08.04.
| Törzsasztal Műhely – Irodalmi minisorozat a Grand Caféban – Negyedik epizód >>>
07.29.
| THEALTER 2021: fókuszban a színházi sokszínűség és a fiatal alkotók >>>
07.29.
| THEALTER 30(+1) színháztudományi konferencia >>>
07.28.
| Törzsasztal Műhely – Irodalmi minisorozat a Grand Caféban – Harmadik epizód >>>
07.23.
| Legéndy Jácint performanszai a 101 Klubban DJ Cuvious partisorozatán belül – Nightclub in the Sky >>>
07.22.
| Grand Café – Ráolvasás 07. – Halász Rita: Mély levegő >>>
07.10
| Héthatár: itt a környezettudatos művészeti fesztivál >>>
06.30.
| Grand Café – Gurubi Ágnes Szív utca című regényének bemutatója >>>
06.19.
| A Tricikli Fesztivál részletes programja >>>
06.09
| Grand Café – Ráolvasás 06. – Krusovszky Dénes: Áttetsző viszonyok >>>
 TiszaLINE Szalon

07.22.
| Szeged középkori városmagját találták meg a Móra-múzeum régészei >>>
05.17.
| Középiskolások irodalomról – szóval, képpel >>>
06.03.
| Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!) >>>
06.03.
| Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei) >>>
06.02.
| Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája) >>>
06.04.
| Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017) >>>
04.28.
| Előkerültek Pilinszky álmai >>>
04.27.
| PesText 2021 – Négyszázezer forint összdíjazású irodalmi pályázat >>>
04.26.
| A nomádok földje kapta a legjobb film Oscarját >>>
| Tandori Dezső: Szellem és félálom >>>

Bék Timur, Horváth Eve, Juhász Róbert, Marczinka Csaba, Nagy Zalán, Tóth Réka Ágnes, Vasas Tamás versei
Abafáy-Deák Csillag, Szilágyi Zsófia Emma, Szilágyi-Nagy Ildikó, Totth Benedek prózája
Zalán Tibor drámája
Végel László naplórészletei
Fried István, Kovács Krisztina tanulmányai
Bazsányi Sándor, Urbanik Tímea Mészöly Miklósról

>>>

VERSENY A SZEGEDI EGYETEM FENNÁLLÁSÁNAK
100. ÉVFORDULÓJÁRA
Az SZTE Gyakorló Gimnázium és Általános Iskola magyar nyelv és irodalom munkaközössége áprilisban irodalmi vetélkedővel ünnepelte a Szegedi Tudományegyetem kettős – a szegedi egyetem létrejöttének 100 éves, illetve a szegedi „összegyetem” megalakulásának 20 éves – évfordulóját. Az eseményhez kapcsolódóan a gimnázium az elmúlt év őszén 3 fordulós irodalmi pályázatot hirdetett középiskolás diákok számára […]

>>>

’BAJNOK – Szövegek a Hajnóczy Péter-hagyatékból
2021.04.21 - tiszatáj

„A megnyilót elzárja roppant távolsag…”
A hagyaték mint az előhívás és szembesülés tere
kommentárokkal
2009–2020[1]

KÖNYVAJÁNLÓ

 

Álló csillagaim” vannak (ahogyan egyik kötetem címe is idézi[2]). Arkhimédészi pontokat keresek; nyomozást es felfedezést végzek az olvasás által; látni tanulok; intralingvális fordításokat készítek szöveghermeneutikai munkáim közben.

E mostani kötetben is találhatók egymásra másolódó, többször felbukkanó szövegrészek (állítások és kifejtések), mivel ismételt felidézésüket más-más környezetben is fontosnak érzem. Maguk a (kisebb) hagyatéki szövegek is ismétlődnek nem egyszer: hol magukban állva mutatódnak fel; hol mint az adott tanulmány hivatkozási alapja.

Legyen hát e kötet egyfajta többszólamú, ismétlések révén is poentírozott, refrénezett olvasmány Hajnóczy-dallamra hangolva, s a kötet szerzői hangjára írva! Vésődjék az egész szövegkomplexum így, ahogy van, olvasónk memóriájába!

S egy előzetes figyelmeztetés. E kötet a Hajnóczy-hagyatékhoz fűzetett: csupa töredékhez, vázlathoz, befejezetlen kezdeményhez, szövegforgácshoz és ígérethez. Elsősorban azok forgathatják haszonnal és élvezhetik tehát, akik hív olvasói a már kanonizált Hajnóczy-korpusznak!

Hajnóczy Péter kéz- és gépiratainak gondozása különös látószöget biztosított a már ismert szövegekhez. A kéznyomok, nehezen olvasható megjegyzések, beszúrások, egy zaklatott, meg-megszakadó gondolkodás- és munkafolyamat lenyomatai nem mindig képeznek közvetlen átjárást a befejezett, publikált művekhez. Hagyatékgondozó munkánk: a betűzgetés, kibetűzés, átírás, másolás, jegyzetelés gazdag tapasztalatokat hordoz (legalább négyféle, merőben eltérő írásképpel találkoztunk; megismerve e duktusokat, lassan a kedélyváltozások, koncentrációs állapotok is leszűrhetők lettek: megrendítő közelség egy rég halott emberhez; azt látom, tapintom, amit ő, hajdan stb.).

E tapasztalat egyik eleme maga a látványegyüttes, a füzetlapok kalligráfiája, vizualitása. A szenvedélyes, olykor agresszív írásképet grafikai jelek, türelmetlen, alakjukban ismétlődő, variálódó szögletes ábrák szakítják meg. Hajnóczy vonalaz, színez, szakaszokat, kockákat, geometrikus gólemeket rajzol a sorok közé, ezáltal beékeléseket, bemélyítéseket, pszichogramokat, gondolati térképeket hozva létre.

Mindez a „barangolás és pásztázás” az eddig ismeretlen életműdarabok terében és idejében megkerülhetetlenné teszi bizonyos kérdések fölvetését: szerző és elbeszélő viszonya; fikció és biografikus fikció kérdéskörei; átmeneti és véglegesített formák egymás mellett élése.

Hajnóczy Péter opuszáról és prózapoétikájáról csak töredékes képünk lehet mindaddig, amíg az eddig nem azonosított szálakat nem sikerül a felfejtendő nyelvi szőttes összefüggéseibe helyezni. Ugyanakkor tudjuk, észleljük, hogy sok szövegdarabka megoldatlan, feloldhatatlan marad, nem minden név, cím, utalás lesz végül filológiailag pontosítható.

E tapogatózó, lassú nyomkeresés mégis igen termékeny állapotnak bizonyul a kutató számára: kapocs és visszanyúlás a szövegelőttes stádiumokhoz; majd a keletkezésben lévő szöveg; a már megírt, de még javítatlan, végül a véglegesnek szánt textus, és annak további alkotói olvasatai. Különlegesen telített vizuális mezők létrejöttének lehetünk tanúi a hagyatéki lapokat vizsgálva.

A Hajnóczy Péter (Hagyatékgondozó) Műhely működésének kezdete óta eltelt csaknem két évtized alatt tagjaink nagyrészt kicserélődtek, s ha tartjuk is a kapcsolatot, s „hajnóczys” múltjukat nem feledték is el a régiek –, szétszóródtak a világ sok tájára, az egyetemet elvégezvén. Jöttek helyükbe mindig újak: több „nagy generáció” is beért első munkatársi csoportom után. Bármikor

számíthatok mindőjükre – ez az eltelt sok esztendő alatt bebizonyosodott: mozgósíthatók, bárhol légyenek is. A Hajnóczy-műhely tehát él, de a 2019-es esztendőben, a Műhely vezetőjének nyugdíjba vonulásával új helyszínre költözött a Szegedi Egyetem magyar tanszékéről: a hódmezővásárhelyi Németh László Városi Könyvtár ad neki otthont a továbbiakban.

Az immár feldolgozott, megjegyzetelt, részben ismertté tett hagyatékból készülök most kötetet kiadni.

E munka felöleli a „hőskor” első folyóirat-publikációit és a kísérőtanulmányok jó részét, a magam külön szöveg-megjelentetéseinek törzsét, illetve azokat a nagyobb méretű írásaimat, melyek részben korábban, részben most keletkeztek, és összehasonlító szövegelemzéseket, ill. még ismeretlen szövegforgácsokat egyként tartalmaznak. Nagy Tamás shihan, jogszociológus, Műhelyünk nélkülözhetetlen konzulense, barátom és munkatársam 2018 nyarán váratlanul elhunyt. Az Ő szellemkeze, kutatói invenciója, vakító értelme, ötletei és baráti szava mindenütt jelen van munkáinkban.

A hagyatéki szövegeket igyekeztem minél többször, mintegy ízelítőként, a maguk eredeti formájában is megmutatni. Vannak primer szövegek és szövegrészek, melyek többször, több helyütt szerepelnek a kötetben, más-más kontextusban, kapcsolatrendszerrel, más tanulmányok kíséretében. Bízom benne, hogy olvasóink nem önismétlésként, hanem újra- s újragondolásként fogadják majd e helyeket: nyomatékosított elemző megállapításokként. Ha tetszik: hangos gondolkodásként.

Mozaik ez a könyv (10 évnyi kereső-feltáró munka gyűjteménye), avagy kirakó: az emlékezet s a sokszerű inter– és autotextusok helye, középpontban a sok kisebb-nagyobb feltárással, találattal, melyek, reményeink szerint, tovább erősítik a Hajnóczy-olvasók kedvét és invencióját a kanonizált nagyszövegek irányában is!

Volt egy rövid időszak, amikor letettem kezemből a Hajnóczy-köteteket azzal, hogy a magam számára átgondoltam mindazt, amit e szövegvilág adhatott, s ismételni magamat nem szeretném. Úgy jártam éppen, mint Madách Tragédiájával, mely műről a Madách Társaság tagjaként évtizedek óta évről évre ugyancsak megnyilatkozom. Nem sokat váratott magára, hogy mindkét szövegművet ismét levegyem polcaimról, értetlenül állva korábbi – átmeneti – farkasvakságom előtt.

Hajnóczy nem tud elévülni, most úgy hiszem. Mániákus, önmagát kényszerítő, csillapíthatatlan kísérletei, nem a külvilág számára, nem az olvasók kegyeiért tett radikális gesztusai, roppant nehéz, változatos szöveghelyei nem múló feladatot adnak elemzőinek. S komor örömet hűséges olvasóinak.

Valószínűleg nem kettő, hanem több! Nem két Hajnóczy-prózastílus van, hanem több, vagy a két szélsőség közt rejlő árnyalatok és vonzatok.

Mitől képes ez a próza szikársága mellett is fenntartani az érdeklődést? Olykor a téma is szegényes, egy lefojtott, ingerek híján egzisztáló, a minimumra szorított, szabadsághiányos világ. Szociografikus szempontból éppen érdekelhetne bennünket egy kazánfűtő nehéz és veszélyes, kuriózumnak és – immár – történelemnek számító munkája. (A hagyatéki Kondor-töredékről beszélek, mely A fűtő variánsának torzója.) Számolhatnánk azzal is, hogy a szövegben hamarosan baleset következik be, történik valami, ami fordulatot hoz e szűk-ségbe, monotóniába, de valahogyan mégsem ez élteti az olvasót, nem gondol e lehetőségekkel, és ez, ez az ökonomikusság, ez a fegyelem, ez a feszültség Hajnóczy titka. Ezzel fogja meg, láthatatlan eszközeivel, illetve eszköztelenségével olvasóját. Csak a legnagyobb írók (Kosztolányi, Ottlik, Mészöly, Bodor) sajátja a képesség, hogy a majdnem-semmivel, a legszikárabb valóságkijelentésekkel is létre képes hívni a figyelmet, feszültséget –, s képes ezáltal karakteres alakjait is felrajzolni néhány vonallal, plasztikusan. Elevenen.

S azután ugyanígy képes a realizmuson egy pillanat alatt, egy szinte láthatatlan mozdulattal sebet ejteni.

És ekkor, a csaknem mágikus  intenciójú szövegekben tudjuk meg azt is, hogy a kékből kell kiindulni…Mivel itt felbukkan a másik Hajnóczy. Váratlanul és csillapíthatatlanul árad szét, egy pillanat leforgása alatt a szövegáramban, feldúlva a rendgotthárdi szociográfia reális és realista kálváriáját – Buddha álma és emanációja, e képzetlen, vad, fékezhetetlen fantáziával csapongó gyermeki, horrorisztikus fogalmazványfelejthetetlen. (A nagy jógi légzésről beszélek.)

Mintha nem ugyanaz az ember írta volna, aki a szöveg elejét. Vagy aki a Kondor-töredéket és A fűtőt írta volt. De! — intjük meg magunkat –, mert eszünkbe idéződik Kolhász feleségének tűzvész-látomása: a fantázia vulkánkitörése a szűk perspektívájú fűtő-kálvária közepette…

Búcsúzzunk a hagyaték szerte-kanyargó világától Buddha mágikus álma egy részletével: 

m é r  e tt e l e n!
Új szerelem, el ne felejtsd, ilyenkor tél van a tanyákon és a k é k erdészházban. A tanyaudvart a fehér szegfű lassan körbejárja,
a gyertyánerdőben a vadasz bokáig gyémántban áll. 

A 400 oldalas kötetben mindezekről olvashatnak-hallhatnak kedves Olvasóim.

Cserjés Katalin

 

JEGYZETEK

[1] Az egyik legalaposabban feldolgozott hagyatéki szöveg címéből szándékosan maradt el a névelő. Értsen mindenki ez alatt a hiány alatt azt, amit helyesnek lát. Gondolja át, hogy Hajnóczy, s majd a hagyaték szövegilága, végül e mostani munka szerzője ki (mindenkit) érthet bajnok alatt…!

[2] Cserjés Katalin: Álló csillagok. Egy gondolkodás (koncentrikus) körei. Lectum Kiadó, Szeged, 2017



2021.07.28 - tiszatáj

– MONDJA A SZÍNHÁZCSINÁLÓ
BALOG JÓZSEF
Annak ellenére meglepően sokszínű és gazdag az idei Thealter Fesztivál programja, hogy a szervezők harminc év óta először egyetlen fillér működési támogatást sem kaptak pályázatukra. A MASZK Egyesület nemrég Hevesi Sándor-díjjal elismert elnöke, a színészként az Újszegedi Szabadtéri Színpadon Molière-bemutatóra készülő Balog József szerint a szakmai szolidaritásnak és a pandémia okozta lefojtottságnak is köszönhető, hogy minden meghívott társulat vállalta a fellépést Szegeden… – HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.07.28 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS SZKÁROSI ENDRÉVEL AZ IRODALMI TEHETSÉGGONDOZÁSRÓL
Szkárosi Endre József Attila- és Mészöly Miklós-díjas írót Pánczél András kérdezte a Szekszárdi Magasiskola Mészöly Miklós Íróakadémián zajló irodalmi tehetséggondozásról […]

Tovább olvasom >>>
2021.07.28 - tiszatáj

BETTER DAYS
Húsbavágóan aktuális, sőt, régóta jelen lévő probléma az iskolai bántalmazás, mégis viszonylag kevés film (például a belga, mentális betegségekre szintén fókuszáló Ben X) helyezi érdeklődése homlokterébe. Noha a hongkongi születésű, de a szárazföldi Kína bizonyos relációit vizsgáló Derek Tsang végül nem alkot remekművet, drámája igen figyelemreméltó mű a témában… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.07.27 - tiszatáj

Bék Timur, Horváth Eve, Juhász Róbert, Marczinka Csaba, Nagy Zalán, Tóth Réka Ágnes, Vasas Tamás versei
Abafáy-Deák Csillag, Szilágyi Zsófia Emma, Szilágyi-Nagy Ildikó, Totth Benedek prózája
Zalán Tibor drámája
Végel László naplórészletei
Fried István, Kovács Krisztina tanulmányai
Bazsányi Sándor, Urbanik Tímea Mészöly Miklósról

Tovább olvasom >>>
2021.07.27 - tiszatáj

SIROKAI MÁTYÁS: LOMBOLDAL
A beat tanúinak könyvével elindult az antropocentrikus világot hátrahagyó utazás, amely A káprázatbeliekhez című második kötetben folytatódott a zöld álmokkal és az űr kozmikusságával. A Lomboldal visszatérés a földre, maga a zöld álmok megvalósulása, ahol beteljesedik a „növénylés”, és ahol a szilárd, ontológiai határok ugyanúgy elmosódnak, ahogy a korábbi könyvekben. Tematikusan tehát összekapcsolható a három kötet, mindben ott húzódik a növények megértésének vágya és azok szeretete, a mozgás, egy dehumanizált világ… – BORBÍRÓ ALETTA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.07.26 - tiszatáj

JURONICS TAMÁS SZÖKTETÉS A SZERÁJBÓL-RENDEZÉSE ÚJSZEGEDEN
Amióta száműzték az operát a Dóm térről, lassan már annak is örülni kell, hogy egyáltalán játszanak egy máshol bemutatott, újrahasznosított produkciót az Újszegedi Szabadtéri Színpadon. Juronics Tamás kortárs Mozart-rendezése, a Szöktetés a szerájból háromnegyed ház előtt tisztes sikert aratott… – HOLLÓSI ZSOLT KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.07.24 - tiszatáj

BRONKA NOWICKA:
MEGETETNI EGY KÖVET
Bronka Nowicka rendező, író, debütáló prózakötete 2016-ban elnyerte a lengyel Nike irodalmi díjat. Magyarul 2021-ben Sipos Tamás fordításában jelent meg Megetetni egy követ címmel. Ez a vékony kis könyv a tárgyak által előhívott emlékezet 44 rövid története. Ahogy a fülszöveg is ígéri, a kötet rálátást ad a lengyel falu, család, történelem egy-egy részletére is. Emellett létfilozófiai kérdéseket, és azok nyelvi leképezésének lehetőségeit is fejtegeti… – OLÁHNÉ KISPÁL ANITA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.07.23 - tiszatáj

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
Jó és örömteli érzés ismételten jelen lenni a Vásárhelyi Őszi Tárlaton (VOT67). Tombol a nyár, idővel belefutunk az őszbe. Időzavar, a pandémia miatt. Jövőre tolódik a VOT68. Egyidőben vagyunk, vagy inkább párhuzamos időkben élünk?

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
H. Balogh Gyula: Alsóvárosi hitregékBakos András: Isteni testekSzathmári István: Spanyol reggeliSántha József: BörtönkarnagyNormal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattTandori Dezső: Nincs beszédülésPetőcz András: A visszaforgatott időLengyel András: Tömörkény-tanulmányokKálnay Adél: Szivárványország (Utazz velem!)Virág Zoltán (szerk.): Színkép, hangkép, összkép (Írások elméletről és gyakorlatról)Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Fried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházTandori Dezső: A szomszéd banánhalSeregi Tamás: Művészet és esztétikaÉszlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Zalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)„Ragyogó pusztulás” – kortárs osztrák irodalmi antológia (szerk.: Bombitz Attila)Lengyel András: Ellenkultúra, peremhelyzetben (Marginalitástörténeti vázlatok)Bíró-Balogh Tamás: Az irodalom személyességekabai lóránt: semmi színSzlováknak lenni csodás…Petőcz András: A megvénhedt IstenDemény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólTandori Dezső: Szellem és félálomKálnay Adél: Hamvadó időSzepesi Attila: IstenporPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Sághy Miklós: A fény retorikájaTandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézCsiki László: A kaptárBaka István: Műfordítások III.Jász Attila: Fürdőkádból a tengerTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaBíró-Balogh Tamás: TollvonásokFried István: Magyar irodalom(történet)