Koronavírus és oktatás az Iskolakultúrában

MEGJELENT AZ ISKOLAKULTÚRA 2021/2. SZÁMA
A koronavírus-járvány következtében Magyarországon – ahogyan a világ jelentős részén – számos tanulónak kellett és kell otthonról tanulnia IKT-eszközök és az internet segítségével 2020 tavaszától hosszabb-rövidebb megszakításokkal. Az ezzel kapcsolatos kihívások és lehetőségek áttekintése – akár még a hátralévő tanév szempontjából is –  hasznos lehet […]

MEGJELENT AZ ISKOLAKULTÚRA 2021/2. SZÁMA

A koronavírus-járvány következtében Magyarországon – ahogyan a világ jelentős részén – számos tanulónak kellett és kell otthonról tanulnia IKT-eszközök és az internet segítségével 2020 tavaszától hosszabb-rövidebb megszakításokkal. Az ezzel kapcsolatos kihívások és lehetőségek áttekintése – akár még a hátralévő tanév szempontjából is –  hasznos lehet, és hosszú távon egészen biztosan elengedhetetlen, hogy szisztematikusan értékeljük az online oktatás során szerzett tapasztalatokat. Az Iskolakultúra folyóirat ebben aktív szerepet vállalva ösztönözte és ösztönzi elméleti és empirikus tanulmányok megjelentetését e témában. A munkákból Koronavírus és oktatás címen tematikus számok készülnek, várhatóan legalább három. Az első tematikus szám a közelmúltban látott napvilágot. Az Iskolakultúra 2021/2 tematikus számának tanulmányai a koronavírus-járvány okozta társadalmi, kulturális és oktatási-nevelési változásokról, az online oktatás nehézségeiről és lehetőségeiről szólnak. A tematikus szám négy tanulmányt és egy kritikát tartalmaz.

Molnár Gyöngyvér, Hódi Ágnes, Ökördi Réka és Mokri Dóra tanulmánya (A koronavírus-járvány okozta rendkívüli oktatási helyzethatása 2–8. évfolyamos diákok tudás- és képességszintjére az olvasás-szövegértés, a matematika és a természettudományok területén) egy 2020 tavaszán végzett empirikus vizsgálat eredményeit ismerteti. A vizsgálat célja annak feltárása volt, hogy a 2020 tavaszán bevezetett digitális oktatás hatására hogyan, milyen irányban változott a diákok olvasás-szövegértés, matematika és természettudományos tudása az év azonos időszakában a 2019-ben és a 2018-ban tapasztalt átlagos tudásszinthez képest 2–8. évfolyamos diákok körében. Az eredmények alapján mindhárom területen az egy évfolyamon belüli különbségek jelentősen nagyobbak, mint az évfolyamok közötti átlagos fejlődés mértéke. Minden bizonnyal ennek számos oka van, azonban valószínű, hogy az iskolai oktatás nélküli időszak, illetve a megváltozott oktatási környezet, eltérő feltételek hatása tetten érhető az olvasás-szövegértés, a matematika és a természettudományok területén. A 2020–2021-es tanévben a korábbi két tanévhez képest alacsonyabbnak bizonyult a diákok átlagos tudás- és képességszintje, míg a 2018-as és 2019-es átlagos teljesítmények között alapvetően nem történt jelentős változás.

N. Kollár Katalin tanulmányában (Az online oktatás tapasztalatai és gyakorlata a pedagógusok nézőpontjából) egy pedagógusok körében végzett 2020-as felmérés eredményeit ismerteti. A kutatás során azt vizsgálták, milyen segítséget kaptak a pedagógusok az online oktatásra való átálláskor, mi jellemzi a tanárok közérzetét mind az alkalmazott módszerek, mind az általuk megítélt eredményesség tekintetében, valamint szerintük mi jellemzi az általuk tanított diákok közérzetét. A felmérés során kiderült, hogy a pedagógusok jelentős segítséget kaptak, ugyanakkor többen nem azoktól, akiktől szerettek volna. Hiányolták az informatikában jártas kollégák segítségét, és sokallták az intézmény vezetőjétől, a munkaközösségtől, a barátoktól és egyes kollégáktól kapott segítséget. A pedagógusok által befektetett munka jelentősen nőtt az online oktatás idején, kevésbé tudták megítélni a diákok tudását és kevésbé szigorúan osztályoztak. Annak ellenére, hogy a diákokkal való személyes törődés nőtt, a diákok közérzetének, tanuláshoz való viszonyának és napirendjének romlásáról számoltak be, miközben jelentősen nőtt az önállóan megoldandó feladataik száma, illetve csökkent a diákok együttműködését igénylő páros és csoportfeladatok aránya. A kutatás alapján a különböző helyzetben lévő pedagógusok között módszerválasztásban és eredményességben egyaránt jelentősek a különbségek.

Fekete Mariann munkája (Megkoronázott sebezhetőségek – avagy a fiatalság új típusú megélése) a járvány társadalmakra gyakorolt hatását elemzi, ezen belül egy 2020-as, négy hazai egyetemen végzett kérdőíves vizsgálat eredményein keresztül ismerteti a fiatalok megváltozott oktatásról, munkalehetőségekről és szabadidő-eltöltésről alkotott véleményét. Az eredmények alapján az egyetemisták egy új és összetett élethelyzettel állnak szemben, melyben korábbi nehézségeik mellett számos új nehézséggel szükséges megküzdeniük. A hallgatók szerint az online oktatás következtében az önálló tanulással, felkészüléssel kapcsolatos terheik jelentős mértékben nőttek, s csökkent tanulmányi eredményességükkel való elégedettségük. A gazdasági korlátozások következtében lecsökkent a heti munkavégzéssel töltött órák száma, sokuknak ez alapvető megélhetési problémát okozva. A társas élet ugyancsak szigorú korlátozása miatt a fiatalok a képernyős tevékenységekkel töltött idő mennyiségének igen jelentős növekedéséről számoltak be.

Kende Ágnes, Messing Vera és Fejes József Balázs tanulmánya (Hátrányos helyzetű tanulók digitális oktatása a koronavírus okozta iskolabezárás idején) azt mutatja be, milyen nehézségeket okozott az online oktatás bevezetése a hátrányos helyzetű tanulók esetében, illetve mindezek összességében milyen módon erősítik az oktatási egyenlőtlenséget. A 2020 tavaszán pedagógusokkal végzett kutatás célja annak feltárása volt, miként látják a tanárok e tanulók helyzetét a megváltozott oktatási rend első hónapjaiban. A kérdőíves vizsgálatot iskolaigazgatókkal és roma vagy roma közösségeket támogató civil szervezetek vezetőivel készült interjúk egészítették ki. A pedagógusok a megfelelő tanulási tér és az önálló tanuláshoz szükséges képességek hiányát az internetelérés és az IKT-eszközök hiányánál is nagyobb arányban említették akadályként. Véleményük alapján a kistelepülésen élő hátrányos helyzetű és roma tanulók helyzete különösen aggasztó. Amennyiben nem szakadt meg a kapcsolat az iskola és a tanuló között, a digitális oktatás ezen említett okok miatt akkor sem valósult meg; a hátrányos helyzetű tanulók gyakran csupán papíron, heti rendszerességgel kaptak tanulnivalót és feladatokat. Szülői segítség nélkül nem vagy nagyon nehezen tudtak megfelelően tanulni, fejlődni ebben az időszakban.

A 2021/2-es szám Kritika rovatában szereplő írás (A pandémián túl – a digitális oktatás kézikönyve) témája szintén az online oktatás. Karagits Kíra Vivien Szűts Zoltán könyvét (A digitális pedagógia elmélete) ismerteti, mely könyv tartalma mindegyik Tanulmány rovatban megjelenő íráshoz szervesen kapcsolódik.

A lapszám a Nemzeti Tehetség Program (NTP) támogatásával készült.

Kasik László