06.30.
| Grand Café – Gurubi Ágnes Szív utca című regényének bemutatója >>>
06.19.
| A Tricikli Fesztivál részletes programja >>>
06.09
| Grand Café – Ráolvasás 06. – Krusovszky Dénes: Áttetsző viszonyok >>>
06.08.
| A Szőke Óceán – Szépírók a Vígmatrózban >>>
05.27.
| Isteni testek – kötetbemutató >>>
05.17.
| Munkácsy-díjas festőművész kiállításával nyit újra a REÖK >>>
05.14.
| Online Túlélősóval jelentkezik Szegedről a MASZK Egyesület >>>
04.06.
| Bálint Ádám: Fóliók >>>
03.19.
| Civilként az állam működési hézagaiban – L. Ritók Nóra előadása >>>
 TiszaLINE Szalon

05.17.
| Középiskolások irodalomról – szóval, képpel >>>
06.03.
| Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!) >>>
06.03.
| Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei) >>>
06.02.
| Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája) >>>
06.04.
| Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017) >>>
04.28.
| Előkerültek Pilinszky álmai >>>
04.27.
| PesText 2021 – Négyszázezer forint összdíjazású irodalmi pályázat >>>
04.26.
| A nomádok földje kapta a legjobb film Oscarját >>>
| Tandori Dezső: Szellem és félálom >>>

Acsai Roland, Fenyvesi Orsolya, Lanczkor Gábor, László Liza, Maurits Ferenc, Németh Zoltán, Mary Oliver, Veszprémi Szilveszter versei
Molnár Lajos, Tarcsay Zoltán prózája
Tőzsér Árpád naplójegyzetei
Balázs Katalin, Balogh Gyula, Kelemen Zoltán, Milián Orsolya tanulmánya
Diákmelléklet: Gerencsér Péter a Jókai-regények filmes adap­tációiról

>>>

VERSENY A SZEGEDI EGYETEM FENNÁLLÁSÁNAK
100. ÉVFORDULÓJÁRA
Az SZTE Gyakorló Gimnázium és Általános Iskola magyar nyelv és irodalom munkaközössége áprilisban irodalmi vetélkedővel ünnepelte a Szegedi Tudományegyetem kettős – a szegedi egyetem létrejöttének 100 éves, illetve a szegedi „összegyetem” megalakulásának 20 éves – évfordulóját. Az eseményhez kapcsolódóan a gimnázium az elmúlt év őszén 3 fordulós irodalmi pályázatot hirdetett középiskolás diákok számára […]

>>>

Talán nincs baj
2021.05.08 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS A
VACSORA ZSUZSIVAL
ZENEKARRAL

Május 13-án jelenik meg a Vacsora Zsuzsival zenekar új EP-je Talán nincs baj címmel. A tagokkal 2020 szeptemberében a Gribedli stúdió udvarán, egy felvételszünetben beszélgettünk tagcserékről, koncertélményekről, a már rögzített, de kiadatlan számok sorsáról.

Egy dátummal indítanám: 2014. október 25. Ekkor léptetek fel az A38-on a Pál Utcai Fiúk előzenekaraként. Négy éves volt a zenekar, abban az évben jött ki az első albumotok, szegedi banda, pesti koncert – mérföldkövek ezek. Hogy emlékeztek vissza az akkori stúdiózásra, a Vacsora Zsuzsival beindítására?

Fazekas Gábor: – Nekem az első Grand Café Várkertes koncerttől zenekar a zenekar. Az volt az első élő fellépésünk, 2013-ban, azt hiszem.

Fakan Csaba: – Augusztus 23-án.

Gábor: – Igen, augusztus 23-án. Nyilván előtte már felpörögtek a próbák, írtunk dalokat – a Várkertben eljátszottunk körülbelül kilenc számot. Szóval hivatalosan nyolc éve létezik a zenekar. Meg azóta, hogy van neve. Mert azt, ugye, adtunk neki, hogy legyen mit írni az első plakátra. Hogy az A38-ról mit lehet elmondani? Az véletlen volt.

Csaba: – Egy nagyon jópofa poén. Gábornak a testvére, Zoli benevezte Gabszit egy facebook-versenyre, vagy mire.

Gábor: – Öcsém, aki nagyon szereti a Pál Utcai Fiúkat, mondta, hogy a zenekar facebook-os kampányt indított azért, hogy meglegyen nekik a tízezer lájk. Te nem is lájkoltad még, legyél te a tízezredik, biztatott, merthogy valamit ígértek annak, aki a tízezredik lesz. Lájkoltam, és valahogy kihoztak győztesnek, pedig édesapám vagy édesanyám is lehetett volna – öcsém beizzította az egész családot.

Valahogy úgy történhetett, hogy a Pál Utcai Fiúk menedzsmentje nézegette az eredményeket: tízezredik, Fazekas János, hatvanéves jegyző – hát, azt talán hagyjuk. Aztán Fazekasné, nyugdíjközeli óvónő – hmm. Következő, Fazekas Gábor – bazzeg, ezt még lehet ismerjük is valahonnan, ismerős a feje. Lényeg, hogy másnap kerestek, te vagy a tízezredik, mit választasz? Eljöhetsz például egy Pál Utcai Fiúk koncertre, aztán a backstage-ben iszogatunk, dumálunk – tehát egy VIP koncertélmény. Ilyen már volt, mert Csabival mindig beavászkodtunk a back stage-ükbe. Nem lett volna újdonság. Vagy. Vagy valahol játsszatok előttünk – tudjuk, látjuk, hogy van zenekar.

Csabi: – És akkor innnentől folytatom én. Merthogy fölhívott a menedzserük, hogy tud a dologról: nézd, Csabi, nagyon gyorsan haladjunk ezzel a kérdéssel, mondom a dátumokat. És mondta, hogy nem is tudom, Kiskőrös, kolbászfesztivál, oda nem kell előzenekar, Gyula ugyanez, és van még egy október 25., A38 Hajó. Megfelel? Mondom, jó, legyen az, ha már így lehet választani. Így keveredtünk oda.

De hát ugye, akkor még tényleg gyerekcipőben járt a zenekar.

Gábor: – Túl hamar kerültünk oda. Ott derült ki, hogy az, hogy az ország egyik legjobb színpadán, viszonylag sok ember előtt fellépjünk, talán még nagy falat.

Csaba: – Jó, figyu, az a lényeg, hogy nem vették föl. Nem lehet visszanézni. [Nevetés.] Szerintem jobban be voltunk szarva, mint amennyire kellett volna, de izgalmas volt. Hogy mindent a segged alá raknak: fényt, hangot, monitort.

Gábor: – Az volt nehéz, hogy sokat kellett várakozni. Azóta ezt is tudjuk: az előzenekar általában akkor soundcheck-olhat, ha a főzenekar már beállt. Hogyha az egy órát késik, attól neked még nem lesz lehetőséged hamarabb beállni. Lehet, végül csak öt perced marad. Ez váratlanul ért bennünket. Vannak fotók, ahogy várakozunk a gépteremben, összeszorul arccal és farpofával.

Csaba: – Most mi lesz!

Gábor: – Ilyen fogorvosi váró hangulat. De maga a színpadon-lét az nagy élmény volt. Csomó pesti ismerős, régi barát, satöbbi.

Csaba: – És ha már itt tartunk, egy örök sztori. A Pál Utcai Fiúknak balkezes a dobosa. Ez azt jelenti, hogy máshogy van a szerkója neki. A mi dobosunk meg jobbkezes.

Gábor: – Hozzá kell tenni, hogy akkor még a Galog Marci volt a dobosunk, nem a Matyi.

Csaba: – A technikusuk ezzel kapcsolatban is nagyon készséges volt. Mondta, hogy mindent, lábcint-egyebet átrak. Mikor beálláskor jött, hogy lábdob, egy-egyezés, Marci – nem tudván, hogy minden hallatszik mindenütt – mondja, hogy várjunk már, várjunk már, tiszta szar itt minden. Az ország legjobb klubjában, seggdugasz zenekar először van ott, ráadásul nem fizet érte, hanem megnyerte – erre ez!

Gábor: – Marci védelmében legyen mondva, hogy nem úgy értette, hogy az A38-on minden szar, hanem hogy ő még nem komfortos, alakítani, csavargatni szeretné a dolgokat. De azért ott ráfagyott az arcunkra a mosoly.

 

 

– Az A38-as koncertetek után készült is veletek egy riportcikk a délmagyar.hu-ra, amiben az egyik zenekaralapításhoz fűzött hozzászólásotokban azt mondjátok: „[…] meguntuk a halogatást, és megbeszéltük, hogy most már akkor tényleg…”. Máskülönben az ott közölt zenekari névsornál mindenki hangszere mellett szerepel a civil hivatása, hallgatói jogviszonya. Kérdés: A) a munka karaktert ad a zenésznek, B) a munka szükséges nyűg ahhoz, hogy drága hobbid legyen, C) a munka magyarázat arra, miért nem vagy még rocksztár?

Csaba: – Cé.

Mozsár Mátyás: – Mind.

Kardos Gergely: – Ebben a sorrendben.

Csaba: – Apám szokta mondani, hogy az autó se finggal megy. Tehát, hogy gitárt kell venni, húrt kell venni, erősítőt kell venni, próbahelyet fizetni. Ez tényleg viszi a pénzt.

Gábor: – Persze, költséges hobbi, de azzal a tévképzettel biztosan mindannyiunk találkozott már, amikor az emberek, mivel látnak viszonylag profi fotókat, nagyobb színpadokon, mondjuk rólunk, abból arra következtetnek, hogy ebből meg lehet élni.

Matyi: – Vagy van ennek egy másik esete is. Amikor a barátomat, aki profi zenésznek állt, megkérdezték, hogy mi újság vele, azt felelte, hát, zenész vagyok. Mire: oké-oké, de mivel foglalkozol?

Lépjünk tovább, mert amiről eddig beszéltünk, úgymond, a régi Zsuzsi, egy másik felállás. Kardos Gergely új, Mozsár Mátyás visszatérő tag a zenekarban. [Feléjük:] Titeket mi ragadott meg a Vacsora Zsuzsival-ban, mikor beléptetek?

Mátyás: – Mivel barátok vagyunk, én régebben is követtem hétről hétre a zenekar pályafutását. Az, hogy az elején kiszálltam, nem jelentette azt, hogy nem tudok róluk. Szépen felépítették a bandát. Büszke voltam rájuk, hogy ezt így meglépték, és zenekarrá váltak. Eljárkáltam a koncertjeikre, tudtam, mi van velük, ki jön-megy a házuk táján. Amikor úgy állt, hogy ritmusszekció nélkül maradt a zenekar, pont egy lemezfelvétel előtt álltak. Akkor az lett a fő projekt, hogy azt csináljuk meg, már velünk, új zenészekkel.

Csaba: – Egy átmeneti időszakról van szó, amikor a teljes ritmusszekció lecserélődött. Akkoriban Albert Peti barátunk volt a kisegítő basszusgitáros, és Matyi meg Peti rengeteg olyan plusz nüánsszal állt elő, olyan dolgot hozott a zenekarba, sőt, hozott ki belőlünk is, amit én és Gábor nem tudtunk volna magunktól működtetni.

Gábor: – Állóvíz volt, és ők beleugrottak két lábbal. Ez abszolút jót tett a dolognak. Később, Albert Peti helyére jött Gergő.

Gergely: – Igen, én úgy kerültem be, hogy tavalyelőtt volt egy Jam Session a Jazz Kocsmában, ami után Matyi odajött, hogy akar majd valamit kérdezni. Akkor még megvolt az előző zenekarom, azt hittem, a Vacsora Zsuzsival fel fog minket kérni előzenekarnak. Gondoltam, mekkora király már. Mondta Matyi, hogy nem, ők alapvetően basszusgitárost keresnek. Ez, gondoltam, még nagyobb „mekkora király már”. Mivel többször volt olyan szituáció az életemben, amikor egyszerre több zenekarom volt, és úgy nem működött, kértem Matyitól egy napot, hogy átgondolhassam. Aztán átgondoltam.

 

 

Hogy érzitek, több kísérletező kedv van most a Zsuzsiban?

Gábor: – Szerintem mindenképpen. Sőt, nemhogy mindenképpen, egyértelműen.

Csaba: – Maximálisan.

Gábor: – Ez a felállás eddig a legjobb. Nem bántva a többieket, mert máig mindenkivel barátok vagyunk, mindenkinek szerettük a stílusát, de van olyan, amikor négy ember nem annyira klappol zeneileg. Ebben az új felállásban már működött az egymásra való ráérzés.

Kerülgessük a forró kását! Hamarosan kijön az új EP-tek. Mi lesz a címe?

Gábor: – Még nem egyeztünk meg, csak munkacíme van. „Gyere, féljünk együtt!” vagy „Féljünk együtt szörnyektől!”. Erre az új ötszámos EP-re ugyanis Matyi is írt egy számot, aminek ő írta a szövegét – ebben, a Szörny című dalban szerepel ez a sor. Amikor elmondta, engem már elsőre megragadott, és a lemezen erre a koncepcióra fűződtek fel később az én szövegeim is. Noha nem a rettegős félelemről van itt szó, hanem a bizonytalanságról vagy azoknak a furcsa helyzeteknek a kerülgetésről, amelyek mindannyiunkat környékeznek. Úgy érzetük, ez a sor, ahol a féljünket tompítja az együtt szó, jó lehet lemezcímnek. Most még azért gondolkodunk rajta, mert például a Matyi mondta, hogy ő nem szeretne félni. Ami jogos. De egyelőre nincs jobb. [szerk.: Azóta lett. Az új lemez végleges címe Talán nincs baj.]

 

 

Ha ezt az albumot egy receptként képzelnétek el, milyen alapanyagokból állna? Miből mennyit raktatok bele?

Csaba: – Mindenből mindent. Mondom. Fakan Csabi: léggitározás. Ez az egyik fűszer. Aztán Gergely bátyánk mindjárt mondja, az ő basszusgitározása milyen típusú.

Gergely: – Annyiban van változás az előző számokhoz képest, hogy itt nagyon sokszor visz dallamot a basszusgitár. Ez megspékeli a dolgokat.

Csaba: – Gabszi a dalhozó, szövegíró. De dalszerkezetek, dallamok tekintetében, magában a dalszerzésben nagy erő volt a Matyiban is.

Gábor: – Igen, ehhez annyiban kapcsolódnék, hogy az első, illetve a második lemeznél – ami lehet később fog megjelenni, mint a harmadik [szerk.: amiről most beszélünk] – általában az történt, hogy én vagy Csabi hoztunk valami alapot, én írtam hozzá otthon refrént, talán szöveget is, a többiek pedig játszottak rá valamit. Az új számírásoknál viszont számomra az volt iszonyú jó érzés, hogy úgy dolgoztunk, hogy mindenki minden pillanatban véleményezte, amit csinálunk, hozta bele az új témákat. Matyi számot hozott, és írt rá saját szöveget. Szóval, ha artisjus-ilag nézzük, ez egy olyan lemez, ahol mind a négy Vacsora Zsuzsival tagot oda lehet írni zeneszerzőnek minden dalhoz. Nekem ez a fő összetevője ennek az EP-nek. De folytasd, Csabi.

Csaba: – Én azt tudom, hogy a próbákon az én riffjeimből indult ki ötből öt szám. Ilyen előtte sose volt. Hogy elkezdek valamit, Matyi üt, Gergő rámegy, aztán Gabszi is, és ezt forszírozzuk, szerkesztjük, tesszük jobbra-balra. Az biztos, hogy a dob-basszus most nagyon viszi az anyagot.

 

 

– Oké, kisütöttétek. Kérdés, hogy a közönség számára fogyasztható lesz-e.  

Matyi: – Az ilyesmi maximum akkor játszik szerepet, ha már meg van írva egy szám, és mit tudom én, azt mondjuk, hogy ez a rész legyen rövidebb. Ha visszahallgatásnál úgy tűnik, valahol kicsit unalmassá válhat a hallgató számára a dal. De amúgy a dalszerzés közben, ahogy összepakoljuk a számokat, szerintem soha senkinek meg sem fordult a fejében, hogy mit fognak ehhez szólni. Játsszuk, ami jön. Nincs is tétje.

A mi szintünkön nincs arról szó, hogy rádióbarát történeteket kell csinálnunk, hanem azt csinálunk, amit akarunk.

