04.06.
| Bálint Ádám: Fóliók >>>
03.19.
| Civilként az állam működési hézagaiban – L. Ritók Nóra előadása >>>
03.17.
| Tudományos zsebsorozattal szórakoztatja közönségét a Grand Café >>>
03.16.
| Homo Ludens Project feat. Góbi Rita Társulat: Az érintés dicsérete >>>
03.13.
| Új koncertfelvételekkel nyitja meg médiatárát a hosszú hétvégére a 16 éves Müpa >>>
02.20.
| Kurtág 95: élőben közvetíti a zeneszerző születésnapi koncertjét a Müpa >>>
02.25.
| Duda Éva Társulat: Prizma >>>
02.18.
| Az Erdélyi Magyar Írók Ligája rendezvényei a Magyar Széppróza Napja alkalmából >>>
02.16.
| Homo Ludens Project – Beszélgetés Dr. Beck Zoltánnal, Dr. Kelemen Zoltánnal, Orsós Jánossal >>>
 TiszaLINE Szalon

04.28.
| Előkerültek Pilinszky álmai >>>
04.27.
| PesText 2021 – Négyszázezer forint összdíjazású irodalmi pályázat >>>
04.26.
| A nomádok földje kapta a legjobb film Oscarját >>>
04.03.
| Milan Dunđerski ifjúsági költészeti díj >>>
03.19.
| Sziveri-díj, 2021 >>>
02.04.
| A Szépírók Társaságának felhívása >>>
12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>

Demus Gábor, Deres Kornélia, Fecske Csaba, Harcos Bálint, Jenei Gyula, Lackfi János, Szijj Ferenc, Tönköl József versei
Berta Ádám, Faludi Julianna, Szakács Réka, Szil Ágnes prózája
Beszélgetés Tüskés Gábor irodalomtörténésszel
György Péter, Kőbányai János, Lengyel András tanulmánya
Wehner Tibor és Sopotnik Zoltán Kammerlohr-Kováts László alkotásairól
Diákmelléklet – Boldog Zoltán: Az olvasás nélküli irodalom

>>>

MEGJELENT AZ ISKOLAKULTÚRA 2021/2. SZÁMA
A koronavírus-járvány következtében Magyarországon – ahogyan a világ jelentős részén – számos tanulónak kellett és kell otthonról tanulnia IKT-eszközök és az internet segítségével 2020 tavaszától hosszabb-rövidebb megszakításokkal. Az ezzel kapcsolatos kihívások és lehetőségek áttekintése – akár még a hátralévő tanév szempontjából is –  hasznos lehet […]

>>>

Szuperhősök a feketelevesben
2021.03.26 - tiszatáj

ZACK SNYDER:
AZ IGAZSÁG LIGÁJA

Tovább dübörög az agresszív marketinggépezet: nemrég csak úgy zúdultak ránk a félresikerült csapatfilm rendezői, helyesebben eredeti változatát méltató pozitív kritikák, ám Zack Snyder, csakúgy, mint Az Acélember közel 10 éves promóciós hadjáratakor, újfent csúnya tréfát űz reménybeli nézőivel.

Különben is véleményes, mennyire definiálható kreatív energiáktól duzzadó hőseposznak vagy lélektelen pénzverdének Az Igazság Ligája új vágata: még 2017-ben történt, hogy a többek között a Holtak hajnala remake-jét és a 300-at is jegyző direktor örökbefogadott lánya, Autumn öngyilkosságot követett el (Snyder jelképesen az ő emlékének ajánlotta a kész, teljes művet), plusz a Warner-DC-divízió is nézhetetlennek ítélte az eredeti produktumot, így Snyderre útilaput kötöttek. Joss Whedon érkezett a helyére, teljes hangnemváltás kíséretében – az egységes koncepciót hírből sem ismerő, szóló-és csapatfilmeket felelőtlenül hajigáló stúdió zárójelezte a régebbi mozik talmi sötét hangvételét, hogy egy Bosszúállókra hajazó vicces, színes-szagos kalandtörténet szülessen. Csakhogy a moziváltozat tonális problémái (hol feleslegesen depresszív, másszor érthetetlenül komikus) hangos nemtetszést váltottak ki, így elviekben rajongói nyomásra a COVID sújtotta 2021 egyik nagy streaming-szenzációja lett a korábban visszautasított produkció.

Lánglelkű, az eredeti műért valóban lelkesedő nézőkről azonban dőreség szólni: mint általában, ezúttal is toxikus internethuszárok rázták az öklüket, mi több, valójában nem is az ő akaratuk érvényesült, lévén a Warner – különösen azután, hogy az AT&T telekommunikációs vállalata rátette a mancsát a stúdióra – kétségbeesetten tartalommal igyekezett feltölteni új streaming-platformját, az HBO Maxet. Vagyis ami egy külső szemlélőnek a népakarat diadalát jelenti, valójában agresszív hőbörgések ugyancsak kérdőre vonható, üzleti szempontok révén zajló aljas kihasználása. Sőt, Az Igazság Ligája önnön, csorbítatlan, ún. szerzői víziót magába olvasztó formájában is kártékony blockbuster: Zack Snyder ugyanis azt csinálja, amit a Watchmen-adaptáció óta képtelen levetkőzni. Komor, feketébe burkolt vágóképei ugyanis nem többek irritáló pózoknál, csontig hatoló drámaiság helyett rendezőnk nem bírja ki lassítások, gigászi nagytotálok, esztelen bunyók, hatalmas csatajelenetek nélkül – miközben a külföldi recenzensek jó része abszolút érthetetlenül Ben-Hur-léptékű remekműnek titulálja e pálfordulásnak véletlenül sem nevezhető szellemi mélyrepülést.

 

 

A kurrens Az Igazság Ligája puszta marketingfogás. Ragyogónak tűnő, de belülről rothadó, sőt, értéktelen csecsebecse. 4 órával próbálja igazolni eposzi méreteit, miközben nincs benne köszönet. Nagyjából 60 percnyi játékidő után egyre másra zúdulnak ránk a lassú filmes ritmusú, áttűnésekkel szegélyezett, így kapásból zavarossá formálódó totálok, kőszoborrá dermedt, ritkán beszélő karakterek böfögnek érthetetlen, megalapozást nélkülöző információkat (így e beavatkozásmentes, új film meg sem áll a saját lábán, rendkívül igényli az előzmények ismeretét) és üvöltenek az operai fanfárok. Koncepciótlan videoinstallációt hány elénk Snyder, plasztikus snittjeinek tartalmatlansága folytán pedig 2 órán belül unalomba fullad a mese. Végképp nem érdekes, Batman kiket verbuvál össze, milyen személyiségvonásokkal bírnak a hősök, legyőzik-e az univerzumromboló Steppenwolfot és hasonlóan lapos szörnykollégáit, ha Az Igazság Ligáját sajnos jobban foglalkoztatja egy izlandi falukórus népdalolászása, mint a feszült tétekkel ruházott sztori és a hús-vér karakterek skiccelése. Snyder ügyet sem vet rá, hogy a minimális agy és a zsánerfilmes közelítés cseppet sem zárják ki egymást: fals látványvilággal, zenei kakofóniával, marcona, de nullsíkú hősökkel becsüli le nézőjét, úgy vélve, a közönség beéri a felszíni fecsegéssel, a mélység nyugodtan hallgathat.

Csakhogy ezzel Az Igazság Ligája még a legdebilebb videojátékok szintjét is alulmúlja. Önmaguk paródiájává züllenek az esőcseppes, töltényes, világfájdalmas lassítások a 4 órás, drámát hazudó vánszorgás során – rendezőnk lényegtelen pillanatokat tart ki hosszú beállításokon, így szcénái önkéntelenül megmosolyogtató hatást váltanak ki, ún. rendezői változata olyan, mint egy önmagát mélynek, intelligensnek tituláló, valójában bumfordi death metal-banda színpadi erőlködése. Unintentional comedy-t nézünk a Rejtélyek szigete és Az esemény felfogásában, ahol az ezredik agyonlassított, értelmetlen snitt helyettesíti a gyenge poénokat. Batman, Csodanő, Kiborg és a többiek rendkívül elenyésznek a felszínes vizuális ötletbörzében: 242 percből legalább 150-et expozícióval töltenek. Cselekményt magyaráznak, főhadiszálláson álldogálnak, viszont közben a misztikus fenyegetés egyre közelebb jut hozzájuk, vagyis akcióba kellene lendülniük, így Az Igazság Ligája ügyetlenül szerkesztett, komótossága ellenére is fejvesztve rohanó, elsietett haddelhadd. Reménykedhetnénk a városrombolások, összecsapások főattrackióiban, de Snyder pocsékul rendez. Tehetségtelen stilisztaként jószerivel az összes akciószcéna sötétben, alig kivehető, olykor kékbe vagy áttekinthetetlen CGI-masszákba gyúrva játszódik, a bunyók sorrendjére legfeljebb pár helyszínre (földalatti bázis, üvegajtós laboratórium, szikla) tett utalásból következtethetünk. A Bosszúállók: Végjáték, a Skywalker kora és a Tenet után ismét egy nagyepikai rege nézőbabonázó lényege vész el, a hatalmas ütközeteknek nemcsak a füstje nagyobb, mint a lángja, meg sem gyújtották a tűzijátékot előidéző attrakciók kanócát. Légüres térben mozgó effektkaraktereknek pedig lehetetlen szurkolni, pláne átérezni a lelküket nyomó, de tolakodóan, szerelmetes vagy bávatag tekintettel előtérbe nyomott világfájdalmukat – visszatérhet a kansasi farmra Superman és andaloghat az imádott nővel, vicsoroghat a denevérember, elárvulhat a színes bőrű robothős, ha Zack Snyder pusztán a többedik lapos robbanás, elektromos kisülés, komputerhackelés agyoneffektelt díszítőelemeként számít rájuk.

 

 

Sőt, ha bír is tanulsággal Az Igazság Ligája, elképesztően primitív üzenetet közvetít: hitről, optimizmusról, gyengeségeinken való felülemelkedésről elég csupán suttyomban, 1-2 mondat erejéig duruzsolni, jobb, ha keményfiúk és nők állnak össze fenékbe billenteni az egyébként pengetestű, patkófejű idegen agresszort. Toxikus maszkulinitást, látens rasszizmust hirdet Snyder (vö: a 300 torz arcú perzsái, de az itt vezető, sőt, főszereplői rangra emelt fekete Kiborg sem tesz szert igazi kezdeményező szerepre, ha ő is csak faarccal menetel hadba, például a provinciálisan reagáló, dörmögő, iszákos Aquaman haverjaként). Hatalmasat szóló akciójelenetei nem többek taszító erőszakfetisizmusnál, az ütések, rúgások már-már riefenstahli, fasisztoid reklámjánál – a problémák orvoslásának módja az oktalanul kijelölt gonoszok péppé zúzása, semmi több. (Supermanhez kötődő fordulópontját a rendező letudja annyival, hogy feltámasztása után a Liga keményen odacsaphat a rosszembereknek, neofasiszta zöngévé korcsosítva az igazság és az igazságosság kékmezes, piros köpenyes, jószívű bajnokát.) Itt bukik ki Snyder antitalentuma. Vizionáriusként tudhatná, az átélhető kalandsztorit a hősök jelleme, döntései, verejtékei gördítik előre, nem pedig a katatónként bámészkodó, parancsszóra, gombnyomásra bunyózó héroszok fiúöltöző-bűzű, toborzóplakát-finomságú tornasora – ez a Halálos iramban-széria nevetséges, izmos kopaszokkal tarkított családfilozófiája (vagy épp a beszólogató trollok kebelre ölelése), kevésbé az inspirációként listázott A gyűrűk ura-trilógia tündérmesei igazságérzete.

És ha már Az Igazság Ligája PR-zászlóshajóként kíván tetszelegni, nem maradhatnak ki a duzzogókat kiszolgáló, az igazi rajongókat viszont rútul lekenyerező gesztusok: fan service-ként, jelesül egy zárszóként funkcionáló, oktalan álomjelenetben megkapjuk Lex Luthort, az acélos Deathstroke-ot, a Jared Leto-féle, öngyilkos osztagos Joker is ránk kacag a semmiért, de a Marsbéli Embervadász jártában három folytatást is beharangozó cameójának sem nagyon van miért örülni. Zack Snyder focihuligán-mentalitással gyártott, csaknem lírai magasságúnak hazudott szuperhősfilmje őszinte gesztus híján, destruktív ösztönökben dúskálva tragikus sorsú lánya emlékét is galádul tépázza, nem szólva az érdeklődők arcul köpéséről – amennyiben teljes vértezetében szeretnénk viszontlátni a DC Comics vitézeit, a Mark Waid, Alex Ross-féle A te országodat ildomos újra fellapozni.

Szabó G. Ádám

 

g

 

 

Zack Snyder’s Justice League

Rendező: Zack Snyder

Szereplők: Ben Affleck, Henry Cavill, Gal Gadot, Ray Fisher, Jason Momoa

 

 

 

 

 

 

 

 


Címke: , , ,
2021.05.09 - tiszatáj

Demus Gábor, Deres Kornélia, Fecske Csaba, Harcos Bálint, Jenei Gyula, Lackfi János, Szijj Ferenc, Tönköl József versei
Berta Ádám, Faludi Julianna, Szakács Réka, Szil Ágnes prózája
Beszélgetés Tüskés Gábor irodalomtörténésszel
György Péter, Kőbányai János, Lengyel András tanulmánya
Wehner Tibor és Sopotnik Zoltán Kammerlohr-Kováts László alkotásairól
Diákmelléklet – Boldog Zoltán: Az olvasás nélküli irodalom

Tovább olvasom >>>
2021.05.08 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS A VACSORA ZSUZSIVAL ZENEKARRAL
Május 13-án jelenik meg a Vacsora Zsuzsival zenekar új EP-je Talán nincs baj címmel. A tagokkal 2020 szeptemberében a Gribedli stúdió udvarán, egy felvételszünetben beszélgettünk tagcserékről, koncertélményekről, és a már rögzített, de kiadatlan számok sorsáról… – SZUTORISZ SZABOLCS INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.05.07 - tiszatáj

LÁNG ZSOLT:
BOLYAI – REGÉNY CSILLAGPORBÓL, FORRADALOMNYOMOKBÓL
Láng Zsolt új regénye a világhírű erdélyi matematikust, a nemeuklideszi geometria feltalálóját megidéző Esterházy Péter-idézettel nyit. A Bevezetés a szépirodalomba mottóként citált szöveghelye azért is fontos a 2019-es mű értelmezésében, mert több szempontból kijelöli azt a kontextust, azt a szöveghagyományt és prózapoétikát, azt az eredetet, amiből a Láng Zsolt-i textus megszülethetett, és azt a szerkezetet, amelyben az ő nemeuklideszi (?) tere működik… – BENCSIK ORSOLYA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.05.04 - tiszatáj

Jóllehet 1901-ben Párizsban modern esztétikai kurzusokon vett részt, a festészet és a művészettörténet területén Apollinaire autodidakta volt. Ám kitűnő ízléssel, ösztönösen ráérzett minden újra, azonnal meg tudta ítélni valamiről, hogy az valódi érték vagy sem. Úgy érezte, hogy küldetése van, támogatnia kell azokat a művészeket, akik egyfajta új esztétikát képviselnek a szokványos, idejét múlt festmények alkotóival szemben […]

Tovább olvasom >>>
2021.05.02 - tiszatáj

A címmel kapcsolatban sok mindenre asszociálhat az ember. Többek között Szabó Magda Az ajtó c. regénye, illetve színpadi változata is eszünkbe juthat. A címbe emelt tárgy ráadásul ősi szimbólum is, és a mögötte meghúzódó valóság titkai mindig izgalmasak. Az ajtó mögött ott lehetnek a múlt emlékei, vagy éppen olyan dolgok, amelyek nem tartoznak a külvilágra. Gömöri György kötetcímadó verse is számos értéket rejt… – BAKONYI ISTVÁN KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.05.02 - tiszatáj

GÖMÖRI GYÖRGY: ERDÉLYI ARCOK
Gömöri György hatvan év költői terméséből válogatta össze azt a három tucat verset, amelyek elszakíthatatlanok Erdélytől, pontosabban szólva Erdély atmoszférájától, történelmétől, a magyar szellemi életben betöltött szerepétől, illetve az ott élő magyar kisebbség helyzetétől. A jól átgondolt kötetkompozíció kétséget sem hagy a költő személyes kötődése felől, ám nem csupán Gömöri Erdély-képét ismerhetjük meg a verseken keresztül… – BARÁTH TIBOR KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.29 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS PÉTERFY GERGELLYEL AZ IRODALMI TEHETSÉGGONDOZÁSRÓL
Az Akadémiánk online folyóirata, a Felhő Café biztosít bemutatkozási, publikálási lehetőséget a hallgatóknak és a lap Facebook-oldala élő adásokhoz, beszélgetésekhez, felolvasásokhoz nyújt több tízezer olvasót elérő felületet. Rendszeres kapcsolatban vagyunk kiadókkal, a végzett hallgatóink köteteit kiajánljuk, több végzett hallgatónk kötete jelent már meg a Librinél, az Álomgyárnál és a Kalligramnál… – PÁNCZÉL ANDRÁS INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.23 - tiszatáj

AZ IFJÚ NYOMOZÓ
Amennyire könnyednek tűnik a plakát, netán a cím alapján, olyan megkapó és rejtett tartalékokkal bír Evan Morgan bűnügyi mozija, 2020 egyik legnagyobb meglepetéssikerét eredményezve… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő