10.11.
| Pinceszínház – Ágens Társulat – Tragédia: Az ember >>>
09.27.
| Pinceszínház – Maggi és Lillemor >>>
09.26.
| PesText – Vigyázat, ez Bob Dylan! >>>
09.26.
| Pinceszínház – Ágens Társulat: Kurtizánképző >>>
09.22.
| Egy ragyogó tehetség a tűzhányók és gleccserek országából – Víkingur Ólafsson végre ismét a Müpában >>>
09.20.
| Roma Hősök – Európai drámák kötetbemutató >>>
09.19.
| A Pinceszínházban tartja Ady-estje ősbemutatóját Jordán Tamás >>>
09.18.
| A Szentendrei Teátrum produkcióival folytatódik a MASZK őszi kollekciója >>>
09.17.
| Nemzetközi sztárírók és a hazai kulturális élet legjava a 2021-es PesText fesztiválon >>>

09.16.
| Kardos Sándor kapja a ZSIFF idei életműdíját >>>
05.17.
| Középiskolások irodalomról – szóval, képpel >>>
06.03.
| Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!) >>>
06.03.
| Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei) >>>
06.02.
| Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája) >>>
06.04.
| Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017) >>>
04.28.
| Előkerültek Pilinszky álmai >>>
04.27.
| PesText 2021 – Négyszázezer forint összdíjazású irodalmi pályázat >>>
04.26.
| A nomádok földje kapta a legjobb film Oscarját >>>

DANTE KÖREI
700 éve halt meg a költő

Tandori Dezső verse, Petrarca, Pier Paolo Pasolini művei

Kerber Balázs válogatása,a kortárs olasz költészetből

Vígh Éva, Máté Ágnes, Szörényi László, Kabdebó Lóránt, Nádasdy Ádám, Kocziszky Éva, Yilmaz-Mészáros Enikő, Pál József írása Dante művészetéről

>>>

VERSENY A SZEGEDI EGYETEM FENNÁLLÁSÁNAK
100. ÉVFORDULÓJÁRA
Az SZTE Gyakorló Gimnázium és Általános Iskola magyar nyelv és irodalom munkaközössége áprilisban irodalmi vetélkedővel ünnepelte a Szegedi Tudományegyetem kettős – a szegedi egyetem létrejöttének 100 éves, illetve a szegedi „összegyetem” megalakulásának 20 éves – évfordulóját. Az eseményhez kapcsolódóan a gimnázium az elmúlt év őszén 3 fordulós irodalmi pályázatot hirdetett középiskolás diákok számára […]

>>>

Hogyan ne rendezzünk thrillert?
2021.05.31 - tiszatáj

NŐ AZ ABLAKBAN

Le a turkálós doboz aljára. A. J. Finn sikerregényének feldolgozása intelligensebbnek próbálja hazudni magát az átlagnál, de igazából már a játékidő felénél vakvágányra fut, plusz némi agymunkával könnyen leleplezhetőek az átlátszó csavarjai.

Ízig-vérig hányatott sorsú produkcióról beszélünk: a 2018-as forráseredeti szerzője ráktúlélőként hazudta végig karrierjét, valamint a kórt szűkebb családjára is kiterjesztette, az adaptáció már 2019-ben a gyöngyvásznon ragyoghatott volna az újjászerveződött 20th Century Studios égisze alatt. Csakhogy a tesztvetítések gyalázatos eredményeket hoztak, melynek következtében felismerhetetlenre nyiszálták a leforgatott anyagot, hogy aztán a 2020. tavaszi premiernek a koronavírus vessen gátat és még az érinthetetlennek vélt Scott Rudin producer bántalmazási ügyei is napvilágra jussanak.

Persze, mindezek csupán talmi marketinginformációk, írhatnánk, nem ildomos nekik hinni – ám elég csak a tényszerű újravágások sorozatára gondolni és rögtön fejvakarva nézünk a ránk váró 100 perc elébe. Tonális problémákba ilyenkor ugyanúgy ütközhetünk, mint cselekményre kiható logikai bakugrásokba és a Nő az ablakban sajnos gyorsan be is igazolja a prekoncepcióinkat. Szekérderéknyi akad mindkettőből, ráadásul jóval zavaróbb, hogy a leginkább kosztümös drámák (Vágy és vezeklés, Anna Karenina) gyártásában jeleskedő, még a Brando-féle method-naturalizmust sem preferáló, hanem a teátrális brit színjátszásra esküvő Joe Wrightnak láthatóan gőze sincs a thriller lélektanáról. Merev, statikus vágóképeit képtelen dinamizmussal vértezni, remélt színésziskolája nem tárja szélesre kapuit az Amy Adams, Gary Oldman, Julianne Moore alkotta tanerő izzadságos munkája dacára sem és hiába szegődött az alapanyag helyre pofozásához a drámaíróként és karakterformálóként is becsült Tracy Letts, sajnos olcsó szemfényvesztés az eredmény, a Nő az ablakban létidegen, különféle, de egymáshoz sehogy nem illő anyagokból összetákolt kontármunka.

 

 

Tetszetős premissza a Hátsó ablak sztorisémájának feministává duzzasztása, evezni is kezd a mozi a Gillian Flynn (Holtodiglan), Paula Hawkins (Lány a vonaton) örvén szárnyra kapott női fesztültségdarabok farvizén, csakhogy az összehasonlítás pusztán külső jegyekben érvényes, jellemrajz terén vagy Fincher, pláne Hitchcock előtti főhajtásként irtózatos bukás. Noha kezdetben még csak vészesnek sem tűnik Wright próbálkozása, a Nő az ablakban nehéz kézzel skiccelt expozíciói, flashbackjei betonközepes szintre lövik be magukat, de rögtön érezhető, a plusz totálisan hiányzik a vászonátiratból. ’90-es évekbeli stúdióthrillerekre (ld.: A kéz, amely a bölcsőt ringatja) reflektálnak az alakítások, a jelenetszervezés, a felütés hangulata – csupán modulárisan, panelekből építkezve cammog előre a fabula, a rendező jó tanulóként pipálgatja az összes klisé rubrikáját. Sőt, drámai tartalékokkal is bírhat a Nő az ablakban. Látszat és valóság határainak felszívódásáról beszélhetne a hősnő, a korábbi gyerekpszichológus, Dr. Anna Fox paranoiáján, agorafóbiáján, külön élő férjének intézett telefonjain, valamint csalárdnak tűnő ismerősei realitástorzító mondatain keresztül a George Cukor-féle Gázláng noir-stíljében, ám a sárgásbarnába és egyéb sötét tónusokba burkolt szcénák egyedül talmi sejtelmeskedést kölcsönöznek a műnek.

Festékként loccsan a vér egy CGI-installáción, autóbalesetben landolt, hólepte kocsi víziója éktelenkedik a nappali parkettáján, nyílt Hátsó ablak-idézetek sorjáznak, ügyetlen blendék, áttűnések, a nevezett tesztvetítések beavatkozásának nyomait magukon viselő, folyamatosságot alig tartalmazó vágások jönnek-mennek. Wright irritálóan trendire veszi a figurát, ám bravúroskodása véletlenül sem a cselekményt szolgálja: üvölt róla, hogy nem tud mit kezdeni a filmmel, vizuális ötletbörzéje képi blöffökből álló semmiségek garmadája, amelyek nem növelik a suspense-t, hanem inkább eltávolítanak attól. Olykor persze mintha észlelné a készítőgárda, így ez nem lesz jó, próbálnak hát kezdeni valamit az Amy Adams játszotta Anna indokolatlan szorongásaival, ám sajnálatos módon a nő és kétes múltú bérlője, valamint szemközti szomszédjai is kidolgozatlan cselekményszervező elemekké, kényszeredett fordulatokat nagy keservvel rugdaló plot device-okká silányulnak. Jellemük nincs, kétdimenziós figurák, intrikáik vagy jó szándékuk az újabb és újabb, önmagukat milliószor felülíró, így lassan röhejbe fulladó csavarok értelmetlen indikátorai – szóval hiába bízik a brit nagyságokat instruáló Wright a főszereplő tanácstalan bámészkodásaiban, ha e dezorientált pillanatok senkiről, magáról a centrális alakról sem árulnak el olyasmit, amit egy-két, amúgy teljesen színpadias, direkt kimondott szentencia ne tett volna meg.

 

 

Eddig is világos lehetett, miért száműzték a Foxról a Netflixre a direktor zsánerfilmes fiaskóját, de a Nő az ablakban – nem lepődhetünk meg, ha az alkotással a jövő évi Arany Málna-jelöltjek között találkozunk – még ezt is képes fokozni. Szégyentelenül srófolja az ostoba, képtelen fordulatait, faarccal ugrik cápát, miközben az író, Wright, Adams és Oldman nem veszik, esetleg nem szeretnék észrevenni, mihez is asszisztálnak. Kibírhatatlan mélypontját ráadásul nem más, mint a lényeget jelentő megoldás hozza el. Végképp a szándéktalan vígjátékok (unintentional comedy) terepén járunk, effektek helyettesítik a panorámákat, de még a legalapvetőbb, embertelenül szemet szúró vágásokat, leplezett hosszú beállításokat is, a gyilkos személyén, pláne az indítékain csak a fejünket fogjuk, és az arcunkat karmolásszuk: már-már elrettentő példaként üvölti, sőt, óhajtja a mozi, hogy filmiskolás tankönyvek dilettáns thrillerekről vagy slasherekről szóló fejezetében szerepeljen.

A Nő az ablakban így, a nagy révbe érést otromba metaforaként hangsúlyozó epilóggal karöltve sajnos újabb bizonyítéka az egyre inkább mennyiségi termelésre, nem pedig minőségi tartalomszolgáltatásra voksoló Netflix üzletpolitikájának. Az idén heti újdonságokkal jelentkező streaming-csatorna (műsortervét épp a Paramount+ készül honosítani) újabb lépést tett a túlzásból fakadó értéktelenedés felé, amely révén roppant indokoltnak tűnik, ha a szolgáltatót egyre gyakrabban a ’80-as évek ugyancsak fejetlenül termelő Cannon Filmsének digitális utódjaként írjuk le.

Szabó G. Ádám

 

 

 

The Woman in the Window, 2021

Rendező: Joe Wright

Szereplők: Amy Adams, Gary Oldman, Anthony Mackie, Fred Hechinger, Wyatt Russell

 

 

 

 

 

 

 

 


Címke: , , ,
2021.09.19 - tiszatáj

ZŰRÖS KETTYINTÉS, AVAGY PORNÓ A DILIHÁZBAN
Provokatív, egyúttal rendkívül intelligens, önmagunk és társadalmunk elé görbe tükröt illesztő remekművet alkotott a román újhullám egyik leginkább jegyzett direktora: Radu Jude előző munkája nyomvonalán haladva vágta zsebre az Arany Medvét és alkotta meg pályája eddigi talán legjobbját… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.16 - tiszatáj

ARANYI SÁNDOR ÉS TANÍTVÁNYAI
Ezek a melók itt most azért érdekesek, mert nem egy téma vagy szemléletmód, hanem Aranyi mentén kerültek a falra. Az ő egykori, mára szakmailag elismert tanítványai állítanak itt ki, és ezt leszámítva semmi közös, vagy semmiféle kapcsolódási pont nincs a falra kerülő munkákban… – VÁRALJAI ANNA MEGNYITÓJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.16 - tiszatáj

SZABÓ IMOLA JULIANNA: LAKÁSA VAN BENNEM
Szabó Imola Julianna kötete olyan, mint egy tüdő. Páros, lebernyeges szerv, szükséges a légzéshez, egyszerre gyakorolja a megtartást és az elengedést. Nem szól olyanról, amiről az élet ne szólna: kórházi látogatások, nagyszülők halála, terhesség, bántalmazás, válás, költözés, szülés, gyermeknevelés, betegségek, elöregedés. Mindezek egy képileg is burjánzó nyelven, a megértés vágyának orgánumán… – SZUTORISZ SZABOLCS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.16 - tiszatáj

SZALAI ALEXA RITA TÁNCMŰVÉSZ, AZ 1984 KOREOGRÁFUS-ASSZISZTENSE
Táncol, tanít, az 1984 című sikerprodukció koreográfus-asszisztenseként is dolgozik Szalai Alexa Rita táncművész, a Szegedi Nemzeti Színház tánckarának tagja, aki Győrből került a Tisza partjára… – HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.15 - tiszatáj

DANTE KÖREI
700 éve halt meg a költő

Tandori Dezső verse, Petrarca, Pier Paolo Pasolini művei

Kerber Balázs válogatása,a kortárs olasz költészetből

Vígh Éva, Máté Ágnes, Szörényi László, Kabdebó Lóránt, Nádasdy Ádám, Kocziszky Éva, Yilmaz-Mészáros Enikő, Pál József írása Dante művészetéről

Tovább olvasom >>>
2021.09.15 - tiszatáj

FERENCZY ORSOLYA MUSETTA SZEREPÉRE KÉSZÜL
Sűrű évad vár Ferenczy Orsolyára, a Szegedi Nemzeti Színház Erdélyből indult fiatal magánénekesére, akit legközelebb októberben Musetta szerepében láthat a közönség Göttinger Pál nagyszínházi Bohémélet-rendezésében. Novemberben Belinda, decemberben Konstanze, márciusban Donna Anna szerepében lép színpadra, az évad végén pedig a Marica grófnő Lizáját alakítja… – HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.13 - tiszatáj

STILLWATER
Műfaji hagyomány és szerzői világkép példás egyensúlya: Tom McCarthy védjegyei nem tűnnek el, a 2015-ös Oscar-nyertes Spotlight után a független közegből érkező direktor újabb lépést tesz a populáris filmkészítés irányába, de csupán annyi sallanggal, hogy azok ne gátolják ambíciói kiteljesedését… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.13 - tiszatáj

HORVÁTH DÁNIEL FESTŐMŰVÉSZ MÁS TÁJAK CÍMŰ KIÁLLÍTÁSA A K GALÉRIÁBAN
Lead: Burjánzó, zöldellő növények kavargó színfoltjai borítják be a K Galéria alagsori kiállítótermét. A buja növényzet között hol katonák masíroznak kivont karddal, hol piciny házikó képe tűnik fel egy szikrázó gyémánton. Horváth Dániel új, Más tájak című kiállításának különös tájképei között járok… – TAKÁTS FÁBIÁN BESZÁMOLÓJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.12 - tiszatáj

KÖZÖNSÉGTALÁLKOZÓ KRASZNAHORKAI BALÁZS RENDEZŐVEL A BELVÁROSI MOZIBAN
A gyönyörűséges Máramarosi-havasokban játszódik Krasznahorkai Balázs első nagyjátékfilmje, a különös apa-fiú történetet elmesélő Hasadék, amiről a rendezővel és a fiút alakító Babai Dénessel hallhattak beszélgetést a Belvárosi mozi nézői a péntek esti vetítés utáni közönségtalálkozón. Házigazdaként Ibos Éva kritikus, művészettörténész faggatta a vendégeket… – HOLLÓSI ZSOLT BESZÁMOLÓJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Tandori Dezső: Felplusztulás, leplusztulás (Előzetességek és utólagosságok [2018–2019])Demény Péter: Az élet gesztenyéi (Slágerek, sanzonok, slamasztikák)H. Balogh Gyula: Alsóvárosi hitregékBakos András: Isteni testekSzathmári István: Spanyol reggeliSántha József: BörtönkarnagyNormal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattTandori Dezső: Nincs beszédülésPetőcz András: A visszaforgatott időLengyel András: Tömörkény-tanulmányokKálnay Adél: Szivárványország (Utazz velem!)Virág Zoltán (szerk.): Színkép, hangkép, összkép (Írások elméletről és gyakorlatról)Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Fried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházTandori Dezső: A szomszéd banánhalSeregi Tamás: Művészet és esztétikaÉszlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Zalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)„Ragyogó pusztulás” – kortárs osztrák irodalmi antológia (szerk.: Bombitz Attila)Lengyel András: Ellenkultúra, peremhelyzetben (Marginalitástörténeti vázlatok)Bíró-Balogh Tamás: Az irodalom személyességekabai lóránt: semmi színSzlováknak lenni csodás…Petőcz András: A megvénhedt IstenDemény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólTandori Dezső: Szellem és félálomKálnay Adél: Hamvadó időSzepesi Attila: IstenporPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Sághy Miklós: A fény retorikájaTandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézCsiki László: A kaptárBaka István: Műfordítások III.Jász Attila: Fürdőkádból a tengerTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaBíró-Balogh Tamás: TollvonásokFried István: Magyar irodalom(történet)