti patkány – rövidesen e tanácstalan bóklászásból és a hatalmasra nyíló nagytotál panorámájából generálódik a főcím. Eleinte még nem is lenne bosszantó a publikumhoz kiszóló vizuális formamegoldás: ott kezdődnek a bajok, amikor Aja tizenkilencre is lapot húzva újabb szájbarágós húzásokkal vagy nyakatekert, felesleges bűvésztrükkökkel él.

Dr. Elizabeth Hansen kálváriájában ráadásul temérdek potenciál rejtőzne – az Oxigén egzisztencialista húrokat pengetve zsánerfilmbe olthatna príma karakterdrámát, vagyis a suspense-hatásdinamizmus a sci-fi erkölcsi, humanista dilemmafelvetéseivel léphetne frigyre. Igaz, Aja rögtön az elején deklarálja, őt csupán az előbbi foglalkoztatja: csavarokat halmoz egymásra, a kisebb problémakörökből mind nagyobb konfliktusok fejlődnek ki, így a főhős mentális helytállása rengeteget nyomna a latban. Merthogy a sztori pusztán egy koporsóméretű, zsinórokkal, injekciós tűkkel, valamint egy kék, membránszerű mesterséges intelligenciával felszerelt hibernációs kapszulába helyezi a kiutat kereső doktornőt – voltaképpen az Élve eltemetve red herringekkel teleszórt újrája bontakozik ki, sajnos a 2010-es szellemi előd karakterábrázolása, mögöttes jelentéstartalma és csontig hatoló borzongása nélkül.

 

 

Levelekről, esőcseppekről, napfényről, idilli családi pillanatokról zúdulnak ránk kezdetben vállalható, utána egyre hatásvadászabb flashbackek: az Oxigén primitív hatáskeltő eszközei a főszereplő kriogén kabinjában szöszmötölő patkánnyal érik el arcpirító csúcspontjukat. Aja egyszerűen képtelen jó érzékű ellipszisekkel lyukacsossá faragni a regét, bízva a szemlélő intelligenciájában vagy zsánerismeretében – még oktalan horroreffektusra is futja bio-rémfilmeket idéző fémkarral, ziháló tekintettel, orvosi ridegséggel, de leginkább egy űrben lebegő, oszlásnak induló hulla kilyukadt fejével. Úgy tűnik, mintha Aja, illetve a forgatókönyv szálait ügyetlenül horgoló Christie LeBlanc nem tudnák eldönteni, lecsupaszított űrthrillert, túlélőmozit jegyezzenek a Gravitáció, netán a Backcountry feminista ökohorror/ creature feature-jének stíljében, B-esztétikájú horror-thrillert az Alien után szabadon vagy a Minden odavan zárt szituációs-analitikus monodrámájára tekintsenek ki, lehetőleg Az út vagy a Csillagok között esetleges negédességeivel. Mindenből jut egy kicsi, de annyira sosem elég, hogy valóban mélyítsék Liz belső utazását. Az Oxigén ugyanis, újfent a buta térmetafora révén, önmagunk korlátainak lebírásáról, így érzéseink, látásmódunk kitisztulásáról, emlékeink visszanyeréséről is szól, ám mivel Aja és LeBlanc nagyjából a hősnő korai bizonytalanságaival zongorázzák végig az egész sztorit, nem jutunk közel Dr. Hansen lépcsőzetesen átalakuló emocionális világához kezdeti gyengeségétől, pontosabban elveszettségétől a passzivitás helyébe fokozatosan lépő elszántságáig és küzdeni akarásáig.

 

 

Melanie Laurent-on semmi nem múlik: a Becstelen Brigantyk azóta rendezővé (Lélegezz!, Galveston) avanzsált sztárja igyekszik a legtöbbet kihozni az eredetileg Anne Hathaway-nek, majd Noomi Rapace-nak szánt karakteréből, de a forgatókönyv gyermekbetegségei sajnos úgy engednek neki egyre kevesebb lehetőséget, ahogy figurája is egyre jobban csökkenő oxigénnel, béklyózva, Omicron 267-es alanyként kénytelen helytállni a hipermodern űrkapszulában. Gyötört pillantásait, hol kétségbeesett, másszor reménykedő gesztusait pár színpadiasan túljátszott momentum írja felül, a színésznő – akárcsak Liz – ugyan rátermett, de az űr sötétjében sodródik az árral, legalábbis a forgatókönyvírói, rendezői önkénnyel. Valószínűleg ezért is történhet, hogy az Oxigén, miután félidőre abszolút sutba vágja korai, akár érettnek is definiálható pőre thrillermegoldásait, a sokadik visszapillantás, 2001-re hajazó űrhajó-totál, zavaros magyarázatok, múlt-jelen-jövő összefonódás és megannyi triplacsavaros fordulat után se szó, se beszéd szappanoperai tónust ölt. Hirtelen – miközben a cselekmény részleteit nem a nézőre bízva hagyja homályban, hanem puszta ötlettelenség folytán ejt egyre tátongóbb réseket saját történetén – ugyanis a legrosszabb értelemben könnyfacsaró melodrámák farvizén kezd evezni: ha valaki 7 éve a Csillagok között szentimentalizmusára panaszkodott, azt az Oxigén a legnyálasabb etűdök Föld körüli pályájára repíti és örökkévalóságnak ható 30 perces idegtúrára kényszeríti.

Lizből így tettrekész, férfias vonásokat öltő harcos helyett egy galambként szerelemért búgó, elárult, csaknem nevetségessé tett karakter lesz, plusz az ég sem óvja az Oxigént attól, hogy falvédőbölcsességekkel teli sci-fi románc csapja benne agyon a thrillerzsánert. Noha Aja továbbra sem süllyed a legalapvetőbb mozdulatsorokat is jó hangosan kimondó főhőssel operáló Sodródás mélységeibe, egyrészt felesleges a mélyponthoz viszonyítani, másrészt az Oxigén annyira távol sem áll a Kormákur-féle aránytévesztésektől (vö. Everest). Tökéletesen meglennénk az akarat és a lamúr diadalát hirdető zárósnittek nélkül, egyetlen gondolat viszont több, mint másfél órán át kínoz bennünket: Alexandre Aja síkegyszerű rendezőnímand marad akkor is, ha az összes kreatív megoldás a lábai előtt hever és nem leszakadó végtagokkal, hemoglobinban fürdő, számadattá redukált statisztákkal kell zsonglőrködnie. Sőt, leginkább akkor sül fel, ha emberekkel kell foglalkoznia – onnantól ugyanis hiába nyúl egyre visszatetszőbb képi blöffökhöz, a túlbonyolítás nem leplezi, hanem nagyon is felszínre löki a tehetségtelenségét.

Szabó G. Ádám

 

 

 

Oxygène, 2021

Rendező: Alexandre Aja

Szereplők: Melanie Laurent, Mathieu Amalric, Malik Zidi, Laura Boujenah, Eric Herson-Macarel

 

 

 

 

 

 

 

 


Címke: , , ,
2021.06.15 - tiszatáj

CIROK SZABÓ ISTVÁN: AGANCSPARK
KORMÁNYOS ÁKOS: PARAVÁN
Írjuk le anyánk kezét, írjuk le partnerünk testét. Cirok Szabó István Agancspark című kötetében párhuzamként kínálkozik az erdő. A Paraván beszélője ezzel szemben próbálja analitikusan, anatómiai pontosságra törekedve leírni partnere testét, mégis csak az agytekervények közé jutva kiált fel: „Megtaláltalak. / Itt eredsz. / Itt vagy.” A szelíd Agancspark és a nyers Paraván eredője, a felismerés mégis ugyanaz: ember és természet csak együtt értelmezhetők […]

Tovább olvasom >>>
2021.06.15 - tiszatáj

DÓMKERTI ZENÉS ESTÉK
A „püspöki fészek” udvarán ezen a nyáron is megrendezik a Dómkerti Zenés Estéket, a következő évadban pedig világsztárok is fellépnek Szegeden a Filharmónia Magyarország koncertsorozatában, a Tisza bérletben […]

Tovább olvasom >>>
2021.06.14 - tiszatáj

CIROK SZABÓ ISTVÁN: AGANCSPARK
Az utóbbi időben számos fiatal költő figyelemre méltó kiadványát vehette kézbe az érdeklődő olvasó. Ezek egyike az Agancspark című verskötet volt, Cirok Szabó István tollából. A karcsú, mintegy hatvan oldalt kóstáló könyvecske három ciklusába – Lékhorgászat, Nem tapsol senki, A madarak már elmentek, most a halak vándorolnak – mindössze harminchárom verset gyűjtött össze a szerző… – BERETI GÁBOR KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.06.12 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS SZABÓ IMOLA JULIANNÁVAL
Június 19-én Szabó Imola Julianna is vendége lesz a Tricikli Fesztiválnak. A Megálló Közösségi Házban a gyerekirodalom és illusztrációk viszonyáról beszélget majd Kollár Árpáddal, segít bemutatni Darvasi László Pálcika, a detektív című könyvét, és részt vesz a Grand Café Ráolvasás Extra elnevezésű zenés felolvasásán. A szegedi meghívás apropóján gyermekirodalmi-szépirodalmi-illusztrátori pozíciójáról, a 2020 decemberében megjelent Holtak aranya, holdak ezüstje című könyvéről, és a fesztivállal kapcsolatos várakozásairól, terveiről kérdeztük… – VESZPRÉMI SZILVESZTER INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.06.12 - tiszatáj

Acsai Roland, Fenyvesi Orsolya, Lanczkor Gábor, László Liza, Maurits Ferenc, Németh Zoltán, Mary Oliver, Veszprémi Szilveszter versei
Molnár Lajos, Tarcsay Zoltán prózája
Tőzsér Árpád naplójegyzetei
Balázs Katalin, Balogh Gyula, Kelemen Zoltán, Milián Orsolya tanulmánya
Diákmelléklet: Gerencsér Péter a Jókai-regények filmes adap­tációiról

Tovább olvasom >>>
2021.06.11 - tiszatáj

GUNDA
Növényi táplálkozást szorgalmaz, leölt állatok milliárdjai ellen szólal fel. Szerencsére azonban Viktor Kosszakovszkij nem nyílt propagandában érdekelt: a Gunda intim közelségből szemléli egy mikroközeg állatvilágát… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.06.09 - tiszatáj

OPERA ÚJRA ÉLŐBEN – ANDREA CHÉNIER
Az opera azért nagyszerű dolog! Különösen élőben, színpadon. Vagy 8 hónap után ismét élőben hallgatni operát – leírhatatlan mámor! Különösen, hogy az ember egyik kedvencét, a francia forradalom balladáját zúdítja rá a Magyar Állami Operaház amúgy nem létező társulata. Május 29-én Giordano szeszélyes remekének sodró dallamai csendültek föl az Erkel Színházban. Nehezen indul a történet […]

Tovább olvasom >>>
2021.06.08 - tiszatáj

GRÁF DÓRA: KÖRNYEZETISMERET
Az érzékiség halmozása érzéketlenséghez vezet – rendszerint ez a premisszája azoknak a történeteknek, amelyekben a főszereplő az egymást tételesen követő randevúiról, viszonyairól számol be. Monoton sorban felbukkanó és eltűnő (fél)idegenek, utánuk egyre nagyobb űr, elszakadás a valóságtól, stb. – gyakran találkozunk ennek a lélektani folyamatnak az ábrázolásával. Gráf Dóra Környezetismeret című, debütáló lírakötete először is azzal lep meg, hogy habár jelentős részben ilyen versszituációkból építkezik – a női beszélő férfiakkal találkozik, akik valamilyen benyomást tesznek rá, függetlenül attól, (kiderül-e,) mi történik köztük –, merőben szokatlan irányba futtatja ki a szövegeket. Ugyanis derű sugárzik belőlük… – PUROSZ LEONIDASZ KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.06.06 - tiszatáj

EGY LÉTKÖTÉLEN EGYENSÚLYOZÓ GONDOLATAI A TÚLSÓ PART FELÉ.
Nem kellett ehhez a rövid esszéhez címet keresnem. Maga a kötet fedőlapja annyira találó. Nem tudok jobbat. Emlékidő. Őszintén megvallva, nem az esztéta igényességével, hanem a személyes érintettség miatt olvastam el, szinte egy szuszra, a kötetet. Javíthatatlan individualistaként, mindig magamat, a saját életemet kerestem – és találtam meg – a versekben… – BOTOS KATALIN ÍRÁSA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
H. Balogh Gyula: Alsóvárosi hitregékBakos András: Isteni testekSzathmári István: Spanyol reggeliSántha József: BörtönkarnagyNormal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattTandori Dezső: Nincs beszédülésPetőcz András: A visszaforgatott időLengyel András: Tömörkény-tanulmányokKálnay Adél: Szivárványország (Utazz velem!)Virág Zoltán (szerk.): Színkép, hangkép, összkép (Írások elméletről és gyakorlatról)Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Fried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházTandori Dezső: A szomszéd banánhalSeregi Tamás: Művészet és esztétikaÉszlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Zalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)„Ragyogó pusztulás” – kortárs osztrák irodalmi antológia (szerk.: Bombitz Attila)Lengyel András: Ellenkultúra, peremhelyzetben (Marginalitástörténeti vázlatok)Bíró-Balogh Tamás: Az irodalom személyességekabai lóránt: semmi színSzlováknak lenni csodás…Petőcz András: A megvénhedt IstenDemény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólTandori Dezső: Szellem és félálomKálnay Adél: Hamvadó időSzepesi Attila: IstenporPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Sághy Miklós: A fény retorikájaTandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézCsiki László: A kaptárBaka István: Műfordítások III.Jász Attila: Fürdőkádból a tengerTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaBíró-Balogh Tamás: TollvonásokFried István: Magyar irodalom(történet)