04.06.
| Bálint Ádám: Fóliók >>>
03.19.
| Civilként az állam működési hézagaiban – L. Ritók Nóra előadása >>>
03.17.
| Tudományos zsebsorozattal szórakoztatja közönségét a Grand Café >>>
03.16.
| Homo Ludens Project feat. Góbi Rita Társulat: Az érintés dicsérete >>>
03.13.
| Új koncertfelvételekkel nyitja meg médiatárát a hosszú hétvégére a 16 éves Müpa >>>
02.20.
| Kurtág 95: élőben közvetíti a zeneszerző születésnapi koncertjét a Müpa >>>
02.25.
| Duda Éva Társulat: Prizma >>>
02.18.
| Az Erdélyi Magyar Írók Ligája rendezvényei a Magyar Széppróza Napja alkalmából >>>
02.16.
| Homo Ludens Project – Beszélgetés Dr. Beck Zoltánnal, Dr. Kelemen Zoltánnal, Orsós Jánossal >>>
 TiszaLINE Szalon

04.28.
| Előkerültek Pilinszky álmai >>>
04.27.
| PesText 2021 – Négyszázezer forint összdíjazású irodalmi pályázat >>>
04.26.
| A nomádok földje kapta a legjobb film Oscarját >>>
04.03.
| Milan Dunđerski ifjúsági költészeti díj >>>
03.19.
| Sziveri-díj, 2021 >>>
02.04.
| A Szépírók Társaságának felhívása >>>
12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>

Demus Gábor, Deres Kornélia, Fecske Csaba, Harcos Bálint, Jenei Gyula, Lackfi János, Szijj Ferenc, Tönköl József versei
Berta Ádám, Faludi Julianna, Szakács Réka, Szil Ágnes prózája
Beszélgetés Tüskés Gábor irodalomtörténésszel
György Péter, Kőbányai János, Lengyel András tanulmánya
Wehner Tibor és Sopotnik Zoltán Kammerlohr-Kováts László alkotásairól
Diákmelléklet – Boldog Zoltán: Az olvasás nélküli irodalom

>>>

MEGJELENT AZ ISKOLAKULTÚRA 2021/2. SZÁMA
A koronavírus-járvány következtében Magyarországon – ahogyan a világ jelentős részén – számos tanulónak kellett és kell otthonról tanulnia IKT-eszközök és az internet segítségével 2020 tavaszától hosszabb-rövidebb megszakításokkal. Az ezzel kapcsolatos kihívások és lehetőségek áttekintése – akár még a hátralévő tanév szempontjából is –  hasznos lehet […]

>>>

A Ház szeretett gyermeke
2021.04.15 - tiszatáj

SUSANNA CLARKE: PIRANESI

Ha az irodalmi szöveg labirintus, amelyben az olvasó elveszhet, és amelyből keresheti a kiutat, úgy Susanna Clarke hosszú csend után megjelent új fantasy regénye, a Piranesi éppen egy ilyen útvesztőbe, a végtelenszámú Csarnokból álló Házba invitálja olvasóit.

A Piranesi több olyan Borges novellát idéz fel (Aszterión háza, A bokharai Abenhakán, aki a maga labirintusában halt meg, Két király és két útvesztő), amelyek a Csarnokokban élő két emberhez, Piranesihez és a Másikhoz kötődnek. Piranesi szerint legalábbis ketten vannak. Borges novelláihoz hasonlóan a regényben is jelentőségteljes a végtelen kiterjedésű Ház, a labirintus és a szöveg motívuma, valamint ezek összefonódása. Ahogyan Borges műveiben egymás metaforájává válik labirintus és szöveg, úgy a Piranesi is több ponton játszik el ezzel a lehetőséggel. Már a kötetet kinyitva, a címoldalon azt a Faun figurát láthatjuk a Piranesi cím I betűjén állva, amely a borító oszlopán helyezkedik el. Mivel a Ház egy egész világként jelenik meg, így a Faun Szobor a borítón és a címoldalon az egész Házat, a labirintust jelképezi, a betűn való helyzete pedig szimbolizálja azt a borgesi nézőpontot, miszerint maga a szöveg egy labirintus, amiből az olvasó (a szereplőhöz hasonlóan) keresi a kiutat. Később Piranesi, az elbeszélő is leírja ezeket a megfeleltetéseket: „Rájöttem, hogy a Tudás utáni kutatás arra késztetett minket, hogy a Házra megfejtendő rejtvényként, értelmezendő szövegként gondoljunk, és ha valaha felfedezzük a Tudást, akkor mintha értékét vesztené a Ház, s minden, ami marad belőle, csak díszlet lesz a továbbiakban.” (56.)

