BarabásiLab: Rejtett mintázatok

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS

BarabásiLab: Rejtett mintázatok. A hálózati gondolkodás nyelve című kiállítás

2020.10.10. – 2021.03.21.

Ludwig Múzeum

1095 Budapest, Komor Marcell u. 1.

Abafáy-Deák Csillag: A pókok nem fonnak hálót!

Az adat értéktelen, ha nem tudjuk feldolgozni, rendszerezni, és akkor a legbefogadhatóbb, ha vizuálisan jelenítik meg.

Barabási Albert László

A pók nem sző hálót, hanem sűrű, zselés selyem-oldatot enged ki, majd lábaival és teste súlyával szálat húz ki belőle. A pókselyem kétszer erősebb, mint az acél. A BarabásiLab sem sző hálót, hálózatokat kutat és tár fel, bizonyossá teszi létezésüket. Nem fonalat, hanem vonalat húz, vonalakat köt össze. Azon felismerése, hogy az emberi társadalomban, és a világban is, minden mindennel összefügg, egy bonyolult, mindent átszövő hálónak a része – nem új, de annak felismerése és bizonyítása, sőt, vizuális megjelenítése, hogy a természetben és a társadalomban megjelenő hálók zöme – pl. egy kereskedelmi, villamos-energia, közlekedési hálózat, vagy akár a fehérjék, sejtek hálózatai – sokkal inkább hasonlít egymáshoz, mint azt valaha is gondolhattuk volna, és így viselkedésük leírható néhány egyszerű törvénnyel – új gondolat. Már nem csak gondolat, hanem a Ludwig Múzeum aktuális kiállítása ezt szemgyönyörködtető módon mutatja be. 25 év kutatásának eredményét.

Nézem az egyik hálót, a legelsőt. Erről így vall Barabási Albert László: A Covid alatt elkezdtem régi iratok között kutatni, és előkerült egy ábra, rajta egy dátummal: 1995. január 17. Vagyis három héttel a fejezet elolvasása után már elkészült ez a rajz, az első hálózatokról szóló cikkem pedig csak négy év múlva, 1999-ben jelent meg. Ez nyitja a kiállítást, mert ez demonstrálja, hogy nálam mennyire össze van fonódva a tudomány a vizualizációval.

A BarabásiLab, mély érzelmi energiával, tudományos módszerekkel kapcsolatokat, jeleket, információkat keres, gyűjt, térképez fel, a természet és az ember világában. A dolgok és jelenségek közötti, sokszor rejtett összefüggéseket keresi, az ismétlődő mintázatokat tárja fel, amelyek összekapcsolják a természetet, a társadalmat, a nyelvet és a kultúrát. Mintha egy adatalapú társadalom vizuális világát látnám. A jövőt. Barabási László jóslata: Öt-tíz év múlva szerintem az agy fog berobbanni a hálózatkutatásba. Most még nincsenek adatok az agy hálózatának felépítéséről, nem tudjuk, hogyan néz ki. Viszont a tavaly két program is beindult, az egyik az Európai Unióban, a másik pedig az Egyesült Államokban.

Bernar Venet, világhírű francia képzőművész műcsarnokbeli, utazó kiállítása is beugrik (New York –Versailles – Budapest, 2012). Nem a szénkupac, Venet enigmatikus jelképe, hanem egy matematikai egyenleteket és formulákat bemutató  grafika sorozata, amely arról tanúskodott, hogy pályája egyik szakaszában elméleti kérdésekkel és matematikai problémákkal foglalkozott. A matematikai megközelítésű alkotásmód radikális és esztétikus kifejezése, a művész szűnni nem akaró kíváncsisága lenyűgözött. Venet, ha olykor bizarr módon is, a művészet és tudomány közötti határokat lépte át.

Barabás Albert László, a Ludwig Múzeumban bemutatott alkotásaival, nyugodtan elmondhatjuk, művészetté avatta a tudományt, a vizualizáció, egy új vizuális nyelv kialakításával: …Ez nem egy tudományos ismeretterjesztő kiállítás, ezt a megközelítést szándékosan próbáltuk elkerülni. Ez a vizualizációs nyelvről szól. És úgy is élvezhetőnek kell lennie, ha senki nem olvassa el az ismertető szöveget ahhoz, amit lát. Ha valaki betéved a kiállításra, minden előzetes információ nélkül, biztos azt gondolja, egy világhírű, többféle műfajban alkotó képzőművész grandiózus kiállításán nézelődik.

A kutatási projektek eredményeit bemutató kézi, grafikus modelleket és csúcstechnológiát látunk, térképeket, rajzokat, videókat, 3D printelt modelleket, 3D nyomtatott adatszobrokat, objekteket, hálózatrajzoló robotot és virtuális valóságeszközt, és ha ez sem volna elég, egy hatalmas, LED-kábelekből létrehozott objektet is. Egy képernyő pl. azt mutatja, hogyan változott meg az emberek mobilitása a járvány alatt. Ehhez New York-i adatokat használták fel, az adathalmaz, a két tüdőlebeny rajzát adja ki, lélegzik, ahogyan változtak a COVID hatására az adatok. Huszonhét kis üvegkockába lézerrel gravírozták bele azt a huszonhét gyógyhatású anyagot, amelyet azonosítottak a járvány alatt, hogy potenciálisan képes enyhíteni a koronavírus hatását. A Betegségtérkép a különböző betegségtípusok közötti kapcsolatokat ábrázolja, a domináns géneket.

A Kozmikus háló, 2016 a világűrt mutatja, a természet hálóját, fénypontokkal, csillagokkal, fekete háttérrel. Adódik a kérdés, hogy világegyetem minden egyes részecskéje közvetett kapcsolatban áll egymással? Keressük a sötét anyagot (a kozmikus hidat), amely – megtalálása esetén –  további kérdésekre adhat választ. A Kontroll című modell az agynak a neurális hálózatot felügyelő tevékenységét mutatja be. A neurális hálók irányított kapcsolatokkal összekötött csomópontokból vagy egységekből állnak. Az érzelmi agy, az érzelmi rendszer volt a felelős az ember életben maradásáért, harcolj vagy menekülj, szólt a jelzése, eredménye lett az ösztönös cselekvés. Agyunk másik része, a gondolkodó agy szerepe, hogy az érzelmi túlcselekvést kontrollálja, és elkerülje a pánikszerű cselekvést, a szerzett információt feldolgozza, következtetéseket vonjon le, ne menjünk fejjel a falnak. Előbb gondolkodj, azután cselekedj, szól a közmondás.

Az elmúlt években feltérképezték az intézményi és művészeti hálókat globálisan, és Barabási Albert Lászlónak köszönhetően ezt most megtették Magyarországon is egy önkéntes csapat segítségével. Szinte minden magyar művésznek felépítették a szakmai pályáját az adatokból – hol és mikor állítottak ki –, és az így létrejött művészeti hálót láthatjuk a kiállításon. Emellett egyfajta gesztusként minden nap egy magyar művész személyes hálóját is megrajzolják a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem kutatói által kifejlesztett hálózatrajzoló robottal. A Művészeti háló, 2018 a művészek és intézmények közötti kapcsolatokat ábrázolja és a kortárs magyar művészetről mutat korképet. A művészeti élet lokálisan fragmentált, elszigetelt csoportosulásokban működik. Barabási egyik interjújában olvasható: … Ma már nemcsak a hálózatok szerkezete érdekel bennünket, hanem az, hogy milyen folyamatok történnek benne, időben hogyan van kihasználva, mikor kommunikálnak benne az egyes csomópontok, és így tovább. Tehát a hangsúly eltolódott a hálózatok szerkezetétől afelé, hogy időben hogyan működnek ezek a hálózatok. Barabási mutatta meg, hogy a hálózatok nem véletlenszerűek, bennük nagyon bonyolult matematikai összefüggések felfedezhetők fel. Az úgynevezett skálafüggetlen hálózatokban csomópontok találhatók, mint egy vasúti hálózatban.

Ezek a gondolatok az emberi felelősségének kérdését is felvetik. Sikerül-e megérteni az emberi hálózatok természetét, a felismerések nem vezetnek-e egy Orwelli világba, ahol mindent tudni akarnak az emberről. Kételkedhetünk, mert a kételkedés hozzátartozik az ember természetéhez, tapasztalatához. A természettel, az emberrel kapcsolatos elragadtatásunk sem feledtetheti velünk: A világ olyan gyönyörű, hogy egyre nagyobb felelősség embernek lenni (Szabó Magda).

Barabási Albert Lászlót ma egyik legsikeresebb magyar kutatóként tartják számon. A képlet című könyvében kutatócsoportja eredményeit felhasználva tudományos magyarázatokat keresett azokra a folyamatokra, amelyek kiváltják és táplálják a sikert. Azt is  kihangsúlyozta, a teljesítmény sajnos nem elegendő a siker eléréséhez. A sikerről írt könyve, többi könyveivel együtt is sikerkönyv lett. Ismeri a képletet. Azt is tudja, a véletlenek és meg nem változtatható események is közrejátszanak a siker elérésében, akadályozásában.

A Ludwig Múzeum kiállítása szinte biztosra vehetően borítékolta, hogy Barabási Albert László nem csak világhírű hálózatkutatóként legyen számon tartva, hanem sikeres képzőművészként is. Amikor a kiállítás terve megszületett, nem számolhattak azzal, hogy a vírus miatt a tárlat hónapok óta személyesen nem látogatható. Ez reméljük, rövidesen változik. A kiállítás sorozat folytatódni fog, a Ludwig Múzeum és Barabási Albert László neve majd biztosan ott szerepel az aktualizált művészeti háló csomópontjában.

Kölüs Lajos: A hálózat genezise és anatómiája 

Az ember kezdetektől fogva megismerni akar, és megérteni, úgy önmagát, mint a világot. Informál és dezinformál. Időtlen idők óta hálózatokat működtet a katonai hírszerzés, a tét a megfigyelés, a felderítés, az információszerzés és az adatok elemzése, értékelése, valamint a kémelhárítás. Fouché a napóleoni időkben nemcsak egy jól működő rendőrséget állított fel, hanem kitűnő besúgóhálózatot is kiépített. Ennek köszönhetően szinte minden készülő merényletről, összeesküvésről, megmozdulásról tudomása volt, így már csírájában elfojthatta azokat. Orwell negatív utópiája (disztópiája), az 1984 fikció és valóság, olyan rendszer, amelyben fortélyos félelem igazgatja a polgárt, ha kell, a felügyelő állam a tökéletes alkalmazkodást hazugságokkal, félelemkeltéssel és kegyetlen büntetésekkel kényszeríti ki.

A hír, az adat, az információ továbbítása (a kommunikáció) is hálózatként működött, működik ma is, volt, hogy füstjelekkel, postagalombokkal, gyalogos és lovas futárokkal történt az információcsere. Ma a mobilszolgáltatás biztosítja ezt, vagy egységes szervezet keretében, vagy egymástól független szervezeti keretek között. Hálózat az internet, a facebook is. Lépéselőnyben van az, aki időben látja át a világban zajló és a várható eseményeket, struktúrájukat, működésük természetét, formáját, egymással való összefüggéseiket, azaz képes felismerni a jelenségek, adatok, hírek és információk anatómiáját.

Az anatómia (régies nevén bonctan) a biológiának az élő szervezet struktúrájával és szerveződésével foglalkozó ága. BarabásiLab is boncol, a hálózat testét és működését akarja megérteni, láthatóvá tenni. A hálózat csontvázát, belső zsigereit, csomópontjait. Egyiptomban tilos volt a boncolás, aki a test balzsamozását végezte, olyasmiről tudott, tudhatott, amiről más senki. AndreasVesaliusa (1514‑1564), a modem anatómia megteremtője, boncolásai alapján hét kötetes anatómiai tankönyvet írt, amelynek ábrái tudományos és művészeti szempontból is tökéletesek.

BarabásiLab kapcsolati ábrái (grafikái, táblái) és szobrai is tudományos és művészeti alkotások, párhuzamként Szalay Lajos Genezis c. albumát hozom fel, benne az expresszív vonalvezetésű, egyvonalas technikájú pőre vonalat, a fekete tus vékony vagy vastagodó-összetorlódó hajlítását. BarabásiLab is egyszerűsít, hajlít, összeköt, vonalai hálózatba, csomópontokba futnak, térrácsai olyan struktúrák, amelyek az emberi-társadalmi-biológiai kapcsolatokat teszik láthatóvá és értelmezhetővé.

Barabási László is megalkotja a maga anatómiai atlaszát, a hálózatok új vizuális nyelvét. Ez a kiállítás ennek a csodálatos és egyedi vizuális nyelvnek a genezisét tárja fel, keletkezését, eredetét, származását, hasonlatosan Mózes első könyvéhez, amely a Bibliában a világ teremtését adja elő. BarabásiLabnál a világ teremtése a hálózatok „teremtése”, azaz felismerésük, működésük jellegének feltárása, megértése és bemutatása. Az egész kiállítás olyan, mintha egy zenei művet hallanánk, egy barokk concerto grosso-t, egy teljes (vonós)zenekari együttest és kisebb hangszercsoport szólamainak váltakozó játékát.

A tudomány nem teremt, hanem feltár és felfedez, bizonyítható megállapításokat tesz. A természettudós fontos jellemzője az inspiráció és a kreativitás, a lehetetlen dolgok elképzelése (intuíció), vagyis az absztrakt gondolkodáson túl a fantázia. Ez utóbbi vonások azonban a teremtő (pl. képi ábrázolást választó) művészekre is jellemzőek, ám tőlük sem idegen a fogalmi gondolkodás. A képalkotás mozzanata egyaránt jelen van a tudomány és a művészet területén. Az egyik a logikai struktúrát keresi, a másik a tapasztalat érzékelt minőségét tárja fel, az érzékelt formák újjáteremtésével. A képalkotáson keresztül gondoljuk el, látjuk át a világ formáit és szerkezeteit.

A Ludwig Múzeum ezúttal BarabásLab képalkotási tevékenységét, projektjét mutatja be, mint tette korábban a Mintázat és Dekoráció c. kiállítás, amely a minimalista vagy a konceptuális művészettől elütő, a dekorációt, a képzelőerőt és a szín érzékiségét előtérbe állító mozgalom világát jelenítette meg. BarabásLab az információt (a hálózatot) teszi láthatóvá, képivé, szemmel is átláthatóvá, befogadóvá. Nem látjuk az egyént, ha mégis neveket látunk, nem konkrét személy milyenségéről kapunk információt, hanem a helyzetére vonatkozót, milyen viszonyba áll más szereplőkkel, milyen helyet foglal el a kapcsolati hálóban. Ki van a középpontban, ki a meghatározó személy, ki van a marginális vonalon. Nem művészetük értékét látjuk, hanem művészeti szerepük, elfogadottságuk hatókörét.

BarabásiLab a hálózat tudományán keresztül az új látványok és hangok, új ízek és felületi minőségek forrásait tárta fel. A bemutatott művek világos szerkezetet sugároznak és rendet. A munkamódszer a számítógépre épül, a szín, forma, fény variációi szinte korlátlanok. A szobrok hasonlítanak a fényhologramokhoz, háromdimenziós formák, körbejárhatók, olyan téri viszony jön létre, ami egy hálózat térérzékelési képtelenségét teszi valóságossá, láthatóvá. A hálózati kapcsolatokban feltárják az ok-okozati viszonyokat, rendet teremtenek, megtalálják a leghasználhatóbb motívumokat, a szuperpozíciókat, a tudatos alakítás összefüggéseit és eszközeit. A BarabásiLab képalkotási módszerével a vizuális gondolkodást újította meg.

Nem tudom, hogy Barabási László hogyan viszonyul a Távol-Keleti ember világához, amelyet áthat a természet egyetemes ritmusa, az ember eggyé válik a fákkal, a kövekkel és állatokkal. Egyet tudok, hogy ez a kiállítás vitalitásával, a természet és társadalom megközelítésének új érzéki formáival a világot, a dolgok, jelenségek és események (a hálózatok) természetét, a rejtett kapcsolatokat és összefüggéseket teszi láthatóvá és láthatóbbá, befogadhatóvá.

Kísérletet látunk, sikereset, fejlődőképest. A tudományos eredmények, a feltárt mintázatok a múzeum falai között új szövegösszefüggésben jelennek meg, miáltal a megfigyelések és feltételezések egyre inkább esztétikai minőségként, jelentésként, üzenetként tűnnek föl. (https://infovilag.hu/a-halozati-gondolkodas-muveszete/).

Talán sokan emlékeznek Kevin Costner filmjére, A jövő hírnöke (1997) címűre, Costner szamarával járja a világot mint postás, és jó hírt visz-hoz. A postás reményt és levelet ad át a kiégett, megfélemlített embereknek. A lelkesedés határtalan, egész kis postáshálózat alakul ki, a túlélés szabályait tanulva. BarabásiLab nem fest a jövőről apokaliptikus képet, de nem is tagadja, hogy egy vírus új világot teremthet, amelyhez alkalmazkodnunk kell, új szabályokat tanulva, hogy továbbra is élhető legyen mindennapi életünk.

Barabási László a társadalmi és kulturális hálózatokat faggatja, vajon milyen jövő vár ránk, emberekre. A hálózat anatómiája mint a jövő hírnöke? Üzenet a jövőből? Egy tudós sejtése, mire számíthatunk? Gondolkodásra ösztönöz a kiállítás, kérdéseket és víziókat szül a látogatóban, aki nem tehet mást, mint a hálózatok, a kapcsolódások nyomába ered, nem válik hírszerzővé, sem besúgóvá, a tudomány és a művészet köztes terepét járja. Ahogy Barabási László fogalmazta: …ha meg akarjuk érteni az életet – és végül meggyógyítani a betegségeket –, hálózatokban kell gondolkodnunk (Barabási Albert-László, Behálózva, 2008, Helikon Kiadó). Ez lenne a túlélés bűvös képlete, gondolata?