Nagy Zopán: Pszichikai rejtjelek, szimultán közelítések…

BÁLINT ÁDÁM KÉPZŐMŰVÉSZ FÓLIÓK CÍMŰ KIÁLLÍTÁSÁHOZ

Érzelmek dinamikája a szövetekben. A szövet-szerkezet lélegzetében… Szabad-szövésű arabeszkek!

Bálint Ádám Fóliói, akár az Idők végezetében eltűnt (kvázi) üzenetek, titokzatos lapok, melyek áttetsző hártyái között mikroszkopikus jelen(t)ések is lapulnak… Ezen lapok újra feltárt – és rétegesen átírt rejtjelek, talán (ön)megfejtésre várakozó enigmák, kalligrafikus fragmentumok, avagy, meta-nyelvek érzékenyített mozaik-részletei is lehetnek: egyek az Egyben…

Fóliók, melyek visszalapozásra, lapozgatásra utalnak. E kiállítás nem retrospektív, mindinkább válogatás, amely reflektál a címre, az ívekre, mint egy könyvben, ahogy felvágják azokat, kihajtogatják, és lapok, oldalak keletkeznek. Itt, többnyire sorozatok darabjait, formabontóbb korszakok stílusjegyeit láthatjuk (1986-tól 2021-ig), de az installálásnál a kronológia nem mérvadó. –

Lapok a Homokkönyv-ből: Borges „végtelen” lehetőségű nyelv-kísérlete nyomán halad az elmélkedés, az elporladó, sistergő idő jegyében… A Homokkönyv: a gerincre írt szent mandátum. Perfekcionista összefoglaló a megváltásról, az isteni megnyilvánulásról a mindennapi világban – s a végtelen és abszolút tudással rendelkező megszállottságról…

Limes: tea-filter és agyag határeseti egymásban-oldódásai, mint félálom-kigőzölgések… Szakócák: szakócák és emotikonok! Miniatűrök sokasága, univerzális világo(ka)t kirajzolva, jelhagyó formákat, szimbólumokat felmutatva…

Maszkok: mint rejtőző ábrá(zato)k, gesztusok, kiismerhetetlen mimikák belső ösvényei a valóságosnak vélt arcok mögött. Pamutpapír, akvarell (kréta-hatású textúrák), ecsetek nélküli alkotások! Az alkotó az apró gömböket, gombócokat, festék-göböket összegyúrva, hajtogatva: módszeresen görgeti a felületen… Elmerült, fiktív írásjelekből felsejlő arcok jelennek meg, fátylas részecske-maszkok!

Japán(os) kert-változatok is élnek a műteremben, mint latensen lappangó, kifordulásokat, benövés-rejtőzéseket egyaránt indukáló (ön-organikus) világok. Távolságtartás / közelítés, mikrovilágok problematikus-tematikus befogadása… Illetve, Claude Monet 1910-es Kertjeinek absztrahált rokonítása is elénktárul: monomániás attitűddel, következetességgel, képzelt akkordokkal is összeérve…

Fekete tea, befelé folyó képek, lírikus csorgás-mozzanatok, ópiát-hangok, sötétlő áramlatok: a képek mögötti tér-képzetekből… A belső utazó: a Körkörös romok-tól a Bábeli könyvtár-ig sok-sok tájat, állapotot bejár…

Bálint Ádám műterméből a következőket látja a leíró:

Az ornitológus zeneszerző és a vak könyvtáros-filozófus találkozik az Idő romjainál. Messiaen és Borges… A porladó kövek és szikla-rések közül: fény-hasábok formájában rezeg a légtér, étheri hangzatok fokozódnak – s a Quatuor pour la fin du temps zenemű klarinétja, hegedűje, csellója, zongorája mindent felkavar…

A Kvartett az idők végezetére című darabot Messiaen a rabsága alatt komponálta. Először Görlitzben, a hadifogolytáborban mutatták be 1941. január 15-én. Zenei nyelvezete alapvetően spirituális. Hangneme egy bizonyos tonális „mindenütt-jelenvalóságot” hoz létre! Speciális ritmusa minden mértéken felüli, lehetővé teszi, hogy eltávolodjunk a világitól… Eközben, a Jelenések Könyvének kilazult lapjai (ismét) megmoccannak…

A papírba ivódó fény-sűrítmények, fény-sávok, mint experimentális hang-tónusok, bevérzések, ujj-percekkel, ön-órával, én-idővel rögzített állapot-rajzok, pszichikai festmények: a művész „jelenléte” általi corpusok, karcokkal, sebekkel pulzáló tört-én-et(i) jelenség–jelenések…

A képek finom-szemcséi mögül: Schönberg, Schnittke, Ligeti, Kurtág és Lutosławski mű-töredékei is kiszivárognak a sejtések légterébe…

Voynich kézirat: Bálint Ádám már jó ideje, folyamatosan és elmélyülve foglalkozik ezen kézirat megfejtésével is! Bestárium? Vagy mégsem? Kompendium (?), melyet száznál is több éve próbálnak megfejteni. Speciális herbárium, zodiákus ábrákkal… Képzelt nyelvek- és lények, illetve növényi alakzatok szürreális egyvelege. Egyféle kódex: régvolt női fürdőhelyek praktikáival, titkos kozmetikumok, beavatások leírásaival…

A kézirat megfejtése (a művész 2021. 03. 01-es közlése): ott érik, lassan tovább-burjánzik B. Á. képzőművész, feltaláló birtokában, sejtéseinek, tudásának fiókjában… Ám erről, egyelőre csak suttogva (sub rosa) beszélhetünk…

(Holisztikus perspektíva? – Ezt, itt ki- és miért kérdezte? – Gondolom, a transzperszonális pszichológia miatt, melynek tartalma rendkívül változatos és kiterjedhet bármire, amit szokatlannak, fenségesnek, mélynek, vagy akár infernálisnak élünk meg… Az egymásra-hatások, az összetett szemlélet, illetve a panteizmus lehetősége is behívhatta a szöveg-térbe…)

Bálint Ádám: Téli utazás című, üres plakátokat megörökítő (fotó)sorozata nem ígérhet feloldásokat. A közelmúlt és a jelen dokumentumai, halálos csendélet-állapotai ezek a kép-opusok. Dezinformációk gyűjteménye, a rétegesen foszladozó, lekapart, lebomló, átázott, szétmálló Idő (időnk) kép-részletei. A semmi tipológiája…

A (nem is oly) távoli szférákból dalciklus szól, recsegve, karcosan. Schubert: Téli utazás. – „Jó éjt! Idegenként jöttem, idegenként távozom…” – Jó éjt!

(Artus Kortárs Művészeti Stúdió, Budapest, 2021. 04. 06 – 04. 27.)