Ez a nyomozás, a Ház titkának megfejtése mozgatja az olvasást, hiszen a Piranesi rengeteg kérdést vet fel az első oldalaktól kezdve. Hogyan került a Csarnokokba Piranesi, mik a szereplők céljai? Hogyan lehet végtelen egy Ház? Hogyan kerül egy Óceán egy Házba? Lapról lapra válik világossá, hogy egy háromosztatú építményről van szó: felül a fellegek, középen az ember és a madarak birodalma a növényvilág nélkül, alul pedig a vizek. A Ház is zavart kelt: Piranesi számozott, minden irányba kiterjedő Csarnokaiban különböző Szobrok kapnak helyet, amelyek gyakran utalnak kulturálisan beágyazott történetekre. Az Első Előcsarnok Minotaurusz szobrai például a görög mitológiát idézik fel, míg Piranesi álma a Faun Szoborról a Narnia krónikáira utal.

A Piranesi világának felfejtése nemcsak a Ház és Szobrok jelentésének keresésében áll, hiszen maga a szöveg, Piranesi naplóbejegyzéseinek fogalmai is rengeteg ellentmondást mutatnak: Piranesi férfiként pontosan érti a nő fogalmát, és a Házban található csontvázak esetében el tudja különíteni, hogy melyik férfi és melyik női maradvány. Egy csontváz mellett feltűnő kekszes doboz gyártójának „legendás” jelzője szintén kilóg a szövegkörnyezetből, sőt, már maga a tárgy is, hiszen a gyárak, a termelés hiányzik a Házból. Ezek Piranesi számára nyilvánvalóan ismeretlenek, esetleg a Csarnokokban található Szobrok által megformált életképeken, helyzeteken keresztül láthatta. Mivel nincs saját tapasztalata ezekről a fogalmakról és tárgyakról, így egészen korán nyilvánvalóvá válik, hogy a Piranesi egy portal fantasy, ahol a főszereplő valamiért vagy valahogy elfelejtette a másik világot. Mindezt a Narnia Faunjára tett rövid álomutalás és a kötet első, Narniából származó mottója is megerősítheti, hiszen C. S. Lewis sorozata is ehhez az alzsánerhez tartozik. Az olvasás során ez a korai felismerés új rejtélyre irányítja a figyelmet: pontosan honnan ismeri Piranesi ezeket a dolgokat, hogyan került a Házba?

A regény hibája éppen abban rejlik, hogy újabb és újabb kérdések merülnek fel, amelyek sokkal korábban nyilvánvalóvá válnak, mint ahogy azt a narráció ténylegesen felfedné. Az a titokzatos fantasyvilág, ami a cselekmény elején megelevenedik, korán irányt vált, egy kiszámítható, szinte hollywoodi narratívát követő történetté válik. Ezt a nyelvi megformáltság, vagyis a pontos mondatok és a kis- és nagybetűs fogalmakkal való játék ellensúlyozza, ahogyan a nyelvhasználatra, fogalmi határokra érkező – vagyis a korlátolt tudásra utaló – önreflexiók is balanszként szolgálnak.

A történet fontos pontja, amikor egy naplóbejegyzés segítségével betekintést nyerünk a világban bizonyíthatóan létezett vagy létező emberekre. Piranesi tizenötöt különböztet meg, és folyamatosan foglalkoztatja egy új, Tizenhatodik Személy létezésének lehetősége. A potenciális Tizenhat esetében Piranesi megszólítja a naplójának jövőbeli olvasóját, amivel a befogadót szinte bevarrja a történetbe a szöveglabirintus új lakójaként. Mindez a valódi Tizenhatodik feltűnésével válik érdekessé, hiszen az olvasó nyomoz, ahogyan az új személy is Piranesi után.

