06.30.
| Grand Café – Gurubi Ágnes Szív utca című regényének bemutatója >>>
06.19.
| A Tricikli Fesztivál részletes programja >>>
06.09
| Grand Café – Ráolvasás 06. – Krusovszky Dénes: Áttetsző viszonyok >>>
06.08.
| A Szőke Óceán – Szépírók a Vígmatrózban >>>
05.27.
| Isteni testek – kötetbemutató >>>
05.17.
| Munkácsy-díjas festőművész kiállításával nyit újra a REÖK >>>
05.14.
| Online Túlélősóval jelentkezik Szegedről a MASZK Egyesület >>>
04.06.
| Bálint Ádám: Fóliók >>>
03.19.
| Civilként az állam működési hézagaiban – L. Ritók Nóra előadása >>>
 TiszaLINE Szalon

05.17.
| Középiskolások irodalomról – szóval, képpel >>>
06.03.
| Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!) >>>
06.03.
| Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei) >>>
06.02.
| Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája) >>>
06.04.
| Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017) >>>
04.28.
| Előkerültek Pilinszky álmai >>>
04.27.
| PesText 2021 – Négyszázezer forint összdíjazású irodalmi pályázat >>>
04.26.
| A nomádok földje kapta a legjobb film Oscarját >>>
| Tandori Dezső: Szellem és félálom >>>

Acsai Roland, Fenyvesi Orsolya, Lanczkor Gábor, László Liza, Maurits Ferenc, Németh Zoltán, Mary Oliver, Veszprémi Szilveszter versei
Molnár Lajos, Tarcsay Zoltán prózája
Tőzsér Árpád naplójegyzetei
Balázs Katalin, Balogh Gyula, Kelemen Zoltán, Milián Orsolya tanulmánya
Diákmelléklet: Gerencsér Péter a Jókai-regények filmes adap­tációiról

>>>

VERSENY A SZEGEDI EGYETEM FENNÁLLÁSÁNAK
100. ÉVFORDULÓJÁRA
Az SZTE Gyakorló Gimnázium és Általános Iskola magyar nyelv és irodalom munkaközössége áprilisban irodalmi vetélkedővel ünnepelte a Szegedi Tudományegyetem kettős – a szegedi egyetem létrejöttének 100 éves, illetve a szegedi „összegyetem” megalakulásának 20 éves – évfordulóját. Az eseményhez kapcsolódóan a gimnázium az elmúlt év őszén 3 fordulós irodalmi pályázatot hirdetett középiskolás diákok számára […]

>>>

Hogyan ne rendezzünk thrillert?
2021.05.31 - tiszatáj

NŐ AZ ABLAKBAN

Le a turkálós doboz aljára. A. J. Finn sikerregényének feldolgozása intelligensebbnek próbálja hazudni magát az átlagnál, de igazából már a játékidő felénél vakvágányra fut, plusz némi agymunkával könnyen leleplezhetőek az átlátszó csavarjai.

Ízig-vérig hányatott sorsú produkcióról beszélünk: a 2018-as forráseredeti szerzője ráktúlélőként hazudta végig karrierjét, valamint a kórt szűkebb családjára is kiterjesztette, az adaptáció már 2019-ben a gyöngyvásznon ragyoghatott volna az újjászerveződött 20th Century Studios égisze alatt. Csakhogy a tesztvetítések gyalázatos eredményeket hoztak, melynek következtében felismerhetetlenre nyiszálták a leforgatott anyagot, hogy aztán a 2020. tavaszi premiernek a koronavírus vessen gátat és még az érinthetetlennek vélt Scott Rudin producer bántalmazási ügyei is napvilágra jussanak.

Persze, mindezek csupán talmi marketinginformációk, írhatnánk, nem ildomos nekik hinni – ám elég csak a tényszerű újravágások sorozatára gondolni és rögtön fejvakarva nézünk a ránk váró 100 perc elébe. Tonális problémákba ilyenkor ugyanúgy ütközhetünk, mint cselekményre kiható logikai bakugrásokba és a Nő az ablakban sajnos gyorsan be is igazolja a prekoncepcióinkat. Szekérderéknyi akad mindkettőből, ráadásul jóval zavaróbb, hogy a leginkább kosztümös drámák (Vágy és vezeklés, Anna Karenina) gyártásában jeleskedő, még a Brando-féle method-naturalizmust sem preferáló, hanem a teátrális brit színjátszásra esküvő Joe Wrightnak láthatóan gőze sincs a thriller lélektanáról. Merev, statikus vágóképeit képtelen dinamizmussal vértezni, remélt színésziskolája nem tárja szélesre kapuit az Amy Adams, Gary Oldman, Julianne Moore alkotta tanerő izzadságos munkája dacára sem és hiába szegődött az alapanyag helyre pofozásához a drámaíróként és karakterformálóként is becsült Tracy Letts, sajnos olcsó szemfényvesztés az eredmény, a Nő az ablakban létidegen, különféle, de egymáshoz sehogy nem illő anyagokból összetákolt kontármunka.

 

 

Tetszetős premissza a Hátsó ablak sztorisémájának feministává duzzasztása, evezni is kezd a mozi a Gillian Flynn (Holtodiglan), Paula Hawkins (Lány a vonaton) örvén szárnyra kapott női fesztültségdarabok farvizén, csakhogy az összehasonlítás pusztán külső jegyekben érvényes, jellemrajz terén vagy Fincher, pláne Hitchcock előtti főhajtásként irtózatos bukás. Noha kezdetben még csak vészesnek sem tűnik Wright próbálkozása, a Nő az ablakban nehéz kézzel skiccelt expozíciói, flashbackjei betonközepes szintre lövik be magukat, de rögtön érezhető, a plusz totálisan hiányzik a vászonátiratból. ’90-es évekbeli stúdióthrillerekre (ld.: A kéz, amely a bölcsőt ringatja) reflektálnak az alakítások, a jelenetszervezés, a felütés hangulata – csupán modulárisan, panelekből építkezve cammog előre a fabula, a rendező jó tanulóként pipálgatja az összes klisé rubrikáját. Sőt, drámai tartalékokkal is bírhat a Nő az ablakban. Látszat és valóság határainak felszívódásáról beszélhetne a hősnő, a korábbi gyerekpszichológus, Dr. Anna Fox paranoiáján, agorafóbiáján, külön élő férjének intézett telefonjain, valamint csalárdnak tűnő ismerősei realitástorzító mondatain keresztül a George Cukor-féle Gázláng noir-stíljében, ám a sárgásbarnába és egyéb sötét tónusokba burkolt szcénák egyedül talmi sejtelmeskedést kölcsönöznek a műnek.

Festékként loccsan a vér egy CGI-installáción, autóbalesetben landolt, hólepte kocsi víziója éktelenkedik a nappali parkettáján, nyílt Hátsó ablak-idézetek sorjáznak, ügyetlen blendék, áttűnések, a nevezett tesztvetítések beavatkozásának nyomait magukon viselő, folyamatosságot alig tartalmazó vágások jönnek-mennek. Wright irritálóan trendire veszi a figurát, ám bravúroskodása véletlenül sem a cselekményt szolgálja: üvölt róla, hogy nem tud mit kezdeni a filmmel, vizuális ötletbörzéje képi blöffökből álló semmiségek garmadája, amelyek nem növelik a suspense-t, hanem inkább eltávolítanak attól. Olykor persze mintha észlelné a készítőgárda, így ez nem lesz jó, próbálnak hát kezdeni valamit az Amy Adams játszotta Anna indokolatlan szorongásaival, ám sajnálatos módon a nő és kétes múltú bérlője, valamint szemközti szomszédjai is kidolgozatlan cselekményszervező elemekké, kényszeredett fordulatokat nagy keservvel rugdaló plot device-okká silányulnak. Jellemük nincs, kétdimenziós figurák, intrikáik vagy jó szándékuk az újabb és újabb, önmagukat milliószor felülíró, így lassan röhejbe fulladó csavarok értelmetlen indikátorai – szóval hiába bízik a brit nagyságokat instruáló Wright a főszereplő tanácstalan bámészkodásaiban, ha e dezorientált pillanatok senkiről, magáról a centrális alakról sem árulnak el olyasmit, amit egy-két, amúgy teljesen színpadias, direkt kimondott szentencia ne tett volna meg.

 

 

Eddig is világos lehetett, miért száműzték a Foxról a Netflixre a direktor zsánerfilmes fiaskóját, de a Nő az ablakban – nem lepődhetünk meg, ha az alkotással a jövő évi Arany Málna-jelöltjek között találkozunk – még ezt is képes fokozni. Szégyentelenül srófolja az ostoba, képtelen fordulatait, faarccal ugrik cápát, miközben az író, Wright, Adams és Oldman nem veszik, esetleg nem szeretnék észrevenni, mihez is asszisztálnak. Kibírhatatlan mélypontját ráadásul nem más, mint a lényeget jelentő megoldás hozza el. Végképp a szándéktalan vígjátékok (unintentional comedy) terepén járunk, effektek helyettesítik a panorámákat, de még a legalapvetőbb, embertelenül szemet szúró vágásokat, leplezett hosszú beállításokat is, a gyilkos személyén, pláne az indítékain csak a fejünket fogjuk, és az arcunkat karmolásszuk: már-már elrettentő példaként üvölti, sőt, óhajtja a mozi, hogy filmiskolás tankönyvek dilettáns thrillerekről vagy slasherekről szóló fejezetében szerepeljen.

A Nő az ablakban így, a nagy révbe érést otromba metaforaként hangsúlyozó epilóggal karöltve sajnos újabb bizonyítéka az egyre inkább mennyiségi termelésre, nem pedig minőségi tartalomszolgáltatásra voksoló Netflix üzletpolitikájának. Az idén heti újdonságokkal jelentkező streaming-csatorna (műsortervét épp a Paramount+ készül honosítani) újabb lépést tett a túlzásból fakadó értéktelenedés felé, amely révén roppant indokoltnak tűnik, ha a szolgáltatót egyre gyakrabban a ’80-as évek ugyancsak fejetlenül termelő Cannon Filmsének digitális utódjaként írjuk le.

Szabó G. Ádám

 

 

 

The Woman in the Window, 2021

Rendező: Joe Wright

Szereplők: Amy Adams, Gary Oldman, Anthony Mackie, Fred Hechinger, Wyatt Russell

 

 

 

 

 

 

 

 


Címke: , , ,
2021.06.15 - tiszatáj

CIROK SZABÓ ISTVÁN: AGANCSPARK
KORMÁNYOS ÁKOS: PARAVÁN
Írjuk le anyánk kezét, írjuk le partnerünk testét. Cirok Szabó István Agancspark című kötetében párhuzamként kínálkozik az erdő. A Paraván beszélője ezzel szemben próbálja analitikusan, anatómiai pontosságra törekedve leírni partnere testét, mégis csak az agytekervények közé jutva kiált fel: „Megtaláltalak. / Itt eredsz. / Itt vagy.” A szelíd Agancspark és a nyers Paraván eredője, a felismerés mégis ugyanaz: ember és természet csak együtt értelmezhetők […]

Tovább olvasom >>>
2021.06.15 - tiszatáj

DÓMKERTI ZENÉS ESTÉK
A „püspöki fészek” udvarán ezen a nyáron is megrendezik a Dómkerti Zenés Estéket, a következő évadban pedig világsztárok is fellépnek Szegeden a Filharmónia Magyarország koncertsorozatában, a Tisza bérletben […]

Tovább olvasom >>>
2021.06.14 - tiszatáj

CIROK SZABÓ ISTVÁN: AGANCSPARK
Az utóbbi időben számos fiatal költő figyelemre méltó kiadványát vehette kézbe az érdeklődő olvasó. Ezek egyike az Agancspark című verskötet volt, Cirok Szabó István tollából. A karcsú, mintegy hatvan oldalt kóstáló könyvecske három ciklusába – Lékhorgászat, Nem tapsol senki, A madarak már elmentek, most a halak vándorolnak – mindössze harminchárom verset gyűjtött össze a szerző… – BERETI GÁBOR KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.06.12 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS SZABÓ IMOLA JULIANNÁVAL
Június 19-én Szabó Imola Julianna is vendége lesz a Tricikli Fesztiválnak. A Megálló Közösségi Házban a gyerekirodalom és illusztrációk viszonyáról beszélget majd Kollár Árpáddal, segít bemutatni Darvasi László Pálcika, a detektív című könyvét, és részt vesz a Grand Café Ráolvasás Extra elnevezésű zenés felolvasásán. A szegedi meghívás apropóján gyermekirodalmi-szépirodalmi-illusztrátori pozíciójáról, a 2020 decemberében megjelent Holtak aranya, holdak ezüstje című könyvéről, és a fesztivállal kapcsolatos várakozásairól, terveiről kérdeztük… – VESZPRÉMI SZILVESZTER INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.06.12 - tiszatáj

Acsai Roland, Fenyvesi Orsolya, Lanczkor Gábor, László Liza, Maurits Ferenc, Németh Zoltán, Mary Oliver, Veszprémi Szilveszter versei
Molnár Lajos, Tarcsay Zoltán prózája
Tőzsér Árpád naplójegyzetei
Balázs Katalin, Balogh Gyula, Kelemen Zoltán, Milián Orsolya tanulmánya
Diákmelléklet: Gerencsér Péter a Jókai-regények filmes adap­tációiról

Tovább olvasom >>>
2021.06.11 - tiszatáj

GUNDA
Növényi táplálkozást szorgalmaz, leölt állatok milliárdjai ellen szólal fel. Szerencsére azonban Viktor Kosszakovszkij nem nyílt propagandában érdekelt: a Gunda intim közelségből szemléli egy mikroközeg állatvilágát… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.06.09 - tiszatáj

OPERA ÚJRA ÉLŐBEN – ANDREA CHÉNIER
Az opera azért nagyszerű dolog! Különösen élőben, színpadon. Vagy 8 hónap után ismét élőben hallgatni operát – leírhatatlan mámor! Különösen, hogy az ember egyik kedvencét, a francia forradalom balladáját zúdítja rá a Magyar Állami Operaház amúgy nem létező társulata. Május 29-én Giordano szeszélyes remekének sodró dallamai csendültek föl az Erkel Színházban. Nehezen indul a történet […]

Tovább olvasom >>>
2021.06.08 - tiszatáj

GRÁF DÓRA: KÖRNYEZETISMERET
Az érzékiség halmozása érzéketlenséghez vezet – rendszerint ez a premisszája azoknak a történeteknek, amelyekben a főszereplő az egymást tételesen követő randevúiról, viszonyairól számol be. Monoton sorban felbukkanó és eltűnő (fél)idegenek, utánuk egyre nagyobb űr, elszakadás a valóságtól, stb. – gyakran találkozunk ennek a lélektani folyamatnak az ábrázolásával. Gráf Dóra Környezetismeret című, debütáló lírakötete először is azzal lep meg, hogy habár jelentős részben ilyen versszituációkból építkezik – a női beszélő férfiakkal találkozik, akik valamilyen benyomást tesznek rá, függetlenül attól, (kiderül-e,) mi történik köztük –, merőben szokatlan irányba futtatja ki a szövegeket. Ugyanis derű sugárzik belőlük… – PUROSZ LEONIDASZ KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.06.06 - tiszatáj

EGY LÉTKÖTÉLEN EGYENSÚLYOZÓ GONDOLATAI A TÚLSÓ PART FELÉ.
Nem kellett ehhez a rövid esszéhez címet keresnem. Maga a kötet fedőlapja annyira találó. Nem tudok jobbat. Emlékidő. Őszintén megvallva, nem az esztéta igényességével, hanem a személyes érintettség miatt olvastam el, szinte egy szuszra, a kötetet. Javíthatatlan individualistaként, mindig magamat, a saját életemet kerestem – és találtam meg – a versekben… – BOTOS KATALIN ÍRÁSA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
H. Balogh Gyula: Alsóvárosi hitregékBakos András: Isteni testekSzathmári István: Spanyol reggeliSántha József: BörtönkarnagyNormal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattTandori Dezső: Nincs beszédülésPetőcz András: A visszaforgatott időLengyel András: Tömörkény-tanulmányokKálnay Adél: Szivárványország (Utazz velem!)Virág Zoltán (szerk.): Színkép, hangkép, összkép (Írások elméletről és gyakorlatról)Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Fried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházTandori Dezső: A szomszéd banánhalSeregi Tamás: Művészet és esztétikaÉszlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Zalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)„Ragyogó pusztulás” – kortárs osztrák irodalmi antológia (szerk.: Bombitz Attila)Lengyel András: Ellenkultúra, peremhelyzetben (Marginalitástörténeti vázlatok)Bíró-Balogh Tamás: Az irodalom személyességekabai lóránt: semmi színSzlováknak lenni csodás…Petőcz András: A megvénhedt IstenDemény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólTandori Dezső: Szellem és félálomKálnay Adél: Hamvadó időSzepesi Attila: IstenporPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Sághy Miklós: A fény retorikájaTandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézCsiki László: A kaptárBaka István: Műfordítások III.Jász Attila: Fürdőkádból a tengerTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaBíró-Balogh Tamás: TollvonásokFried István: Magyar irodalom(történet)