10.11.
| Pinceszínház – Ágens Társulat – Tragédia: Az ember >>>
09.27.
| Pinceszínház – Maggi és Lillemor >>>
09.26.
| PesText – Vigyázat, ez Bob Dylan! >>>
09.26.
| Pinceszínház – Ágens Társulat: Kurtizánképző >>>
09.22.
| Egy ragyogó tehetség a tűzhányók és gleccserek országából – Víkingur Ólafsson végre ismét a Müpában >>>
09.20.
| Roma Hősök – Európai drámák kötetbemutató >>>
09.19.
| A Pinceszínházban tartja Ady-estje ősbemutatóját Jordán Tamás >>>
09.18.
| A Szentendrei Teátrum produkcióival folytatódik a MASZK őszi kollekciója >>>
09.17.
| Nemzetközi sztárírók és a hazai kulturális élet legjava a 2021-es PesText fesztiválon >>>

09.16.
| Kardos Sándor kapja a ZSIFF idei életműdíját >>>
05.17.
| Középiskolások irodalomról – szóval, képpel >>>
06.03.
| Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!) >>>
06.03.
| Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei) >>>
06.02.
| Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája) >>>
06.04.
| Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017) >>>
04.28.
| Előkerültek Pilinszky álmai >>>
04.27.
| PesText 2021 – Négyszázezer forint összdíjazású irodalmi pályázat >>>
04.26.
| A nomádok földje kapta a legjobb film Oscarját >>>

DANTE KÖREI
700 éve halt meg a költő

Tandori Dezső verse, Petrarca, Pier Paolo Pasolini művei

Kerber Balázs válogatása,a kortárs olasz költészetből

Vígh Éva, Máté Ágnes, Szörényi László, Kabdebó Lóránt, Nádasdy Ádám, Kocziszky Éva, Yilmaz-Mészáros Enikő, Pál József írása Dante művészetéről

>>>

VERSENY A SZEGEDI EGYETEM FENNÁLLÁSÁNAK
100. ÉVFORDULÓJÁRA
Az SZTE Gyakorló Gimnázium és Általános Iskola magyar nyelv és irodalom munkaközössége áprilisban irodalmi vetélkedővel ünnepelte a Szegedi Tudományegyetem kettős – a szegedi egyetem létrejöttének 100 éves, illetve a szegedi „összegyetem” megalakulásának 20 éves – évfordulóját. Az eseményhez kapcsolódóan a gimnázium az elmúlt év őszén 3 fordulós irodalmi pályázatot hirdetett középiskolás diákok számára […]

>>>

Laboratóriumi patkány
2021.06.05 - tiszatáj

Remélhetnénk, hogy a Netflix kreatív szabadsága nagyobb teret biztosít a zömmel vérbő horrorokat jegyző Alexandre Ajának, csakhogy izgalmas cselekmény ide, visszafogottság oda, végleg kiderül, a rendező nem más, mint egy önértékén középszerű iparos.

Nagyot arathatna ugyan az Oxigénnel. Zárt szituációs thrillerként, vagyis elviekben feszültségépítésben dúskáló űrfilmként fogalmazhatná meg dolgozatát, ám szellemi tartalékai csak ideig-óráig tartanak ki, pontosabban totálisan elillannak a játékidő második felére. Megkérdőjelezhető ötleteit igazából már a nyitány is vázolja. Hófehér, gigászira nőtt labirintusban keresi a menekülési útvonalat egy kísérleti patkány – rövidesen e tanácstalan bóklászásból és a hatalmasra nyíló nagytotál panorámájából generálódik a főcím. Eleinte még nem is lenne bosszantó a publikumhoz kiszóló vizuális formamegoldás: ott kezdődnek a bajok, amikor Aja tizenkilencre is lapot húzva újabb szájbarágós húzásokkal vagy nyakatekert, felesleges bűvésztrükkökkel él.

Dr. Elizabeth Hansen kálváriájában ráadásul temérdek potenciál rejtőzne – az Oxigén egzisztencialista húrokat pengetve zsánerfilmbe olthatna príma karakterdrámát, vagyis a suspense-hatásdinamizmus a sci-fi erkölcsi, humanista dilemmafelvetéseivel léphetne frigyre. Igaz, Aja rögtön az elején deklarálja, őt csupán az előbbi foglalkoztatja: csavarokat halmoz egymásra, a kisebb problémakörökből mind nagyobb konfliktusok fejlődnek ki, így a főhős mentális helytállása rengeteget nyomna a latban. Merthogy a sztori pusztán egy koporsóméretű, zsinórokkal, injekciós tűkkel, valamint egy kék, membránszerű mesterséges intelligenciával felszerelt hibernációs kapszulába helyezi a kiutat kereső doktornőt – voltaképpen az Élve eltemetve red herringekkel teleszórt újrája bontakozik ki, sajnos a 2010-es szellemi előd karakterábrázolása, mögöttes jelentéstartalma és csontig hatoló borzongása nélkül.

 

 

Levelekről, esőcseppekről, napfényről, idilli családi pillanatokról zúdulnak ránk kezdetben vállalható, utána egyre hatásvadászabb flashbackek: az Oxigén primitív hatáskeltő eszközei a főszereplő kriogén kabinjában szöszmötölő patkánnyal érik el arcpirító csúcspontjukat. Aja egyszerűen képtelen jó érzékű ellipszisekkel lyukacsossá faragni a regét, bízva a szemlélő intelligenciájában vagy zsánerismeretében – még oktalan horroreffektusra is futja bio-rémfilmeket idéző fémkarral, ziháló tekintettel, orvosi ridegséggel, de leginkább egy űrben lebegő, oszlásnak induló hulla kilyukadt fejével. Úgy tűnik, mintha Aja, illetve a forgatókönyv szálait ügyetlenül horgoló Christie LeBlanc nem tudnák eldönteni, lecsupaszított űrthrillert, túlélőmozit jegyezzenek a Gravitáció, netán a Backcountry feminista ökohorror/ creature feature-jének stíljében, B-esztétikájú horror-thrillert az Alien után szabadon vagy a Minden odavan zárt szituációs-analitikus monodrámájára tekintsenek ki, lehetőleg Az út vagy a Csillagok között esetleges negédességeivel. Mindenből jut egy kicsi, de annyira sosem elég, hogy valóban mélyítsék Liz belső utazását. Az Oxigén ugyanis, újfent a buta térmetafora révén, önmagunk korlátainak lebírásáról, így érzéseink, látásmódunk kitisztulásáról, emlékeink visszanyeréséről is szól, ám mivel Aja és LeBlanc nagyjából a hősnő korai bizonytalanságaival zongorázzák végig az egész sztorit, nem jutunk közel Dr. Hansen lépcsőzetesen átalakuló emocionális világához kezdeti gyengeségétől, pontosabban elveszettségétől a passzivitás helyébe fokozatosan lépő elszántságáig és küzdeni akarásáig.

 

 

Melanie Laurent-on semmi nem múlik: a Becstelen Brigantyk azóta rendezővé (Lélegezz!, Galveston) avanzsált sztárja igyekszik a legtöbbet kihozni az eredetileg Anne Hathaway-nek, majd Noomi Rapace-nak szánt karakteréből, de a forgatókönyv gyermekbetegségei sajnos úgy engednek neki egyre kevesebb lehetőséget, ahogy figurája is egyre jobban csökkenő oxigénnel, béklyózva, Omicron 267-es alanyként kénytelen helytállni a hipermodern űrkapszulában. Gyötört pillantásait, hol kétségbeesett, másszor reménykedő gesztusait pár színpadiasan túljátszott momentum írja felül, a színésznő – akárcsak Liz – ugyan rátermett, de az űr sötétjében sodródik az árral, legalábbis a forgatókönyvírói, rendezői önkénnyel. Valószínűleg ezért is történhet, hogy az Oxigén, miután félidőre abszolút sutba vágja korai, akár érettnek is definiálható pőre thrillermegoldásait, a sokadik visszapillantás, 2001-re hajazó űrhajó-totál, zavaros magyarázatok, múlt-jelen-jövő összefonódás és megannyi triplacsavaros fordulat után se szó, se beszéd szappanoperai tónust ölt. Hirtelen – miközben a cselekmény részleteit nem a nézőre bízva hagyja homályban, hanem puszta ötlettelenség folytán ejt egyre tátongóbb réseket saját történetén – ugyanis a legrosszabb értelemben könnyfacsaró melodrámák farvizén kezd evezni: ha valaki 7 éve a Csillagok között szentimentalizmusára panaszkodott, azt az Oxigén a legnyálasabb etűdök Föld körüli pályájára repíti és örökkévalóságnak ható 30 perces idegtúrára kényszeríti.

Lizből így tettrekész, férfias vonásokat öltő harcos helyett egy galambként szerelemért búgó, elárult, csaknem nevetségessé tett karakter lesz, plusz az ég sem óvja az Oxigént attól, hogy falvédőbölcsességekkel teli sci-fi románc csapja benne agyon a thrillerzsánert. Noha Aja továbbra sem süllyed a legalapvetőbb mozdulatsorokat is jó hangosan kimondó főhőssel operáló Sodródás mélységeibe, egyrészt felesleges a mélyponthoz viszonyítani, másrészt az Oxigén annyira távol sem áll a Kormákur-féle aránytévesztésektől (vö. Everest). Tökéletesen meglennénk az akarat és a lamúr diadalát hirdető zárósnittek nélkül, egyetlen gondolat viszont több, mint másfél órán át kínoz bennünket: Alexandre Aja síkegyszerű rendezőnímand marad akkor is, ha az összes kreatív megoldás a lábai előtt hever és nem leszakadó végtagokkal, hemoglobinban fürdő, számadattá redukált statisztákkal kell zsonglőrködnie. Sőt, leginkább akkor sül fel, ha emberekkel kell foglalkoznia – onnantól ugyanis hiába nyúl egyre visszatetszőbb képi blöffökhöz, a túlbonyolítás nem leplezi, hanem nagyon is felszínre löki a tehetségtelenségét.

Szabó G. Ádám

 

 

 

Oxygène, 2021

Rendező: Alexandre Aja

Szereplők: Melanie Laurent, Mathieu Amalric, Malik Zidi, Laura Boujenah, Eric Herson-Macarel

 

 

 

 

 

 

 

 


Címke: , , ,
2021.09.19 - tiszatáj

ZŰRÖS KETTYINTÉS, AVAGY PORNÓ A DILIHÁZBAN
Provokatív, egyúttal rendkívül intelligens, önmagunk és társadalmunk elé görbe tükröt illesztő remekművet alkotott a román újhullám egyik leginkább jegyzett direktora: Radu Jude előző munkája nyomvonalán haladva vágta zsebre az Arany Medvét és alkotta meg pályája eddigi talán legjobbját… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.16 - tiszatáj

ARANYI SÁNDOR ÉS TANÍTVÁNYAI
Ezek a melók itt most azért érdekesek, mert nem egy téma vagy szemléletmód, hanem Aranyi mentén kerültek a falra. Az ő egykori, mára szakmailag elismert tanítványai állítanak itt ki, és ezt leszámítva semmi közös, vagy semmiféle kapcsolódási pont nincs a falra kerülő munkákban… – VÁRALJAI ANNA MEGNYITÓJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.16 - tiszatáj

SZABÓ IMOLA JULIANNA: LAKÁSA VAN BENNEM
Szabó Imola Julianna kötete olyan, mint egy tüdő. Páros, lebernyeges szerv, szükséges a légzéshez, egyszerre gyakorolja a megtartást és az elengedést. Nem szól olyanról, amiről az élet ne szólna: kórházi látogatások, nagyszülők halála, terhesség, bántalmazás, válás, költözés, szülés, gyermeknevelés, betegségek, elöregedés. Mindezek egy képileg is burjánzó nyelven, a megértés vágyának orgánumán… – SZUTORISZ SZABOLCS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.16 - tiszatáj

SZALAI ALEXA RITA TÁNCMŰVÉSZ, AZ 1984 KOREOGRÁFUS-ASSZISZTENSE
Táncol, tanít, az 1984 című sikerprodukció koreográfus-asszisztenseként is dolgozik Szalai Alexa Rita táncművész, a Szegedi Nemzeti Színház tánckarának tagja, aki Győrből került a Tisza partjára… – HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.15 - tiszatáj

DANTE KÖREI
700 éve halt meg a költő

Tandori Dezső verse, Petrarca, Pier Paolo Pasolini művei

Kerber Balázs válogatása,a kortárs olasz költészetből

Vígh Éva, Máté Ágnes, Szörényi László, Kabdebó Lóránt, Nádasdy Ádám, Kocziszky Éva, Yilmaz-Mészáros Enikő, Pál József írása Dante művészetéről

Tovább olvasom >>>
2021.09.15 - tiszatáj

FERENCZY ORSOLYA MUSETTA SZEREPÉRE KÉSZÜL
Sűrű évad vár Ferenczy Orsolyára, a Szegedi Nemzeti Színház Erdélyből indult fiatal magánénekesére, akit legközelebb októberben Musetta szerepében láthat a közönség Göttinger Pál nagyszínházi Bohémélet-rendezésében. Novemberben Belinda, decemberben Konstanze, márciusban Donna Anna szerepében lép színpadra, az évad végén pedig a Marica grófnő Lizáját alakítja… – HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.13 - tiszatáj

STILLWATER
Műfaji hagyomány és szerzői világkép példás egyensúlya: Tom McCarthy védjegyei nem tűnnek el, a 2015-ös Oscar-nyertes Spotlight után a független közegből érkező direktor újabb lépést tesz a populáris filmkészítés irányába, de csupán annyi sallanggal, hogy azok ne gátolják ambíciói kiteljesedését… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.13 - tiszatáj

HORVÁTH DÁNIEL FESTŐMŰVÉSZ MÁS TÁJAK CÍMŰ KIÁLLÍTÁSA A K GALÉRIÁBAN
Lead: Burjánzó, zöldellő növények kavargó színfoltjai borítják be a K Galéria alagsori kiállítótermét. A buja növényzet között hol katonák masíroznak kivont karddal, hol piciny házikó képe tűnik fel egy szikrázó gyémánton. Horváth Dániel új, Más tájak című kiállításának különös tájképei között járok… – TAKÁTS FÁBIÁN BESZÁMOLÓJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.12 - tiszatáj

KÖZÖNSÉGTALÁLKOZÓ KRASZNAHORKAI BALÁZS RENDEZŐVEL A BELVÁROSI MOZIBAN
A gyönyörűséges Máramarosi-havasokban játszódik Krasznahorkai Balázs első nagyjátékfilmje, a különös apa-fiú történetet elmesélő Hasadék, amiről a rendezővel és a fiút alakító Babai Dénessel hallhattak beszélgetést a Belvárosi mozi nézői a péntek esti vetítés utáni közönségtalálkozón. Házigazdaként Ibos Éva kritikus, művészettörténész faggatta a vendégeket… – HOLLÓSI ZSOLT BESZÁMOLÓJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Tandori Dezső: Felplusztulás, leplusztulás (Előzetességek és utólagosságok [2018–2019])Demény Péter: Az élet gesztenyéi (Slágerek, sanzonok, slamasztikák)H. Balogh Gyula: Alsóvárosi hitregékBakos András: Isteni testekSzathmári István: Spanyol reggeliSántha József: BörtönkarnagyNormal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattTandori Dezső: Nincs beszédülésPetőcz András: A visszaforgatott időLengyel András: Tömörkény-tanulmányokKálnay Adél: Szivárványország (Utazz velem!)Virág Zoltán (szerk.): Színkép, hangkép, összkép (Írások elméletről és gyakorlatról)Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Fried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházTandori Dezső: A szomszéd banánhalSeregi Tamás: Művészet és esztétikaÉszlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Zalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)„Ragyogó pusztulás” – kortárs osztrák irodalmi antológia (szerk.: Bombitz Attila)Lengyel András: Ellenkultúra, peremhelyzetben (Marginalitástörténeti vázlatok)Bíró-Balogh Tamás: Az irodalom személyességekabai lóránt: semmi színSzlováknak lenni csodás…Petőcz András: A megvénhedt IstenDemény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólTandori Dezső: Szellem és félálomKálnay Adél: Hamvadó időSzepesi Attila: IstenporPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Sághy Miklós: A fény retorikájaTandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézCsiki László: A kaptárBaka István: Műfordítások III.Jász Attila: Fürdőkádból a tengerTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaBíró-Balogh Tamás: TollvonásokFried István: Magyar irodalom(történet)