A regény egy rendkívül zárt világot mutat be, Piranesi pedig ugyancsak beszűkült perspektívából ír, így az olvasó tudáshoz való hozzáférése korlátozott. A főszereplő pozitív nézőpontot kínál a befogadónak, amit a Ház iránt érzett tisztelet, bizalom és szeretet hat át. Mégis feszültség mutatkozik az elbeszélésében, hiszen a szinte gyermeki világlátása, naiv szemlélete sokszor ellentmond az egyenletek segítségével megjósolt vízjárásoknak, a Dagályoknak, vagy annak a felkészültségnek, ami a túlélését szolgálja.

A Ház második lakója, a Piranesi által Másiknak nevezett élő ember Piranesi ellentéte, hiszen a mágia megszerzése vezeti a tudós objektivitása helyett, emellett jól öltözött, modern embernek tűnik a maugliszerű figurával szemben. Kommunikációjuk is eltér. A Másik saját céljait helyezi előtérbe, és Piranesi narrációjában kirajzolódik, hogy ő csak eszköz a Másik számára, mégis a barátság, az együttműködés és általában a pozitív érzelmek társulnak a találkozóikról szóló naplóbejegyzésekhez, azok felidézéséhez. A Másik elnevezés éppen ezért találó Piranesi részéről, hiszen egyszerre fejezi ki a kettőjük személyiségének különbségét és közben azt a kulturális másságot is, ami a fantasztikus irodalom gyakori toposza.

A regényben megjelenő belső és intertextuális utalások valójában már Piranesi nevében benne rejlenek. Nemcsak a Másik neve válik beszédessé, hanem a narrátoráé is, hiszen utal Giovanni Battista Piranesire, egy olasz építészre, rajzművészre, akinek rajzai hasonlóak a Clarke által megálmodott Csarnokokhoz, mindez pedig egy újabb külső referencia lehet az olvasók számára a kötet mélyebb megismeréséhez, értelmezéséhez.

Éppen ezek, a Piranesit mozgató gazdag, de nem tolakodóan felvonultatott utalási rendszerek ­teszik igazán rétegzetté a cselekményt. Mind a regényen kívülre mutató kódok, mind a belső referenciák egy kimunkált, nagyon pontosan szerkesztett szöveget eredményeznek. A komplexitás nemcsak nyelvileg, irodalmilag teszi kiemelkedővé, hanem a leírt tér a Csarnokaival és Szobraival, valamint a borítógrafika és a regény címoldalának játéka is hozzájárul a Piranesi újszerűségéhez. Mindezek ellenére nem tud szakítani a hagyományokkal, hiszen a már sokat használt narratív sémák mozgatják a szöveget. Mégis, a belső referenciák és Piranesi vallásos szeretete a Ház iránt olyan történetté teszi Susanna Clarke regényét, ami újraolvasásra fogja sarkallni a befogadót.

Borbíró Aletta

 

Agave Könyvek

Budapest, 2020

224 oldal, 3680 Ft

Fordította: Molnár Berta Eleonóra

 

 

 

 

 

 

 


Címke: , , , , ,
2021.05.09 - tiszatáj

Demus Gábor, Deres Kornélia, Fecske Csaba, Harcos Bálint, Jenei Gyula, Lackfi János, Szijj Ferenc, Tönköl József versei
Berta Ádám, Faludi Julianna, Szakács Réka, Szil Ágnes prózája
Beszélgetés Tüskés Gábor irodalomtörténésszel
György Péter, Kőbányai János, Lengyel András tanulmánya
Wehner Tibor és Sopotnik Zoltán Kammerlohr-Kováts László alkotásairól
Diákmelléklet – Boldog Zoltán: Az olvasás nélküli irodalom

Tovább olvasom >>>
2021.05.08 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS A VACSORA ZSUZSIVAL ZENEKARRAL
Május 13-án jelenik meg a Vacsora Zsuzsival zenekar új EP-je Talán nincs baj címmel. A tagokkal 2020 szeptemberében a Gribedli stúdió udvarán, egy felvételszünetben beszélgettünk tagcserékről, koncertélményekről, és a már rögzített, de kiadatlan számok sorsáról… – SZUTORISZ SZABOLCS INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.05.07 - tiszatáj

LÁNG ZSOLT:
BOLYAI – REGÉNY CSILLAGPORBÓL, FORRADALOMNYOMOKBÓL
Láng Zsolt új regénye a világhírű erdélyi matematikust, a nemeuklideszi geometria feltalálóját megidéző Esterházy Péter-idézettel nyit. A Bevezetés a szépirodalomba mottóként citált szöveghelye azért is fontos a 2019-es mű értelmezésében, mert több szempontból kijelöli azt a kontextust, azt a szöveghagyományt és prózapoétikát, azt az eredetet, amiből a Láng Zsolt-i textus megszülethetett, és azt a szerkezetet, amelyben az ő nemeuklideszi (?) tere működik… – BENCSIK ORSOLYA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.05.04 - tiszatáj

Jóllehet 1901-ben Párizsban modern esztétikai kurzusokon vett részt, a festészet és a művészettörténet területén Apollinaire autodidakta volt. Ám kitűnő ízléssel, ösztönösen ráérzett minden újra, azonnal meg tudta ítélni valamiről, hogy az valódi érték vagy sem. Úgy érezte, hogy küldetése van, támogatnia kell azokat a művészeket, akik egyfajta új esztétikát képviselnek a szokványos, idejét múlt festmények alkotóival szemben […]

Tovább olvasom >>>
2021.05.02 - tiszatáj

A címmel kapcsolatban sok mindenre asszociálhat az ember. Többek között Szabó Magda Az ajtó c. regénye, illetve színpadi változata is eszünkbe juthat. A címbe emelt tárgy ráadásul ősi szimbólum is, és a mögötte meghúzódó valóság titkai mindig izgalmasak. Az ajtó mögött ott lehetnek a múlt emlékei, vagy éppen olyan dolgok, amelyek nem tartoznak a külvilágra. Gömöri György kötetcímadó verse is számos értéket rejt… – BAKONYI ISTVÁN KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.05.02 - tiszatáj

GÖMÖRI GYÖRGY: ERDÉLYI ARCOK
Gömöri György hatvan év költői terméséből válogatta össze azt a három tucat verset, amelyek elszakíthatatlanok Erdélytől, pontosabban szólva Erdély atmoszférájától, történelmétől, a magyar szellemi életben betöltött szerepétől, illetve az ott élő magyar kisebbség helyzetétől. A jól átgondolt kötetkompozíció kétséget sem hagy a költő személyes kötődése felől, ám nem csupán Gömöri Erdély-képét ismerhetjük meg a verseken keresztül… – BARÁTH TIBOR KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.29 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS PÉTERFY GERGELLYEL AZ IRODALMI TEHETSÉGGONDOZÁSRÓL
Az Akadémiánk online folyóirata, a Felhő Café biztosít bemutatkozási, publikálási lehetőséget a hallgatóknak és a lap Facebook-oldala élő adásokhoz, beszélgetésekhez, felolvasásokhoz nyújt több tízezer olvasót elérő felületet. Rendszeres kapcsolatban vagyunk kiadókkal, a végzett hallgatóink köteteit kiajánljuk, több végzett hallgatónk kötete jelent már meg a Librinél, az Álomgyárnál és a Kalligramnál… – PÁNCZÉL ANDRÁS INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.23 - tiszatáj

AZ IFJÚ NYOMOZÓ
Amennyire könnyednek tűnik a plakát, netán a cím alapján, olyan megkapó és rejtett tartalékokkal bír Evan Morgan bűnügyi mozija, 2020 egyik legnagyobb meglepetéssikerét eredményezve… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő