Lajtos Nóra: retus

retusálom az álomképeimet.

így leszek akasztott emberből

közönséges csillárlakó,

vérhabos kádban úszó

holttestből kimenekített

hatalmas tavirózsa szirom,

egy utolsó, nappal elszívott

cigaretta mint gomolygó

füst-tangó a ködben,

egy hatodikról hátraszaltózott

segélykiáltása a zuhanó

napfényben,

egy elszakadt ugrálókötélben

gyermekkori kacajok

megrekedt zaja,

egy tarkólövésben kivérzett

hullócsillag, illatmécses

egy boncasztalon –

ez mind én vagyok és közben

egyik sem.