04.06.
| Bálint Ádám: Fóliók >>>
03.19.
| Civilként az állam működési hézagaiban – L. Ritók Nóra előadása >>>
03.17.
| Tudományos zsebsorozattal szórakoztatja közönségét a Grand Café >>>
03.16.
| Homo Ludens Project feat. Góbi Rita Társulat: Az érintés dicsérete >>>
03.13.
| Új koncertfelvételekkel nyitja meg médiatárát a hosszú hétvégére a 16 éves Müpa >>>
02.20.
| Kurtág 95: élőben közvetíti a zeneszerző születésnapi koncertjét a Müpa >>>
02.25.
| Duda Éva Társulat: Prizma >>>
02.18.
| Az Erdélyi Magyar Írók Ligája rendezvényei a Magyar Széppróza Napja alkalmából >>>
02.16.
| Homo Ludens Project – Beszélgetés Dr. Beck Zoltánnal, Dr. Kelemen Zoltánnal, Orsós Jánossal >>>
 TiszaLINE Szalon

04.03.
| Milan Dunđerski ifjúsági költészeti díj >>>
03.19.
| Sziveri-díj, 2021 >>>
02.04.
| A Szépírók Társaságának felhívása >>>
12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>
11.18.
| Ezer újkori metszetet tesz digitális közkinccsé az Országos Széchényi Könyvtár >>>
11.13.
| Kürti László és Ross Gillett kapja a Balassi Bálint-emlékkardot >>>
10.30.
| Lemezen adták ki Keith Jarrett legendás müpabeli koncertjét >>>

Borsi Bálint, Fekete Vince, Fellinger Károly, Gerevich András, Jász Attila, Kiss Anna, Markó Béla, Siska Péter, Szálinger Balázs, Veszelka Attila versei
Grecsó Krisztián, Petrik Iván prózája
„Hogy, ha a csend…” (Szabó Csaba Hölderlin-nyersműfordításai és kommentárjai)
Tanáralakok Németh László, Márai Sándor műveiben (Ifj. Sipka Sándor, Szilágyi Zsófia tanulmányai)
Tiszatáj Diákmelléklet, újra: Hansági Ágnes: Mit jelent ma Jókait olvasni?

>>>

Mindenkit nagy szeretettel várunk a SZTE JGYPK Rajz-Művészettörténet Tanszék hallgatóinak közös ólomüveg-kiállítására
2020. november 4. 17 óra 
Tiszatáj Szalon (Szeged, Roosevelt tér 10-11.)

>>>

Szoft-apokalipszis
2021.02.03 - tiszatáj

KRUSOVSZKY DÉNES: ÁTTETSZŐ VISZONYOK

Krusovszky Dénes legújabb kötetének A te partod című nyitóversében egy bárka közelít. Mindegy, hogy rajta van-e Noé, úgysem ismerik fel. Ahogy később Odüsszeusz is hiába számolna be kalandjairól, egyrészt nem hisznek neki, másrészt pedig kit érdekel – „lépjünk már tovább, légyszi”. (Visszatérés) Az Áttetsző viszonyok szoft-apokaliptikus világba kalauzolja az olvasót, ahol minden mítosz a banalitás mocsarába süllyedt – a Minótaurosszal való találkozás után a hős visszakapja ruhatári sorszámát, az Olümposzon pedig pornófilm forog. A beszélő rossz időjárási körülmények közepette poroszkál egyik versből a másikba, mint a túlélők McCarthy disztópiájában, persze itt kannibálok helyett legfeljebb kényszeredett születésnapozókkal lehet találkozni. A világ nem elpusztult: devalválódott. A kérdés, hogy mennyire tragikus, sőt egyáltalán tragikus-e mindez? A Ha ilyen lesz a vége jó érzékkel hátsó borítóra emelt felütése szerint: „Az összeomlás előtt kellene megnézni / mindent, csak azt nem tudom, / hogy az összeomlás előtt vagyunk-e még.”

Áttetsző, mert kiüresedett viszonyok. De a szókapcsolat magában hordozza az álmok szürrealitását is, ahol A és B elem között konkrét, mégsem kézzelfogható kapcsolat képződik – Krusovszkynál gyakran az ilyen köztes minőségekre kerül a fókusz. A szövegek kisebbik részében a valóság épp elég groteszknek bizonyul ahhoz, hogy vers legyen belőle, legalábbis nem jelenik meg olyan elbizonytalanító motívum, közbevetés, amely megakadályozná, hogy a cselekményt realisztikusságában vizualizáljuk – ilyen például a Pompa vagy a Pügmalión című. Előbbiben egy hajléktalan pénzérméket szedeget egy reneszánsz főtér szökőkútjából, a másikban a beszélő figyelmét a sírköves udvarában álló világi témájú szobrok ragadják meg – „aztán rám szóltál, / mi nem ezért jöttünk.” Két-két különböző töltetű világ vetül egymásra, ami hatásos és könnyen dekódolható konfliktust teremt.

A kötetben azonban jellemzőbb eljárás a narratíva elbizonytalanítása. Radikális esetben olyan távoli fragmentumok kerülnek egymás mellé, például a Baleset vagy a Gólem című versben, amelyekből csak nagyon homályos alaptörténetet lehet rekonstruálni. Érdekes módon ezek a maguk féloldalas terjedelmével sokkal zavarosabbak, mint a kötetzáró, hasonló eszközökkel élő Spirál, ahol éppen az eljárás túlhajtása miatt nem hat öncélúnak a szerkezet. A legtöbbször viszont Krusovszky nem számolja fel egészen a cselekményt, csupán a realizmustól szakad el. A könyv fülszövegével egyetértve: mintha az elalvás és az ébredés előtti percek belső történetei elevenednének meg. Álomszerűen, nem tolakodóan parabolisztikus helyzetek: a kafkai Azt hittem, fehér beszélőjének tegnap vett térképét egy öregember elavultnak minősíti – egyikük sem tudja, mi az úti cél. A parkban mikrovilágában éppen a kiüresedett kapcsolat válik a biztonság zálogává: „éles füttyögéssel rögtön megjelennek / az önkéntes csőszök a parkban, / hogy nehéz husángjaikkal / kikergessék a bokrok alatt / reszkető szerelmespárokat, / de nekünk nincs mitől félni már.”

A részlet jól példázza Krusovszky visszatérő eszközét is, az állítás azonnali, egy mondaton belül történő lefokozását, ellentétezését. Csak az első ciklus verszárlataiból válogatva: „a csillagok fénye is mióta szakad ránk, / de kinek lett itt attól könnyebb bármi” (Könnyebb bármi), „mindenesetre volt remény, hallom / újra, hiszen én ismételgetem” (Volt remény), „mégsem tarthatom meg, / de már tartom is” (Képeslap), „és te megint rám szóltál, / lassítanunk kellene, / pedig már régen álltunk” (Egy tárgy várható útja), „megint hallom a sakálok / vonyítását a kert alól, mondod végül, / amire szelíden biccentek egyet, / hiszen én csalogatom oda őket / minden éjjel” (Augusztus), vagy az ars poeticaként olvasható „úgysem lehet elolvasni már, suttogod, / de hát én a súrolást nézem” (Egyre sötétebb). Ezek az egyes darabokon belül alapvetően jól működő alakzatok egymás után olvasva kiszámíthatóvá válnak, és nem csak stilisztikai szempontból. Habár a kötet Krusovszkytól megszokott formai ötletessége ezen valamelyest old, túlságosan egynemű az a konyha-civilizációkritikába mártott pesszimizmus, amely a versek anyagát képezi. A madarak undora az emberektől, akik nem tudnak mást, mint örökösen csak megnyilvánulni. Nem az intellektuális rétegzettséget hiányolom, hiszen az Áttetsző viszonyok alapvetően közérzeti, és nem gondolati líra, egyébként nem is humortalan – „a vizeket és az erdőket se zaklassuk tovább / felesleges himnuszokkal” (Ha ilyen lesz a vége) –, egyszerűen redundánssá teszi a kompozíciót, hogy a beszélőnek túl sok mindenről ugyanaz jut eszébe.

Mert legyen bármennyire is megfigyelő alkat, a könyv középpontjában a beszélő – és az ő világhoz való viszonya áll. A cselekménynél sokkal inkább érdekli a mondat, a lejegyzés mikéntje. A leg(de)poetikusabb ready-made darabokat külön ciklusba gyűjti (Számozott mondatok), a narratívabb jellegű szövegekbe pedig gyakran szentencia-betéteket szúr be, amivel termékeny feszültséget teremt: egyaránt olvashatók a beszélő kommentárjaként, és úgy, mint a környezetből beszüremkedő gondolatfoszlányok. A Szüntelen motyogás tanúsága szerint „először voltak a dalok, / aztán lett belőlük az ordítás, / végül pedig ez a szüntelen motyogás” – aki hallgatja, közelebb hajol a világhoz, nem érti – és ezt már én teszem hozzá: mégis mintha örökösen ezt a motyogást rögzítené. Hajlok A te partod önmegszólító olvasatára: a bárka utasai, „az oltáspártiak és az oltásellenesek, / a klímaszorongók és a klímatagadók”, na meg a sokkal érdekesebbek, „a pederaszták, / a gerontofilok, a szodomiták, / és az összes többi szerelmes is” a szubjektum partjai felé tartanak. Krusovszky költészete ennek a soha meg nem valósuló találkozásnak a szorongását tematizálja. A rezignált írnok titkos vágyát, hogy valami végre igaziból történjen – mert hiába az apokalipszis, ha alig észrevehető. Mint a Spirált (és egyben a kötetet) záró fantáziában: hogy lerántsa az ünnepi vacsora után a megrakott abroszt, és ne trükk legyen, hanem borzasztó csörömpölés.

Purosz Leonidasz

 

Magvető Kiadó

Budapest, 2020

96 oldal, 2699 Ft

 

 

 

 

 

 

 

 


Címke: , , , , ,
2021.04.21 - tiszatáj

TVERDOTA GYÖRGY: HAGYOMÁNY ÉS LELEMÉNY
Kiemelkedően fontos tanulmánykötet jelent meg éppen két éve. Nagy időhatárokat fog egybe, harminc év terméséből állt össze. Az esetleges rossz nyelvek igyekezetét állítsuk meg rögtön. A gyűjtemény nem egy egyébként létező – tipikus – igyekezet terméke, hogy egy szerzőnek legyen sok év után, akár régi szövegekből is, újból egy kötete. Az egész itt lényegesen nagyobbat ad ki, mint az egyes tanulmányok sejtetnék… – SZÉCHENYI ÁGNES KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.17 - tiszatáj

THE FATHER 
Mielőtt bárki kedvét szegné az esetleges teatralitás, nyugodtak lehetünk: Zeller színdarab-adaptációja nemcsak a formai gyerekbetegségektől szabadul meg, hanem egy tematikai irányzat kurrens csúcsdarabjává is avanzsál… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.16 - tiszatáj

Székely Örs szerény költő, még nincs Wikipédia-szócikke se, de pár adat összegyűjthető róla. 1992. május 7-én született Kolozsváron. Brassóban zeneiskolában tanult, majd a Babes-Bolyai Tudományegyetem magyar-német tanári alapszakos hallgatója volt, a mesterképzést viszont már az ELTÉ-n végezte esztétikán. Jelenleg a doktori disszertációját írja. Tanulmányai mellett volt kántor, alkalmi tudósító vagy service desk agent, ez utóbbi akármit is jelentsen… – BÍRÓ-BALOGH TAMÁS LAUDÁCIÓJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.15 - tiszatáj

SYPORCA WHANDAL: VÁKUUM CÍMŰ TÁNC- ÉS PERFORMANCE FOTÓI KAPCSÁN
A szavak elmerültek benne… A bennfentes (mégis független) nézőpontok koncentrált köröket, spirális érzeteket gerjesztettek… A mozdulatok fázisai befelé szakadtak, tér-tágító gondolatokat teremtettek, változatosan és visszatérően sokszorozták önmagukat…

Tovább olvasom >>>
2021.04.15 - tiszatáj

SUSANNA CLARKE: PIRANESI
A regényben megjelenő belső és intertextuális utalások valójában már Piranesi nevében benne rejlenek. Nemcsak a Másik neve válik beszédessé, hanem a narrátoráé is, hiszen utal Giovanni Battista Piranesire, egy olasz építészre, rajzművészre, akinek rajzai hasonlóak a Clarke által megálmodott Csarnokokhoz, mindez pedig egy újabb külső referencia lehet az olvasók számára a kötet mélyebb megismeréséhez, értelmezéséhez… – BORBÍRÓ ALETTA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.14 - tiszatáj

DRY CLEANING: NEW LONG LEG
Kötelességemnek érzem azzal kezdeni, hogy annak, amit az angol Dry Cleaning zenekar csinál, tulajdonképpen nem kellene működnie – nem is úgy működik, ahogy a mezei zenehallgató azt megszokhatta kedvenc A- vagy épp Zs-listás Spotify-előadóitól. A londoni banda áprilisban megjelent debütáló albuma, a New Long Leg éppen azért érdekes annyira, mert az egyre görcsösebb pózokba merevedő gitározós-éneklős zenekarok világában egyszerre zavar össze, villanyoz fel, érint meg, és gondolkodtat el arról, milyen is a lesújtó mindennapok felemelő popzenéje 2021-ben… – NAGY AMBRUS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.12 - tiszatáj

Borsi Bálint, Fekete Vince, Fellinger Károly, Gerevich András, Jász Attila, Kiss Anna, Markó Béla, Siska Péter, Szálinger Balázs, Veszelka Attila versei
Grecsó Krisztián, Petrik Iván prózája
„Hogy, ha a csend…” (Szabó Csaba Hölderlin-nyersműfordításai és kommentárjai)
Tanáralakok Németh László, Márai Sándor műveiben (Ifj. Sipka Sándor, Szilágyi Zsófia tanulmányai)
Tiszatáj Diákmelléklet, újra: Hansági Ágnes: Mit jelent ma Jókait olvasni?

Tovább olvasom >>>
2021.04.10 - tiszatáj

KARINTHY GÁBOR ÖSSZEGYŰJTÖTT VERSEI
Ha az olvasó egy olyan költő kötetét veszi a kezébe, amelyik harminc-negyven évvel ezelőtt bizonyos újdonsággal és máig érvényes hatással volt rá, akkor kétféle szempont érvényesül a versek olvasása közben. A félelem vagy csak óvatosság, hogy ennyi idő elteltével vajon ugyanazt az elragadtatást, ugyanazokat az érzelmeket éli újra át, vagy pedig a szöveg már nem talál benne olyan mély visszhangra, az irodalmi köznyelv, az olvasók ízlése megváltozott, és a relevancia helyett inkább irodalomtörténeti meghatározásra kényszerül… – SÁNTHA JÓZSEF KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő