04.06.
| Bálint Ádám: Fóliók >>>
03.19.
| Civilként az állam működési hézagaiban – L. Ritók Nóra előadása >>>
03.17.
| Tudományos zsebsorozattal szórakoztatja közönségét a Grand Café >>>
03.16.
| Homo Ludens Project feat. Góbi Rita Társulat: Az érintés dicsérete >>>
03.13.
| Új koncertfelvételekkel nyitja meg médiatárát a hosszú hétvégére a 16 éves Müpa >>>
02.20.
| Kurtág 95: élőben közvetíti a zeneszerző születésnapi koncertjét a Müpa >>>
02.25.
| Duda Éva Társulat: Prizma >>>
02.18.
| Az Erdélyi Magyar Írók Ligája rendezvényei a Magyar Széppróza Napja alkalmából >>>
02.16.
| Homo Ludens Project – Beszélgetés Dr. Beck Zoltánnal, Dr. Kelemen Zoltánnal, Orsós Jánossal >>>
 TiszaLINE Szalon

04.28.
| Előkerültek Pilinszky álmai >>>
04.27.
| PesText 2021 – Négyszázezer forint összdíjazású irodalmi pályázat >>>
04.26.
| A nomádok földje kapta a legjobb film Oscarját >>>
04.03.
| Milan Dunđerski ifjúsági költészeti díj >>>
03.19.
| Sziveri-díj, 2021 >>>
02.04.
| A Szépírók Társaságának felhívása >>>
12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>

Demus Gábor, Deres Kornélia, Fecske Csaba, Harcos Bálint, Jenei Gyula, Lackfi János, Szijj Ferenc, Tönköl József versei
Berta Ádám, Faludi Julianna, Szakács Réka, Szil Ágnes prózája
Beszélgetés Tüskés Gábor irodalomtörténésszel
György Péter, Kőbányai János, Lengyel András tanulmánya
Wehner Tibor és Sopotnik Zoltán Kammerlohr-Kováts László alkotásairól
Diákmelléklet – Boldog Zoltán: Az olvasás nélküli irodalom

>>>

MEGJELENT AZ ISKOLAKULTÚRA 2021/2. SZÁMA
A koronavírus-járvány következtében Magyarországon – ahogyan a világ jelentős részén – számos tanulónak kellett és kell otthonról tanulnia IKT-eszközök és az internet segítségével 2020 tavaszától hosszabb-rövidebb megszakításokkal. Az ezzel kapcsolatos kihívások és lehetőségek áttekintése – akár még a hátralévő tanév szempontjából is –  hasznos lehet […]

>>>

Gömöri György: Az ajtó monológja
2021.05.02 - tiszatáj

Egy aprósággal kezdem: a 4. oldalon, a kiadó neve fölött szerzőként Gömööri György neve, így, három ö-vel van feltüntetve. Sajtóhibákkal terhes korunk egyik mulatságos teljesítménye…

Természetesen ennél sokkal fontosabb az, ami verstermésként benne van ebben a kiváló kötetben. A címmel kapcsolatban sok mindenre asszociálhat az ember. Többek között Szabó Magda Az ajtó c. regénye, illetve színpadi változata is eszünkbe juthat. A címbe emelt tárgy ráadásul ősi szimbólum is, és a mögötte meghúzódó valóság titkai mindig izgalmasak. Az ajtó mögött ott lehetnek a múlt emlékei, vagy éppen olyan dolgok, amelyek nem tartoznak a külvilágra. Gömöri György kötetcímadó verse is számos értéket rejt. A „főszereplő” egyben humánus tartalmakban gazdag, monológjából egy sűrített portré áll össze. Különös jelentése lehet a „nyíljak és csukódjak”-féle feladatnak, és még inkább annak, ami a vers végén olvasható: „…Ha nem lennék, sivár lenne a ház, / s lakói éjjel-nappal szenvednék hiányomat.” Bizony, többről van itt szó, mint a szövegben ugyancsak emlegetett „festett deszkalap”-nak…

Az „árulkodó” cikluscímek: Egy százéves fényképre, Kosztolányi asztala mellett, Anyámmal álmodok, Egy hontalan éneke. Ezek a címek jelzik, hogy a költő számára a visszatekintés éppúgy fontos, mint a személyesség, az irodalomközpontúság és a hazájáért érzett felelősség. Az irodalomtörténész és szépíró feladatvállalása éppúgy, mint az 56-os múlt és az emigráció. Átlengi a versek világát egy nagyon szépen föllelhető békevágy, az öregedő költő bölcsessége és érettsége, a szeretet óhajtása. A múltidézés része a rokonszenves magyarságtudat is, miképpen ezt láthatjuk az Egy százéves fényképre c. vers soraiban. „…Nem tudok róla többet, de ez is elég / ahhoz, hogy tudjam, milyen régen vagyok / (bárhol is lakjam) hiteles magyar, / hitelesebb a szájas nyikhajoknál…” Van emögött történelmi felelősség, józanság és önbecsülés is. 1956 vállalt öröksége pedig egyértelmű és szilárd alapokat jelent számára mindmáig.

Azt is érzékeljük, hogy ott van ebben a kötetben az összegzés-igény, az eltűnt idők nyoma éppúgy, mint a jelen izgató gondjainak sora, s persze a jövőféltés. Mindezt különös, puritán, közvetlen versbeszédben mondja el, ugyanakkor – mint már korábbi köteteiben is megfigyelhettük – a Nyugat vagy éppen Kosztolányi szemléletmódja is igen közel áll hozzá. Szövegei szabadon áradnak, sokszor fő erényük az a tényszerűség és dokumentatív jelleg, ami Pilinszkyt vagy éppen Örkényt is jellemezte. Statisztika (Az Einsatzgruppen történetéből) c. verse így szól: „Megkérdezték a Wehrmacht katonáit: / hajlandók lennének-e tüzet nyitni / védtelen nőkre és gyerekekre. / 124-en voltak a hamburgi században. / Négy nem vállalta. / Más munkára osztották be őket.”

Érzékenyen érinti a közélet sok visszássága, ám időnként visszatér számos múltbeli történésre is, például az ötvenes évekre, és igazolja, hogy nincsenek „lerágott csontok” (Üzenet a múltból). S ha már összegzés, akkor nem maradhat ki a költő feladatát érintő elmélkedés sem. A költő meghatározása kétszer is előkerül, hiszen a hátsó borítón is olvasható. „a költő az álmok médiuma / a jövő antennája a hihetetlen / dolgok hívő várományosa…” Szép, pontos, lírai meghatározás! Persze az is kiviláglik, hogy az álmok médiuma mellett gondolkodó lény is a költő, az élet és a sors hű krónikása. A tények és a logika közvetítője, a József Attila-i értelemben, de itt az is igaz, hogy nem tudomány….

A kötet sajátosságai közé tartozik, hogy erős benne az „irodalmi szál”, a költőelődök és kortársak hatása. Mindez lírai portrékban testesül meg, s ezek szép teljesítmények. Érződik bennük Gömöri rokonszenve, a lengyelekhez fűződő szellemi kapcsolata. A „megszólítottak” között van Paszternák, Ibsen, Petri György vagy legfőképpen Kosztolányi. Epikus elemekben gazdag lírai szövegek ezek, és mindig fölemelkednek a hétköznapok szintje fölé. Van úgy, hogy az álom segítségével, ahogy ezt az Álom, lengyelekkel mutatja. A költő álmában találkozik II. János Pál pápával és Czeslaw Miloszsal, s aztán jön a kissé morbid kérdés: „…Utána eltűnődtem: kérdezhettem volna / „milyen halottnak lenni?” – ami merőben / szónoki kérdés, hisz meg lehet felelni / egyetlen szóval: „Más”. És ezzel / be is fejeznénk magvas eszmecserénket.” A Kosztolányi asztala mellett c. versben csak ürügy a szeretett és méltatott költőelőd, hogy aztán jöjjön a kesergés az irodalom jelen állapotai fölött.

A kötet legszemélyesebb s talán legszebb ciklusa az Anyámmal álmodok. Olyan költő képe bontakozik ki itt, aki nagyon is az evilágban él, de jól tudja, hogy vannak más „tartományok” is a létezésben. A halál és az álom testvériségét is érinti, és leírja: „…orfeuszi alvilágban / vendég vagy csak jövevény / amit régen elrontottál / jóvátenni nincs remény…” (Álom, halottakkal) S aki már elveszítette anyját, aztán könnyen át tudja élni az Anyámmal álmodok c. vers keserűségét, a felejtés elleni szándékot, ami huszonkét esztendő után munkál az emberben. Itt sem patetikus a hang, itt is egy múltbeli hétköznapi pillanatot rögzít, hogy aztán elérkezzen a végkifejletig. Mint ahogy megrendítő vallomás, már-már bűnvallás az Utóirat Anyámhoz c. költemény is. „…Bár minden héten / írtam neked, valahol mindkettőnkben / ott lappangott valami bűntudat: / benned zaklatott-nomád gyerekkorom, / és bennem »hűtlenséges hűségeim« miatt.”

És ő is olyan költő, aki az emigrációban is mindig őrizte magyarságát, az anyanyelv szeretetét. Akkor is, ha zajlott benne a hontalanság és a magyarságtudat belső küzdelme. Közben ugyancsak kifinomult nyelvi eszközökkel szól az idő múlásáról, fogyásáról, ahogy ezt látjuk a Dünnyögőben. „…De az idő… szökik, tőled elszalad. / Mind kevesebb friss levegőd, / S új szavad.” S a gondolkodó, egyre bölcsebb költő persze töpreng a lét értelméről, és nem jut máshová, mint: „…Halandó emberek / vagyunk, akik lehet, hogy képzelik / csak Istent, de Ő / annyira igaz, / mint az általunk elképzelt idő.” Teret enged a többféle értelmezésnek, hasonlón a Hajnali részegség Kosztolányiához.

Másutt éles szavakkal bírálja jelenünket, anélkül, hogy hangja túlságosan direkt lenne. Nyilvánvaló, hogy így is kiválthat ellenszenvet, ám kétségtelen, hogy jogosan él a költői szólásszabadság lehetőségeivel. Ugyanakkor nem süpped bele a hétköznapokba, felül tud emelkedni azokon. S mint oly sok klasszikus és kortárs, ő is megénekli a természet csodáit, mintegy szembeállítva a „meglódult világgal”, annak törtetéseivel, a drótkerítések valóságával. Persze a „baljós hírek” megkeserítik az „önfeledten nyíló sárga rózsa” világát/virágát is. Innen már csak egy lépés, hogy megírja korunk terrorjának a valóságát is, a „feketezászlósokat”, a „halál önzetlen bajnokait” is, puritán és karakterisztikus hangon. S a következtetés: „…Egy biztos: a halál önzetlen bajnokait / nem csak a drónok érik el hamarosan, / hanem azoknak az átka is, akiket miattuk / üldöznek el szétvert, felújított otthonaikból.” Kimondatik egy nagy igazság is: „…Istent hiába szólongat / akit sátáni tettre szít / a benne fortyogó harag…” (Kinn zúg a szél). Felelősségteljes költői hang, a morál emberének megszólalása!

Gömöri György tulajdonképpen egy hagyományos költőszerepet játszik a megújítás igényével. Hiszen a történelembe és a társadalomba, valamint a természetbe ágyazott emberről szól, sosem patetikusan, helyenként hétköznapi stílusban. Verseiben vissza-visszatér az eszmélés idejének sok emléke, és az „őszikék” sem hiányoznak a választékból. Látjuk, hogy szereti Budapestet és hazáját. Még ha voltak is közben „megcsalások”.

S ami ugyancsak fontos: egy független szellem szép kötete Az ajtó monológja.

Bakonyi István

(Megjelent a Tiszatáj 2020. májusi számában)

 

Orpheusz Kiadó

Budapest, 2017

76 oldal, 1425 Ft

 

 

 

 

 

 

 

 


Címke: , , , ,
2021.05.09 - tiszatáj

Demus Gábor, Deres Kornélia, Fecske Csaba, Harcos Bálint, Jenei Gyula, Lackfi János, Szijj Ferenc, Tönköl József versei
Berta Ádám, Faludi Julianna, Szakács Réka, Szil Ágnes prózája
Beszélgetés Tüskés Gábor irodalomtörténésszel
György Péter, Kőbányai János, Lengyel András tanulmánya
Wehner Tibor és Sopotnik Zoltán Kammerlohr-Kováts László alkotásairól
Diákmelléklet – Boldog Zoltán: Az olvasás nélküli irodalom

Tovább olvasom >>>
2021.05.08 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS A VACSORA ZSUZSIVAL ZENEKARRAL
Május 13-án jelenik meg a Vacsora Zsuzsival zenekar új EP-je Talán nincs baj címmel. A tagokkal 2020 szeptemberében a Gribedli stúdió udvarán, egy felvételszünetben beszélgettünk tagcserékről, koncertélményekről, és a már rögzített, de kiadatlan számok sorsáról… – SZUTORISZ SZABOLCS INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.05.07 - tiszatáj

LÁNG ZSOLT:
BOLYAI – REGÉNY CSILLAGPORBÓL, FORRADALOMNYOMOKBÓL
Láng Zsolt új regénye a világhírű erdélyi matematikust, a nemeuklideszi geometria feltalálóját megidéző Esterházy Péter-idézettel nyit. A Bevezetés a szépirodalomba mottóként citált szöveghelye azért is fontos a 2019-es mű értelmezésében, mert több szempontból kijelöli azt a kontextust, azt a szöveghagyományt és prózapoétikát, azt az eredetet, amiből a Láng Zsolt-i textus megszülethetett, és azt a szerkezetet, amelyben az ő nemeuklideszi (?) tere működik… – BENCSIK ORSOLYA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.05.04 - tiszatáj

Jóllehet 1901-ben Párizsban modern esztétikai kurzusokon vett részt, a festészet és a művészettörténet területén Apollinaire autodidakta volt. Ám kitűnő ízléssel, ösztönösen ráérzett minden újra, azonnal meg tudta ítélni valamiről, hogy az valódi érték vagy sem. Úgy érezte, hogy küldetése van, támogatnia kell azokat a művészeket, akik egyfajta új esztétikát képviselnek a szokványos, idejét múlt festmények alkotóival szemben […]

Tovább olvasom >>>
2021.05.02 - tiszatáj

A címmel kapcsolatban sok mindenre asszociálhat az ember. Többek között Szabó Magda Az ajtó c. regénye, illetve színpadi változata is eszünkbe juthat. A címbe emelt tárgy ráadásul ősi szimbólum is, és a mögötte meghúzódó valóság titkai mindig izgalmasak. Az ajtó mögött ott lehetnek a múlt emlékei, vagy éppen olyan dolgok, amelyek nem tartoznak a külvilágra. Gömöri György kötetcímadó verse is számos értéket rejt… – BAKONYI ISTVÁN KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.05.02 - tiszatáj

GÖMÖRI GYÖRGY: ERDÉLYI ARCOK
Gömöri György hatvan év költői terméséből válogatta össze azt a három tucat verset, amelyek elszakíthatatlanok Erdélytől, pontosabban szólva Erdély atmoszférájától, történelmétől, a magyar szellemi életben betöltött szerepétől, illetve az ott élő magyar kisebbség helyzetétől. A jól átgondolt kötetkompozíció kétséget sem hagy a költő személyes kötődése felől, ám nem csupán Gömöri Erdély-képét ismerhetjük meg a verseken keresztül… – BARÁTH TIBOR KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.29 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS PÉTERFY GERGELLYEL AZ IRODALMI TEHETSÉGGONDOZÁSRÓL
Az Akadémiánk online folyóirata, a Felhő Café biztosít bemutatkozási, publikálási lehetőséget a hallgatóknak és a lap Facebook-oldala élő adásokhoz, beszélgetésekhez, felolvasásokhoz nyújt több tízezer olvasót elérő felületet. Rendszeres kapcsolatban vagyunk kiadókkal, a végzett hallgatóink köteteit kiajánljuk, több végzett hallgatónk kötete jelent már meg a Librinél, az Álomgyárnál és a Kalligramnál… – PÁNCZÉL ANDRÁS INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.23 - tiszatáj

AZ IFJÚ NYOMOZÓ
Amennyire könnyednek tűnik a plakát, netán a cím alapján, olyan megkapó és rejtett tartalékokkal bír Evan Morgan bűnügyi mozija, 2020 egyik legnagyobb meglepetéssikerét eredményezve… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő