Sok minden vonzott…
KÖVES MARGIT BESZÉGETÉSEI INDIAI EGYETEMISTÁKKAL
Shivani Bhardwaj (Sivání Bhardvádzs) huszonnégy éves, három éve jár magyar nyelvtanfolyamra. Édesapja a rendőrségnél dolgozik, édesanyja háztartásbeli, tizenkét osztályt végzett. Nagycsaládban él, édesapja testvéreivel és az ő családjukkal összesen tizenketten élnek együtt. A beszélgetés idején február vége van, Shivani a beszélgetés utáni napra tervezi, hogy átköltözik Gháziábádba, a Delhihez közel fekvő ipari városrészbe a nővéréhez. Onnan könnyebben eléri az Indírá Gandhi National Open University vizsgahelységét, mintha otthonról menne […]
KÖVES MARGIT
BESZÉGETÉSEI INDIAI EGYETEMISTÁKKAL –
SHIVANI BHARDWAJ
| Shivani Bhardwaj (Sivání Bhardvádzs) huszonnégy éves, három éve jár magyar nyelvtanfolyamra. Édesapja a rendőrségnél dolgozik, édesanyja háztartásbeli, tizenkét osztályt végzett. Nagycsaládban él, édesapja testvéreivel és az ő családjukkal összesen tizenketten élnek együtt. A szűkebb családban egy öccse, egy bátyja és egy nővére van, aki most terhes. A beszélgetés idején február vége van, Shivani a beszélgetés utáni napra tervezi, hogy átköltözik Gháziábádba, a Delhihez közel fekvő ipari városrészbe a nővéréhez. Onnan könnyebben eléri az Indírá Gandhi National Open University vizsgahelységét, mintha otthonról menne. Történelem szakos, idén teszi le MA vizsgáit.
Lakásuk a Jamuná Vihárban van, Észak-Kelet Delhinek abban a részében, ahol tavaly ilyenkor hindu-muszlim összetűzések voltak és több, mint 300 ember meghalt. A márciusban a Covid-19 miatt meghirdetett kijárási tilalom ezután szinte megkönnyebbülést hozott. Shivanit, aki mindig kitűnt rendszerességével, alaposságával és szerénységével, egy éve csak képernyőn láttam, szerencsére a GoogleMeet órákon mindig éppen olyan rendszerességgel jelent meg, mint korábban az egyetemen. |
– Hogyan és honnan került a családja ide, Delhibe ?
– A Bhardwaj család Uttar Pradésből, a Bulandseher város közelében levő Vírkhérából származik. Édesapám tizedikes volt 1987-ben, amikor nagyapámat, dádázsít Delhibe helyezték és a család elindult újabb állomáshelyére, a United Bank of India delhi telephelyére. A nagypapám tanult ember volt, MA végzettséggel politológiából. Azóta is együtt élünk a Jamuná Vihárban. Dádádzsí bátorított mindannyiunkat, hogy tanuljunk, a nővéremet, hogy hindi és angol irodalmat tanuljon, a bátyámat, hogy MBA (Master of Business Administration) végzettséget szerezzen, engem pedig, hogy tanuljak tovább az érettségi után, s ha a történelem érdekel, akkor jelentkezzek a Delhi Egyetem Hans Raj (Hansz Rádzs) College-ába, majd az IGNOU történelem szakára levelező szakon.
Dádádzsi 2019-ben halt meg, nyolcvanhárom éves korában. Vírkhérába az ő halála után jutottam el először. Találkoztam két fiútestvérével, akik még ott laknak. Dádádzsí művelt ember volt, jól tudott szanszkritul és minket, gyerekeket ő ismertetett meg a Rámájánával. Dádídzsí (apai nagyanyám) még mindig velünk van, nyolcvanöt éves és tőle sokat hallok arról, hogy tanítatták Dádádzsí testvéreit és hogyan házasították meg őket.
– Shivani, hova járt iskolába?
Tizenkétosztályos lányiskolába irattak be a Jamuna Vihárban első osztályba, és itt is érettségiztem le. A barátságaim is itt alakultak, négy barátnőm van, akikkel most is gyakran beszélünk telefonon, néha személyesen találkozunk, főleg esküvők alkalmából. Hasonlóan alakul az életük, College-ba, főiskolára jelentkeztek, volt, aki már férjhez ment. Az összetűzések óta, egy éve nem találkoztunk.
– Hogyan érintette a kijárási tilalom?
– Ijesztő volt. Az a környék, ahol házakat, iskolákat gyújtottak fel, nem esik messze tőlünk, a Jamuná Vihartól, 200 méteres távolságban van; az atrocitások gyújtópontja egy kilométerre volt tőlünk. Volt itt kődobálás a mi házunk környékén is, de a katonaság speciális egységeit egy-két nap után kirendelték.
– Nem félt?
– De féltem.
– Nekem különben is mindig úgy tűnik, hogy fél egy kicsit, és sokszor nem is értem az okát.
– (Elmosolyodik) Ez igaz. Nem tudom, mi az oka.
– A kijárási tilalom idején mit csinált?
– Sok időt töltöttem a konyhában, itthon csináltunk olyan finomságokat, mint a gólgappá vagy a pizza. A környékbeli boltok, ahová esténként kijárunk, hogy különlegességeket együnk, mind zárva voltak. És voltak magyar órák. Ez nagyon jó volt, hogy legalább mi öten találkoztunk az internetes WhatsApp órán.
– Hogy határozta el, hogy magyarul fog tanulni?
– Az unokatestvérem, Himani (Hímání) két évvel előttem iratkozott be a magyar kurzusra. Himani nagyon szerette a magyar órákat, akkoriban Arany János verseit fordította hindire, és engem is elhívott minden alkalomra, amikor elmondta a fordításait. Például Vörös István estjére a Cervantes központban az Európai Irodalom éjszakáján, ahol Himani olvasta fel Vörös verseit hindiül. Nagyon tetszettek Vörös István versei, a Naptár című sorozatból meg is tanultam a Pontosítás című rövid versét.
– Ki vonzotta még a magyar tanulásra?
– Wilhelm igazgató úr a Magyar Kulturális intézetből és a felesége, akik Ildi mindig szívesen találkoztak velünk. Itt volt Pinczés Zsuzsi, egy szegedi egyetemi hallgató is egy évig, és Zsuzsival együtt utaztunk Agrába a magyar csoport kirándulására 2019-ben. Eleinte egy kicsit féltem attól, hogy mi lesz, ha beiratkozom, nem beszélek rendesen angolul. Azt gondoltam, hogy biztosan az angol a közvetítő nyelv az órákon. De Himani megnyugtatott, hogy a tanárnő tud hindiül és próbálja hindiül is elmagyarázni a kifejezéseket és a nyelvtant. A hindí és a magyar kifejezések meg a nyelvtan sok szempontból hasonlítanak egymásra. Himani sokszor mondta azt is, hogy ha magyarul tanulok, együtt dolgozhatunk, például működtethetünk egy közös YouTube csatornát. De történelemből is sokat tanulunk Magyarországról az egyetemen, az Osztrák-Magyar Monarchiáról, a versailles-i békekötésről, amikor Magyarország hatalmas területet és óriási népességet vesztett el.
– Az idei Kőrösi Csoma Sándor, Delhi Pályázatra, amelyre a Delhi Egyetem hallgatói nyújthatnak be dolgozatot, Shivani India és Magyarország részvételéről írt az első világháborúban. Miért éppen ezt a témát választotta?
– Úgy éreztem, hogy Magyarország és India helyzete sok szempontból hasonló volt, és érdekes volt az eltéréseket is átgondolni. Mind a két ország egy másik birodalomnak része volt, nem volt igazán választási lehetőségük kész helyzetben. Sokan ellenezték a háborús részvételt a háború egyik, vagy másik szakaszában. Mégis óriási áldozatokat hoztak. És mind a két országban óriási csalódást okozott a háború eredménye, Indiában is, ahol a háborúban győztes Brit Birodalom egyáltalán nem fizette vissza az indiaiak által nekik nyújtott gazdasági- és emberáldozatot, és Magyarország helyzete is egyértelműen kritikus volt a vesztes háborút követően a versailles-i békekötés után.
Köves Margit
