04.06.
| Bálint Ádám: Fóliók >>>
03.19.
| Civilként az állam működési hézagaiban – L. Ritók Nóra előadása >>>
03.17.
| Tudományos zsebsorozattal szórakoztatja közönségét a Grand Café >>>
03.16.
| Homo Ludens Project feat. Góbi Rita Társulat: Az érintés dicsérete >>>
03.13.
| Új koncertfelvételekkel nyitja meg médiatárát a hosszú hétvégére a 16 éves Müpa >>>
02.20.
| Kurtág 95: élőben közvetíti a zeneszerző születésnapi koncertjét a Müpa >>>
02.25.
| Duda Éva Társulat: Prizma >>>
02.18.
| Az Erdélyi Magyar Írók Ligája rendezvényei a Magyar Széppróza Napja alkalmából >>>
02.16.
| Homo Ludens Project – Beszélgetés Dr. Beck Zoltánnal, Dr. Kelemen Zoltánnal, Orsós Jánossal >>>
 TiszaLINE Szalon

04.28.
| Előkerültek Pilinszky álmai >>>
04.27.
| PesText 2021 – Négyszázezer forint összdíjazású irodalmi pályázat >>>
04.26.
| A nomádok földje kapta a legjobb film Oscarját >>>
04.03.
| Milan Dunđerski ifjúsági költészeti díj >>>
03.19.
| Sziveri-díj, 2021 >>>
02.04.
| A Szépírók Társaságának felhívása >>>
12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>

Demus Gábor, Deres Kornélia, Fecske Csaba, Harcos Bálint, Jenei Gyula, Lackfi János, Szijj Ferenc, Tönköl József versei
Berta Ádám, Faludi Julianna, Szakács Réka, Szil Ágnes prózája
Beszélgetés Tüskés Gábor irodalomtörténésszel
György Péter, Kőbányai János, Lengyel András tanulmánya
Wehner Tibor és Sopotnik Zoltán Kammerlohr-Kováts László alkotásairól
Diákmelléklet – Boldog Zoltán: Az olvasás nélküli irodalom

>>>

MEGJELENT AZ ISKOLAKULTÚRA 2021/2. SZÁMA
A koronavírus-járvány következtében Magyarországon – ahogyan a világ jelentős részén – számos tanulónak kellett és kell otthonról tanulnia IKT-eszközök és az internet segítségével 2020 tavaszától hosszabb-rövidebb megszakításokkal. Az ezzel kapcsolatos kihívások és lehetőségek áttekintése – akár még a hátralévő tanév szempontjából is –  hasznos lehet […]

>>>

Jajdoni zamatok
2021.01.28 - tiszatáj

SZILÁGYI ISTVÁN: KATLANVÁROS 

Az elmúlt években a magyar könyvkiadók valósággal elkényeztették az önéletírás, az autofikció vagy éppen az egodokumentumok iránt érdeklődő olvasókat. Gondoljunk csak Nádas Péter, Vida Gábor, Végel László vagy éppen Bartók Imre önéletrajzi könyveire – persze Karl Ove Knausgård magyarra fordított kötetei is szóba jöhetnek, nemcsak a magyar szerzők művei –, vagy éppen Gyarmati Fanni, Ortutay Gyula, Heltai Jenő és Király István naplóira. Ezeket a könyveket az olvasók gyakran igen magas elvárásokkal vették a kezükbe, és azok többnyire meg is feleltek ezeknek az elvárásoknak. Elég, ha a Világló részletek enciklopédikus ambícióira, másfél évszázadot átívelő történelmi tablójára gondolunk; de még a szerényebb célkitűzéssel dolgozó Vida Gábor is olyan családtörténetet rakott le az asztalra az Egy dadogás történetében, amely fontos belátásokkal gazdagította történelmi-társa­dal­mi tudásunkat, és a maga által kijelölt kereteken belül teljességre törekedett. Szilágyi István Katlanváros c. könyve nem ilyen nagyratörő vállalkozás. Hat olyan önéletrajzi esszét tartalmaz, amelyek a kolozsvári Utunk folyóirat évkönyveiben jelentek meg az 1970-es, ’80-as években. Jóllehet a köteten érződik, hogy jobb híján, Szilágyi István közismerten ráérős munkatempója miatt adták ki ezt a válogatást, a gyűjtemény közlése mégis indokolt, hiszen olyan szövegeket tartalmaz, amelyek különben utánajárás, könyvtári kutatás nélkül ma már nehezen lennének hozzáférhetőek. Ráadásul – hála a válogatásnak – egy olyan író önéletrajzi szövegeibe tekinthetünk bele, aki magáról nem sokat hallat, és aki tipikusan nem a személyesség alakzatát használja írásaiban.

Szilágyi István elsősorban két nagyregényéről ismert, mind­kettő besorolhatatlan remekmű: az első az 1975-ös Kő hull apadó kútba, a másik a 2001-es Hollóidő. Néhány novelláskötetén kívül ismert még az 1990-es Agancsbozót c. szabálytalan regénymonstruma is, amellyel már nehezebben boldogult a kritika. A török időkben játszódó Hollóidő, valamint az elvontabb térbe helyezett cselekményű Agancsbozót nagyszabású történelmi víziót jelenít meg a mindent felfaló időről, de a zárt közösség bemutatása révén a Kő hull apadó kútba c. első nagyregényre is hasonlítanak. Ennek a regénynek a középpontjában a jómódú vénlány, Szendy Ilka alakja áll, aki Amerikába induló napszámosát és szeretőjét, Gönczi Dénest ollóval szíven szúrja. A regény helyszíne a huszadik század eleji Jajdon, a fülledt levegőjű, fiktív partiumi kisváros, amelyben Zilahot lehet felismerni, ahol Szilágyi István felnőtt. A Katlanváros esszéi leginkább ennek a közegnek a megértéséhez nyújtanak segítséget. Nem egy részletük műhelynaplónak is beillik. Ebből a szempontból az egyik legérdekesebb gondolatmenet Szendy Ilka alakjával kapcsolatos. Szilágyi István Jajdon fojtogató atmoszféráját az önálló, független és erős akaratú női szereplő szemszögéből teremti meg, noha – mint a szerző esszéjéből kiderül –, nem feltétlenül az ilyen autonóm asszonyokat tartja az általa ismert társadalmi közegre jellemzőnek. Sokkal inkább azokat a nőket, akik családjuk összetartásáért több nemzedéken keresztül végzik láthatatlan, önfeláldozó munkájukat. Szilágyi idevágó mondataiban az epikai hitel, a realizmus és tipikusság kérdése érdekesen összekapcsolódik a társadalmi nem szempontjával: „Attól, hogy egy nagy családot évtizedeken át szárnyai alatt melengető asszonyt regényalakká formáljak, egy elég kicsinyes meggondolás is visszatarthatott: nem szerettem volna, hogy valaki a mai olvasók közül úgy érezze, hogy én a tucatnyi gyermekkel, unokával való asszonyi küszködést heroizálom, netán ehhez hasonló életvitelt kérek számon a maiaktól. Persze ez az asszony bizonyára nem érezte »áldozatnak« magát »a család oltárán«, nem küzdött női egyenjogúságért, nem panaszolta, hogy nem hagyják élni, s hogy nem jut szórakozásra ideje. Ettől függetlenül a maga módján mindezekből része lehetett.” Az Asszonyélet egy sírkövön c. írásban, ahonnan a fenti idézetet vettem, a szerző végül mégis igazságot szolgáltat ennek a nőalaknak, akinek történetét zilahi sírkövek segítségével rekonstruálja.

A történelmi tapasztalat és a szépirodalom által kínált megismerési forma között tehát feszültség van. Balladába illő, elátkozott vénkisasszonyt ritkán látni a huszadik századi partiumi vagy erdélyi közegben, ha viszont a történelem viharai közben a családjukért dolgozó, a katonának elvitt férjeket, fiúkat hazaváró feleségekről, anyákról írunk, nehéz elkerülni, hogy passzív odaadásukat idealizáljuk. Csak úgy lehet életükről hitelesen írni, ha új nyelvet találunk ehhez. Ez Szilágyi Istvánnak a leginkább a Vesztesek c. esszében sikerül. Ez a szöveg a történelmet a háborúba induló férfiak és az értük aggódó asszonyok szemszögéből jeleníti meg. Tudjuk, hogy a szerző édesapja nem tért vissza a Don-kanyarból. Szilágyi István mindössze négyéves volt, amikor őt besorozták. Amikor édesanyjával kikíséri a vasútállomásra, ő is vele akar tartani, hiszen gyermeki, kisfiús képzelete a háborút izgalmas, titokzatos kalandnak tartja. A háborús fantázia és a valóság ütköztetésére a gyermeki perspektíva használata különösen szerencsés szépírói fogásnak bizonyul. Az esszé folytatásában aztán a Doberdót és Isonzót megjárt nagyapa figurája kerül az előtérbe: ő már a háború személyiségtorzító hatását demonstrálja a kamaszodó elbeszélő számára. Arra is lehetősége nyílik itt a szerzőnek, hogy az alkoholizmussal küzdő nagyapa és lánya, az elbeszélő édesanyja közötti groteszk konfliktus ábrázolásával elkerülje az édesanya belemerevítését egyfajta tragikus hadiözvegyi szerepbe.

Ha a könyv vegyes témájú, némileg ingadozó színvonalú írásait közös motívummal szeretnék jellemezni, akkor a zártság és a nyitottság ellentétpárjához fordulhatunk. A kötet címadó esszéje a katlanváros, Zilah zártságát demonstrálja: a hegyektől ölelt városkában mindenki „úgy próbál élni, hogy a maga házában ihassa a saját borát”. Még a zárt mikrovilágon belül is minden háztartás önálló univerzum. Ezzel a mentalitással áll élesen szemben a kóborlás, a máshollét utáni vágy, amely szinte univerzális egzisztenciális állapottá válik a könyv hátralévő felében. Az Idelenn, odafenn c. esszében Szilágyi a modern ember teljesebb, autentikusabb lét iránti sóvárgásából, nosztalgiájából, az elidegenedés elleni pótszerek használatából vezeti le saját természetimádatát, a horgászás szeretetét; a kiruccanás fékezhetetlen vágya, „a szellem klausztrofóbiája” a vezérfonala a pályatárs és barát Szilágyi Domokos diabolikus önpusztítását bemutató szép szövegnek is („Aztán kitágult a világ…”); végül a csatangolás az egyik legfőbb motívuma a Kóborló évek c. esszének is, amelyben az író korai szerkesztőségi éveit összegzi.

Nem lenne teljes a kötet bemutatása, ha nem ejtenénk szót Szilágyi István zamatos nyelvéről, amely valóban inkább a szavak ízlelgetését várja el a befogadótól, mintsem a gyors olvasást. Tagadhatatlan, hogy ennek némi köze lehet valamiféle egyébként nehezen meghatározható erdélyiséghez. Azonban Sütő András imperatívuszának eleget téve Szilágyi úgy engedi magához a szavakat, hogy humora, szellemessége megvédi őt az üres pátosztól és az egzotikummá válástól. A mai prózaízléstől eltérően sokat bíz a metonímiára, metaforára, de pózoktól mentesen, méltósággal vagy olykor épp kedélyesen teszi ezt. Olvassunk csak bele: „És [a szerző édesanyja] sírt, mintha érezte volna azt is, hogy amikor erre meglesz a valódi oka, akkor már csak a száraz szemű konokságot szabad erőltetni”; „akkor még az én teljes könyvállományom meg minden szellemiség-betyárbútorom elfért két papírzsákban”; „[Szilágyi Domokos] a fűrészpor-tudálékot igencsak rühellte”. Divatjamúlt szavak elsőre, de nem árt őket újraolvasni: a másféle ízléssel való találkozás gazdagító lehet.

Förköli Gábor

(Megjelent a Tiszatáj 2020. januári számában)

 

MMA Kiadó

Budapest, 2019

208 oldal, 3400 Ft

 

 

 

 

 

 

 

 

 


Címke: , , , ,
2021.05.09 - tiszatáj

Demus Gábor, Deres Kornélia, Fecske Csaba, Harcos Bálint, Jenei Gyula, Lackfi János, Szijj Ferenc, Tönköl József versei
Berta Ádám, Faludi Julianna, Szakács Réka, Szil Ágnes prózája
Beszélgetés Tüskés Gábor irodalomtörténésszel
György Péter, Kőbányai János, Lengyel András tanulmánya
Wehner Tibor és Sopotnik Zoltán Kammerlohr-Kováts László alkotásairól
Diákmelléklet – Boldog Zoltán: Az olvasás nélküli irodalom

Tovább olvasom >>>
2021.05.08 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS A VACSORA ZSUZSIVAL ZENEKARRAL
Május 13-án jelenik meg a Vacsora Zsuzsival zenekar új EP-je Talán nincs baj címmel. A tagokkal 2020 szeptemberében a Gribedli stúdió udvarán, egy felvételszünetben beszélgettünk tagcserékről, koncertélményekről, és a már rögzített, de kiadatlan számok sorsáról… – SZUTORISZ SZABOLCS INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.05.07 - tiszatáj

LÁNG ZSOLT:
BOLYAI – REGÉNY CSILLAGPORBÓL, FORRADALOMNYOMOKBÓL
Láng Zsolt új regénye a világhírű erdélyi matematikust, a nemeuklideszi geometria feltalálóját megidéző Esterházy Péter-idézettel nyit. A Bevezetés a szépirodalomba mottóként citált szöveghelye azért is fontos a 2019-es mű értelmezésében, mert több szempontból kijelöli azt a kontextust, azt a szöveghagyományt és prózapoétikát, azt az eredetet, amiből a Láng Zsolt-i textus megszülethetett, és azt a szerkezetet, amelyben az ő nemeuklideszi (?) tere működik… – BENCSIK ORSOLYA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.05.04 - tiszatáj

Jóllehet 1901-ben Párizsban modern esztétikai kurzusokon vett részt, a festészet és a művészettörténet területén Apollinaire autodidakta volt. Ám kitűnő ízléssel, ösztönösen ráérzett minden újra, azonnal meg tudta ítélni valamiről, hogy az valódi érték vagy sem. Úgy érezte, hogy küldetése van, támogatnia kell azokat a művészeket, akik egyfajta új esztétikát képviselnek a szokványos, idejét múlt festmények alkotóival szemben […]

Tovább olvasom >>>
2021.05.02 - tiszatáj

A címmel kapcsolatban sok mindenre asszociálhat az ember. Többek között Szabó Magda Az ajtó c. regénye, illetve színpadi változata is eszünkbe juthat. A címbe emelt tárgy ráadásul ősi szimbólum is, és a mögötte meghúzódó valóság titkai mindig izgalmasak. Az ajtó mögött ott lehetnek a múlt emlékei, vagy éppen olyan dolgok, amelyek nem tartoznak a külvilágra. Gömöri György kötetcímadó verse is számos értéket rejt… – BAKONYI ISTVÁN KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.05.02 - tiszatáj

GÖMÖRI GYÖRGY: ERDÉLYI ARCOK
Gömöri György hatvan év költői terméséből válogatta össze azt a három tucat verset, amelyek elszakíthatatlanok Erdélytől, pontosabban szólva Erdély atmoszférájától, történelmétől, a magyar szellemi életben betöltött szerepétől, illetve az ott élő magyar kisebbség helyzetétől. A jól átgondolt kötetkompozíció kétséget sem hagy a költő személyes kötődése felől, ám nem csupán Gömöri Erdély-képét ismerhetjük meg a verseken keresztül… – BARÁTH TIBOR KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.29 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS PÉTERFY GERGELLYEL AZ IRODALMI TEHETSÉGGONDOZÁSRÓL
Az Akadémiánk online folyóirata, a Felhő Café biztosít bemutatkozási, publikálási lehetőséget a hallgatóknak és a lap Facebook-oldala élő adásokhoz, beszélgetésekhez, felolvasásokhoz nyújt több tízezer olvasót elérő felületet. Rendszeres kapcsolatban vagyunk kiadókkal, a végzett hallgatóink köteteit kiajánljuk, több végzett hallgatónk kötete jelent már meg a Librinél, az Álomgyárnál és a Kalligramnál… – PÁNCZÉL ANDRÁS INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.23 - tiszatáj

AZ IFJÚ NYOMOZÓ
Amennyire könnyednek tűnik a plakát, netán a cím alapján, olyan megkapó és rejtett tartalékokkal bír Evan Morgan bűnügyi mozija, 2020 egyik legnagyobb meglepetéssikerét eredményezve… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő