Fellinger Károly gyermekversei

CSOMÓ

Hányszor mondtam már,

hogy ne kössön csomót a zsebkendőire –

mondja anyu a nagyinak.

Nagyi meg, mivel nem akarja

elfelejteni anyám kérését, és

szeretné, ha béke lenne a családban,

belenyúl a kötényébe,

előveszi a rózsaszínű zsepit,

és csomót köt rá.

NEHÉZ

Elmentünk a keresztmamához látogatóba

a kisöcsémmel,

aki a folyosó végén felfedezett

egy jó nagy angyalszobrot.

Bárhogy is próbálkozott,

nem sikerült felemelnie.

Angyalnak nehéz,

mondta szomorúan.

KÖLTÉSZET

Pali meglátogatta a tanítás

után a szeplős Tamarát.

A lány nem volt iskolában,

hát gondolta, elmagyarázza neki a leckét.

Amikor kis barátnője kiment a konyhába

kekszért és üdítőért,

Pali, aki szeret kutakodni,

a könyvek mögött a polcon

ráakadt Tamara naplójára.

Gyorsan beleolvasott.

Olyan mondatokat talált,

hogy az az igazi legény,

aki azt mondja Tamara szemére,

hogy búzavirágkék,

s olyan a tekintete,

hogy a jéghegyeket is felolvasztja.

A szeplőire meg azt, hogy

azok az égbolt lenyűgöző csillagai.

Másnap, amikor találkoztak csöngetés előtt,

Pali pontosan ezekkel

a mondatokkal udvarolt Tamarának.

Tamara széttárta a karját és így válaszolt:

Egy költő veszett el benned,

nekem ilyenek sose jutnának az eszembe.

VILÁG VÉGE

Peti, a legjobb haverom,

úgy döntött, világgá megy.

Egyenesen a világ végére,

ahol majd lelógatja a lábait.

Természetesen gyalog,

hétmérföldes csizmában,

vállán a vándorbottal,

tarisznyájában hamuban

sült pogácsával.

Azért megy gyalog, mert ha

vonattal utazna,

biztosan átaludná az utat,

s két megállóval odébb

ébredne fel.

BOLDOGSÁG

Ferivel hóembert csináltunk

az udvaron.

Amikor megpihentünk,

a barátom annyit beszélt nekem

a közelgő tavasz szépségeiről,

a friss retekről, salátáról,

hogy még a kíváncsi hóembernek

is kicsordult a nyála.

Láttam, hogy melegség tölti el a szívét,

örül a közelgő tavasznak.

Nem csoda, ha pár napra

rá, amikor kidugta

fejét a napocska,

elolvadt a boldogságtól.