Werner Nikolett versei
A nőben, mint katarzis tör fel
a hímsovinizmus. Önátadás
egy vágyálomért. Alapvetően
feministának vallja magát. Még
pólót is vett, ami ezt hirdeti, és
büszkén viseli. Büszke még a
„kedvenc napjaink”-ra, a lélek
sebezhetőségére, gondolatra a
halálról: A nők nem félnek tőle,
mert tudják, ők adnak új életet.
Büszke a testre: vállra, mellre,
küzdelmekre. De most mégsem
érdeklik a modern szüfrazsettek.
[…]
Csinos
Mindig az orvosisok történetei a
legérdekesebbek. Pszichiátriai
esetleírás, megcsonkított motoros.
Baleset. Kőművesgyilkosság, kettős.
Egy ponton, mint a vízesés, ömlenek
a memóriából a szájon át értő fülekig.
Már éheztek rá. Az orvos mesél, a sör
fogy, a cigi kopik, a hely bezár. És egy
másik időben, másik tanuló meséli az
asztaltársaság borzalmas halálügyeit.
Ebben a körben bárki szóba jöhet.
Határvonal
A nőben, mint katarzis tör fel
a hímsovinizmus. Önátadás
egy vágyálomért. Alapvetően
feministának vallja magát. Még
pólót is vett, ami ezt hirdeti, és
büszkén viseli. Büszke még a
„kedvenc napjaink”-ra, a lélek
sebezhetőségére, gondolatra a
halálról: A nők nem félnek tőle,
mert tudják, ők adnak új életet.
Büszke a testre: vállra, mellre,
küzdelmekre. De most mégsem
érdeklik a modern szüfrazsettek.
Egyedül csak Te. Téged viselne
magán. Aki képes arcot cserélni,
szakállat növeszteni és az alatt
minden érzést elrejteni. Aki, ha
alkot, fölülemelkedik az összes
rejtegetnivalón. Még hogy a női
lélek kiismerhetetlen. – Gondolja
magában: Érted tábort váltanék,
de csak az első csalódottságig.
