06.30.
| Grand Café – Gurubi Ágnes Szív utca című regényének bemutatója >>>
06.19.
| A Tricikli Fesztivál részletes programja >>>
06.09
| Grand Café – Ráolvasás 06. – Krusovszky Dénes: Áttetsző viszonyok >>>
06.08.
| A Szőke Óceán – Szépírók a Vígmatrózban >>>
05.27.
| Isteni testek – kötetbemutató >>>
05.17.
| Munkácsy-díjas festőművész kiállításával nyit újra a REÖK >>>
05.14.
| Online Túlélősóval jelentkezik Szegedről a MASZK Egyesület >>>
04.06.
| Bálint Ádám: Fóliók >>>
03.19.
| Civilként az állam működési hézagaiban – L. Ritók Nóra előadása >>>
 TiszaLINE Szalon

05.17.
| Középiskolások irodalomról – szóval, képpel >>>
06.03.
| Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!) >>>
06.03.
| Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei) >>>
06.02.
| Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája) >>>
06.04.
| Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017) >>>
04.28.
| Előkerültek Pilinszky álmai >>>
04.27.
| PesText 2021 – Négyszázezer forint összdíjazású irodalmi pályázat >>>
04.26.
| A nomádok földje kapta a legjobb film Oscarját >>>
| Tandori Dezső: Szellem és félálom >>>

Acsai Roland, Fenyvesi Orsolya, Lanczkor Gábor, László Liza, Maurits Ferenc, Németh Zoltán, Mary Oliver, Veszprémi Szilveszter versei
Molnár Lajos, Tarcsay Zoltán prózája
Tőzsér Árpád naplójegyzetei
Balázs Katalin, Balogh Gyula, Kelemen Zoltán, Milián Orsolya tanulmánya
Diákmelléklet: Gerencsér Péter a Jókai-regények filmes adap­tációiról

>>>

VERSENY A SZEGEDI EGYETEM FENNÁLLÁSÁNAK
100. ÉVFORDULÓJÁRA
Az SZTE Gyakorló Gimnázium és Általános Iskola magyar nyelv és irodalom munkaközössége áprilisban irodalmi vetélkedővel ünnepelte a Szegedi Tudományegyetem kettős – a szegedi egyetem létrejöttének 100 éves, illetve a szegedi „összegyetem” megalakulásának 20 éves – évfordulóját. Az eseményhez kapcsolódóan a gimnázium az elmúlt év őszén 3 fordulós irodalmi pályázatot hirdetett középiskolás diákok számára […]

>>>

Dolgozó méh a periférián
2021.05.26 - tiszatáj

HONEYLAND

Dokumentarista és fikciós kifejezésmód csaknem lenyűgöző táncként olvadnak össze Észak-Macedónia kietlen, porba süppedt, kövekkel bástyázott rurális vidékén, gyújtópontjában a hihetetlen emberi akaraterő és elszántság melankolikus diadalával.

Hatidze Muratova ötvenes évei derekán járva, rongyolódott, de méltóságát csak azért is, a legnagyobb viharok közepette őrző tekintetével, szívósan végzi foglalkozását. Méhészként dolgozik, rendre a falu hegyvidékének ormaira mászva gyűjti a darazsak alkotta lépet, hogy a belőle keletkezett mézet szegényes, fenntartható életmódját alig fedező, csekély összegért eladja. 4 órát tesz meg az üzletért, útja Bekirlijából Szkopjébe vezet, tátong a község-város ellentét – Tamara Kotevska és Ljubomir Stefanov dokumentumfilmje viszont nem szociográfiai körképben érdekelt. Humanista, gyakran arcokra, olykor mozgásra, beszédes totálokra vagy közelikre épített tanulmányukban maga az ember pőresége számít.

Intim világítású analízisük kis léptékű, finomhangolt karakterdráma egy nincstelen, vályogviskóban napról napra élő, természeti körülmények szeszélyeire bízott nőalakról. Natúrszereplőkkel dolgozó munkaként a Honeyland a kétkezi munka, a fáradhatatlanság plasztikusan leképzett ódája, mi több, látlelet a kisemberek teherbírásáról egy legtöbbünk által nem ismert, párszor egyenesen ignorált közegben. Mellbevágó operatőri munka fűződik ugyan a Fejmi Daut-Samir Ljuma-pároshoz, beállításaikon organikusan lép nászra kényelmetlen reália és szinte mágikus realizmusba hajló tündérmesei stilisztika, de Kotevskáék szubjektív, impressziókon nyugvó művet készítenek. Leginkább a trivialitásokkal, jelesül a hétköznapi élet parányi, de annál fontosabb részleteivel bilincselnek le: ugyan tagadhatatlan a Honeylandet átható, gyakran bőr alá kúszó fájdalom, hangütése összességében mégsem radikálisan tragikus, inkább bánatot és örömöt közös nevezőre hozóan keserédes.

 

 

Fabulaszerű, balladai panelekkel operáló röntgenábrájukon Kotevska és Stefanov Isten háta mögött tengődőkként, panorámák, kihalt tájegységek röghöz kötött foglyaiként ugyanúgy tételezi Hatidzét és nyolcvanas éveiben járó anyját, Nazifét, mint a körülmények ellenére is egyenes gerincű, lábukat megvető hétköznapi szereplőkként – ilyen rangban a Honeyland a bírhatatlannak tűnő érzelmi-mentális próbákat átélő karakterek összetett rajza, feminizmushoz intézett himnusz és melósperspektívát hasznosító, empátiát sugalló dráma. Újabb értelmezési síkok nyílnak: Hatidze a falun kívül a nagyvárosban is ponttá zsugorodik. Csupán teszi a dolgát, látszólagos passzivitása ellenére is fáradhatatlanul lépdel előre. Élnie kell, fennmaradnia – Kotevska és direktorpartnere hosszú beállításokon, valóságérzetet erősítő cinema verite-modorban tudósítanak a főhősnő csellengéséről. Gondozza az anyját, kutya és macska harmonikusan élnek a szegényes háztartásban, plusz látjuk, amint Hatidze a piaci árusokkal alkudozik, ügyeskedik, hogy némi betevőre tegyen szert. Tévedés volna írni, hogy a társadalom különböző hierarchiáiban üldögélő figurák jók vagy rosszak: pusztán mindenki végzi a feladatát, így Kotevska és Stefanov olvasatában egy kofa, egy méhész, egy rokkant, félig vak, sebesült arcú idős hölgy egyaránt rokonszenvre méltók, a Honeyland nyomatékosan ítélkezésmentes darab.

 

 

Legfontosabb szegmense azonban másról regél. Cserekereskedelemről, illetve famíliáról értekeznek a rendezők, helyesebben a két princípium összhatásáról, azt ábrázolva, mi történik, ha az egyik lassan primátust nyer a másik felett és befolyásolni kezdi azt. A Honeylandben ráadásul e reláció immár a megélhetést, a puszta túlélést fenyegetheti – a Hatidzéékhez érkező nomádcsalád, Samék ugyanis belegabalyodnak a főalak mindennapjaiba, így a sztori a kapitalizmus sajátos interpretációján kívül hagyomány és modernitás, csendes, falusi életvitel és lakókocsival, nagycsaláddal spékelt gazdálkodóéletmód oppozícióját is érinti. Noha Hatidzének is leírhatatlanul fontos a család, jószerivel egyedül lézeng ágyhoz kötött anyja oldalán, míg Hussein, a családfő, neje és hét gyerekük egy normálisabb nukleáris család intézményét testesítik meg. Idős méhésznőnk barátkozik a vándorfarmer feleségével, igyekszik szót érteni a pater familiasszal és a gyerekeikkel, akiket meg is tanít a méhészmesterség fortélyaira, valamint a mű tetszetős állatszimbolikájában méhek állnak szemben a tehenek, bikák csordájával újabb életmód-különbségként. Lecsupaszított snitteken figyeljük a két család összezárási kísérletét, tábortűz-betétet kapunk, Kotevska és Stefanov egy farönkön mellkassal landoló kisdedet ugyanolyan érzékenységgel tol előtérbe, mint füstölővel, kaptárokkal, szálló, csipkedő méhekkel uralt folklorisztikus, bizonyos pontokon pedig szinte neorealista beütésű pillanatképeket vagy a négylábúakkal játszó picik önfeledtségét.

 

 

Kotevskák azonban egyre inkább kérdésfelvetői pozícióban állnak: Létezhet-e igazi kötődés, mi történik, ha az idillnek vége szakad és a gyorsan kialakult családok imágója ugyanilyen hamar el is füstöl? Pontosan erre világít rá kérlelhetetlen éleslátással a Honeyland – Hussein ugyanis idővel tőkéssé lényegül, csakhogy pénzszerzési missziója balul üt ki, végül pedig Hatidze teljes méhkolóniáját elpusztítja a kihordott méz teljes mennyiségének eladásával. Ősi viszonyokat, régi hagyományokat sodor veszélybe az üzleti szemlélet, vagyis a Honeyland kereskedelembírálata a paraszti értékeket, illetve a szeretet továbbélését fertőzi, mi több, a rendezők erre újabb lapot húznak. A Sam-család ugyanis szintén nincstelen, ők is élni próbálnak, és kis bevételből vergődnek, ám az apa fejetlensége a méhészmatrónán kívül az ő megélhetésüket is kockáztatja, így Kotevskák szerint pusztán hasonlóan lerongyolódott, kiszolgáltatott nímandok húzzák lejjebb egymást a posványban kisszerűen, akarva-akaratlanul, természetes erőforrásokat kizsákmányolva. Továbbra sem állítható, hogy a frissen érkező, végül továbbálló, road movie-kallódóként vegetáló família agresszori szerepben tetszelegne: kizárólag a rossz körülmények, a fásultság, a tehetetlenség bírják előnytelen döntésekre a fedélre, falatra, méltóságra óhajtozó szereplőket.

Elégikus, a Foltin macedón popdallamaival is ritmizált zárlat búcsúztatja a jövevényeket és Hatidzét. Beköszönt a tél, új ciklusba lép nemcsak a táj, de az évtizedek monotóniájába ragadt főkarakterek is. Úgy tűnik, a fagy beköszönte kilátástalanságot, halált sugall – a Honeyland viszont A nomádok földje hősnőjével illeszti egy platformra Hatidzét, aki a hol befogadó, hol közönyös fák, sziklák, göröngyös talaj panteizmusában is konokul néz előre, harcol a túlélésért, egy cseppnyi reményért és saját önbecsüléséért, süssön nap, zúduljon rá eső.

Szabó G. Ádám

 

 

 

Honeyland (2019)

Rendező: Tamara Kotevska, Ljubomir Stefanov

Szereplők: Hatidze Muratova, Nazife Muratova, Hussein Sam, Ljutvie Sam

 

 

 

 

 

 

 

 

 


Címke: , , ,
2021.06.15 - tiszatáj

CIROK SZABÓ ISTVÁN: AGANCSPARK
KORMÁNYOS ÁKOS: PARAVÁN
Írjuk le anyánk kezét, írjuk le partnerünk testét. Cirok Szabó István Agancspark című kötetében párhuzamként kínálkozik az erdő. A Paraván beszélője ezzel szemben próbálja analitikusan, anatómiai pontosságra törekedve leírni partnere testét, mégis csak az agytekervények közé jutva kiált fel: „Megtaláltalak. / Itt eredsz. / Itt vagy.” A szelíd Agancspark és a nyers Paraván eredője, a felismerés mégis ugyanaz: ember és természet csak együtt értelmezhetők […]

Tovább olvasom >>>
2021.06.15 - tiszatáj

DÓMKERTI ZENÉS ESTÉK
A „püspöki fészek” udvarán ezen a nyáron is megrendezik a Dómkerti Zenés Estéket, a következő évadban pedig világsztárok is fellépnek Szegeden a Filharmónia Magyarország koncertsorozatában, a Tisza bérletben […]

Tovább olvasom >>>
2021.06.14 - tiszatáj

CIROK SZABÓ ISTVÁN: AGANCSPARK
Az utóbbi időben számos fiatal költő figyelemre méltó kiadványát vehette kézbe az érdeklődő olvasó. Ezek egyike az Agancspark című verskötet volt, Cirok Szabó István tollából. A karcsú, mintegy hatvan oldalt kóstáló könyvecske három ciklusába – Lékhorgászat, Nem tapsol senki, A madarak már elmentek, most a halak vándorolnak – mindössze harminchárom verset gyűjtött össze a szerző… – BERETI GÁBOR KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.06.12 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS SZABÓ IMOLA JULIANNÁVAL
Június 19-én Szabó Imola Julianna is vendége lesz a Tricikli Fesztiválnak. A Megálló Közösségi Házban a gyerekirodalom és illusztrációk viszonyáról beszélget majd Kollár Árpáddal, segít bemutatni Darvasi László Pálcika, a detektív című könyvét, és részt vesz a Grand Café Ráolvasás Extra elnevezésű zenés felolvasásán. A szegedi meghívás apropóján gyermekirodalmi-szépirodalmi-illusztrátori pozíciójáról, a 2020 decemberében megjelent Holtak aranya, holdak ezüstje című könyvéről, és a fesztivállal kapcsolatos várakozásairól, terveiről kérdeztük… – VESZPRÉMI SZILVESZTER INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.06.12 - tiszatáj

Acsai Roland, Fenyvesi Orsolya, Lanczkor Gábor, László Liza, Maurits Ferenc, Németh Zoltán, Mary Oliver, Veszprémi Szilveszter versei
Molnár Lajos, Tarcsay Zoltán prózája
Tőzsér Árpád naplójegyzetei
Balázs Katalin, Balogh Gyula, Kelemen Zoltán, Milián Orsolya tanulmánya
Diákmelléklet: Gerencsér Péter a Jókai-regények filmes adap­tációiról

Tovább olvasom >>>
2021.06.11 - tiszatáj

GUNDA
Növényi táplálkozást szorgalmaz, leölt állatok milliárdjai ellen szólal fel. Szerencsére azonban Viktor Kosszakovszkij nem nyílt propagandában érdekelt: a Gunda intim közelségből szemléli egy mikroközeg állatvilágát… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.06.09 - tiszatáj

OPERA ÚJRA ÉLŐBEN – ANDREA CHÉNIER
Az opera azért nagyszerű dolog! Különösen élőben, színpadon. Vagy 8 hónap után ismét élőben hallgatni operát – leírhatatlan mámor! Különösen, hogy az ember egyik kedvencét, a francia forradalom balladáját zúdítja rá a Magyar Állami Operaház amúgy nem létező társulata. Május 29-én Giordano szeszélyes remekének sodró dallamai csendültek föl az Erkel Színházban. Nehezen indul a történet […]

Tovább olvasom >>>
2021.06.08 - tiszatáj

GRÁF DÓRA: KÖRNYEZETISMERET
Az érzékiség halmozása érzéketlenséghez vezet – rendszerint ez a premisszája azoknak a történeteknek, amelyekben a főszereplő az egymást tételesen követő randevúiról, viszonyairól számol be. Monoton sorban felbukkanó és eltűnő (fél)idegenek, utánuk egyre nagyobb űr, elszakadás a valóságtól, stb. – gyakran találkozunk ennek a lélektani folyamatnak az ábrázolásával. Gráf Dóra Környezetismeret című, debütáló lírakötete először is azzal lep meg, hogy habár jelentős részben ilyen versszituációkból építkezik – a női beszélő férfiakkal találkozik, akik valamilyen benyomást tesznek rá, függetlenül attól, (kiderül-e,) mi történik köztük –, merőben szokatlan irányba futtatja ki a szövegeket. Ugyanis derű sugárzik belőlük… – PUROSZ LEONIDASZ KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.06.06 - tiszatáj

EGY LÉTKÖTÉLEN EGYENSÚLYOZÓ GONDOLATAI A TÚLSÓ PART FELÉ.
Nem kellett ehhez a rövid esszéhez címet keresnem. Maga a kötet fedőlapja annyira találó. Nem tudok jobbat. Emlékidő. Őszintén megvallva, nem az esztéta igényességével, hanem a személyes érintettség miatt olvastam el, szinte egy szuszra, a kötetet. Javíthatatlan individualistaként, mindig magamat, a saját életemet kerestem – és találtam meg – a versekben… – BOTOS KATALIN ÍRÁSA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
H. Balogh Gyula: Alsóvárosi hitregékBakos András: Isteni testekSzathmári István: Spanyol reggeliSántha József: BörtönkarnagyNormal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattTandori Dezső: Nincs beszédülésPetőcz András: A visszaforgatott időLengyel András: Tömörkény-tanulmányokKálnay Adél: Szivárványország (Utazz velem!)Virág Zoltán (szerk.): Színkép, hangkép, összkép (Írások elméletről és gyakorlatról)Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Fried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházTandori Dezső: A szomszéd banánhalSeregi Tamás: Művészet és esztétikaÉszlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Zalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)„Ragyogó pusztulás” – kortárs osztrák irodalmi antológia (szerk.: Bombitz Attila)Lengyel András: Ellenkultúra, peremhelyzetben (Marginalitástörténeti vázlatok)Bíró-Balogh Tamás: Az irodalom személyességekabai lóránt: semmi színSzlováknak lenni csodás…Petőcz András: A megvénhedt IstenDemény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólTandori Dezső: Szellem és félálomKálnay Adél: Hamvadó időSzepesi Attila: IstenporPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Sághy Miklós: A fény retorikájaTandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézCsiki László: A kaptárBaka István: Műfordítások III.Jász Attila: Fürdőkádból a tengerTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaBíró-Balogh Tamás: TollvonásokFried István: Magyar irodalom(történet)