Lajtos Nóra versei
Szmolenszk Oroszország legnyugatibb
városa Moszkvától 360 km-re
Szmolenszkig az út rendkívül unalmas
lett volna ha apám és Pali bá aki tudott
oroszul nem a hócipőjükkel bajlódtak
volna néha meg a Volvóval amibe
belefagyott a mínusz 25 fokban a gázolaj
de volt külön kannában nekik azt csövezték
össze a tankkal az utakon csak 30-40-nel
lehetett menni de a rendőr azt mutatta
hogy 60-nal mentek és 20 dollárra
megbüntette őket […]
Apám útja a Volvóval Szmolenszkbe
Szmolenszk Oroszország legnyugatibb
városa Moszkvától 360 km-re
Szmolenszkig az út rendkívül unalmas
lett volna ha apám és Pali bá aki tudott
oroszul nem a hócipőjükkel bajlódtak
volna néha meg a Volvóval amibe
belefagyott a mínusz 25 fokban a gázolaj
de volt külön kannában nekik azt csövezték
össze a tankkal az utakon csak 30-40-nel
lehetett menni de a rendőr azt mutatta
hogy 60-nal mentek és 20 dollárra
megbüntette őket aztán ez még az ukrán
határnál volt ahol sétáló utcába hajtottak
a ködfüstben onnan is 20 dollárért
vezette ki egy rendőr apámat és Pali bát.
Az ukrán–belarusz határnál meg akkora
volt a hó, hogy a Volvo csak ugrálni tudott
lefelé mint kiderült lépcsőn hajtottak be
Fehéroroszországba az autópályán egyébként
kábé félóránként találkozni egy autóval de
gyorshajtásért itt is kiszúrták a Volvót ahol
meg dollárral nem lehetett fizetni hanem
be kellett váltani belarusz rubelre amiből
a legközelebbi faluban kilószámra vették
az édességet amit az eladók csak néztek
aztán hazafelé nyolc-tíz kilométeres kamionsor
mellett húztak el a vámnál kipakolták a Volvót
elvettek néhány szerszámot köztük egy
hegesztőpálcát és 20 dollárra itt is megvámolták
őket a főzőfüstölő szekrény amit szervizelni
mentek megjavult… következő útjuk
Izsevszkbe vezetett ezúttal a Volvo nélkül.
Apám útja Udmurtiába
Apám és Pali bá Malév-
géppel repültek Moszkváig
TU-154-es járattal majd onnan
Izsevszkbe helyi járattal
huszonnyolc személyessel
s ebben benne voltak a tyúkok
és kecskék számai is.
Kamionkonvoj szállította
a konténer vágóhidakat
az Urálon túlra. A Káma
folyó olyan széles hogy
nem látni a másik partot.
Az utak hagytak kívánnivalót
maguk után: egyszer csak
eltűnt a kövesút ez csak
azért volt gond mert elkezdett
szakadni az eső és a földúton
akkora lett a sár hogy lánctalpas
tolólappal kellett letolni a sarat
hogy kemény földön tudjon menni
a kamionsor. Az udmurtok előételként
is tejfölös uborkát esznek a tejfölük
szinte fénylett a kanál is megállt benne.
Udmurtiában készülnek a híres
Kalasnyikov gépkarabélyok és a
Kamaz teherautók. Vallásilag orosz
ortodoxok és állítólag sámánisták.
Udmurtiában az Izs folyó partján
fekszik Votkinszk ott született
s nevelkedett Csajkovszkij apám
a szobrát is lefotózta de nem találom
csak arra emlékszem hogy ellenállhatatlanul
mulatságos volt a piros munkásruhájában
ahogyan pózol a sárgára festett szülőház előtt.
A hazaút sem volt egy lepkeszárnyalás
apám és Pali bá nem voltak félősök de
néhány gyors fohász szétrepült a fejükben
amikor eltűnt a felhajtó erő a kisgép alól
ami süllyedni kezdett és hát hol máshol
mint az Urál felett mondhatni zuhant egy kicsit
de aztán elkezdett felfelé ívelni Moszkva körül
keringett míg a leszállópályát megtalálva
szerencsésen landolt a jakokkal együtt.
A moszkvai reptéren várni kellett egy fél napot
onnan vett apám meg Pali bá originál matrjóska
szuvenírt meg néhány ponyvalapot mert
valamivel csak el kellett ütni a várakozás óráit
hogy aztán majd hazaérve a legkisebb gyűszűnyi
baba festett és láthatatlan fa-szívébe szorult
emlékeket apám nekünk húsz év távlatából felidézhesse.
Apám útja Üzbegisztánba
Üzbegisztán Magyarországnál
ötször nagyobb területű ország.
Budapest–Taskent légvonalban mért
távolsága 3976 km. Apám és Pali bá
moszkvai átszállással érkeztek Üzbegisztánba
hajnalban a reptérre, a plusz négy óra
időeltolódást beleértve. Kiérve a városba,
azt hitték, hogy Koreában vannak, mert
minden autó Daewoo volt, de kiderült,
ott gyártják a Daewoo-kat. Épp a ramadán
idején tartózkodtak az üzbégeknél.
Kétezertízben a ramadán augusztus 11-ére
esett. A muszlim vallás szerint ez böjtöt jelent,
de ezt csak nappal tartották az üzbégek,
amint feljött a Hold, jóízűeket ettek-ittak.
Apa és Pali bá tulajdonképpen húsipari
gépeket mentek beüzemelni, úgymint
például főző-füstölő szekrényt, hűtőkamrát
vákuumcsomagolót, késfertőtlenítőt.
Egy fűszerkereskedő is odament az üzembe,
és a helyi receptúráival ismertette meg apámékat,
akik megmutatták, hogyan lehet a gépekkel
baromfiból meg marhából virslit készíteni,
füstölni combokat és baromfisonkát.
Taskentben egyszer kivitték őket a piaccsarnokba,
ahol betonlapon árulták elkülönítve a birka-,
a marha- és a lóhúst, disznóhúst nem tartanak.
Érdekes, hogy a marhának is csak az elejét
fogyasztják. Kitalálták, hogy Magyarországról
fognak importálni pulykát, a nádudvari pulykateleppel
fel is vették a kapcsolatot, de a végén nem lett a projektből
semmi, mert túl nagy volt a kockázata a napos pulykák
szállításának, még repülővel is. A piacon vett apám nekünk,
nőknek világoskék puha selyemsálat, szommal fizetett.
Az építészetük, mi lenyűgözte apámat és Pali bát,
a hatalmas terek, a széles, kétszer négysávos tűegyenes
utak. Szamarkandba és Buharába nem jutottak el, de
a taskenti mecsetek látványa is bámulatos volt.
A hazaúton csak az jutott az eszükbe, hogy Kazahsztánba
is átléphettek volna, de útjuk tíz nap után hazafelé vezetett.
Taskent–Moszkva–Budapest repülővonalon utaztak, s
közben arra gondoltak: Budapest–Északi-sark távolsága
csak 700 km-rel több, mint Üzbegisztánig eljutni, és
oda biztosan nem kellene hűtőkamrákat szerelni…