Gábor: – Meg hát már alig van olyan rádió, ami egy zenekar életében tényező lehetne. Engem sem az motivál már, hogy ezzel mennyire fogunk befutni. Mindig afelé mentünk, amerre mi gondoltuk. Sose befolyásolt, mi divatos, vagy mi nem az. A legfontosabb ünnep az, amikor az ember közönség előtt játszhat. Amikor egy kis klubban összejön legalább 30 fő, vagy akár 60-70, ahogyan az a Jazz Kocsmában rendszeresen előfordul. Ha nem is a közönség igényeihez igazítjuk a számokat, azért bízunk abban, hogy tetszeni fog nekik, és a szemünk előtt lebeg a közönség reakciója. De befutni, tömegeket elérni, ez már nem vágyunk. Koncertezni klubokban, megszámlálható alkalommal, nem csak Szegeden, az jó lenne.

A Könnyű című lemezetek ma 2342 nappal ezelőtt került kiadásra. Koncertezni koncerteztek, hallunk tőletek új számokat, a stúdiómunkával kapcsolatban mégis nagy nálatok a hallgatás. Feltörnétek most ez a pecsétet? Miért csak most jelentkeztek új számokkal?

Gábor: – Nagy megfejtés nincs egyébként. Amikor összeállt annyi szám, hogy úgy éreztük, stúdióba mehetünk, eltörtem az alkaromban mind a két csontot. Az visszavetette néhány hónapra a dolgokat. Aztán újból nekifutottunk: már meg volt beszélve a stúdióval az időpont, amikor a producerünket, Varga Ádámot (30Y) a kórházból felhívtam, hogy megint eltörtem ugyanazt a karomat, csak most épp a felkarcsontot, ne gyere. A második törésem gyógyulása tovább tartott. Több, mint fél év volt, mire vissza tudtam állni munkába.

A második lemezt végül a 30Y stúdiójában vehettük fel, Varga Ádám produceri vezetésével. Ő egy kiváló szakember, nagyon sokat tanultunk tőle. Mindez egyébként azért alakulhatott így, mert egy szarvasi koncerten, félrészegen odamentem Beck Zolihoz, zsebemben a Vacsora Zsuzsival első lemezével, és…

Csaba: – …beletuszkoltad az ő zsebébe.

Gábor: – Nem kellett, bár ő ezt később így mesélte. Tényleg elég vehemens lehettem, tőlem szokatlanul. Lényeg, hogy odamentem, beszélgettünk egy öt percet, elvette a lemezt, mondta, hogy feltétlenül meghallgatja. Később a barátaim mondták, hogy 45 perc volt az, csak te ötnek érezted. Másnap, mikor felébredtem, fájt a fejem, és arra gondoltam, tudom, hogy rendes srác a Beck Zoli, de így, ahogy tegnap előadtam magam, lehet nem fogja meghallgatni. [Nevetés.] Három nap múlva jött az email: rövid, de határozott elemzést adott az első lemezünkről. Volt benne dicséret, kritika, tanácsok. Két hét múlva pedig érkezett egy másik email, Varga Áditól, miszerint Zolitól megkapta a lemezt, szívesen dolgoznék veletek, ha akartok felvenni új számokat. Ez, abban az egyébként nehéz időszakban, nagy löketet adott ahhoz, hogy folytassuk. A második lemeznél tehát az elején minden klappolt. Talán ezért is lehet, hogy túltoltuk. Egy idő után ugyanis azzal szembesültünk, hogy ez az album amolyan best of lehet már csak, mivel nem a zenekar jelenlegi állapotát mutatja, hanem azt, hogy mit csináltunk az elmúlt öt évben – azóta, hogy megjelent az első lemezünk. Hát, így alakult. Túl nagyot akartunk a labdába rúgni, aztán kerestük a fűben a labdát.

Azért is jó, hogy megjelenik a harmadik lemezünk – még előbb is, mint a második –, mert ez tényleg azt mutatja, hol áll most a zenekar. Azt, amit a mostani felállás hozott össze.

Olyan számok kerülnek rá, amiket koncerten még sosem játszottunk. Rendes lemezmegjelenés lesz, na. Az új Vacsora Zsuzsival. De nem tudom, ki hogy látja a zenekarból.

Csaba: – Nekem ez így jó. Szimpatikus. [Nevetés.]

 

 

Jósoljátok meg a jövőt, kérlek. Hol lesz a zenekar 2342, vagy akár csak 500 nap múlva?

Mátyás: – Remélhetőleg Spotify-on három lemezzel.

Csaba: – Fazekas Gabszi ötvenéves szülinapján leszünk. [Nevetés.]

Gergely: – A Budapest Sportarénában.

Gábor: – Nekünk mindig projektjeink voltak igazából. Attól függ minden, hogy van-e épp mondanivalónk, kedvünk, anyagunk. Szerencsére azért eddig mindig volt. Ha ez a lemez jó visszajelzéseket kapna, az nyilván löketet adna ahhoz, hogy folytassuk. Bár 2021-ben nem is tudunk majd mit kezdeni azzal a sok anyaggal, ami a tarsolyban van. Van egy kilenc számos második lemez csaknem készen, van ez az ötszámos, új utakat kereső EP, ezen kívül most, ezen a napon veszünk fel az akusztikus, valójában csak csendesebbre áthangszerelt műsorunkból négy számot. Három teljesen különböző anyag, és öt teljesen új szám. Tehát muníció az most van. Lesz.

Szutorisz Szabolcs

 

     

Fotó: Ács Péter

 

Talán nincs baj

Megjelenés: 2021. május 13.

Felvétel: Gribedli stúdió, Szeged 

Recording, mixing, mastering: Török Dénes

Formátum: Digitális (Spotify, Apple Music stb.)

Borítóterv: Fazekas Gábor; Rajz: Gráf Dóra

 

Május 13-tól elérhető a Spotify-on:
open.spotify.com/album/6ycpXSYM4gkJmaRejzzlby


Címke: , , , , ,
2021.06.15 - tiszatáj

CIROK SZABÓ ISTVÁN: AGANCSPARK
KORMÁNYOS ÁKOS: PARAVÁN
Írjuk le anyánk kezét, írjuk le partnerünk testét. Cirok Szabó István Agancspark című kötetében párhuzamként kínálkozik az erdő. A Paraván beszélője ezzel szemben próbálja analitikusan, anatómiai pontosságra törekedve leírni partnere testét, mégis csak az agytekervények közé jutva kiált fel: „Megtaláltalak. / Itt eredsz. / Itt vagy.” A szelíd Agancspark és a nyers Paraván eredője, a felismerés mégis ugyanaz: ember és természet csak együtt értelmezhetők […]

Tovább olvasom >>>
2021.06.15 - tiszatáj

DÓMKERTI ZENÉS ESTÉK
A „püspöki fészek” udvarán ezen a nyáron is megrendezik a Dómkerti Zenés Estéket, a következő évadban pedig világsztárok is fellépnek Szegeden a Filharmónia Magyarország koncertsorozatában, a Tisza bérletben […]

Tovább olvasom >>>
2021.06.14 - tiszatáj

CIROK SZABÓ ISTVÁN: AGANCSPARK
Az utóbbi időben számos fiatal költő figyelemre méltó kiadványát vehette kézbe az érdeklődő olvasó. Ezek egyike az Agancspark című verskötet volt, Cirok Szabó István tollából. A karcsú, mintegy hatvan oldalt kóstáló könyvecske három ciklusába – Lékhorgászat, Nem tapsol senki, A madarak már elmentek, most a halak vándorolnak – mindössze harminchárom verset gyűjtött össze a szerző… – BERETI GÁBOR KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.06.12 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS SZABÓ IMOLA JULIANNÁVAL
Június 19-én Szabó Imola Julianna is vendége lesz a Tricikli Fesztiválnak. A Megálló Közösségi Házban a gyerekirodalom és illusztrációk viszonyáról beszélget majd Kollár Árpáddal, segít bemutatni Darvasi László Pálcika, a detektív című könyvét, és részt vesz a Grand Café Ráolvasás Extra elnevezésű zenés felolvasásán. A szegedi meghívás apropóján gyermekirodalmi-szépirodalmi-illusztrátori pozíciójáról, a 2020 decemberében megjelent Holtak aranya, holdak ezüstje című könyvéről, és a fesztivállal kapcsolatos várakozásairól, terveiről kérdeztük… – VESZPRÉMI SZILVESZTER INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.06.12 - tiszatáj

Acsai Roland, Fenyvesi Orsolya, Lanczkor Gábor, László Liza, Maurits Ferenc, Németh Zoltán, Mary Oliver, Veszprémi Szilveszter versei
Molnár Lajos, Tarcsay Zoltán prózája
Tőzsér Árpád naplójegyzetei
Balázs Katalin, Balogh Gyula, Kelemen Zoltán, Milián Orsolya tanulmánya
Diákmelléklet: Gerencsér Péter a Jókai-regények filmes adap­tációiról

Tovább olvasom >>>
2021.06.11 - tiszatáj

GUNDA
Növényi táplálkozást szorgalmaz, leölt állatok milliárdjai ellen szólal fel. Szerencsére azonban Viktor Kosszakovszkij nem nyílt propagandában érdekelt: a Gunda intim közelségből szemléli egy mikroközeg állatvilágát… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.06.09 - tiszatáj

OPERA ÚJRA ÉLŐBEN – ANDREA CHÉNIER
Az opera azért nagyszerű dolog! Különösen élőben, színpadon. Vagy 8 hónap után ismét élőben hallgatni operát – leírhatatlan mámor! Különösen, hogy az ember egyik kedvencét, a francia forradalom balladáját zúdítja rá a Magyar Állami Operaház amúgy nem létező társulata. Május 29-én Giordano szeszélyes remekének sodró dallamai csendültek föl az Erkel Színházban. Nehezen indul a történet […]

Tovább olvasom >>>
2021.06.08 - tiszatáj

GRÁF DÓRA: KÖRNYEZETISMERET
Az érzékiség halmozása érzéketlenséghez vezet – rendszerint ez a premisszája azoknak a történeteknek, amelyekben a főszereplő az egymást tételesen követő randevúiról, viszonyairól számol be. Monoton sorban felbukkanó és eltűnő (fél)idegenek, utánuk egyre nagyobb űr, elszakadás a valóságtól, stb. – gyakran találkozunk ennek a lélektani folyamatnak az ábrázolásával. Gráf Dóra Környezetismeret című, debütáló lírakötete először is azzal lep meg, hogy habár jelentős részben ilyen versszituációkból építkezik – a női beszélő férfiakkal találkozik, akik valamilyen benyomást tesznek rá, függetlenül attól, (kiderül-e,) mi történik köztük –, merőben szokatlan irányba futtatja ki a szövegeket. Ugyanis derű sugárzik belőlük… – PUROSZ LEONIDASZ KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.06.06 - tiszatáj

EGY LÉTKÖTÉLEN EGYENSÚLYOZÓ GONDOLATAI A TÚLSÓ PART FELÉ.
Nem kellett ehhez a rövid esszéhez címet keresnem. Maga a kötet fedőlapja annyira találó. Nem tudok jobbat. Emlékidő. Őszintén megvallva, nem az esztéta igényességével, hanem a személyes érintettség miatt olvastam el, szinte egy szuszra, a kötetet. Javíthatatlan individualistaként, mindig magamat, a saját életemet kerestem – és találtam meg – a versekben… – BOTOS KATALIN ÍRÁSA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
H. Balogh Gyula: Alsóvárosi hitregékBakos András: Isteni testekSzathmári István: Spanyol reggeliSántha József: BörtönkarnagyNormal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattTandori Dezső: Nincs beszédülésPetőcz András: A visszaforgatott időLengyel András: Tömörkény-tanulmányokKálnay Adél: Szivárványország (Utazz velem!)Virág Zoltán (szerk.): Színkép, hangkép, összkép (Írások elméletről és gyakorlatról)Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Fried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházTandori Dezső: A szomszéd banánhalSeregi Tamás: Művészet és esztétikaÉszlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Zalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)„Ragyogó pusztulás” – kortárs osztrák irodalmi antológia (szerk.: Bombitz Attila)Lengyel András: Ellenkultúra, peremhelyzetben (Marginalitástörténeti vázlatok)Bíró-Balogh Tamás: Az irodalom személyességekabai lóránt: semmi színSzlováknak lenni csodás…Petőcz András: A megvénhedt IstenDemény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólTandori Dezső: Szellem és félálomKálnay Adél: Hamvadó időSzepesi Attila: IstenporPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Sághy Miklós: A fény retorikájaTandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézCsiki László: A kaptárBaka István: Műfordítások III.Jász Attila: Fürdőkádból a tengerTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaBíró-Balogh Tamás: TollvonásokFried István: Magyar irodalom(történet)